Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-29 / 44. szám

1997. október 29. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Fehéren, tisztán... Kertész Gábor A hatodik kávé, szorozva két cigarettával: a reggeli mérleg. Még hét óra sincs. Ahhoz ké­pest, hogy lassan már rögesz­mémmé válik az életem, elég jól vigyázok rá. S nem vagyok egyedül. Gyilkoljuk magun­kat rendesen. És gyilkoljuk egymást is: volna mit gyónni. De nem a kávét, szorozva két... Egy fenét: szúrni, döfni alattomban, vermet ásni - kit érdekelnek a közmondások- letepemi, bemocskolni, meg­alázni, kibelezni-hej! micso­da parádé! Hogy miből let­tünk s mivé leszünk? Gyerme­ki ostobaság rágódni ezen: rúgj bele most, tépd ki nyel­vét, égesd fel földjét, űzd el, pusztítsd, aki más! Vedd el mindenét, s boldog leszel, meglásd. Pedig voltunk mi egyformák is - amennyire két ember egyforma lehet - s le­szünk majd megint azok: az óceánok mélyének rendjében, a csülagcsend kékjében, a testtelen álmodásban, a test gyönyörében, a vinnyogó szü­letésben, míg ki nem mond­tuk: van erősebb, okosabb, bátrabb nemzet, s van silány, buta és gyáva nép. S persze, ez utóbbi sosem mi vagyunk... Fekete gyertyák könnye csor­dul az azbeszt arcokon. A sá­mán köntösének ezüst szegé­lyén férgek tanyáznak. Kiszá­radnak a barackfák, virágukra pillangó nem szállhat már. Odvas csontokon furulyázik a szél, a plüssmaci torkát tövis szúrta át. A bölcsőből kifor­dult egy gyermek, a kőtáblá­kat penészes föld fedi. Szép kilátások ugye? Pedig angyal­ként indultunk, ugyanúgy fe­héren, tisztán, merészen. Mi­kor járta át lelkünket a gyűlö­let, ki, mi oltotta belénk, nem tudom, de megpróbálok tenni ellene, megpróbálok ember, európai, vagy világpolgár len­ni. De lehet, hogy csak egy­szerű Földlakó. Akinek, ha megvágja, épp úgy vérzik a keze, aki, ha szomjas, épp úgy kér inni, aki, ha ölel, épp úgy szenvedéllyel, aki, ha álmo­dik, meztelen lesz újra - mint egykor, az óceánok mélyének rendjében, a csülagok csend­jének kékjében... a vinnyogó születésben. Van az életnek nemzetisége...? Vendégkommentár Veszek egy rádiót Gyóry Attila _____________ Be vallom, egyéb okok miatt nem hallgatok rendszeresen rádiót. Valahogy úgy hozta a sors, hogy rádióm sincs. Rádi­ózási szokásaimról ennyit. Azt hiszem, kedd volt ezen a héten, amikor kölcsönkértem az apám autóját, amiben tör­ténetesen egy lepusztult rádió is pihegett, s Pozsonyból laví­rozva Dunaszerdahely felé, unalmamban bekapcsoltam. Rövid tétovázás után az is­mert adók keresése után úgy döntöttem, belövöm a ma­gyar adást. Nagy kaland. Az­tán csak füleltem, mint nyuszi a káposztásban, mert szó sze­rint kellemesen meglepett a műsor. Magával ragadott a hangulat, a hamisítatlan felvi­déki magyar tempó, ami any- nyira jellemző ránk, és csak ránk, itt rekedt magyarokra. És még csak azt sem mondha­tom, hogy valami különleges, ünnepi műsort csíptem el, mert az adó a mindennapi műsorát, a Pavilont adta. Agócs Vali érdes, reszelős hangjával beborította az autó utasterét, s én nem győztem csodálkozni a műsor minősé­gén. Az már mellékes, hogy néhány napja egy rádióssal beszélgetve tudtam meg, mennyire ki van a magyar adás centizve. Hümmögve bólogattam, hogy a magyar adást több mint százezer ma­gyar hallgatja, s az autóban ülve azt vettem észre, hogy alattomosan lassítok, így nö­velve az időt, hogy tovább hallgassam a fejleményeket. A rádió magyar adása véle­ményem szerint jó úton halad az élő kultusszá váláshoz, s ha jól belegondolok, nem is ír­tam le nagy marhaságot - csak ki kell várni. Már most téma a vidéki magyarjaink körében, hogy mit mondott az Agócs, vagy a Molnár Nor­bi, ki a jobb, ki kinek a ked­vence? Azt hiszem, veszek egy rádiót. A szerző prózaíró Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modern élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ismét a rászorulókon csattan az ostor Képzelt betegek? PÉTERFI SzONYA Az október elsejével életbe lépő legújabb gyógyászati rend­tartás ugyan bővíti az egészségügyi szolgáltatások ská­láját (és állítólag a minőségét), de nem biztosítja az ellátás kiadásaihoz szüksé­ges anyagi hátteret. Ennek tartozéka az újabb gyógyszerkategorizáció be nyúl az Q Szükség van emelésre O Igazság- talanságnak tartom is, amely számos szakember vélemé­nye szerint kimon­dottan betegellenes intézkedés. Azért, mert bizonyos - mindeddig térítés- mentes - gyógysze­rekért ezentúl fizet­ni kell a betegnek. A hatalom ismét a leginkább rászoru­lók, a gyerekek és a nyugdíjasok zsebé­intézkedésével. Nem baj, szomszéd, Meciar megígérte, hogy jövőre kevesebb lesz az eső... Gaál Jolán Nagymegyer: a Szerencsés vagyok, hiszen ^ korom (72 éves vagyok) ellenére egészséges maradtam. Bár 35 éven keresztül elárusító­nőként dolgoztam, mégsem voltam beteg soha. Remélem, hogy ez még sokáig így lesz. Már csak azért is, mert özvegy­ként, egy nyugdíjból aligha tudnám megfizetni az orvossá­gok árát. Nem tartom emberba­ráti cselekedetnek, hogy a gyer­mekgyógyszerek, a fájdalom- csillapítók, a nyugtatok árának terhét a polgárokra hárítják. A gyerekes családok kiadásai amúgy is magasak, az idősek zömének komoly fejtörést je­lent a nyugdíj beosztása. Per­sze, ha mégis szükségem lesz a gyógyszerre, megvásárolom. Tehetek mást? Paksi Jolán Kulcsod: A Nagyon nem jó ez így! A be- ^ teg embernek amúgy is sok a baja, miért tetézik még ezzel is? Kellemetlenül érintett, ami­kor a gyógyszertárban a nyugta­tóért „csak” 35 koronát kértek. Nem voltam munkaviszonyban, a háztartásban ledolgozott éve­ket nem veszik figyelembe, ezért nincs is nyugdíjam. A féljem já­radékából élünk, nagyon meg kell gondolnunk, mire adjuk ki a pénzt. Cukorbeteg vagyok, ám ha az inzulinért is fizetnem kel­lene, nem válthatnám ki az élet­mentő orvosságot... Kovács Vendel Medve: A Alig akad idősebb lakos, ™ aki elégedett volna a nyug­díja magasságával. Addig jó, míg mozogni bír az ember. Het­venegy éves vagyok, a súlyo­sabb betegségek eddig szeren­csére elkerültek. Nem mondom, néha derékfájás kínoz, olykor megfázom, de nincs különö­sebb bajom. Igyekszem sokat mozogni, dolgozom a kertben, miközben ügyelek magamra. Ha néha meg is fázom, amíg nem muszáj, nem szaladok az orvoshoz. Pihenéssel, teákkal, izzadással gyógyítom magam. Bár egyelőre nem érint, igaz­ságtalanságnak tartom, hogy a gyógyszerért fizetni kell. Matús Irma Balony: a Őrületnek tartom, hogy ^ napról-napra emelkednek az élelmiszerárak, többe kerül a víz, a villany, a ruházatot in­kább nem is említem. A na­gyobbik gyerekem 13 éves, a kicsi két hetes. A fiam, sajnos asztmás, úgy hallottam, hogy ezentúl a gyógyszereiért fizet­nem kell. Ugyancsak fizetni kell a gyermek-antibiotiku­mokért, a lázcsillapítókért. Nem mindegy, hogy havonta 100-200 koronát orvosságra költők, vagy gyümölcsre. Akik ezt eldöntötték, azzal számol­tak, hogy alig lesznek szülők, akik csemetéjük orvosságát ne vásárolnák meg. Juhász Katalin Balony: a Amióta rám hárult a maga- ^ tehetetlen, 77 éves édes­anyám gondozása, a gyógysze­rek árában is járatos vagyok. Mindenki tudja, hogy az ágyban fekvő beteg ellátása mivel jár. Mégsem adom kórházba, pedig ott a költségeket - az étkezéstől, az ágyneműn keresztül a gyógy­szerekig - az egészségbiztosítók állnák. A minap az eddig térítés- mentes egyszerű hashajtóért is fizetnem kellett. Nem sokat, mégsem tartom igazságosnak, hogy az állam a valóban betege­ket még ezzel is terheli. Olvasói levél Miért a fogyasztót nyúzzák? Olvassuk, hogy a kormány is­mét emelni akarja a cigaretta árát. Állítólag 30 százalékkal. Biztosan sokan üdvözöltük an­nak idején a nem dohányzókat védő törvényt, de azért elgon­dolkoztató, hogy ez az új lépés kit véd, vagy mire megy ki? Hi­szen az alkoholista, bármeny­nyibe is kerüljön a szesz, úgyis megissza a magáét, ha kell, a családjától veszi el a rávalót. Hasonló a helyzet a szenvedé­lyes dohányosokkal. Bármeny­nyibe fog kerülni a cigaretta, megveszik. Lehet, hogy most meg már a dohányosok család­jait kellene védeni? Ez nem más, mint zsarolás a kormány részéről. Palkó Etelka, Érsekújvár Kinek a témája? Tisztelem a szlovákiai magyar sajtó erőfeszítéseit, hogy a le­hető legobjektívebb tájékozta­tást nyújtson az országban tör­téntekről, ám a „fehér foltok” és a tájékozatlanságuk mindig meglep. Nemrég megdöbbe­néssel olvastam a Republika c. napilap egy hosszabb interjú­jában, hogy a „keleti mozga­lom” elnöke, Gyimesi úr köz­vetített azon a tárgyaláson, melyen a miskolci vasgyár megvételéről volt szó a Kelet­szlovákiai Vasmű által. Ha ob- jektívek és tájékoztatóak sze­retnének lenni, miért nem fog­lalkoztak Önök az ügy hátteré­vel? Nem szívesen adok tippe­ket, de a tájékozatlan magyar olvasó szívesen tudná például, hogy mitől lehet egy orvos gazdasági szakember, aki ilyen fontos ügyeket bonyolít? Mert Meciarék annak tartják? Miért egy szlovák lapból kell ezt is megtudni? Ezek akarnak maguknak szavazótábort sze­rezni a szlovákiai magyarok között? Ha már a tippeknél tartunk: egyszer azt is lehoz­hatnák az újságjaikban, hogy mivel foglalkozott a „népi mozgalom” vezérkara a régi rendszerben? A szlovákiai ma­gyar Ki kicsoda? nagyon érde­kes képet festene! Tisztelettel Szpisák Rudolf, Kassa Ilyen rövidlátók vagyunk? Olvastam a rozsnyói reformá­tus iskoláról szóló riportot a Szabad Újságban. Az állami iskola szétválása fölött sirán- kozók kapcsán az jut eszem­be, hogy a múlt század végén, amikor a magyar politika rá akart telepedni a nemzetisé­gek iskoláira, a többségüket az mentette meg, hogy egyhá­ziak voltak. Tehát az állam nem tudott mit kezdeni velük. Ipolyságon is sokan támadják az egyházi gimnáziumot, ami nézetem szerint rövidlá­tásra vall, hiszen nem az a lé­nyeg, hogy milyen tábla van az iskolán, hanem az, hogy magyar legyen. Ha a ha­talom nem válogat az eszkö­zeiben, miért nem oku­lunk a történelmi tapasztala­tokból? Tisztelettel egy ipolysági olvasójuk

Next

/
Thumbnails
Contents