Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-29 / 44. szám
1997. október 29. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Fehéren, tisztán... Kertész Gábor A hatodik kávé, szorozva két cigarettával: a reggeli mérleg. Még hét óra sincs. Ahhoz képest, hogy lassan már rögeszmémmé válik az életem, elég jól vigyázok rá. S nem vagyok egyedül. Gyilkoljuk magunkat rendesen. És gyilkoljuk egymást is: volna mit gyónni. De nem a kávét, szorozva két... Egy fenét: szúrni, döfni alattomban, vermet ásni - kit érdekelnek a közmondások- letepemi, bemocskolni, megalázni, kibelezni-hej! micsoda parádé! Hogy miből lettünk s mivé leszünk? Gyermeki ostobaság rágódni ezen: rúgj bele most, tépd ki nyelvét, égesd fel földjét, űzd el, pusztítsd, aki más! Vedd el mindenét, s boldog leszel, meglásd. Pedig voltunk mi egyformák is - amennyire két ember egyforma lehet - s leszünk majd megint azok: az óceánok mélyének rendjében, a csülagcsend kékjében, a testtelen álmodásban, a test gyönyörében, a vinnyogó születésben, míg ki nem mondtuk: van erősebb, okosabb, bátrabb nemzet, s van silány, buta és gyáva nép. S persze, ez utóbbi sosem mi vagyunk... Fekete gyertyák könnye csordul az azbeszt arcokon. A sámán köntösének ezüst szegélyén férgek tanyáznak. Kiszáradnak a barackfák, virágukra pillangó nem szállhat már. Odvas csontokon furulyázik a szél, a plüssmaci torkát tövis szúrta át. A bölcsőből kifordult egy gyermek, a kőtáblákat penészes föld fedi. Szép kilátások ugye? Pedig angyalként indultunk, ugyanúgy fehéren, tisztán, merészen. Mikor járta át lelkünket a gyűlölet, ki, mi oltotta belénk, nem tudom, de megpróbálok tenni ellene, megpróbálok ember, európai, vagy világpolgár lenni. De lehet, hogy csak egyszerű Földlakó. Akinek, ha megvágja, épp úgy vérzik a keze, aki, ha szomjas, épp úgy kér inni, aki, ha ölel, épp úgy szenvedéllyel, aki, ha álmodik, meztelen lesz újra - mint egykor, az óceánok mélyének rendjében, a csülagok csendjének kékjében... a vinnyogó születésben. Van az életnek nemzetisége...? Vendégkommentár Veszek egy rádiót Gyóry Attila _____________ Be vallom, egyéb okok miatt nem hallgatok rendszeresen rádiót. Valahogy úgy hozta a sors, hogy rádióm sincs. Rádiózási szokásaimról ennyit. Azt hiszem, kedd volt ezen a héten, amikor kölcsönkértem az apám autóját, amiben történetesen egy lepusztult rádió is pihegett, s Pozsonyból lavírozva Dunaszerdahely felé, unalmamban bekapcsoltam. Rövid tétovázás után az ismert adók keresése után úgy döntöttem, belövöm a magyar adást. Nagy kaland. Aztán csak füleltem, mint nyuszi a káposztásban, mert szó szerint kellemesen meglepett a műsor. Magával ragadott a hangulat, a hamisítatlan felvidéki magyar tempó, ami any- nyira jellemző ránk, és csak ránk, itt rekedt magyarokra. És még csak azt sem mondhatom, hogy valami különleges, ünnepi műsort csíptem el, mert az adó a mindennapi műsorát, a Pavilont adta. Agócs Vali érdes, reszelős hangjával beborította az autó utasterét, s én nem győztem csodálkozni a műsor minőségén. Az már mellékes, hogy néhány napja egy rádióssal beszélgetve tudtam meg, mennyire ki van a magyar adás centizve. Hümmögve bólogattam, hogy a magyar adást több mint százezer magyar hallgatja, s az autóban ülve azt vettem észre, hogy alattomosan lassítok, így növelve az időt, hogy tovább hallgassam a fejleményeket. A rádió magyar adása véleményem szerint jó úton halad az élő kultusszá váláshoz, s ha jól belegondolok, nem is írtam le nagy marhaságot - csak ki kell várni. Már most téma a vidéki magyarjaink körében, hogy mit mondott az Agócs, vagy a Molnár Norbi, ki a jobb, ki kinek a kedvence? Azt hiszem, veszek egy rádiót. A szerző prózaíró Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modern élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ismét a rászorulókon csattan az ostor Képzelt betegek? PÉTERFI SzONYA Az október elsejével életbe lépő legújabb gyógyászati rendtartás ugyan bővíti az egészségügyi szolgáltatások skáláját (és állítólag a minőségét), de nem biztosítja az ellátás kiadásaihoz szükséges anyagi hátteret. Ennek tartozéka az újabb gyógyszerkategorizáció be nyúl az Q Szükség van emelésre O Igazság- talanságnak tartom is, amely számos szakember véleménye szerint kimondottan betegellenes intézkedés. Azért, mert bizonyos - mindeddig térítés- mentes - gyógyszerekért ezentúl fizetni kell a betegnek. A hatalom ismét a leginkább rászorulók, a gyerekek és a nyugdíjasok zsebéintézkedésével. Nem baj, szomszéd, Meciar megígérte, hogy jövőre kevesebb lesz az eső... Gaál Jolán Nagymegyer: a Szerencsés vagyok, hiszen ^ korom (72 éves vagyok) ellenére egészséges maradtam. Bár 35 éven keresztül elárusítónőként dolgoztam, mégsem voltam beteg soha. Remélem, hogy ez még sokáig így lesz. Már csak azért is, mert özvegyként, egy nyugdíjból aligha tudnám megfizetni az orvosságok árát. Nem tartom emberbaráti cselekedetnek, hogy a gyermekgyógyszerek, a fájdalom- csillapítók, a nyugtatok árának terhét a polgárokra hárítják. A gyerekes családok kiadásai amúgy is magasak, az idősek zömének komoly fejtörést jelent a nyugdíj beosztása. Persze, ha mégis szükségem lesz a gyógyszerre, megvásárolom. Tehetek mást? Paksi Jolán Kulcsod: A Nagyon nem jó ez így! A be- ^ teg embernek amúgy is sok a baja, miért tetézik még ezzel is? Kellemetlenül érintett, amikor a gyógyszertárban a nyugtatóért „csak” 35 koronát kértek. Nem voltam munkaviszonyban, a háztartásban ledolgozott éveket nem veszik figyelembe, ezért nincs is nyugdíjam. A féljem járadékából élünk, nagyon meg kell gondolnunk, mire adjuk ki a pénzt. Cukorbeteg vagyok, ám ha az inzulinért is fizetnem kellene, nem válthatnám ki az életmentő orvosságot... Kovács Vendel Medve: A Alig akad idősebb lakos, ™ aki elégedett volna a nyugdíja magasságával. Addig jó, míg mozogni bír az ember. Hetvenegy éves vagyok, a súlyosabb betegségek eddig szerencsére elkerültek. Nem mondom, néha derékfájás kínoz, olykor megfázom, de nincs különösebb bajom. Igyekszem sokat mozogni, dolgozom a kertben, miközben ügyelek magamra. Ha néha meg is fázom, amíg nem muszáj, nem szaladok az orvoshoz. Pihenéssel, teákkal, izzadással gyógyítom magam. Bár egyelőre nem érint, igazságtalanságnak tartom, hogy a gyógyszerért fizetni kell. Matús Irma Balony: a Őrületnek tartom, hogy ^ napról-napra emelkednek az élelmiszerárak, többe kerül a víz, a villany, a ruházatot inkább nem is említem. A nagyobbik gyerekem 13 éves, a kicsi két hetes. A fiam, sajnos asztmás, úgy hallottam, hogy ezentúl a gyógyszereiért fizetnem kell. Ugyancsak fizetni kell a gyermek-antibiotikumokért, a lázcsillapítókért. Nem mindegy, hogy havonta 100-200 koronát orvosságra költők, vagy gyümölcsre. Akik ezt eldöntötték, azzal számoltak, hogy alig lesznek szülők, akik csemetéjük orvosságát ne vásárolnák meg. Juhász Katalin Balony: a Amióta rám hárult a maga- ^ tehetetlen, 77 éves édesanyám gondozása, a gyógyszerek árában is járatos vagyok. Mindenki tudja, hogy az ágyban fekvő beteg ellátása mivel jár. Mégsem adom kórházba, pedig ott a költségeket - az étkezéstől, az ágyneműn keresztül a gyógyszerekig - az egészségbiztosítók állnák. A minap az eddig térítés- mentes egyszerű hashajtóért is fizetnem kellett. Nem sokat, mégsem tartom igazságosnak, hogy az állam a valóban betegeket még ezzel is terheli. Olvasói levél Miért a fogyasztót nyúzzák? Olvassuk, hogy a kormány ismét emelni akarja a cigaretta árát. Állítólag 30 százalékkal. Biztosan sokan üdvözöltük annak idején a nem dohányzókat védő törvényt, de azért elgondolkoztató, hogy ez az új lépés kit véd, vagy mire megy ki? Hiszen az alkoholista, bármenynyibe is kerüljön a szesz, úgyis megissza a magáét, ha kell, a családjától veszi el a rávalót. Hasonló a helyzet a szenvedélyes dohányosokkal. Bármenynyibe fog kerülni a cigaretta, megveszik. Lehet, hogy most meg már a dohányosok családjait kellene védeni? Ez nem más, mint zsarolás a kormány részéről. Palkó Etelka, Érsekújvár Kinek a témája? Tisztelem a szlovákiai magyar sajtó erőfeszítéseit, hogy a lehető legobjektívebb tájékoztatást nyújtson az országban történtekről, ám a „fehér foltok” és a tájékozatlanságuk mindig meglep. Nemrég megdöbbenéssel olvastam a Republika c. napilap egy hosszabb interjújában, hogy a „keleti mozgalom” elnöke, Gyimesi úr közvetített azon a tárgyaláson, melyen a miskolci vasgyár megvételéről volt szó a Keletszlovákiai Vasmű által. Ha ob- jektívek és tájékoztatóak szeretnének lenni, miért nem foglalkoztak Önök az ügy hátterével? Nem szívesen adok tippeket, de a tájékozatlan magyar olvasó szívesen tudná például, hogy mitől lehet egy orvos gazdasági szakember, aki ilyen fontos ügyeket bonyolít? Mert Meciarék annak tartják? Miért egy szlovák lapból kell ezt is megtudni? Ezek akarnak maguknak szavazótábort szerezni a szlovákiai magyarok között? Ha már a tippeknél tartunk: egyszer azt is lehozhatnák az újságjaikban, hogy mivel foglalkozott a „népi mozgalom” vezérkara a régi rendszerben? A szlovákiai magyar Ki kicsoda? nagyon érdekes képet festene! Tisztelettel Szpisák Rudolf, Kassa Ilyen rövidlátók vagyunk? Olvastam a rozsnyói református iskoláról szóló riportot a Szabad Újságban. Az állami iskola szétválása fölött sirán- kozók kapcsán az jut eszembe, hogy a múlt század végén, amikor a magyar politika rá akart telepedni a nemzetiségek iskoláira, a többségüket az mentette meg, hogy egyháziak voltak. Tehát az állam nem tudott mit kezdeni velük. Ipolyságon is sokan támadják az egyházi gimnáziumot, ami nézetem szerint rövidlátásra vall, hiszen nem az a lényeg, hogy milyen tábla van az iskolán, hanem az, hogy magyar legyen. Ha a hatalom nem válogat az eszközeiben, miért nem okulunk a történelmi tapasztalatokból? Tisztelettel egy ipolysági olvasójuk
