Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-19 / 47. szám
10 1997. november 19. Kópé Rónay György Mondd, szereted az állatokat? Mondd, szereted az állatokat? A kutyát, macskát, csacsit, lovat s a madarakat: a verebeket, rigót, galambot, pintyeket, akik a Földön veled élnek, s bundájuk, tollúk melegében nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek? Mondd, szereted az állatokat, s figyelted őket néhanap: hogy mit csinálnak, hogyan élnek, s a maguk nyelvén mit mesélnek, vagy miről hallgatnak, mikor komor csöndjükbe burkolózva ülnek, és titokzatos, hallgatag külön világukba merülnek? Én szeretem az állatokat. Elnézem őket, ha játszanak, alszanak vagy tűnődnek titkaikon és a világon. Hidd meg, barátom, nekik is vannak titkaik, s csak annál nehezebb talán számukra ez a sok talány, mert nincsenek rá szavaik. Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg a bennük szorongó miértet; segíts nekik, mondd ki helyettük azt, ami ott ködük a testük vaksi lelkében - vidd közelebb az állatokhoz az embereket, hogy megértsenek végre minket. S mi is őket, kisebb testvéreinket. Kolozsvári Grandpierre Emil A szabó és a két óriás Volt egyszer hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy szabó. Szegény szabó volt, a legszegényebb szabó a faluban. Nem is tudott megélni, elvándorolt hát egy másik faluba, ahol nem ismerte senki. Bement a kocsmába, s rendelt egy liter bort. Még a felét sem itta meg, azt mondta:- Nincs még egy olyan erős ember a világon, mint én. Mikor a másik fél litert is megitta, azt mondta:- Mert én olyan erős vagyok, hogy hetet leütök egy csapásra. Járt abba a faluba két óriás rabolni. Minden éjszaka eljöttek, és soha nem tértek haza üres kézzel. A bíró meghallotta, hogy egy rettenetesen erős ember érkezett a faluba. Olyan erős az az ember, hogy hetet leüt egy csapásra. Elment hát a bíró a szabóhoz.- Te vagy az az ember, aki Nagy Zoltán illusztrációi hetet leütsz egy csapásra?- kérdezte.- Ki volna más? - válaszolt a szabó.- Nem kérjük mi tőled, hogy hetet leüss - mondta a bíró - kettő is elég lesz. De az a kettő óriás.- Az sem baj - válaszolta a szabó -, majd elbánok velük.- No, ha elbánsz velük - kecsegtette a bíró - hat szekér aranyat kapsz. Gondolkozott a szabó egy sort. Aztán megcsóválta a fejét:-Az nem lesz jó.- Nem elég neked hat szekér arany?- Elégnek elég - mondta a szabó -, de annyi tömérdek aranyat nem vihetek haza egymagám, akármilyen erős vagyok. Adj minden szekérhez hat-hat ökröt. Egyezséget kötöttek. A bíró hazament, a szabó pedig megbújt, hogy az óriásokat kilesse. Éjszaka jöttek az óriások. Nem kicsi óriások voltak, hanem módfölött nagyok. Még szálfában sem látott akkorát a szabó, mint az óriások. Egy-egy zsák volt mindegyik vállán. Azt megtöltötték, s megfordultak, hogy hazamennek. A szabó a nyomukba szegődött, s elkísérte őket, be a rengetegbe. Ott az óriások elteltek étellel, itallal, aztán lefeküdtek, s olyan hortyogásba fogtak, hogy a tizedik határba is elhallatszott. Gondolt egyet a szabó, s felhágott ügyesen egy nagy cserefára. Keresett egy makkot, s megcélozta vele a nagyobbik óriás orrát. A makk hegyeset koppant, az óriás megtörölte az orrát, a társát oldalba taszította.- Hagyj békén, hadd aludjak! - mondta.- Hozzád sem nyúltam - válaszolt a másik. Megint leszakított a szabó egy cseremakkot, s ráhajította újólag a nagyobbik óriás orrára. Ez megint- csak megdöfte a társát:- Nyugodj már, különben megsújtalak.- Ne bomolj - mondta a másik. Szakított a szabó megint egy makkot, s rádobta a nagyobbik óriás orrára. Nem szólt most már az óriás egy árva szót sem, hanem felugrott, megfogta a gúnyát a társa mellén. Fölrántotta, s úgy képen szelte, hogy meghengeredett.- No, kutya, most megöllek! - fenyegetődzött a kisebbik óriás. Kirántott egy cserefát tövestül. A másik hasonlóképpen. De éppen azt találta kitépni, amelyiken a szabó kucorgott. S ahogy meglóbálta, a szabó átrepült a fele rengetegen, s akkorát huppant a földön, hogy lyukat vágott maga alatt. Akkor egy rettentő ordítást s egy rettentő zuhanást hallott. Visszament a szabó, hogy lássa, mit végzett. A két óriás elnyúlva feküdt a földön. Olyan ügyesen verekedtek, hogy egyszerre sújtották agyon egymást. Megnézte a szabó, hogy jól meghaltak-e. Mikor látta, hogy többé nem mozdulnak, elment a bíróhoz.- No, bíró úr - mondta - bajosan ment, de végül mégis leütöttem őket. Nem hitte a bíró, míg csak a maga szemével meg nem győződött, hogy a szabó igazat mondott. Akkor adott neki hat szekér aranyat, s hat-hat ökröt minden szekér elé. A szabó hazament a falujába. S többé gondja nem volt semmire, mert ő lett a falu leggazdagabb embere. Gondolkodom, tehát... Hány óra van? Ha nem tudsz rájönni, azt ajánljuk, vegyél elő egy tükröt, annak segítségével kiderül. Nos? Föl a kalappal! Segíts a négy úrnak: kinek melyik kalap illik az öltözékéhez? Az egyszerűség kedvéért az urakat számmal, kalapjukat betűvel jelöltük. D Mióta nem szántanak asszonyon? Csak azóta, mióta Mátyás királyunk levette az asz- szony nyakáról a jármot. Mátyás egyszer elkocsiká- zott egy szántóföld mellett. Meglátta, hogy asz- szony van az eke elé fogva, az ura meg az eke szarvát fogja. Odakiáltott az embernek:- Hallja-e kend! Nem cserélne az asszonnyal? Az ember visszakiáltotta:- Miért cserélnék, király uram?- Csak azért, mert én mondom! Azzal kiszállott a király, levette a jármot az aszszonyról, rátette az emberre; az asszonyt meg az eke szarvához állította, odaadta az ostort is a kezébe.- így, most szántsanak! Mire végigszántottak egy barázdát, megkérdezte Mátyás király az embert:- No, jólesett-é kendnek a járom?- Biz a nem jól esett, mert nyomta a nyakamat.- No, ha neked nyomta, ne tedd a gyengébb nyakába! Rögtön törvényt hozott Mátyás, hogy aki ezután asszony nyakába jármot teszen, elpusztítja. Azóta nem szántanak asszonyon.
