Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-03 / 49. szám
12 1997. december 3. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Kaukázusi fogoly A film főszerepét ifjabb Szergej Bodrov alakítja Szergej Bodrov orosz rendező filmje tavaly Cannes-ban Fipresei- és közönségdijat kapott, a Karlovy Vary-i fesztiválon pedig a nagydíjat ítélték neki. Rosszmájú kritikusok szerint ez az elismerésáradat sokkal inkább a témának, mint magának a filmnek szól. A Kaukázusi fogoly Lev Tolsztoj azonos című elbeszélését ülteti át a jelenkorba, az oroszcsecsen háborúba. A történet afféle „túszdráma”: a csecsen Abdul-Murat elhurcol haza, a hegyi faluba két orosz katonát. Az a terve, hogy a túszokat kicseréli a fiára, akit az oroszok tartanak fogva. Ám a fogolycsere több okból sem jöhet létre... Sokszor és sokféleképpen dolgozták föl a háború témáját a filmtörténet százegy éve alatt. A legemlékezetesebbek azok a munkák, amelyek a hadmozdulatok megjelenítése helyett emberi sorsokat tudtak megmutatni. Bodrov szinte mikroszkopikus közelségbe hozza szereplőit. Senki sem jó vagy rossz, mindkét szemben álló fél viselkedése a saját szempontjából logikus és érthető. A film legnagyobb erénye, hogy pátosz nélkül, sőt humorral kíséri végig azt a folyamatot, amelynek során az ellenségek két lábon járó célpontokból élőlényekké, emberekké válnak egymás szemében. A szép történet méltóan gyönyörű környezetben, a Kaukázus ormaitól körülölelt településen játszódik, amelyet a modem kor változásai elkerültek. A helybeli lakosok köréből toborzott statiszták megkapó természetességgel mozognak a kamera előtt. A forgatás azonban cseppet sem idilli körülmények között zajlott. A banditizmus régóta elteijedt jelenség azon a vidéken, így a stáb a saját biztonsága érdekében néhány izmos helybeli fiatalembert felfogadott testőrnek, akik valamin megsértődve egyszer csak túszul ejtették a forgatócsoportot. Csak pár napos egyezkedés után folytathatták a felvételeket. Lapozgató Film Jam a mozikban Ritka ajándékot lapozhatnak a szlovákiai filmrajongók. Pozsonyban és Kassán, a kijelölt mozikban két mozijegy mellé novembertől egy Prágában készülő, havonta megjelenő, színes filmes lapot kapnak - gratis. A Film Jam a legújabb külföldi filmek mellett több sztárportrét és forgatási riportot, valamint rövid híreket is közöl. A graffiti mint művészet. Főleg nagyvárosi falak dísze. Lázadás a hatalom ellen Lehet böngészni, olvasgatni, nézegetni Dömötör Ede felvétele Juhász Katalin ______________ Az utóbbi időben nálunk is észrevehetően elszaporodtak a graffitik. Főleg nagyvárosokban találkozhatunk velük, ahol sokszor bizony üdítően hatnak a szürke falakon, piszkos és lerobbant buszmegállókban, omladozó téglafalakon. Rikítóak, harsányak és sokszor szellemesek, mint a legtöbb „legálisan” kiragasztott óriásplakát. Művelői névtelenek, illetve csak „művésznevükön” ismertek. Ennek nem csupán az az oka, hogy a falfirkálást a törvény szabálysértésnek, súlyosabb esetben bűncselekménynek minősíti. A valódi név itt nem érdekes, senki sem kíváncsi rá, hisz egyedül a rajz, az alkotás fontos. A graffiti a magyar keresztség- ben az eléggé komolytalan falfirka nevet kapta, újabban azonban egyre több esztéta és művészettörténész tartja művészetnek, a nagyváros alulról jövő folklórjának. Szerintük megvan benne mindaz, ami a művészetet jellemzi: szín, forma, gondolatok. Azok szerint is művészet, akik csinálják, és ez fontos kritérium, hiszen tudvalevő, hogy a dadaizmus óta bármi lehet műalkotás, amit azzal a céllal hoznak létre. A graffiti tehát mindenképpen megérdemel egy komolyabb vizsgálatot, még akkor is, ha sokan kétségbe vonják eme kifejezési forma létjogosultságát. Három fajtájával találkozhatunk: a precízen kidolgozott, többszínű, nagyméretű rajzokkal /„throv up” vagy „piece”/, az ideológiai, politikai vagy magánjellegű feliratokkal és az egyszerű, odafir- kantott nevekkel, betűszókkal („tag”). Ez utóbbiak jellegükben leginkább a kutyák falra pössentéséhez hasonlítanak, amellyel mintegy leteszik névjegyüket az egyes fontosabb tájékozódási pontokon. A graffitis birtokba akarja venni az adott falfelületet, az önkifejezésen kívül tehát a birtoklás vágya is fontos tényező. Sokszor saját lakhelyét próbálja otthonosabbá tenni (lakótelepek, omladozó lakóházak), vagy olyan felületet választ, amelyet sokan láthatnak (vonat karosszériája, metróállomás). Egyesek szándékosan a legnehezebben megközelíthető helyekre írnak, rajzolnak, például hidak vasszerkezetére vagy régi kéményekre. A 80-as években egy Seen becenevű New York-i graffitis azzal vívott ki magának elismerést a falfestők közt, hogy többször sikeresen megmászta a Brooklyn Bridge-et, és persze ott is hagyta „kézjegyét”. Ezek a zömében 16-20 év közti fiatalok vállalják az éjszakázást, a veszélyt, a leleplezéssel járó esetleges bírságot, tehát a látványos végtermék mellett az alkotás kalandos volta is vonzó számukra. így az egész festési folyamat izgalmas akciónak tekinthető. Fontos az éberség és a gyorsaság. Egy nagyobb „piece” felfestése is maximum fél óráig tart. Legtöbben előzőleg papíron megtervezik a művet, mivel erre a helyszínen általában nincs idő. A jó graffitisnek messziről felismerhető stílusa van. Nálunk legelterjedtebbek a betűrajzok, egy-egy becenév vagy betűszó felírása, minél nyakatekertebb betűkkel, hogy nehezen lehessen kiolvasni. A járókelőknek ezek nem sokat mondanak, csak az tudja megfejteni őket, aki tagja a csoportnak, aki „beavatott”. Van ebben egy nagy adag büszkeség is, a bennfentesek büszkesége: kirekeszteni a külvilágot saját életükből, mégis otthagyni névjegyüket, jelen lenni a placcon, birtokolni az utcát. A graffitistílus „evolúcióját” vizsgálva egyértelmű, hogy mindig az írás volt az elsődleges a rajzzal szemben, a színes háttér, a képek csak másodlagosak a betűkhöz viszonyítva. A graffiti New Yorkból és Philadelphiából indult. Pontos keletkezési idejéről viták folynak, sokak szerint a hatvanas évek hippijei találták ki, ők használtak először aeroszolos festéket buszok festésére. Náluk a színek domináltak, azaz inkább díszítésre használták a festékszórót. Falakra vagy más nyilvános objektumokra szinte egyáltalán nem festettek, ezért a New York-i szakértők, például Henry Chalfant, aki több éve dokumentálja a műfaj fejlődését, arra esküsznek, hogy az első valódi graffitik a New York-i metrókocsik falán jelentek meg, rövid üzenetek formájában. Nálunk a jelenség viszonylag új, de gyors tempóban terjed. Mivel nincsenek „graffiti- iskolák”, az utca művészete olyan, mint a népművészet, ha nem is apáról fiúra, de mindenképp mesterről tanítványra öröklődik. Ezért olyan hasonló az egyes csoportok tagjainak stílusa. A gyakorlás legjobb módszere a fotókról való másolás, ezekhez nem nehéz hozzájutni, hiszen Amerikában egymás után jelennek meg a fotóalbumok, sőt graffiti-kiállításokat is rendszeresen rendeznek. Az itteni „firkászokat” ugyanaz hajtja, mint az úttörőket: az önkifejezés és annak igénye, hogy visszafoglaljanak egy rajznyi felületet a könyörtelen civilizáció által elfoglalt élettérből. A graffitis illemkódex szerint tilos lefesteni műemlékeket, szobrokat, vadonatúj kocsikat, „komoly művészek” ezt általában be is tartják. Mert a graffiti komoly akció a hatalom ellen, az ipar és a piac egyre erősebb hatalma ellen. A magyar keresztség- ben az eléggé komolytalan falfirka nevet kapta. Pontos keletkezési idejéről viták folynak. Winona Ryder: „Átkozott filmsztár vagyok, de úgy érzem, nincs miért szégyenkeznem...” Éjszakai bagoly, de nappali fényben is szép köröket tesz Kezdjük a legfrissebb hírekkel, amelyeket a huszonhatodik évét októberben betöltő Winona Ryderről sikerült előbányászni! A hazai mozikban jelenleg A salemi boszorkányok Abigailjeként látható ifjú min- nesotai színésznőt Amerika és a világ egyik legtekintélyesebb társasági lapja, a People magazin beválogatta egy nem mindennapi csapatba, az ötven legszebb ember közé. Winonát persze megkérdezték, mit szól a sztárok százai által hőn áhított elismeréshez. Ryder kisasz- szony higgadtan közölte az újságírókkal, hogy ez a döntés nem őt emeli piedesztálra, hanem a kedvesen hóbortos papát, aki egy kiadóvállalat tulajdonosa és persze a kis filmcégét igazgató mamát, hiszen nélkülük ugyebár... Két, a szakmájához kötődő újdonságról is hírt adott a közelmúltban Winona ügynöksége. Először az Alién 4-ben majd a legújabb, még cím nélküli Woody Allen-filmben kap szerepet. Ez utóbbiban kimondottan „antisztár” lesz. Az idézőjeleket maga Winona használja szinte minden alkalommal, amikor a filmvilágban elfoglalt helyzetéről beszél, egy interjúban pedig így fogalmazott: - Átkozott filmsztár vagyok. Van pénzem, szép lakásom, de nem akarom emiatt szégyellni magam, mint ahogy megtehetné jó néhány fiatal színész, akik úgy élnek, mint a szemétdombon, bútor nélkül, egy matracon alszanak, csak azért, hogy kifelé azt mutassák, mennyire természetesen élnek. Nézzük, hogyan él ő, az életkorát meghazudtolóan érett személyiségű ifjú hölgy, aki keresztnevét a szülőhelyéről, Winona minnesotai városkáról kapta, családnevét pedig - miután az igazi, a Horowitz kevéssé szimpatikus volt számára - Mitch Ryder egyik dalát hallva maga választotta. Lakására bízvást kifüggeszthető a tábla: Tiszta udvar, rendes ház. Amolyan éjszakai bagoly, akárcsak legutóbbi társa, Dave Pirner (A Sóul Asylum-hívek jól ismerik ezt a nevet: a banda szólógitárosa), felolvasnak egymásnak, tévézget- nek, de a főzőcské- zésben és a mo sogatásban is remek közöttük az összhang. Dave abban is hasonlít szíve választottjára, hogy a színpadon vad és szenvedélyes figuraként kitombolja magát, mint magánember viszont a nyugodt, visszafogott tempóra esküszik. Winona temérdek őzikeszemű, törékeny leány megformálása után immár végképp szeretne kitörni a jó hollywoodi szokás szerint köré szerkesztett kalitkából. Nem lesz könnyű dolga, hiszen 162 centi- j é v e 1, nádszál- k i s - aszszony termetével és hatalmas szemével csakugyan „illik” a nézők által is rajongva fogadott szerepkörbe: nő a leányban, leány a nőben. Az írás elején említett két film, mindenekelőtt a Woody Allén által kimondottan neki ajánlott szerep mégis jelzi, a földkerekség egyik legszebb színésznője előtt megnyílik az az út, amelyen már régen szeretett volna haladni. Mert bár három évvel ezelőtt Az ártatlanság kora, egy év múlva a Kisasz- szonyok Oscar-jelölést hozott számára, olyan szerepekre vágják, amelyekben - saját szavaival - az emberi lét legkisebb árnyalatait is megmutathatja. Úgy legyen! füzesi
