Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-05 / 45. szám
Kelet-európai „szellemjárás” 1997. november 5. Ripor Kövesdi Károly Amikor Pozsonytól a cseh főváros felé haladva egy Václav Klaus közelmúltban megjelent könyvét reklámozó lepedőnyi hirdetőtábla suhan el a gyanútlan utazó szeme előtt, talán pillanatnyi döbbenetét is lerázva, óhatatlanul elmorfondírozik politika és kultúra kapcsolatán. Eszébe jut a cseh miniszterelnök pár évvel ezelőtt elejtett „híres” mondása: Amikor a lakást festik, a könyvespolcot kiteszik az erkélyre. Nicsak, gondolja némi iróniával, már a kamra, a spájz is ki lenne pingálva? Hogy haladnak errefelé! Vagy csak érzéki csalódás azt hinni, hogy a politikusi nagyot- mondás nem lehet bumeráng? Hogy a meggyőződés is forgatható? Az Arany Prágába, amely a kilencvenes évek elejétől (törvényszerűen) kissé veszített aranyából, mégis egy másik, egy kevesebb csinnadrattával beharangozott, mégis léptékekkel fontosabb könyv és szerző kedvéért indult útnak az ember ezen az októbert felező, mondhatni szürke hétköznapon, hogy stílszerűen annak a visegrádi gondolatnak legyen ott az egyik szellemi ünnepén, amelyet épp a fent jelzett hirdetőtáblás miniszterelnök szerző kérdőjelezett meg az elsők között. Dehát ez a Visegrád nem az a Vi- segrád. A visegrádi (kelet-európai? közép-európai? közép-ke- let-európai? Duna-menti?) gondolat a gazdag szponzorok által aládúcolt, hivalkodó hirdetőtáblák árnyékában is tovább szerénykedik. Remélhetően terjedő kórként - a nagy nemzeti ömlengések majdani kijózanítójaként, a várható katarzisok felkiáltójeleként. Az egymás mellett élés felismeréseként, amely mindig vissza-visszatér, hiába csörtet kiki a maga útján. Ez a Visegrád a Kalligram kiadó és társa, a Doplnék közös Viseg- rádja. Összesúgás, melyből, ha a hirdetőtáblák patinájából az erkélyre lökött „szegény rokonoknak” is jut valami, moraj lehet. A szellemi búvópatakok susogása, morgása, dübörgése, lavinája. De legyünk szerényebbek, és főleg realisták. Egy szerző és egy könyv még nem csinál forradalmat, pláne elfuserált forradalmak után. Legfeljebb (de akarhat-e vajon többet?) közös tanulságainkat hozhatja át határokon, közös nyomorúságunkat prezentálhatja, félreértéseinket oszlató missziót teljesíthet. Egy, a számára eddig nem ismert magyar gondolkodó világára nyithat ablakot a cseh olvasó. Ezen az őszi estén Bibó István A kelet-európai kis nemzetek nyomorúsága című kötetére. A közép-európai megkésettség, az ön- és egymásismeret hiánya egy könyvbemutató apropóján is „A nemzet nem lehet mindenre felmentést nyújtó érték.” annyira mellbe tudja vágni az embert, amennyire Bohumil Dolezal, a cseh fordításkötet utószavának szerzője jegyezte meg találóan: „Nem a szlovákság nehéz terhétől szabadultunk meg, ahogyan ezt ma bárki rosszindulatúan állíthatja, de elsősorban a történelmi tévedésünk terhétől, amely azon a meggyőződésen alapult, hogy a nemzetek a politikusok parancsaira keletkeznek és a kor politikai szükségletei szerint.” Mert ezen a könyvbemutatón nemcsak Bibó műve vonult be végre Prágába, de vele az a kétség is, hogy ennek hét-nyolc évvel a rendszerváltás után kellett megtörténnie, sőt közel két évtizeddel Bibó halála után. A visegrádi négyesfogat szétszéledése után. Másrészt viszont jó, hogy van egy könyvkiadó, amely, sokakkal ellentétben, nemcsak a saját kínunkat ragozza, hanem fontosnak tartja, hogy megismerjük és megismertessük egymás kínjait, dilemmáit, hogy valaha talán eljussunk az egymásra utaltság felismeréséhez, amit annyit ragozunk, de amiért oly keveset teszünk. Az esten megjelent Petr Pithart, a cseh parlament szenátusának elnöke (a sorozat cseh szerkesztőbizottságának elnöke) éppen azt emelte ki, hogy valószínűleg törvényszerű, hogy ezt a sorozatot egy dél-szlovákiai magyar kisebbségi közösség kiadója vállalta fel, hiszen éppen a kisebbségek érzik és viselik legsúlyosabban a közös sors valamennyi terhét. „Bibó Istvánnak megvolt az a csodálatra méltó és a mi régiónkban szokatlan tulajdonsága, hogy gondolatai nem álltak meg hazája állami és nemzeti határainál” - konstatálta a politológus Dolezal, aki elmondta, szerinte miért fontos a cseh olvasó számára Bibó műve: „A cseh olvasót szégyenteljes felismerés elé állítja: a saját problematikus múltunk ilyen elvi revíziójára még nem vettük a bátorságot. Mondjuk ki nyíltan, Bibó kritikája a közép-európai nacionalizmusokra irányul. Nem épül hamis univerzalizmusra. Közép- Európában a nemzeti gondolat összeütközésbe került a demokrácia gondolatával. A nemzet nem lehet mindenre felmentést nyújtó érték.” Az est előadói közül Kende Péter történész ismertette röviden Bibó életútját és művét a cseh közönséggel, majd az említetteken kívül Peter Zajac taglalta a közép-európai türelmetlenséget, mint életünk szimptómáját. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, Bibó egykori rabtársa, az ötvenhatos magyar forradalom vádlottja az emberről beszélt, aki minden körülmények közt az igazságot kereste és a pontos válaszokat. Ezen az őszi prágai esten a kérdéseké volt a főszerep. Amelyekre, ha találtatik elég kiállás a szellem emberei között, s ha a politika józanabb rétege is vállal némi merészséget a szembenézésre, talán egyszer megformálódnak a válaszok is. Bibó István műve a prágai Magyar Kulturális Intézetben Göncz Árpád magyar köztársasági elnök kihasználta az alkalmat, és Helena Némcovát, az AMICUS elnökét, a Charta ’77 egyik alapító tagját a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntette ki. Petr Pithart, a cse szenátusának elnök« 1992 őszén törté Dunaszerdahely és zött, amikor Visegrád okokból, éppen ke: válni, amikor a politil böző okokból, éppen tervezetről, mielőtt rr meghatározódott és Prikler László felvételei dók óta gyanakváso piákat, hamis követ Nem azért, mert a s között nem elég ma értek kérdését félté tette, és ha feltette téből adódó abszol tességgel és civil ku nesen ki is mondta Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, az egykori rabtárs és munkatárs: „Bibó István egy darabból faragott ember volt. Ember, aki minden körülmények közt kérdezett, az okokat kereste. (...) Bibó annak az okát kutatta, hogy a kis országok miért görgetnek maguk előtt immár száza-
