Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-10 / 50. szám
8 1997. december 10. Nyoma sincs a nagy biznisznek, amelyben a helybeliek reménykedtek Álom, álom, taszári álom... P. Vonyik Erzsébet Már jócskán magunk mögött hagytuk a somogyi megyeszékhelyet, Kaposvárt, ám a taszári irányt jelző táblának még nyoma sincs. Az út mellett lovak legelésznek, s cseh újságíró kollégámmal kezdjük azt hinni, eltévedtünk. De mégsem: végre-va- lahára egy szerény tábla a taszári letérőt mutatja. Keskeny, rázós úton zötykölődünk az alig kétezer lakosú falu felé, az aszfaltot alaposan kikezdték az amcsik másfajta utakhoz szokott járművei. Jobb felől jólétről árulkodó, nemrég épülhetett szemrevaló házsor, balról kopottas, tatarozásra szoruló középületek: falatozó, kultúrház, posta. Nyoma sincs a nagy biznisznek, amiben a taszáriak két éve az akkor még IFOR-nak (Implementation Forces) nevezett boszniai béketeremtő erők jövetelekor reménykedtek. (Ezeket az erőket immár SFOR-alakulatoknak - Stabilization Forces-nek - hívják, s fő feladatuk a békefenntartás. Bázisterület - áll az amerikai utánpótlás-ellátó logisztikai bázis bejáratánál lévő táblán. - O.K. - biccent az SFOR-katonák terepszínű egyenruháját viselő kapuőr, miután felmutatjuk a belépőt. Felnyitja a sorompót és foltos dzsipünk begördülhet a bázisra. A kerítésen túl egy sátorváros tárul elénk. Hatalmas zöld színű „vászonházak”, barakkok, óriási raktárépületek, kisebb boltok, klinikának nevezett helyi kórház, nyilvános telefonfülkék, tucatszámra parkoló terepjárók és egyéb járművek. Egyenruhás katonák és katonahölgyek sietnek tova, könnyed hellóval üdvözölve egymást. Hihetetlen lezserség és katonás rend mindenütt.- Dániel ezredes vagyok - nyújt kezet az „amerikás” akcentussal megszólaló vendéglátónk a bázis főhadiszállásán, de ezzel ki is merül magyartudása. Majd széles mosoly kíséretében hozzáteszi: Sört is tudok kérni magyarul, sőt négy más nyelven. (Nem csoda, megfordult már Koreában és Vietnamban.) Míg az irodája felé tartunk, átvillan az agyamon egy taszári lakos véleménye: „Ezek olyan oroszok, akiknek dollárjuk van.” Dániel ezredes mintha a gondolataimban olvasna. - Nagyon vigyázunk arra, hogy különbözzünk az oroszoktól. Szeretnénk, ha a magyarok rólunk jó véleménnyel lennének. Ezért gyakran járunk az itteni emberek közé. - Az ezredes egyébként a civil lakossággal kapcsolatot tartó osztály vezetője. Arra igyekszünk választ kapni tőle, hogy a környékbelieknek vajon áldás-e avagy átok a boszniai békefenntartást segítő mintegy négyezer amerikai jelenléte. Dániel ezredes úgy véli, aligha szidják őket, hiszen az amcsik kétéves ittlétük alatt eddig 215 millió dollárt költöttek, s az összeg nem foglalja magában a katonák személyes kiadásait. Ám Isaszegi János ezredes, a Honvéd Vezérkar Műveletirányító Központjának főtisztje azt sem rejti véka alá, hogy a bázis összfogyasztásának alig 5 százalékát fedezik helyi forrásokból. - A nyár végéig még az ivóvizet is a németországi NATO- támaszpontról hozták ide, csak pár hete isszák a katonák a keszthelyi ásványvizet, amelyet a minőségvizsgálat megfelelőnek talált. - A ruhanemű, a gyógyszerek, a gyümölcs, a zöldség, a fagyasztott élelmiszer óriási szállítógépeken érkezik a németországi bázisokról. Mert szigorúak az amerikai normák, és a katonák egészségéért felelősök nem kockáztathatnak egy kollektív hasmenést vagy bélfertőzést, hiszen az az egész békemissziót veszélybe sodorhatná! Másfelől meg kisebb tételekben nem is érdemes csirkét, sertést vásárolni a környéken, hiszen tíz-húsz darabonként túl időigényes és drága a minőségvizsgálat. Kényelmesebb, ha a német bázisokon lévő hűtőboxokból Hercules-gépek hozzák ide nagy tételekben az élelmiszer-utánpótlást. Tojást viszont vennének nagyobb mennyiségben - ha nem találnának rajta még szalmaszálat is! A jenkik a somogyi ember szemével nézve válogatósak. Nehezen fanyalodnak rá a magyar húsra, tojásra, zöldségre. A nagy bolt a honi őstermelőknek egyelőre nem jött be. Azoknak a vállalkozóknak ellenben igen, akik az amerikaiak ellátását biztosító ugyancsak amerikai érdekeltségű céggel beszállítóként szerződést kötöttek. Faárut, tüzelőt, útépítéshez szükséges anyagokat vásárolnak tőlük. Mert az utak itt siralmasak, keskenyek voltak, s főleg nem katonai járművekhez méretezték őket. - Mikor megjelentek itt, úgy érezhették magukat a nyolcsávos utakhoz szokott amerikaiak, mint Gulliver Lili- putban - hallottuk az SFOR- katonák törzshelyének számító kaposvári McDonaldsban egy fiatalembertől. Széles utak kellettek nekik, a meglévőket heteken belül tönkretették a boszniai békefenntartóknak utánpótlást szállító, több kilométeres konvojok. Naponta dübörögnek a taszári házak előtt, ezért sok helybéli a legszívesebben elköltözne. Megépült egy másik út is, de a közeli reptérre vezető bekötőút még mindig túlságosan forgalmas. A kaposváriak is háborogtak, a polgármesteri hivatal tárgyalásokra kényszerült a bázis vezetőivel. Kéki Zoltán hivatalvezető elénk tett egy térképet, amelyen mutatta: kész a várost elkerülő gyorsforgalmi terelőút terve, de a kormány a költségvetésben csak évek múlva számol a megépítésével. - Polgáraink naponta jogosan bosszankodnak, főleg ha a reggeli vagy a délutáni csúcsban halad át a város főutcáján a kamionoszlop - mondta maga is mérgelődve az áldatlan állapotok miatt. Annyit sikerült elérni, hogy ezentúl a konvojok nem csúcsidőben szelik át a várost. A főutcán azt vettük szemügyre, min mérhető le az amerikai jelenlét. Angol feliratok hirdetnek hol egy kiadó szobát, hol meg azt: finom, magyaros ínyencfalatok, cukrászsütemények kaphatók. A legvonzóbbak a játéktermek, a hangulatos éttermek, vendéglők, sörözők. Alig ül be bárhova az ember vacsorázni, sörözni, kávézni, perceken belül harsány amerikai beszéd üti meg a fülét. A US ARMY-sok most már szabadabban juthatnak ki a bázisról. Az első hónapokban csak egyenruhában és tízes csoportokban távozhattak, most már négyesével, civilben is beruccanhatnak a városba, s este tízig van kimenőjük. Külön engedéllyel hosszabb időre és messszebbre is kapnak eltávozást. Főleg azok veszik igénybe ezt a lehetőséget, akik magyar családokba nősültek be. Mert erre is szép számmal akad példa! A civil kapcsolatokat felügyelő Dániel ezredes elmondása szerint eddig 28 ilyen esetről tudnak. Sőt már világon vannak a vegyes házasságokból született első gyerekek is! De vajon mi lett azokkal a könnyűvérű lányokkal, akik a jenkik elcsábításában reménykedve két éve tömegesen költöztek le Taszár környékére? - Ugye, nem láttak sehol az út mentén magukat kellető lányokat? - kérdezte Kéki Zoltán. - A várakozásokkal ellentétben nem ütötte fel a fejét a tömeges prostitúció. A lányok csalódottan visszamentek oda, ahonnan jöttek. Másnap, a NATO-népszavazás napján, még egyszer lementünk Taszárra - egy Hercules-gép landolásának látványáért. Fülsiketítő dübörgéssel ereszkedett le, de mint a helyi futballmeccset figyelő nézők egyike mondta: A Herculesek sokkal csendesebbek, mint a MIG-ek. A lelkes drukker, Tóth Mihály is rajong a MIG-ekért, nem csoda, hiszen korábban több mint harminc éven keresztül a reptéren dolgozott, minden porcikájukat ismerte. - A Horn-kormány esztelen létszámcsökkentést hajtott végre, a faluból vagy nyolcszázan az utcára kerültek. A kormánynak úgy kellett volna szerződést kötnie az amerikaiakkal, hogy ők minket, tapasztalt reptérieket alkalmazzanak. De ezt elmulasztotta. Most az amcsik másokat vesznek fel, két-három hónapos szerződésekre, mi meg állás nélkül vagyunk - panaszolta. De azért hozzátette: máris megy szavazni és a NATO-belépésre adja voksát, mert az oroszok távozása után ez jelenti a biztonságot. Isaszegi János ezredes elköszönőben készségesen tippelt a referendum végeredményére: a szavazók 67 százaléka a belépésre fog szavazni. - Ha több vagy kevesebb, akkor tartozom önöknek egy üveg pezsgővel. - Egyszer talán majd bevasaljuk rajta a tartozást. Az első hónapokban csak egyenruhában és tízes csoportokban távozhattak. Gyakorta dübörögnek a kígyózó katonai konvojok a környékbeli utakon.. így töltik a hétvégét Taszáron az éppen szabadnapos SFOR- katonák. A bázistól négy-öt kilométernyire lévő katonai repülőtér kifutópályái melletti mezőn amerikai futballt és baseballt játszanak. A baseballmeccset olyan lelkes szurkolás kísérte, mintha legalábbis bajnoki tétmérkőzésről lett volna szó. Még a reptéri szolgálatosok is odamerészkedtek néhány percre. A Hercules óriásgépek szi naponta landolnak Taszár egyrészt a legénységnek szá ják a ruha- és élelmiszer-ut pótlást, másrészt pedig németországi NATO-bázisol A katonai repülőtérre menet lépten-nyomon tréningruhás, kocogó SFOR-osokkal találkozhattunk. A helyiek szerint rendesek és udvariasak.
