Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-12 / 46. szám
Szlovákiai magyar családi magazin 1997. november 12. * 30. évfolyam Riport Egy kiállítás képei. Katarína Krajco- vicová Budapestre készül q fotóival. ö 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. november 15-től 21-ig Sport Major Tímea Pozsonyban világbajnokként üdvój zölte a Vasárnap olvasóit. 16 Évfordulós cikk helyett Nyolc évvel ezelőtt vihar söpört végig Kelet-Közép-Európán. A novemberi zimankós napok diktatúrát elsöprő történéseire és eufóriájára kívántunk emlékezni lapunk mostani számában, visszaidézve az akkori reményeket, akkori arcunkat, párhuzamot vonni nyolc év előtti és mai állapotaink között. A történészek feladata, hogy feldolgozzák 1989 novemberének eseményeit és tanulságait; forradalom volt-e a forradalom vagy hatalomátmentés. A szomszédos országok, úgy tűnik, örömmel szabadultak meg jármuktól, míg nálunk, a fiatal Szlovák Köztársaságban az van, ami. Legújabban a a sajtószabadság ellen készülő merénylet, hiszen nem gazdasági, hanem politikai szándék vezette a kormányt, amikor elhatározta, a napi- és hetilapok esetében felemeli a hozzáadottérték-adót. Ami végső soron az olvasó zsebét, s közvetetten a tájékoztatás szabadságát fogja érinteni. TILTAKOZÁS 1. Elutasítjuk a kormányjavaslatát, amellyel a legtöbb napilap és folyóirat hozzáadottérték-adóját 23 százalékra akarja emelni. 2. Felszólítjuk az SZK Nemzeti Tanácsának képviselőit, ne hagyják jóvá ezt a gazdasági szempontból indokolatlan, politikai szempontból pedig megbocsáthatatlan javaslatot. 3. Kérjük az olvasókat, a hazai és a külföldi közvéleményt, hogy támogassa harcunkat, amelyben a szólásszabadság és az alapvető emberi jogok megőrzése a tét. Vezércikk Kormánypornó Miklósi Peter ______________ Ol y országban élünk, ahol zse- náns dolog az igazságkereső hírlapírás. Mármint a lenini újságírás tradícióit követő kormányzat szemszögéből nézve. Mert ez az önmagát szabadnak képzelő sajtó lépten-nyo- mon mindenre ráharap. Ez a rengeteg firkász - kivéve a kormánypárti bértollnokokat - képtelen megérteni, hogy Szlovákiában az Aranyidáról indított vadkeleti úthenger nyomában sarjadó valóság jelenti a demokráciát és nem holmiféle nyugati mintájú szabadságjogok. EVEZÉR-szólam szerint mégiscsak felháborító, hogy a VEZÉRszónok igazában kételkedve mindenki elé magnetofonokat tartanak. S mindenki nyilatkozik: hogy a VEZÉR szakadékba rántja az országot; hogy a VEZÉRürü, a VEZÉRkapcsoló meg a VEZÉR- lő-rács perspektívája helyett- vezérCSERE szükségeltetne! Az efféle eretnekségeket máglyára kívánó VEZÉReszmék lényege, hogy bőszítő, ha az önmagát szabadnak képzelő sajtó egy önmagát szabadnak tartó országban azt tesz, amit szabad. Hiszen akkor minden a feje tetejére áll, a botrány hangos, a sűrű nyilatkozatözönből könnyen kiderülhet: nem igaz, hogy nem igaz. Ezért az ilyen szószátyár, rosszindulatú sajtót fel kell számolni. No nem a betiltás eszközével, az túl direkt lenne. Ennél jóval nívósabb eljárásnak tetszik, és a neosztálinista rendszer egészébe is ügyesebben belesimul a pártállami időkben már megszokott kültelkijátszma: az „itt a piros, hol a piros” bűvölete. Éhhez csak annyi kell, hogy a VEZÉR- játékos visszanyúljon a jó öreg Machiavelli mester életművéhez, s elkezdje kavarni a dolgokat... Ő azt mondta, hogy a sajtó megzabolázhatatlansá- gán kesergő miniszter úgy gondolja, hogy ők szeretnék, ha ti beleegyeznétek, hogy mi azt akarjuk. Na, e perctől kezdve mindenki csibész, áruló, országellenség, aki nem ezt fújja; ha nem ezt teszi, legalább hallgatna; ha nem hallgat, legalább ne feltételezné, hogy itt frontális támadás készül a sajtószabadság ellen; ha már ilyet feltételez, legalább ne gyanítaná, honnan fúj a szél és hogy már ’89 előtt is... Mert akkoriban szintén sajtó- szabadság volt, igaz, a PÁRT- központban és újságonként szabták meg a megjelenéshez kijáró nyomópapír-mennyiséget. Ajó elvtársak jó lapjai jó sokat kaptak belőle, a renitensek, a rossz újságírók rossz lapjai a papírkvóta ügyében is rosszul jártak. Azóta haladt a világ. Immár a független, önálló Szlovákiában élünk, ahol sajtószabadság van; igaz, ajánlatos, hogy a lapok a VEZÉR iránti lojalitást tükrözzék. Aki manapság is jó fiú, annak érdemei elismeréseként aligha jelenthet majd gondot, ha a jövőben az újságok árához csapott hozzáadottérték-adó nem 6, hanem 23 százalék lesz! Aki viszont ragaszkodik a tények igazához és a gondolatszabadsághoz, az magára vessen, ha szinte törvényszerűen belege- bed a függetlenség fennkölt princípiumaiba. Az efféle újság ára felszökik, a példányszám zuhan, nincs is szükség a sebészt megizzasztó műtétre. Nemes eszme, kiváló gondolat. Nem kell indokolni, nem kell magyarázkodni sem. Volt, nincs. És szükség sincs rá, mert zavarja a kordába szorító szájkosár. Újra itt az a szép brezs- nyevi időket idéző VEZÉR- szándék, hogy csakis az uralkodó kormány hivatalos álláspontja közölhető, kizárva a bírálatot. Annyiban azért Szlovákiában is megváltozott a világ, hogy a sajtó gyarmatosításának mai VEZÉRtrükkje (látszatra) a pornográfia és az újságok összterjedelmének 10%-át meghaladó hirdetések elleni harcra épül. A szándék világos: mégsem járja, hogy ahol VEZÉRdicsőítő cikkek jelenhetnének meg, ott sikamlós sztorik, de főképp hirdetések jelenjenek meg! Szerintem nem a meztelen popó, hanem ez az igazi pornó! Nyolc éve történt. De rég is volt... Archív-felvétel
