Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-29 / 44. szám
Sport 1997. október 29. Olvasóközeiben Jan Ullrich, az idei Tour de Francé győztese A német csodabringás Jan Ullrich (balról) a nyeregben, mellette egyik nagy riválisa, Zabéi CTK-felvétel Szabó Krisztián______________ Németországnak új nemzeti hőse van. Egy fiatalember, aki maga mögé utasította a legnépszerűbb sportolókat, személyiségeket. Üstökösként robbant be a kerékpársport élvonalába, és huszonhárom évesen nyáron megnyerte az idei Tour de France-ot. Jan Ullrichnak nagy jövőt jósolnak. Indurainhoz, Merckxhez hasonlítják, kiknek neve fogalom ebben a sportágban. Győzelmével az egész országot lázba hozta. Jelenlegi lakhelye, Merdingene olyanná vált, mint a nyüzsgő méhkas. Ezt a kis falut, amelyet eddig legfeljebb a borkedvelők ismertek, most sorra látogatják a turisták. A rostocki születésű tehetség hét évvel ezelőtt ismerkedett meg Norbert Franzllal. A neves szakember pártfogásába vette és bevezette a sportág legjobbjai közé. Kilencvenháromban benevezte a csehországi Bohemia versenyre, ahonnan végül ő vitte el a pálmát. Ullrich bekerült a válogatottba, és néhány hét múlva diadalmaskodott az amatőrök oslói világbajnokságán. A mester tovább egyengette párt- fogoltja útját, az elkövetkező évben több neves viadalon állt rajthoz. Aztán az esztendő végén a német profi kerékpárklubhoz, a Telecomhoz szerződött. Adottságait kiválóan kamatoztatta az idei Tour de France-on, a tizedik szakasztól vezetve diadalmaskodott. Sokan elismerően bólogattak, hiszen olyan ellenfeleket győzött le, mint csapattársa, a dán Riis vagy a francia Virenque. A viadal előtt a legnagyobb esélyesnek a tavalyi győztest, az előbb említett dán versenyzőt tartották. „Riis a csapatkapitány, és jó formában van. Igyekszem majd támogatni, hogy újra az első lehessen. Én ráérek két-három év múlva nyerNév: Jan Ullrich Született: 1973. december 2-án, Rostockban Jelenlegi lakhelye: Merdingene (kis falu Freiburg mellett) Testi adottságai: 183 cm/72 kg Családi állapota: nőtlen, de ni” - mondta Ullrich. Minden papírforma azonban felborult a tizedik útszakaszon, a Pireneusok kacskaringós lejtőin. A tavalyi második helyezett a mezőny élére kerekezett, ám sűrűn tekingetett vissza, hol maradt csapattársa. Megunta ezt a Telecom főnöke, aki megjegyezte: „Előre nézz, és taposs bele!” Beletaposott. Magabiztosan, megnyugtató előnnyel nyerte a verseny legnehezebb részét. Célba érés után magára öltötte a vezető versenyzőnek kijáró sárga mezt, melyet mindvégig megtartott. Történelmi pillanat volt ez a németek számára, akik már tizenkilenc éve vártak erre a sikerre. Ezután a csapat többi tagja is igyekezett őt támogatni. Csak egyetlenegyszer ingott meg a Colomarba vezető úton. „Nem tudtam kellőképpen kipihenni már vőlegény Legnagyobb sikerei: 1993: amatőr világbajnok, az ausztrál körverseny győztese; 1996: második a Tour de France-on; 1997: német bajnok, a Tour de France győztese magam, és egészségügyi gondjaim is voltak. Ezen a darabon önmagamat győztem le” - nyilatkozta. A viadal után sokan a szemére hányták, hogy a tizennegyedik versenyszakaszon nem tett meg mindent a győzelemért, ahol maga elé engedte egyik legnagyobb ellenfelét, a hazai Virenque-t. Erre tömören csak annyit mondott, nem emberevő, akinek feltétlenül, mindig nyernie kell. Ellenfele megérdemelte a sikert, vélte Ullrich. A huszonhar- madik, zárószakasz után örömittasan állhatott a dobogó tetején. „Még az utolsó métereken sem voltam biztos a végső sikerben. A sportban bármi előfordulhat” - mondta boldogan. Elégedettek lehettek a Telecom vezetői is. Kerékpárosaik mintegy négymillió frankot kerekeztek össze, ebből Ullrich maga több mint kétmilliót. A pénzt felajánlotta csapattársainak és az őket kísérő segítőknek. Megtehette, az új szerződések többszörös bevételt biztosítanak számára. Norbert Franzl elismerően szóltróla: „Már tavaly is érett volt a győzelemre. Nagyon szerény, jószívű, mondhatnám félénk fiú, de a bringán fantasztikus dolgokra képes. Még nagyon sok siker vár rá. Véleményem szerint ő lesz az első, aki hatszor nyeri majd meg a Tour de France-ot.” Miben rejlik Ullrich teljesítményének a titka? A szívében. Míg az átlagember szíve öt-hét liter vért pumpál át percenként, addig az övé harmincöt-negyvenet. A szívverése nyugalmi állapotban harminckettő körül mozog, többségünkkel szemben, akiknek hatvan- hetvenet dobban percenként. A normális emberi test „motorjának” súlya négyszáz gramm, a német fiatalemberének hatszáz grammos. Az ergomé- teren fél órát képes tekerni úgy, hogy tartja az ötszázötven wattos teljesítményt. Nekünk, egyszerű halandóknak gondot okoz félakkora teljesítménnyel öt percet. Már ebből is világosan kivehető, milyen különleges képességekkel rendelkezik Jan Ullrich. Biztosan mindent megtesz azért, hogy adottságait minél jobban kihasználhassa. Ha a sors is kegyes lesz hozzá, éremgyűjteménye még sok értékes trófeával gazdagodhat. KÍŐ? Miben rejlik Ullrich teljesítményének titka? A szívében. Átéli olimpiák hősei (1948, St. Moritz): Tróják, a hetvenötszörös válogatott jégkorongozó Gazdag József Jégkorongsportunk egyik nagy alakjának nevét szülővárosában, Kassán a most éppen átépítés alatt álló Szepsi úti stadion viseli. Ez a sportlétesítmény alig egy kőhajításnyira van az egykori téglagyár melletti tótól, vagyis attól a helytől, ahol századunk első felének téli hónapjaiban nem a téglagyártó munkások szorgoskodtak, hanem a jégen csúszkálni, korcsolyázni szerető gyerekek nyüzsögtek. Gyakori vendége volt a bánya-tavi jégpályának az 1914-ben születettTroják fiú is. Nemcsak korcsolyázni szeretett ott, hanem társaival együtt jégkorongozni is. Abban az időben a városban ez a sport még gyerekcipőben járt, sokkal népszerűbb volt a bandy-hoki, vagyis a mai, kanadai jégkorongsporthoz csak részben hasonlító labdajáték. A sportkrónikások feljegyzéseiből az derül ki, hogy a kis Tróják szívesen kergette a labdát meg a korongot is. Sőt egy ideig a KMSE sportegyesület tagjaként a bandy-hokit kellett előnyben részesítenie. Később, 1927 után, amikor a kanadai típusú jégkorongsport is kezdett nálunk meghonosodni, s Kassán megalakult az új sportágat hivatalosan is felvállaló első egyesület, ő oda igazolt. Frantisek Jandera vezetésével az első kassai jégkorongcsapat általában a Magas-Tátra pályáin fogadta a nevesebb ellenfeleit, így egy alkalommal az alábbi csapatokat is: LTC Praha, Sk Prostéjov, Slovan Moravská Ostrava és SK Olomouc. - A prágaiak elleni mérkőzés előtt figyelmeztettem Trojákot, hogy őrizze az ellenfél legjobb játékosát, Maleckát. Később ezt a találkozót minősítették a szakemberek a torna legszínvonalasabb összecsapásának. Igaz ugyan, hogy 1:2 arányban kikaptunk, ám úgy, hogy a bíró Tróják két gólját nem adta meg. Az egyiket például azért, mert az erősen meglőtt korong olyan gyorsan repült, hogy túljutott a prágai kapu helyenként lyukas hálóján, s mivel a játékvezető távol volt, nem láthatta a játékszer útját. Mindenesetre a szakértők a torna legjobb jégkorongo- zójává Trojákot jelölték. A prágai szakvezetők azonnal érdeklődést tanúsítottak iránta, s a kassai fiú rövid időn belül a cseh(szlovák) fővárosban kötött ki - írja egyik visszaemlékezésében Jandera edző. Ladislav Tróják ezt követően a csehszlovák válogatott csapatban is helyet kapott. Hetvenötször öltötte magára a címeres mezt, amelyben harminchét gólt lőtt. Az országos válogatott játékosaként részt vett az Ladislav Tróják, századunk első felének kassai hokicsillaga Archív-felvétel 1936-os garmisch- partenkircheni olimpián, s tagja volt az 1948-as St. Moritz-i téli játékokon ezüstérmet nyert csehszlovák csapatnak is. Ugyanebben az évben egy franciaországi tornát követően angliai körútra utaztak. Az együttes egyik csoportja Párizsból magánrepülőn indult a többiek után Londonba, ám nem érkezett meg oda, mert a gépet az erős vihar a tengerbe sodorta, s vízbe fulladt az akkori országos válogatott hat játékosa - köztük Ladislav Tróják is. Juraj Kardhordó, a Himalája nyolcezres ormait ostromló pozsonyi hegymászó emlékére Örök pihenő a 8163 méter magas Manaslu tövében J. Mészáros Károly _________ Ah ogy telnek a napok, úgy halványul az utolsó remény is, hogy visszajössz. Nehéz ezt leírni, de kénytelen vagyok kibékülni vele: a Himalája óriásai alighanem maguknál tartottak. Ott nyugodsz örökre, ahova annyira vágytál, ahova olyan szívesen jártál. A hegyekben. Azoknak is a legkiemelkedőbb földi magaslatai közelében, annyi balszerencsés hegymászó temetőjében. „Csak januárban jövök vissza! Utána majd leülünk és beszélgetünk” - mentegetőztél szeptemberi búcsúzásodkor, amikor már csak órák voltak hátra a Manaslura indulás előtt. Talán bántott, hogy nem jelentkeztél a Gaserbrum I (8068 m) és a Gaserbrum II (8035 m) megmászása után. Pedig előtte magad ígértél találkát, de a visszatérés gyorsan az újrakészülődés időszakába csapott át. Mint az idén annyiszor. Más volt ez az esztendő, mint a kilencvennégyes, amikor a Cho Ojuról (8201 m) megérkezve időmilliomosként meséltél élményeidről, és úgy tűnt, még sokszor fogsz is. Nyugalom áradt belőled, s úgy vezettél be a hegymászás rejtelmeibe, mintha én is veled készülnék a következő expedícióra. Pedig csak a hallgatód voltam. Már akkor kitűnt, mennyire szereted a hóborította ormokat, mennyire tudatosan készülsz hegyi idegenvezetői munkádra. Sohasem csak az járt a fejedben, hogy feltörtess a csúcsra és valahogy legyere onnan. Szinte minden érdekelt, ami egy-egy hegyóriás ostromlása közben az ember útjába akad. így e könyörtelen világ jó ismerőjévé váltál. Ebben az évben honi méretekben egyedülálló dologra vállalkoztál. Négy nyolcezres csúcs került a naptáradba. Állandó hajsza, szponzorkeresés, ügyintézés. És időhiány. Amikor a Kancsendzsongára (8586 m) készültél s én interjút kértem tőled, illedelmesen elutasítottál, mondván, sajnos, nem te döntesz arról, hogy kinek nyilatkozhatsz az útról. A média- partnerekkel kötött szerződés az expedíció tagjait is kötele zi, a főnökkel pedig nem sikerült találkoznom. így maradt az élménybeszámoló, jellemző egyéni vonásokkal fűszerezve. De akkor is már gyakran pillantottál az órádra, az idő sürgetett, másnap indultál Pakisztánba. Egyet len kérdésemre izgatot tan vártam a választ. Történetesen arra, hogyan született meg benned az a győzelemmel felérő elhatározás, hogy ötven-nyolc- van méterrel a csúcs alatt visz- szaforduljál. Józan, megfontolt érveArca örökre eltűnt előlünk Archív-felvétel két említettél. Sajnos, ez a rideg helyzetfelmérés a Manaslu (8163 m) tövében cserben hagyott. Társaid hiába próbáltak lebeszélni a csúcsostromlásról, pedig ugyanazokat a veszélyeket ismételgették, mint amelyek visszafordulásra késztettek a Kancsendzsonga alatt. Talán az újabb kudarc réme ragadott magával? Hátizsákodat és botodat megtalálták a sziklafal tövében, neked azonban nyomod veszett. Azt sem tudjuk, hogy feljutottál- e negyedik nyolcezres csúcsodra vagy nem? Eltűntél a hatalmas hideg, az életveszélyes széllökések és a gyakori havazások világában. Ott maradtál élményeiddel, titkaiddal. Magába zárt a Manaslu.
