Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-22 / 43. szám
1997. október 22. Kópé Tóth Árpád Kecskerágó Az égen nyári fényözön; De minden bokrot megelőzve A kecskerágó már az őszre Bíborsapkásan ráköszön. Mintha lombjain csupa kis Tündéri pöttöm püspök ülne S bíbor birétumban örülne, Hogy mily szép még meghalni is. Ó, áldott őszi tarkaság! Szelíden búcsúzkodó lángok! A néma domboldalban állok, S nézem a bölcs kis dudva-fát. Igen, igen, vergődni kár. A sziromtépő vén mohóság Hiába. Meghaltak a rózsák. Eredj békével, drága Nyár! Tán nem találkozom veled Többé. Mindegy. A szél megindul, És ajakamra fú a lombbul Egy első hervadt levelet. Érintésétől áhitat Borzong át, mintha áldozónak Nyújt ajkára az áldozópap Hűvös ostyát. Lement a nap. Fodor Kata illusztrációja Móra Ferenc A didergő király Rácz Noémi illusztrációja Nekeresd országban Nevenincs királynak nagy volt a bánata, csupa siralom volt éjjele-nappala. Hideg lelte, rázta, fázott ke- ze-lába, sűrű könnye gör- gött fehér szakállába.- Akármit csinálok, reszketek és fázom! A fele országom, aki segít rajtam, attól nem sajnálom! Száz kengyelfutó százegy felé szaladt a hírrel Nekeresd országban. Ki tud orvosságot a király bajáról, hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol? Ezer bölcs ezeregy tanáccsal szolgált, de bizony egytől se melegedett föl a didergő király. Majd megvette szegényt az isten hidege, össze- gémberedett keze-lába, bele.- Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom: kérdezzétek meg az udvari bolondom! De hiszen bölcsebb is volt az udvari bolond száz bölcsnél, nem hiába végig ésszel volt tele a csörgő sapkája.- Hallod-e, te bolond - kérdezte tőle az udvari orvos -, mit csinálsz te, ha fázol?- Én bizony reszketek, komám - vont vállat a bolond.- Bolondnak: reszketés - jegyezte be az udvari orvos a mindentudó könyvébe. - Hát akkor mit kell csinálni, mikor a király fázik?- Addig kell rá fűteni, míg melege nem lesz.- Királynak: fűtés - jegyezte tovább az udvari orvos s rögtön kiadta a parancsot az udvari fűtőnek - cédrusfával hamar a kandallót tele, urunk-királyunknak attól lesz melege! Akkora volt a kandalló, hogy beillett volna kaszárnyának, olyan tűz lobogott benne, hogy meg lehetett volna nála sütni egy ökörcsordát: nem ért az semmit a didergő királynak.- Fűtsetek, mert megvesz az isten hidege, már a szakállam is csak úgy reszket bele.- Fölséges királyom, éle- tem-halálom kezedbe ajánlom - jelentette az udvari fűtő - elfogyott a cédrusfatüzelőnk az utolsó forgácsig.- Vágjátok ki kertem minden ékességét, a szóló szőlőnek arany venyigéjét, a mosolygó almát, a csengő barackot, hányjatok a tűzre minden kis harasztot! Kipp-kopp, csattogott a fejsze, ripp-ropp, recsegtek a tündérkert bokrai, fái, pitt- patt, pattogtak, durrogtak a gallyak a kandallóban, csitt-csatt: jajveszékelve csapkodta össze tenyerét a didergő király.- Fűtsetek, mert megvesz az isten hidege, jaj, már a fogam is csak úgy vacog bele!- Én szegény fejemnek irgalom, kegyelem: puszta lett a kertünk, akár a tenyerem- törülgette verejtékes homlokát a fűtő.- Széles ez országban amíg erdőt láttok, kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok húzta összébb magán a hermelinbundát a király. Nosza megindultak erre az erdők a didergő király palotája felé. Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta, fészkit ezer madár jajgatva siratta. A rengeteg fákból egy szál se maradt ott, aranyos kandallón mind elparazsallott. Didergő királynak, de minden hiába, nyögve gubó- dzik be farkasbőr-bundába:- Fűtsetek, mert megvesz az isten hidege, jaj, már az ajkam is csak úgy kékül bele. Az udvari fűtő majd hogy lángot nem vet, de a király előtt ijedten köhentget:- Most állunk már ebül, nincs fűteni mibül.- Minden háznak vagy nád, vagy fa a teteje, akár nád, akár fa, azt mondom: le vele! Egy szempillantás múlva ezer kéz esett neki a király városában a háztetőknek. Tépte horoggal, vágta baltával, bontotta csákánnyal, nyiszálta fűrésszel. Akkora volt a por, hogy az ég is kormos lett tőle. Akkora a jajgatás, hogy a didergő király meg se hallotta, mikor kicsi lábak végigcsoszogtak palotája márványpadlóján. Csak arra ütötte föl a fejét, mikor a fülébe csilingelt valami muzsikáló hangocska:- Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi! Pöttömke kislány volt, lenvirág szemű, rizskása fogú. Szeme sírásra állt, nevetésre szája, kíváncsian fordult a király hozzája:-Ácsi, kislány, ácsi! Mért vagyok rossz bácsi?- Azért, mert leszedetted a házunk tetejét - pityeredett el a csöppség, de abban a nyomban el is mosolyodott- ejnye, de jó meleg van nálatok! Hát uramfia, ahogy a kislány odakuporodik a kandalló mellé, lekívánkozik ám a királyról a farkasbunda. A kislány meg összeütötte a két kis tenyerét, ahogy a hermelin palástot meglátta a király vállán.- Ejnye, király bácsi, de szép kis subád van, ugyan melyik szűcstől vetted a vásárban? De már erre a hermelin palástot is letette a didergő király. De nem is volt már az didergő király, hanem mosolygó király, mikor kinyitotta a palotája ablakát s lekiáltott az emberekre:- Olyan meleg van itt, hogy sok egymagámnak, juttatok belőle, aki fázik annak! Hát egy szempillantás alatt úgy tele lett a király palotája szegény emberrel, hogy a föld is hajlott alattuk. Ki is szorult tőlük a király a konyhára, rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:- Asztalt terítsetek, ökröt süssetek, hordót szaporán csapra üssetek. Ily kedves vendég még sohase járt nálam, mint amikor népem tölti meg a házam. A tükörképen három hibát vétett a rajzoló. Keresd meg! Segíts M aCL Sz CL y\s e 't m 4* * 4L* TV 'tv t & c t 4* P nrc ''tv tv V AÁs CL & CL Ól JL 44* & *-4 / xr l * eb 'tV CL <í Névkereső Vajon hány négyzet és háromszög látható az ábrán? írd be a hiányzó kezdőbetűket!
