Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-22 / 43. szám
1997. október 22. Sport Miklós Imre, a II. liga legutóbbi gólkirálya ősszel ritkábban talál a hálóba Agronómus a csatársorban Átéli olimpiák (1924-1936) hősei: ThorleifHaugtól Sonja Heniéig Szabó Krisztián Dévény hallatán az embernek először a vár, esetleg valamilyen történelmi esemény jut az eszébe. Sokan talán nem is tudják, hogy a helyi futballklub néhány éve a szlovák II. liga élcsapatai közé tartozik, ősszel azonban visszaesett. Miklós Imre három éve került az együtteshez, és ma már kulcsembernek számít. Egy délutáni edzés után beszélgettem a dióspatonyi fiatalemberrel. Hogyan kerül valaki a Devín csapatához? Focizni a dióspatonyi kölyök- csapatban kezdtem, majd Du- naszerdahelyen kötöttem ki. A katonaság alatt Rimaszombatban, utána pedig Komáromban játszottam. Itt keresett meg az akkori edző, Gogh Kálmán, nem volna-e kedvem segíteni az újonc Devínnek, amely a II. ligában a bentmaradásért küzdött. Igent mondtam, és egy évig vendégjátékosként játszottam Dévényben. Nehéz volt beilleszkedni az új környezetbe? Nem mondhatnám, hiszen csaknem az egész csapatot újonnan érkezett vendégjátékosok alkották. Menet közben rázódtunk össze, és a bajnokság végén a középmezőnyben végeztünk. A vezetőség az eredményt látva úgy döntött, együtt tartja a gárdát, és ezért mindenkit leigazolt. A DAC nem próbált megtartani? Mivel jól ment a játék, szerették Miklós Imre, a II. liga megtorpant gólkirálya M. Nagy László felvétele volna, ha visszatérek Duna- szerdahelyre, ahol időközben lejárt a szerződésem. Nem tudtunk azonban megegyezni, így elfogadtam a Devín ajánlatát, még egy évre vagyok elkötelezve. Ki q? Név: Miklós Imre Született: 1974. február 18- án, Dunaszerdahelyen Testi adottságok: 174 cm/72 kg Családi állapota: nőtlen, barátnője van, akivel már három éve jár együtt Végzettsége: mezőgazda- sági szakközépiskola, agro- nómusi szakon Eddigi klubjai: DAC (1991-92), Rimaszombat (1992-94), Komárom (1994- 95), Devín (1995-) Élvonalbeli mérkőzések és gólok száma: 12/1 Mérlege a második vonalban: 1995/96-os szezonban tizenkét gólt rúgott, míg az 1996/ 97-es idényben huszonöt találattal a legeredményesebb volt a II. ligában Kedvtelése: a foci és minden, ami vele kapcsolatos, illetve a zenehallgatás, szereti a modern zenét Milyen a hangulat a csapat körül? A remek első év után a tavalyi idény végén az egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Nagyon közel kerültünk a feljutáshoz, sajnos, más erők összefogtak ellenünk. De a III. hellyel így is a legjobb eredményt értük el a klub történetében. Az idén valahogy nem megy a csapatnak, és neked sem... Ezzel egyetértek. Néhány játékos nincs formában, köztük én sem. Remélem, megszakad ez a rossz sorozat, mert a helyzetekig eljutunk, de ami tavaly szinte magától bement, most csak nem akar. Ha formába lendülök, lehetetlennek látszó helyzetből is képes vagyok gólt lőni. A kilencvenöt-kilencvenhatos szezonban tizenkét góllal házi gólkirály, a tavalyi idényben pedig huszonöt találattal a legeredményesebb játékos voltál a II. ligában. Nem érdeklődtek Irántad más egyesületek? Az első év után a zsolnaiak akartak leszerződtetni, de bizonytalan voltam, és inkább nemet mondtam. Tavaly több ajánlatot kaptam, külföldről is. A legbiztosabb kérő a pozsonyi Inter volt, előzetesen én meg is állapodtam velük, de a vezetőség végül mégis úgy döntött, hogy nem enged el. Ettől függetlenül már játszottál az I. ligában. Először Eperjesen léptem pályára az első osztályban, még a DAC színeiben. Tavaly néhány mérkőzésen szerepeltem az Inter csapatában, ahol a Hu- menné elleni találkozón sikerült a hálóba is találnom, és ezzel a góllal nyertünk 1:0-ra. Tegyünk száznyolcvan fokos fordulatot. Sérülések? Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a komolyabb sérülések eddig elkerültek, annak ellenére, hogy a néhány találkozón szó szerint likvidálni akartak. Olyankor örültem, ha végig bírtam játszani a kilencven percet. Kisebb sérüléseim rendszeresen vannak, de ha pályára lépek, ezeket nem is érzékelem. És a bírók elnézik, ha valakit rúgnak-rángatnak a pályán? A bírók!? Mit mondjak erre? Szerintem a bírók arra várnak, hogyan alakul a mérkőzés, és aszerint vezetik tovább a találkozót. Egyszóval, spekulálnak. Mivel szeretnél foglalkozni pályafutásod befejezése u- tán? Be kell vallanom, ezen még egyelőre nem gondolkodtam. Mindenesetre edzői pályára nem vágyom. Büntetés lenne számomra, ha tehetetlenül kéne szemlélnem, hogy nem megy a csapatomnak és nem tudok segíteni, legfeljebb csak ordibálni a pálya széléről. Most azonban a jelenre összpontosítok: szeretnék minél jobban szerepelni a Devín csapatában, később pedig az első osztályban is bizonyítani, otthon vagy külföldön. J. Mészáros Károly Kopogtat Nagano. Mai számunkban elkezdjük az eddigi téli olimpiák hőseiről szóló sorozatunkat. Ahány hét, annyi arc villan majd fel: St. Moritztól Lillehammerig valamennyi ötkarikás viadal egy-egy érdekes sportolóportrét tartogat. S mire véget éra sorozat, addigra a távoli Japánban már a XVIII. havasjeges játékok indulói gyülekeznek majd, hogy eldöntsék maguk között a naganói éremkollekciók sorsát. A kezdés némiképp rendhagyó, mert a két világháború közti négy olimpia hőseit állítja reflektorfénybe. Egy-egy pillanatkép erejéig... Halig egyedülálló éremgyűjteménye Chamonix (1924) norvég sísikerek jegyében íródott be az olimpiák történetébe. Thorleif Haug három aranyérme pedig egyszerűen túl- számyalhatatlan: megnyerte ugyanis mindkét sífutó számot (18 és 50 km) és az északi összetettet, s a síugrásban is harmadik lett. Később ez utóbbi érmét mégis elvették... Ötven év múltán egyik honfitársa jött rá a bírói turpisságra. Haug akkor már nem élt, de lánya személyesen adta át a bronzmedált az akkor már nyolcvanhat esztendős amerikai Haugennek, aki a norvég síkirály mögött végzett. Thunberg, az ötszörös ötkarikás bajnok Máig a téli játékok legsikeresebb egyéniségei közé tartozik. A finn fiatalember Cha- monix-ban 1500 és 5000 méteren diadalmaskodott, s övé lett az összetett aranya is. Győzelmeit egy ezüsttel (10 000 m) és egy bronzzal (500 m) tetézte. Sankt Moritzban (1928) folytatta elsőségei sorát: az 500 méteres táv után a norvég Eversennel együtt, az 1500 méteres versenyt követően pedig egyedül állt fel a dobogó tetejére. Burkert, az első csehszlovák dobogós St. Moritz új síugró sáncán született Csehszlovákia első érme a téli játékokon. Rudolf Burkert mindkét kísérletére kiválóan összpontosított: délelőtt ötvenhét, a délutáni folytatásban ötvenkilenc méternél fogott talajt, s így összesített eredményei alapján váratlanul a dobogó harmadik fokán végzett. Henie, a műkorcsolyázás királynője Már Chamonix-ban bemutatkozott a műkorcsolyázók versenyében. Utolsó lett. Négy évvel később viszont már neki is eljátszották a norvég himnuszt. Tökéletesen kivitelezett kötelező gyakorlatával és sok nehéz elemet tartalmazó kűrjével Sonja Henie, a két világháború közti olimpiák háromszoros női műkorcsolyázó-bajnoka Archív-felvétel egyszeriben a pontozók és a nézők kedvencévé vált. St. Moritz után Laké Placidben (1932) és Garmisch-Par- tenkirchenben is megismételte elsőségét. Azokban az években magabiztosan őrizte a női műkorcsolyázás királynői trónját. Kassán volt a futók hatodik félmaratoni világbajnoksága Kenyai sikeráradat, rendezői babérok GazdagJózsef Mindig ünnepnek számít ebben a városban a hosszútávfutók hagyományos versenye, az utóbbi évtizedekben Nemzetközi Békema- raton néven ismert sportesemény. A világ sportberkeiben elsősorban gazdag múltjáért tartják számon. Bizonyárajelenéért is jobban odafigyelnének rá, ha szervezőinek több pénz állna a rendelkezésükre, azaz az október első vasárnapján lebonyolításra kerülő versenyre minél több élvonalbeli aüétát tudnának meghívni. Hogy a még nagyobb ranghoz valóban csak a pénz hiányzik, az most is bebizonyosodott, azt a Kassán rendezett hatodik félmaratoni vüágbajnok- ság is megerősítette. Tudniillik a Nemzetközi Adétikai Szövetség anyagi hozzájárulásával ez a viadal rendkívül színvonalasra sikeredett. Pontosabban a szervezésben a kassaiak ezúttal is a hagyományos jó teljesítményt nyújtották, s ezt a futók is csúcsközeli helytállással hálálták meg. Sőt néhány tekintetben túl is szárnyalták a korábbi vüágbajnokságok rekordjait. A negyvenöt ország kétszázharminc futója közül elsősorban a kenyaiak tettek ki magukért. A férfiak versenyében a rajttól a célig diktálták az iramot, s méghozzá ámulatba ejtő módon - a zöld-piros-fekete öltözékben lévő öt fiatalember közül hol az egyik hol a másik állt a kis élboly élére, hol pedig egymás mellett haladva szaporázták lépteiket, s a vetélytársaiknak csak a hátukat mutatták. Az afrikai ország aüétáinak ezt a házi versenyét végül a legfia- talabbikuk, a huszonöt esztendős Shem Korona nyerte, a világbajnokságok történetének legjobb időeredményével, ötvenkilenc perc, ötvenhat másodperccel. Ettől jobbat ezen a távon eddig csak egyeden futó ért el, a Kassán most ötvenkilenc perc és ötvennyolc másodperc alatt másodiknak beérkezett szintén kenyai Moses Tanúi. Honfitársuk, Kenneth Cheruiyot kereken egyórás időeredménnyel a harmadik lett. Természetesen a csapatversenyt is ők nyerték. Honfitársnőik egy árnyalattal gyengébben szerepeltek Kassán, ugyanis Tégla Loroupe az első lett, ám a másik legjobb kenyai futónő „csak” a negyedik, a következő pedig a tizedik... A kenyai férfiakkal a Dél-afrikai Köztársaság futói tudták legtovább tartani a lépést, míg a kontyos Téglát két romániai futónő csodálhatta a legközelebbről, kétszáz-háromszáz méteres távolságból. A szlovákiai és magyarországi ver- senyzőkbizonyjócskánlemaradtak a legjobbaktól. Úgy látszik, mi jobban tudunk rendezni, mint futni. Egyébként ezt a tényt a félma- ratoni verseny után következett maratoni is igazolta. Abban is afrikai győzelem született, a marokkói Tharom El Chadi győzött. A közép-európaiakat a lengyel Krzyscin második és az olasz Santachiara harmadik helye vigasztalhatta. Kassán szokatlan, a félmaratoni versenyeken viszont megszokott kép: a mezőny élén csupa színes bőrű futó diktálja az iramot Archív-felvétel
