Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-12 / 46. szám
1997. november 12. Kópé Ingrid Sjörstrand Aló Mi járhat egy ló fejében? Hogy azok a pöttöm lények a hatalmukban tartják, ráülnek, ostorral hajtják, terhet húzatnak vele, gyeplővel irányítják. Rábízza magát a pöttömökre. Nem tudja, hogy ősei csatamezőkön hulltak el, mocsarakba fúltak, bombák tépték szét őket a pöttömök szolgálatában, örökös harcaikban. Nem tudja, hogy senkiben sem érdemes bízni. Nem tudja, hogy az abrak, amit kap, „növényvédőszerek” mérgével van átitatva, hogy a víz, amit iszik, vegyileg szennyezett. Mi járhat abban a nagy fejében? Ó, te pöttöm, ha én úgy akarnám... De az akaratom már a tiéd.- Kié a te akaratod? Tóthfalusi István fordítása Prisvin meséje A beszélő varjú Az eset, amit most elmondok, velem történt meg egy ínséges esztendőben. Fiatal, sárga csőrű vetési varjú szállt minden reggel az ablakom párkányára. Alighanem árva lehetett. Abban az időben volt nekem egy egész zsák hajdinám - hajdinakásán éltem, az volt egyetlen táplálékom. Ha megjött a kis varjú, szórtam neki belőle, s megkérdeztem:- Kását kérsz, kis bolond? Megette, elrepült. És így mindennap, egy teljes hónapig. Azt akartam elérni, hogy a kérdésemre: - Kását kérsz, kis bolond? Azt felelje: - Kérek. De a kis varjú csak tátogott sárga csőrével s piros nyel- vecskéjét nyújtogatta. Meguntam, hogy tanítgassam - abbahagytam az oktatást. Ősszel nagy baj ért. Egyik nap benyúlok a ládába hajdinakásáért, hát uramfia! - a láda üres volt. Valaki ellopta az egészet! Volt egy fél uborka a tányéromon, még azt is elvitte a tolvaj. Korgó hassal kellett lefeküdnöm. Egész éjjel csak forgolódtam, nem jött álom a szememre. Reggel megnéztem magam a tükörben: sápadt voltam. Kipp-kopp! Valaki kopog az ablakomon. Ott ül a varjú a párkányon, és a csőrével dobol az ablaküvegen.- Itt a pecsenye - villant át az agyamon. Kinyitottam az ablakot, és meg akartam fogni a varjút. Elugrott előlem, s felült egy fára. Én utána, ki az ablakon, s fel a fára. Ő meg feljebb szállt. Én utána. Megint feljebb szállt - fel a fa legtetejébe. Oda már nem mehettem utána: erősen himbál. A madár meg lenéz rám biztos magasságból, és azt mondja:- Ká-sát kérsz, kis bo-lond?! Zsitkov meséje A csóka Egy kisfiúnak a húgocskájával közösen volt egy szelíd csókája. A tenyerükből evett, hagyta, hogy megcsodálják, kirepült a szabadba, és újból visszatért. Egyszer a kislány, ahogy mosakodott, levette a gyűrűjét az ujjáról, odatette a mosdótál mellé, és beszappanozta az arcát. Amikor a szappant lemosta, keresné a gyűrűjét: nézi-nézi - nincs sehol.- Add vissza a kisgyűrűmet - kiáltott rá a bátyjára -, ne bolondozz! Mért vetted el?- Nem vettem el semmit - válaszolt a bátyja. A húgocskája összeveszett vele, és elpi- tyeredett. Már nagyanyó is meghallotta.- Mi az már megint? - szólt rájuk. - Adjátok ide hamar a pápaszememet, majd előkerítem én azt a gyűrűt hamarosan. Keresik a pápaszemet: a pápaszem nincs sehol.- Hiszen az imént tettem ide az asztalra - panaszolta nagyanyó. - Jaj, hová is tűnhetett? Hogy fűzök most a tűbe? Rá is szólt a kisfiúra nagy mérgesen:- Ez a te műved, te gézengúz! így tréfálkozol a nagyanyáddal? Zokon vette a kisfiú a dolgot, és kifutott a házból. Hát amint nézelődik jobbra- balra, látja ám a csókáját, ott röpköd a háztető felett, és valami fénylik a csőrében. Jobban odanéz: bizony a nagyanyó pápaszeme! Hamar egy fa mögé húzódott, és onnan figyelte a kisfiú, hogy mi történik. A csóka körüllesett, hogy nem látja-e senki, s azzal máris elrejtette a pápaszemet a cserepek közé, úgy dug- dosta be a csőrével a repedésbe. Kilép nagyanyó a tornácra, odaszól az unokájának:-Azonnal mondd meg, hol a pápaszemem!- A háztetőn! - vágja rá a kisfiú. Ámul-bámul nagyanyó. A kisfiú felmászott a háztetőre, és előhúzta a cserepek közül nagyanyó pápaszemét; ugyanott találta a gyűrűt, de még egyebet is: üvegdarabokat, mindenféle aprópénzt. Megörült nagyanyó a pápaszemének, de meg ám a húgocskája is a gyűrűjének, és így szólt a bátyjához:- Ne haragudj rám; rád gyanakodtam, pedig látom, a tolvaj csóka volt. Ki is békültek legott. Nagyanyó pedig így szólt:- Ilyenek ezek mind, a csókák meg a szarkák. Ami fényes, azt már viszik. Gondolkodom, tehát... Gyufarejtvény Rakjátok ki gyufából ezt a hat négyzetet. Vegyetek el három gyufaszálat úgy, hogy csak négy négyzet maradjon. (A megfejtést rajzban küldjétek be.) Nagy család- A mi családunkban két nagyszülő, négy szülő, négy gyerek és két unoka van - mondja Feri.- Akkor ti elég sokan vagytok a családban - csodálkozik Laci.- Nem is olyan sokan, számolj csak utána. Hányán vannak Feriék? Gyertyafény Három gyertyánk van. Az első háromszor annyi ideig ég, mint a harmadik, a második kétszer annyi ideig, mint az első, a harmadik pedig 20 percig. Ha egymás után gyújtom meg a gyertyákat, mennyi ideig világítanak összesen?
