Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-22 / 43. szám
12 1997. október 22. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Féktelenül 2 - Teljes gőzzel Jan De Bont hazájában, Hollandiában művészfilmesként kezdte pályafutását. Az ifjú tehetség csakhamar áttelepült a korlátlan lehetőségek országába, ahol operatőrként olyan sikerfilmek stáblistáján szerepelt a neve, mint az Elemi ösztön, a Halálos fegyver 3., a Drágán add az életed, A Nílus gyöngye. Első hollywoodi rendezése, a Féktelenül elképesztő sikert aratott. Sandra Bullock is ennek a 460 millió dolláros csúcsbevételt elért akciómozinak köszönheti a nagy kiugrást. Le Bont azóta forgatott egy szintén sikeres katasztrófafilmet, a Twistért. Nem meglepő, hogy felmerült a Féktelenül folytatásának gondolata, annál is inkább, mert a rendező saját cégének égisze alatt állt össze újra a stáb. Ahogyan lenni szokott, a legnagyobb igyekezet ellenére sem sikerült elérni az első rész színvonalát. Pedig minden feltétel adva volt: a főhősnőt megszemélyesítő Sandra BuEock vagány és szeretette méltóan természetes. Új partnere, az atlétatermetű Jason Patrick jóképű és kitűnően oldja meg a nyaktörő jeleneteket. A történet „főgonoszát” alakító Willem Dafoe már nem olyan telitalálat (bár előző munkái - a Krisztus utolsó megkísér- tése, a Veszett világ - ismeretében tőle várhattuk a legtöbbet). A minden eredetiséget nélkülöző történet egy szempontból érdekes: a helyszín ezúttal nem egy „fékevesztett” busz, hanem egy luxushajó. Az óriás tengerjáró a földi paradicsom, az amerikai álom megtestesülése. Kényelmes kajütök, úszómedencék, golfpályák, egyéb sportlétesítmények, bárok élő zenével, elegáns üzletek (!) teremtik meg az utasok komfortérzetét. S ezt az idillt egy őrült pokollá változtatja... Heti hír Sandra (túl) sokat akar Eddigi szerepei, még inkább a nyilvánosság számára érzékelhető magánemberi tulajdonságai okkal sugallták azt a képet Sandra Bullockról, hogy - hiszen sikerei nyomán amúgy is bőven terem körülötte a dollár - nem hódolt be teljes mértékben a pénzt övező kultusznak, „csak” elfogadja a tényt: munkáját igen szépen megfizetik. Az Indiana Jones folytatására készülő Steven Spielberg nevében Sandrával mint az egyik főszerep várományosával tárgyalásokat kezdő Gary Spike producer is nagyot nézett, amikor a színésznő kerek perec kijelentette: addig nincs miről beszélni, amíg nem látja a papíron a neve mellé írt honorárium összegét, húszmillió dollárt. - Több lehet, de alá semmiképpen nem megyek - közölte ridegen a nálunk mostanában a Féktelenül 2 című, Amerikában egyértelműen kudarcot vallott film főszereplőjeként látható Bullock kisasszony. Sandra, Sandra, nem kellene megelégedni mondjuk 19 milcsivel? Hét év után először: az idén nem lesz szlovákiai táncháztalálkozó Megszakad a hagyomány Tóth Lehel felvétele a tavalyi komáromi táncháztalálkozón készült Klein Melinda ____________ Az oknak, akik már megszokták, hogy 1990 óta minden ősszel ellátogatnak a Szlovákiai Táncháztalálkozóra, 1997-ben sajnos csalódniuk kell. Ezen az őszön ugyanis elmarad a rendezvény. A nyolcvanas évek végén komoly mértékben megerősödött a szlovákiai táncházmozgalom, az ország néhány városában rendszeresen működő táncházak jöttek lére. A táncolni szerető emberekben és a szakemberekben is megfogalmazódott az igény egy országos táncháztalálkozó létrejöttére. Kiindulópontul a már komoly hagyományokkal rendelkező Budapesti Táncháztalálkozó szolgált, bár a szlovákiai rendezvény - figyelembe véve az itteni sajátosságokat - családiasabb volt. Legfontosabb céljának tekintette azon hagyományőrző táncosok és zenészek bemutatását, akik az utolsó élő képviselői a hagyományos népi kultúrának. 1990 és 1993 között Dunaszerda- helyen, a városi sportcsarnokban rendezték meg a Szlovákiai Táncháztalálkozót, 1994 óta Komáromban. 1997-ben pedig elmarad. Hogy ennek mi az oka, arról faggattam Richtarcsík Mihályt, a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség elnökét. Gondolom, semmi újat nem mondok azzal, ha elárulom, hogy ennek is, mint manapság annyi másnak, anyagi okai vannak - felelte. - Kezdjük csak azzal, hogy a Folklórszövetségnek jelenleg egyetlen fizetett alkalmazottja sincs. Márpedig egy Uyen szintű rendezvényt másképpen létrehozni nem lehet. Rá kellett jönnünk, hogy professzionális háttér nélkül nem lehetséges. Sokan nem látnak bele a szervezés kulisszatitkaiba, csak a végeredményt, magát a kész rendezvényt látják. Az igazság viszont az, hogy egy ilyen országos méretű rendezvény előkészületei már legalább egy évvel a kitűzött időpont előtt elkezdődnek. Az anyagi háttér megteremtésétől kezdve a helyszín, az étkezés, a szállás bebiztosításán át egészen a műsor szerkesztéséig, a propagációig. Rengeteg munka, amelynek célja természetesen egy jó színvonalú, egymás között csak ^-kategóriás bulinak” becézett műsor létrehozása, ahol a szereplők is és a közönség is jól érzi magát, és mindenki szellemi táplálék birtokában térhet haza. Az SZMF rendezvényein mindig is ez volt a célunk, erre törekedtünk, amíg ezt csinálni tudtuk. Úgy hangzik mindez, mintha temetnéd a folklórszövetséget.- Ez egyáltalán nincs így, csak sajnos szembe kell néznünk a tényekkel. Annak idején, amikor megalakult a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, sokkal kedvezőbbek voltak a feltételek. A felbomló régi rendszer és az alakuló új jó táptalaja volt az ilyen jellegű szervezeteknek. Nem beszélve arról, hogy a szövetség létrejöttét a hazai magyar folklórmozgalom is igényelte. A szlovák kollégákban is segítőkész társakra találtunk. így lehetett szövetségünk a Szlovákiai Folklór Unió tagja. A Csemadok- ban is nyitott ajtókra találtunk, kialakult egy jónak mondható együttműködés. Nem is kellett egyebet tennünk, csak szíwel- lélekkel csinálni azt, amit szeretünk. A tagság létszáma is egyre nőtt, vele párhuzamosan egyre szerteágazóbb lett a tevékenységünk. Volt olyan évünk, amikor 6-7 országos szintű rendezvényt sikerült megvalósítanunk, ezek mellett pedig még néprajzi gyűjtéseket, tanfolyamokat is szerveztünk. Folyamatosan gyarapodott az archívum anyaga, műszaki felszereltsége, és elég szép összegekkel tudtuk támogatni a hazai csoportokat is. És az idő előrehaladtával ezek a feltételek folyamatosan megváltoztak...- Valóban, de sajnos rossz irányt vettek. Az ország gazdasági nehézségei és a kormány politikai ballépései egyre nehezítették a mi munkánkat is. De nemcsak a mienket. Jellemző a helyzetre, hogy ma már az „államalkotó nemzet” folklórszervezete, a Szlovákiai Folklór Unió sem működőképes. Az alapítványok is egyre kevesebb pénzt szánnak a rendezvényeinkre, ráadásul működésük is egyre nehézkesebb és rendkívül bürokratikus. Az illetékesek képtelenek megérteni, hogy a mi munkánk elképzelhetetlen, ha ugyanabban az évben adhatjuk csak be a pályázatainkat, amely évben maga a rendezvény is megvalósul. Ráadásul mire a kuratóriumok döntenek és átutalják a pénzt, addigra általában már a rendezvény is megvalósult. Miből? Kölcsönökből. Tartozunk, ígérgetünk, hitegetünk. Hogy ez mennyire kellemetlen és fárasztó, azt gondolom, nem kell részleteznem. Már a tavalyi és a tavalyelőtti táncháztalálkozót is ilyen módon szerveztük, mára is maradt az adósságokból, de a legjobb példa erre az idei Gombaszögi Nyári Fesztivál népművészeti része, amely elmaradt az anyagiak hiánya és késése miatt. Nehéz helyzetben vagyunk tehát, képtelenek vagyunk olyan színvonalon működni, tagjaink számára annyi támogatást, kedvezményt biztosítani, mint néhány évvel ezelőtt. Erre szövetségünk tagjainak túlnyomó többsége igen sajátosan reagált: lassan elmaradtak. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a tagságunk cserben hagyott bennünket, és ezzel saját magát is. Ugyanis a szlovákiai ifjúsági szervezetek központja csak bizonyos taglétszám fölött nyújt anyagi támogatást, mi pedig már nem rendelkezünk a kellő létszámmal. A másik oldalon viszont ugyanezek az emberek siránkoznak, amiért nincs fesztivál, nincs verseny, vagy elmarad a táncháztalálkozó. Elszomorító... Utolsó támaszunk még sokáig a Csemadok volt, mára ez is megváltozott. Tudom jól, müyen nehézségei voltak és vannak a Csemadoknak, ha innen nézem, értem is, miért nem tudták tovább segíteni a tevékenységünket. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a külső tényezők mellett - vagy éppen azok hatására - a szervezeten belül egy belső bomlás indult el, amely sajnos megrontotta az emberi kapcsolatokat, ilyen feltételek mellett pedig képtelen dolgozni. Biztos, hogy nem teljes a kép, és mi is elkövettünk néhány hibát a munkánk során, de úgy látom, a felsorolt okok miatt jutottunk el odáig, hogy minimálisra kellett csök- kentenünk tevékenységünket, és valamiféle túlélésre vagyunk kénytelenek berendezkedni. És a jövőt hogy látod? Vajon van-e esély arra, hogy 1998-ban újra lesz táncháztalálkozó? Ez természetesen attól is függ, hogy sikerül-e végre komoly partnereket találnunk a rendezvény megvalósításához. Válaszolva a kérdésre: remélem, igen. Rendhagyó egyéniség. Rendhagyó módon kell közeledni hozzá. A visszafogott ábrázolás mestere. Társadalmi lelkiismeretünk felrázója: Gyurkovics Tibor Mészöly Dezső ______________ Gyu rkovics Tibor a legkülönfélébb műfajokban forgolódva fáradhatatlanul ontja a könyveket. Máris sikerült elérnie, hogy életműve áttekinthetetlen. Rendhagyó egyéniség: rendhagyó módon kell közeledni hozzá. Feledheteden diákköri olvasmányom emléke Szerb Antal antológiája, a Száz vers. A kötetben szereplő különféle tájak, nemzetek, korok költőiről rövid tájékoztatás volt a végén: a legszükségesebb adatok, s néhány szavasjellemzés. Nagy zavarban lehetett Szerb Antal, mikor Goethére került sor. Végül azt olvashattuk, mint lexikoncikket: „Johann Wolf- gang Goethe (1749-1832). Ő volt Goethe.” Legszívesebben én is így járnék el most... de hol vagyok én Szerb Antaltól!... és Gyurkovics sem Goethe még. Jelenség. Ezt szeretném itt körvonalazni. Az embernek csak azokat a műveket szabad megírnia, amelyeket más nem írhatna meg helyette. Gyurkovicsnak nincs olyan műve, amit más is megírhatott volna. Ha kezdem a drámákkal, s azt mondom: Estére meghalsz, Nagyvizit, Halálsakk - valaki mindjárt közbeszólhat: „Hát a Magyar menyasszony, a Fekvőtámasz, a Császármorzsa? ...Önkényesen válogatsz, szegé- nyíted a Gyurkovics-paletta színskáláját.” Ha szépprózáját veszem számba, és kezdem a regényeken: Ne szeress, ne szeress! Pótmajom, Isten nem szerencsejátékos - teljes joggal szavamba vághatnak: „Hát a novella-remeklések?... A Tanári testület, a Kádfürdő, A bíboros... látod, hogy ezek lekörözik a regényeket? - S még nem szóltál a varázsos gyerekkönyvekről! Ki ne felejtsd a Rikikit, az Üvegburát, a Kudit, a Kiskutya, nagykutyát!” És a költőről még említést sem tettem! A Grafit, a Kenyértörés, az Emberfia, a Helló, Krisztus, a Lóhalálában versei dörömbölnek szívem kapuján. Tizenvalahány évvel ezelőtt, amikor Makk Károly Egy erkölcsös éjszaka címen forgatta játékfilmjét, a Psota Irén játszotta Mutte „birodalmában”, az aradi vöröslámpás házban egy jóvágású úriemberre is szüksége volt a rendezőnek. Ma sem tudom, kinek jutott eszébe Gyurkovicsnak adni a szerepet, de én magam is meglepődtem, amikor feltűnt előttem a filmvásznon. Röviden szólva: illett a miliőhöz. Egyébként pedig remek volt. Hadd szóljak egyetlen Gyurko- vics-novella keltette borzongásomról. Egy sápadt, szelíd, valamelyest gyengeelméjű kislány, Matolai Ágnes halálát mindmáig nem vagyok képes földolgozni. Gyurkovics Tanári testület című novellájában találkozhattak vele. Egy tanári konferencia jegyzőkönyvének árulkodó mondataiból rajzolódik ki előttünk a magányosan, orvos nélkül betegeskedő Matolai Ágnes- ke alakja, aki már nem játszik a babájával, csak szorongatja, s ágyba bújáskor nem akarja levetni a harisnyáját. Nincs ennek a novellának egyetlen szentimentális mondata sem. A visz- szafogott tárgyilagos ábrázolás az író minden hatáseszköze. Gondolom érzik, hogy itt már nemcsak a művész Gyurko- vicsról beszélek: társadalmi lelkiismeretünk fölrázójárói is.
