Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-11-05 / 45. szám

Politika 1997. november 5. 3 A Magyar Koalíció remélhetőleg hamarosan eldönti, milyen formában indul a választásokon Mire szavazhatunk? A Duna vize a múltban sosem volt ilyen jó minőségű, mint most - állítja Július Blnder Prikler László felvétele Július Binder: gyakran kiforgatják a szavaimat Nem épül új meder P.Vonyik Erzsébet ________ Ho zzávetőleg tíz hónap múlva urnák elé szólítják az ország la­kosságát. A szlovák frontok lé­nyegében tisztázódtak: tudni, ki kivel indul, illetve kivel nem, sőt az ellenzéki szlovák koalíciónak már a közös választási platform- jais ismert. Magyar vonalon nyár óta csak egyvalami látszik biztosnak: a Magyar Koalíció há­rom pártja együtt in­dul. De nagy kérdő­jel, hogy az együttes fellépés milyen for­mát öltsön a gyakor­latban. Pedig az MK- ra voksolni szándé­kozó magyar válasz­tópolgár is mielőbb tudni szeretné: egészen ponto­san mire számíthat, uniót, vá­lasztási pártot, esetleg más for­mációt támogatna-e szavaza­tával? Mert igaz, hogy a magyar­ság döntő többsége egységes magyar politizálást óhajt, ám úgy dukálna, hogy a magyar sza­vazatokra számító politikusok végre letennék az asztalra, mi­lyen megoldás mellett döntöt­tek. Igaz ugyan, hogy 1994-ben is csak röviddel a választások előtt ütötték nyélbe a megállapo­dást a hármas koalíció megköté­séről, de akkor még megenged­hették ezt a luxust. Most viszont más időket élünk: a kormány nem is titkolja: koalíciók eseté­ben olyan magasra kívánja emel­ni a parlamenti bejutási küszö­böket, hogy ha az eddigi formá­jában maradna meg az MK, ak­kor egyszerűen magát szorítaná ki a parlamentből, hiszen a la­kosság legfeljebb 12 százalékát kitevő magyarság - még ha a cse­csemők is voksolnának - nem tudná elérni a 15 százalékot. Legutóbb nyolcezer híján há­romszázezren sza­vaztak a Magyar Ko­alícióra, tehát a fel­nőtt magyar lakos­ság mintegy 83 szá­zaléka. Ha pártjaink meg akarják tartani ezt a szavazóbázist - ezenfelül megcéloz­zák az urnáktól 1994-ben távol ma­radt magyarokat, il­letve azokat, akik más pártokra szavaztak, ezt leginkább azzal érhetnék el, ha lezárnák a túl hosszúra nyúlt vitát: uniót, vá­lasztási pártot vagy valami mást akarnak. Meggyőződésem, hogy a Magyar Koalíció szavazótábo­rában nem a csordaszellem érvé­nyesül, vagyis nem reflexszerű- en szavaznak az emberek bármi­lyen pártformációra, csak ma­gyar legyen az, hanem igenis, ér­dekli őket: pártra, unióra, netán közös listára szavazhatnak-e majd, s ez a formáció milyen ha­tékonyan tudja képviselni a ma­gyar érdekeket. Az idő sürget, hi­szen az új pártszubjektum beje­gyeztetéséhez ezer támogató aláírást kell összegyűjteni, a vá­lasztásokon való induláshoz újabb tízezret. A másik kardinális kérdés: olyan variánst kell vá­lasztani, amelybe nem köthet be­le az új választási törvény, s mini­malizálja a veszélyt, hogy a ma­gyar pártok nem indulhatnak a választáson, mert Szlovákiában ez sem elképzelhetetlen. Az elmúlt másfél évben lapunk hasábjain kétszer is nyilatkozott mindhárom magyar pártvezető, arról, hogy mit tartanának a leg­ideálisabb megoldásnak, amely biztosítaná a leghatékonyabb magyar parlamenti képviseletet. Duray Miklós ragaszkodott a négy éve megszellőztetett uniós elképzeléshez, amelynek elfoga­dása a három párt jogalanyiságá­nak megszűnésével járna, de a két koalíciós társ ettől a leghatá­rozottabban elzárkózott. Az Együttélés elnöke egyúttal azt is sürgette, hogy még azelőtt dönt­sön a három párt, mielőtt elfo­gadják az új törvényt. Az MKDM és az MPP amellett tette le a garast, hogy nem szabad semmit elsietni, inkább meg kell várni, milyen ki­hívás elé állítja az új törvény a Magyar Ko­alíciót. Ezek az elkép­zelések kerültek megfogalmazásra a januárban Érsek­újvárod: tartott lakos­sági fórumon is, amely után a Ko­alíciós Tanács megállapodod, hogy e kérdést a nyilvánosság előtt addig nem fogják vitatni, amíg alapos egyeztetések nyo­mán ki nem alakul a végleges kö­zös elképzelés. Azóta a közvéle­mény jóformán csak annyit tud, amennyit a Koalíciós Tanács ülé­sei után a pártvezetők patika­mérlegen adagolva közreadnak. Az utóbbi időben megjelent in­terjúkból, cikkekből az derül ki: az álláspontok a tekintetben kö­zeledtek, hogy mégsem kellene kivárni a választási törvény mó­dosítását, mert esetleg olyan lesz, amely kizárná akár a válasz­tási pád létrehozását is. Egészen vad, a demokratikus Európában szokatlan törvény sem lenne iga­zi meglepetés, olyan, amely nemcsak minden magyar, ha­nem szlovák ellenzéki képviselőt is kisöpörne a parlamentből. Az Együttélés támogatodsága három százalék alá zuhant, igaz, újabban megint feltor­nászta magát három százalék fölé. Az MKDM tavasszal alapo­san elhúzott 7,3- százalékkal, bár most felmérések szerint öt százalék alatt van. E prefe­renciák ismeretében is nehezen hihető, hogy az MKDM be­lemegy Duray uniós javaslatába, hacsak nem áll elő olyan vészhelyzet, hogy egyedül ez a megoldás lesz az üdvös. A magyar választópolgárnak egyelőre be kell érnie azzal a nyugtatgatással, hogy a koalí­ció jogászainak még a legva­dabb törvény esetére is van megfelelő megoldási javasla­tuk, de változatlanul bizonyta­lanságban él. S mivel utat tör magának az a nézet, hogy még­iscsak fel kell fedni kártyáinkat a választási törvény megszüle­tése előtt, a magyar szavazótá­bor valószínűleg jólesően ven­né tudomásul, ha pártjaink a legmegfelelőbb közös fellépési formáról falusi öszejöveteleken tájékoztatnának, az egyezteté­sek zárószakaszában pedig ki­kérnék a lakosság véleményét. Emlékezzünk az 1994-es diós- patonyi fórumra: ez bizonyítot­ta, hogy a magyar közvélemény igényli, hogy első kézből tájé­koztassák és meghallgassák- megszívleljék a nézeteit. Erről pártjainknak a saját érdekük­ben most sem szabadna lemon­daniuk! Pár napja múlt, hogy öt éve elte­relték a Dunát. Ebből az alka­lomból rövid interjút kértünk Július Binder vállalatigazgató­tól, aki ezt a döntést meghozta. Hány évre becsülhető az ötéves erőmű és a felvízcsatorna élet­tartama? Pontosan nem tudnám meg­mondani. Háromszáz, ötszáz vagy ezer év? De lehet, hogy több is. A felvízcsatorna töltése kibír ennyit, így van tervezve? A gátak élettartama szinte kor­látlan. A technológiai berende­zéseket kell csak kicserélni. Ná­lunk vannak használatban lévő négyszáz éves töltések is. A kilencvenes évek elején ön azt nyilatkozta, hogy a bősi léte­sítmény élettartama mintegy negyven év, és ha ez lejár, ak­kor új medret kell építeni, az ön cége pedig azért van, hogy megépítse. Nem a Dunára értettem, a vála­szomat az újságíró hölgy elfer­dítette. A turceki víztározóra gondoltam. Nem azt mondtam, hogy az élettartama ennyi, ha­nem a víztározó ennyi évre biz­tosítja a megfelelő vízellátást. A tározó továbbra is létezni fog, de amiatt, hogy ez a tározó már nem lesz képes elegendő meny- nyiségű vizet biztosítani, újab­bat kell építeni. A Csallóközben biztosan nem fognak új mesterséges medret kotorni? Ez nem indokolt. Semmilyen to­vábbi meder nem fog épülni. Ha üledékek rakódnak le a felvíz­csatorna fenekén, akkor ezeket kiemeljük. Tudjuk is, hova tesz- szük, hiszen ez kiváló trágya­anyag lesz a mezőgazdaság­nak... Ez nem lesz rákkeltő, mérgező hatású? Ugyan miért tartalmazna kon- taminált anyagokat? Ha vannak víztisztító állomások, akkor a víz nem szennyezett. A hágai bírósági döntés megva­lósításán munkálkodó magyar küldöttségvezető úgy nyilatko­zott, hogy a szlovák féllel folyta­tott minden tárgyalási forduló után ellátogat a felvízcsatorna tőszomszédságában lévő vala­melyik faluba. Igazgató úr, ön nem csatlakozik hozzá? Mi hetente járunk ezekben a fal­vakban, tudjuk, mi történik ott. Nincs szükségünk semmiféle attrakciókra. Jómagam hetente legalább kétszer megfordulok a Csallóközben, találkozom az emberekkel, megoldjuk gondja­ikat. Láthatta a tévében: a bősi polgármester elmondta, mi mindent tettünk a faluért. A kommunista rendszer alatt is mi javíttattuk meg a bősi templo­mot, mi adtunk rá pénzt. Az ön cége milyen perspektívát lát a Vajka környéki kavicsgöd­rök környékének hasznosításá­ban? Az ezzel foglalkozó részvény- társaság még nem alakult meg. Hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy a társaság elősegítse a ta­vak környékének kulturált ki­használását. (p. vonyik) Magyar politikusok - választási törvényre várva? Somogyi Ti bor felvétele A magyar választó- polgár bizonytalan­ságban él. A közvéle­mény igény­li, hogy ki­kérjék a véleményét. Vonal alatt Lassan siessünk? Szűcs Béla ____________ Sz inte naponta hallunk, olva­sunk arról, hogy a kormány po­litikája egyre jobban elszigeteli Szlovákiát. A kormány maka­csul ismételgeti, nem hagyja magát elszigetelni. Miniszte­rei, diplomatái soha nem látott buzgalommal járják a világot, győzködik a kormányokat ar­ról, hogy Pozsonyban minden a legnagyobb rendben van, a de­mokrácia megsértéséről ter­jesztett hír csak vaklárma, és Meciar eltökélt szándékkal igyekszik az európai szerveze­tek felé. A kormány tévéje és lapja meg egyenesen hazug­ságnak minősíti a rólunk szóló megállapításokat, és az euró­pai szervezetek különféle tiszt­ségviselőit elfogultaknak, sőt rosszindulatúaknak minősítik. Az Európa Parlament már meg­unta az udvarias, diplomatikus figyelmeztetéseket, a közös parlamenti ülésen elfogadott három követelmény megvaló­sításának halogatását, az örö­kös mellébeszélést, és határo­zott figyelmeztetést intézett a kormányhoz. Ebben megismé­telte, hogy Szlovákia nem telje­síti azokat a politikai követel­ményeket, amelyek nélkül sen­ki nem lehet az EU tagja. A ha­tározat megállapítja, hogy Szlovákia az egyetlen belépés­re kijelölt ország, amely figyel­men kívül hagyja a politikai kritériumokat, ahol bizonyta­lan az intézmények stabilitása és nem működik megfelelően a demokrácia. Elvárja parlamen­tünktől, hogy intézkedéseket tegyen Gaulieder képviselői mandátumának felújitására, az emberi és nemzetiségi jogok betartására. Határozottan fi­gyelmezteti a szlovák kor­mányt, hogy ha ezeket a köve­telményeket nem tartja be, el­rontja az ország integrációs esélyeit. Szlovákia olyan állás­pontot képvisel, amely elszige­telheti az országot. Felszólítja az Európai Unió valamennyi intézményét, hogy kritikusabb hangnemben folytassanak pár­beszédet a szlovák szervekkel, és győzzék meg őket a felsorolt problémák mielőbbi megoldá­sának halaszthatatlanságáról. E jelentős dokumentumban ugyan csupán egyetlen fél­mondat erejéig szerepel a nemzetiségi jogok kérdése, amelynek lényege a kisebbsé­gek nyelvhasználatáról sok­szor megígért törvény megal­kotása. Mint tudjuk, a szlovák kormány igyekszik kibújni ígé­retének teljesítése alól, és most az Európa Uniót ostromolja, hogy határozza meg, miket kellene tartalmaznia a tör­vénynek, mivel a szlovák kor­mány szerint hiába írja elő az alkotmány a külön törvényt a hivatalos ügyintézésben, Szlo­vákiában erre nincs szükség, mivel ezt egy sor rendelkezés biztosítja. Hans van den Broek EBESZ-főbiztos éppen a na­pokban jelentette ki, hogy nem alkalmaz két mércét a magyar kisebbség helyzetének megité- lésében, mivel egy országban, ahol olyan nagyszámú nemze­tiség él, mint Szlovákiában, tö­rődni kell a jogaikkal. Tegyük hozzá: nem ártana naponta fi­gyelmeztetni a kormányt, hogy minden tizedik adófize­tője magyar. Hogyan reagált kormányunk az Európa Parla­ment felhívására? A kormány­fő a rádióban elszajkózta is­mert érvét: Nem eléggé tájéko­zottak Szlovákiáról, és feleslegesen ijesztgetnek. Az EU-ba lépésről pedig bölcsen megjegyezte: „Lassan járj, to­vább érsz.” Persze, 2005-ig rá­érünk! A. M. Húska, a parla­ment alelnöke, aki az utóbbi időben héjaként védelmezi a meciarizmust, még tovább ment, amikor az EP határoza­táról kijelentette: „Túlzó, pon­tatlan, nyomást akar gyakorol­ni egy szuverén ország parla­mentjére, tele van abszurditá­sokkal.” Ennyi talán elég is a kormány álláspontjáról. Az el­lenzéknek azonban más a véle­ménye. Itt az ideje, hogy a mi­niszterelnök felhagyjon a kül­földi összeesküvésekről szóló mesékkel, hisz nem óhajtanak tőle semmi mást, csak tartsa be az EU-ban érvényes szabályo­kat, véli aDemokrata Párt. Vé­szesen közeledik a luxemburgi csúcstalálkozó, amelyen el­döntik, kiket hívnak meg a be­lépési tárgyalásokra. Szlovákia valószínűleg nem lesz a meg­hívottak között, hiába utazgat­nak a kormány tagjai.

Next

/
Thumbnails
Contents