Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-05 / 45. szám
Modern élet 1997. november 5. 5 Schliemann óta állandóan kutatják, de titkait még mindig nem fejtették meg Mítosz vagy valóság? Kezdetben volt a szél. Ha nem lett volna, talán másképpen alakul a történelem a világnak ezen a táján, de mert volt, felépült a város, amely 6000 éven át uralta a dombot a tenger fölött, s amikor végleg elbukott, beépült az emberek mítoszvilágába. A szél ma ugyanúgy fúj azon a vidéken, mint 6000 évvel ezelőtt: északkelet felől, a Dardanellák felől csap le a tükörsima tájra, ahol közel s távol csak egyetlen magaslat van, a Hisszarlikdomb. 1871-ben itt kezdett ásni Hein- rich Schliemann, hogy megtalálja azt, amit korának tudósai a képzelet szüleményének neveztek: Homérosz Trójáját. Schliemann az Iliászt szó szerint iránytűként vette, s rábukkant nem is egy, hanem mindjárt kilenc egymás alatti Trójára. Trója I-et Kr.e. 3000 körül alapították, és nem volt nagyobb, mint egy falu. Trója II2600 és 2400 között már királyi székhely volt, itt találta Schliemann azt a mesés kincset, ami szerinte Priamoszé lehetett. Tévedett. Priamosz Trójája egy 3 méterrel magasabban fekvő rétegben, Trója III-ban rejlett. Trója IV-ben Kr.e. 2200- 2000 körül nyüzsgő élet folyt. A város kiépült. A homéroszi Trója (VI) virágkora Kr.e. 1700-tól több mint négyszáz évig tartott. Kultúrája hasonlított a krétaihoz. Kr.e. 1250 körül a város lehanyatlott. Nem világos, hogy földrengés vagy az Iliászban megénekelt háború pusztította-e el. Trója azután is létezett még vagy kétszáz évig, de már csak kis településként (Trója VII) Ezután a sötétség kora következett. Az olvasás, az írás feledésbe merült, az emberek saját túlélésükkel voltak elfoglalva. Még a fazekaskorong használatát is elfelejtették. A város lakói a szélrózsa minden irányába szétszóródtak. Amikor Homérosz és kortársai a Kr.e. VIII. századi Trójába érkeztek, már csak romokat találtak. Aztán lassan elhalt az érdeklődés, maga a hely is feledésbe merült. Csak a XIX. század hetvenes éveiben fedezték fel újra. Először az angol Frank Calvert, majd Schliemann ásott ott. Ám sok kérdésre a mai napig sincs válasz: Trójának nevezték-e egyáltalán a Hisszarlik dombon fekvő várost? Kik voltak az uralkodói? Hogyan haltak meg? 1988 nyarán egy hetven tudósból álló nemzetközi csoport látott itt munkához. Elsősorban a bronzkori Tróját kutatták. Legújabb eredményeik azt mutatják, hogy tízszer nagyobb volt, mint eddig hitték. Már Schliemann követője, Dörrfeld is úgy vélte, hogy a palotán kívül is létezett egy település Trójában. Ám annak fekvését nem tudta behatárolni, mert görög és római települések maradványai alatt feküdt. Jansen öt éven át kutatta magnetométerével a területet, míg 1992 nyarán egy halvány vonalat vett észre. Amikor egy évvel később ásni kezdtek, egy húsz hektárnyi területű település került felszínre. A várost a falakon kívül gondosan megszerkesztett árok vette körül. Harci kocsik számára legyőzhetetlen akadály lehetett. Az Iliászban azonban nem szerepel egy ilyen falból és árokból álló védelmi rendszer. Amikor 1994 nyarán a mért adatok kiértékelése során egy második árok létezésére is fény derült, Zangger geológus úgy hitte, Trója azonos a Platón által leírt csodálatos birodalommal, az árok annak a csatornarendszernek a vége, amely Atlantiszt körülvette. Zangger azonban figyelmen kívül hagyott néhány tényt. Például azt, hogy az első csatornát nem lehetett vízzel feltölteni. A második árok viszont csak 20 méter hosszú. Ráadásul Trója a Kr.e. 3-2. évezredben legföljebb hétezer embert tudott élelmezni, nem lehetett egy nagyhatalom központja. Az alsóváros léte új következtetésre ösztönzött. A ré- gészekszerint a trójai társadalom két részre oszlott. A nemesség a palotakörzetben élte fényűző életét a várdombon, a köznép pedig az alsóvárosban . így az is inkább lehetséges, hogy Trója Vl-ot valóban háború pusztította el. A vár ugyan bevehetetlen volt, de az alsóvárost könnyűszerrel elfoglalhatta az ellenség. A Dardanellákat a szél miatt megközelíteni nem tudó hajóknak Trójától nem messze le kellett horgonyozniuk. A város ebből állandó hasznot húzott. A város gazdagsága irigységet, hódítási vágyat váltott ki a szomszédaiban. Nem ok nélkül erősítették meg a város falait tizenöt alkalommal egy évezred folyamán. Trójai háború nem egyetlenegyszer volt, hanem minden nemzedék életében legalább egyszer. Néhány kérdésre azonban még mindig nincs válasz. Például egyelőre nem tudják megfejteni a trójai faló titkát. Már a Trója II rétegében ugyanis találtak lófogat, noha a lovat itt csak évszázadokkal később háziasították. Lehet, hogy Trójában korábban tartottak lovat, mint a környéken...? Tróját több mint száz éve ássák, de a titkok feltárásának még csak az elején tartanak. Trójai háború nem egyetlenegy volt, hanem minden nemzedék életében legalább egy. Schliemann nem egy, hanem kilenc Tróját talált Archív-felvétel A sírban különböző edényeket és amforákat találtak Az elhunyt mellé ételt és italt tettek Különös régészeti lelet Különös leletre bukkantak angol régészek Colchester közelében: egy kavicsbánya területén Kr. u. 50-ből származó nagy sírdombot találtak. (A sírba a terület római meghódítását, Kr. u. 43-at követően tíz-húsz évvel ham- vasztással temetkeztek.) A lelőhely közepén álló fősírt kirabolták, ám az ásatás során eddig egy sátor alatt rejtőzködő, nemrégiben felfedezett melléksírt érintetlenül találtak a kutatók. A sírban két fadoboz maradványaira bukkantak. Az egyikben bronz ivóedények voltak - némelyek közülük összelapítva -, közvetlenül a fadoboz mellett pedig étkészlet feküdt, amelyből egy teljesen ép bronzedény került elő. A készlet egyébként nagyrészt fekete és vörös mázas agyagedényekből állt. A sír fenekén egy széles szájú amforában bort találtak. A másik faládában egyjáték- táblára leltek, amelyet mintha csak azért tettek volna a sírba, hogy jelezzék, ez volt az elhunytra jellemző legfontosabb tárgy. A tábla mellett keresztben, illetve hoszszában lerakott fehér és kék üveggyöngyökből sok megmaradt. A körülbelül 60 centiméter hosszú és 30 centiméter széles táblát középen csuklópánt fogta össze. A nagy meglepetést mégis a sír alján talált bronz- és vaspálcák sora okozta. Ezek közül az egyik egy spatulára, egy másik pedig egy hallócsőre emlékeztet. További vizsgálatoknak kell megállapítaniuk, hogy ezek egy orvosi felszerelés részei vol- tak-e, vagyis az elhunyt gyógyító ember volt-e, vagy egyszerűen csak ügyes kezű szerencsejátékos. Újabb talány az egyik amfora. Ezek a tárgyak gyakori sírmellékletek ebben a korban, s általában bort öntöttek beléjük, hogy a halott ne szomjazzon a túlvilágra vezető hosszú úton. Ám a sírban talált edény úgynevezett spanyol amfora, amelyben sózott halat tároltak abban a korban. A kérdés most már az: a halott szomját vagy éhét akar- ták-e csillapítani a hosszú úton? Current Archeology A lelőhely közepén kiásott fősírt kirabolták. Mozaik Spontán szórakozás Rowen Montgomery, a szabad idő problematikájával foglalkozó angol szakember szerint ma már egyre elterjedtebb, hogy a szórakozást is praktikus célokra használjuk fel. Például a kollégáinkkal vagy az üzleti partnereinkkel eltöltött szabad idő során is az üzleti dolgokat vitatjuk meg, miközben megfeledkezünk arról, hogy az életkedvünket, vitalitásunkat csak akkor erősíthetjük, ha magáért a szórakozásért szórakozunk, az örömért, amit okoz. Ezért Rowen Montgomery azt tanácsolja, hogy keressünk magunknak olyan társaságot a szabad idő eltöltésére, amelyben felszabadultan tudunk szórakozni, s minden aggodalom nélkül kimondhatjuk a véleményünket. Alvással a depresz- szió ellen A németországi Freiburgi Egyetemi Klinikán végzett tanulmányok bebizonyították, hogy az alvásfázisok eltolása segíthet a depresszió gyógyításában. Az új terápia lényege a következő: Az első napa pácienseknek nem szabad; éjiélig aludniuk. A második nap csak 17 és 24 óra között alhatnak. A következő egy hét során pedig az alvásfázis mindennap egy órával hátrább tolódik, amíg csak el nem éri a szokásos időt este 23 és reggel 7 óra között. Őszi színek emlékbe A pszichológusok megállapították, hogy a színes őszi levelek a legtöbb emberre, de különösen a gyerekekre nagy hatással vannak. Segítségükkel például érdekessé lehet tenni az unalmas sétákat, s fel lehet kelteni a gyerekek érdeklődését a természet iránt. Gyűjtsenek a gyerekekkel együtt különböző színű leveleket és nyomtassák le azokat úgy, hogy újságpapír közé téve helyezzék egy vastag könyv alá.
