Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-22 / 43. szám
Nagyvilág 1997. október 22. 7 Ha nem lett volna mínusz harmincöt fok, ma nincs mauzóleum Moszkvában A moszkvai múmia Budapesti levél A nemzet színházáról Remélhetően senkinek nem jut eszébe klónozni... Archív-fotó Lenin 1924. február 21-én halt meg Gorkijban. A hőmérő higanyszála mínusz harmincöt fokot mutatott, ezért a holttest teljes ötvenhat napig nyugodtan fekhetett egy különkriptában. Az időjárás, úgy tűnik, bele akart szólni a történelem alakulásába. Ha akkor legalább nulla fok lett volna, ma valószínűleg nem létezne Lenin mauzóleuma, a holttestet nem sikerült volna megőrizni az utókornak. Vorobjov tervét fo- gadták el, akinek a harkovi egyetemen több múmiája volt. Lehet, hogy keresztény szokás szerint a földbe temették volna, és Moszkva sosem vált volna a kommunizmus Mekkájává. A különleges kormánybizottság úgy döntött, hogy Lenin holttestét bebalzsamozzák. A szándék kivitelezésére három terv létezett. Az első szerint a holttestet fagyasztani kellett volna. Ez a terv Krasin népbiztos ötlete volt. Előzőleg két kísérletet végeztek, s az eredmény megnyugtató volt. Ez a módszer azonban túlságosan függött a véletlenektől, az esetleges hőmérséklet-csökkenéstől. A másik, a Savaljev professzor által javasolt terv szerint a testet nitrogénben kellett volna tárolni, amely meggátolja a zsírok oxigénellátását. Az oxigénnek a szarkofágból történő kiszivaty- tyúzása és nitrogénnel való helyettesítése azonban műszakilag nehéz feladatnak bizonyult. A legjobbnak Vorobjov profesz- szor terve tűnt, akinek a harkovi egyetem orvosi katedráján több múmiája volt. Ezek a múmiák több mint tíz éve természetes körülmények közt, szobahőmérsékleten feküdtek. A Félix Dzerzsinszkij vezette kormány- bizottságtól ő kapta meg a rendkívüli feladatot. Vorobjov professzor csoportjával 1924. márciusában látott neki a munkának. A vizsgálat során bizonyos változásokat állapítottak meg. A test egyes részei kiszáradásnak és puhulásnak indultak, a bőr színe megváltozott. Nulla fok hőmérsékletnél kezdték, s először formáimnál tartósították a hullát. Az első napon egyszázalékos formaldehidbe mártott vattát raktak az arcra és a test elülső részére, másnap két százalékosra növelték az oldat koncentrációját. A medencét és a hasüreget ecetsavval mosták ki, s a lágy részekbe formalininjekciókat applikáltak. A kriptában lévő hőmérsékletet fokozatosan tizenhat fokra növelték. Március végén az egész testet háromszázalékos formaldehidfürdőbe helyezték. Az arcon, a csuklókon pigmentfoltok kezdtek megjelenni, ezeket hidrogén-pero- xiddal mosták le, de mivel az eredmény csak átmeneti volt, kénsavat adtak az oldathoz. A koponyacsontot platinából készült drótokkal rögzítették, s lyukakat fúrtak bele, hogy a koponyaüregbe formaldehidoldatot tudjanakjuttatni. A test több napig feküdt az oldatban, miközben húsz mély bevágáson hatolt bele a formaldehid. A sötét foltokat naponta hidrogén-peroxiddal fehérítették. Egy hét után a testet hat napra húszszázalékos alkoholban tartották, amelyhez két hét után fokozatosan glicerint adagoltak. Ezután következett a szemprotézisek behelyezése, az ajkak és a szemhéjak összevar- rása. Májusban a látható helyekről végre eltűntek a pigmentfoltok. Június elején a fürdőbe kálium-acetátot adagoltak, s a test egészen a hónap végéig ebben maradt. Június közepén Dzerzsinszkij felkérte a szakértőket, hogy a testet állítsák ki a Komintern küldötteinek. 1924. június 18- án megjelent a mauzóleum előtt az első díszőrség. A küldöttek felvonultak a mauzóleumhoz, és sorban megtekintették Lenin tetemét. A főpróba sikerült. A következő hónapokban a testet a normális hőmérséklethez szoktatták: naponta több órára kivitték a levegőre. Július huszonhatodikén a kormánybizottság a múmia megtekintése után nyilatkozatot adott ki, amelyben megállapította, hogy a test látványa sokkaljobb, mint a balzsamozás előtt. Vorobjov megkapta az érdemes professzori címet, s mellé negyvenezer rubel jutalmat. Jobbkeze, Zbarszkij, a Moszkvai Vegyi Intézet igazgatóhelyettese harmincezer rubelt kapott, míg a többi asszisztens tízezer rubel jutalmat. 1924. augusztus elsején a Lenin testét tartalmazó mauzóleumot megnyitották a nyilvánosság előtt. A100+1 alapján Varga Lajos Márton Október, vasárnapi alkonyat, borongó fák. Sétáltam egyet az Erzsébet téren. Hazafelé menet csendesülni álltam meg ott és szálltam ki az autóból. Egy messzi asszonyra gondolni. Mészöly Miidóst olvasni. Vagy Tőzsér Árpádot. De mindkét könyvet a táskámban feledtem. Jutott eszembe, jó volna tudni, ki járkál még a pesti fák alatt, bárhol, bármilyen fák alatt éppen Tőzsér Árpád új kötetével, a Leviticussal. Szívesen beszélgetnék vele. Volna miről, ez alighanem az évkönyve. Aztán Tőzsér Árpáddal, a legmagányosabb magyar költővel arról, hogy találkoztam és beszélgettem valakivel az Erzsébet téren - legjobb volna azzal a messzi asszonnyal - a verseiről. Mit szólna? Fönn fájdalom, lenn eufória? Aztán észrevettem, hogy az Erzsébet téren tényleg megkezdték az előkészületeket az új Nemzeti Színház építkezéseihez. Igaz is, a minapjelentették be. Próbáltam elképzelni, milyen lesz, ha Bán Ferenc építész díjnyertes terve megvalósul. Hiába próbáltam, ehhez másféle képzelet kell. Az kezdett foglalkoztatni, hogy minek nekünk egy olyan intézmény, amelyik rég túlélte önmagát. Ámelyik van ugyan, de maga sem tudja, miért. Azon kívül persze, amiért minden színház van. Egyáltalán: mi az, hogy nemzeti színház? Darabok, előadások múeuma? Képtelenség. A mindenkori magyar színjátszás értékeinek megtestesülése? Egyetlen társulattal lehetetlen. S különben is, minek akkor a többi? Ideológiai, politikai megfontolásból előnyben részesített intézmény? S mit szubvencionálnának? Meghatározott szemléletű darabokat? Van ilyen, csak ása- tag? És ha nincs, majd lesz a pénzcsörgésre? És azt fogja sugallni, hogy a Föld Isten kalapja és hazánk a bokréta rajta? Hogy milyen pompás dolog magyarnak lenni? Az nem baj, ha nem lesz néző? Mert most sincs a Nemzetiben, s az építkezésre indított gyűjtés sem azt látszik igazolni, hogy olyan sokan ugranának talpra egy ilyen színház érdekében. Hogy is mondta Esterházy Péter? Ha kicsit is jó, akkor úgyis nyakig az egészben, ha meg kicsit se jó, hiába cifrázza. Az a baj Éster- házyval, hogy mindig pontosan beszél. A nemzet szolgálata valóban minőség dolga. Vagyis bármelyik magyar színház lehetősége, joga és kötelessége. Az volna hát az igazi (haza a magasban), ha az Erzsébet téri épületben valamennyi magyar nyelvű színház felléphetne. Ne csak egy dédelgetett együttesé legyen, hanem befogadó színházként mindegyiké. Mutathassák meg magukat rendszeresen a legfogékonyabb magyar közönség előtt, legyenek bár kassaiak, komáromiak, kaposváriak, debreceniek, újvidékiek, sepsi- szentgyörgyiek, marosvásárhelyiek vagy New York-iak. Álltam a fák alatt és bámultam a váratlanul mégiscsak elképzelt épületet. Homlokzatán a megérdemelt név: Nemzeti Színház. Hiába tiltakozott... ALenin-mauzóleum 1930-ban nyerte el mai formáját. A helyén eredetileg egy fából készült sírkamra állt, melyet három nappal Lenin halála után készítettek. Az építmény tervét Scsuszev készítette. A mauzóleum nem a keresztény templomok hagyományát folytatja, hanem a Pergamonban talált pogány áldozati oltár mintájára épült. A szovjetek II. kongresszusán, 1924. január 26-án bejelentett sztálini döntés a mauzóleumról sokkolta a nyilvánosságot. Hiába tiltakozott az élettárs, Nagyezsda Krupszká, aki rámutatott, Lenin végakarata az volt, hogy az anyja mellé temessék a szentpétervári temetőben. Trockij, Buharin és Kamenyev támogatták, Sztálin, Kalinyin és Dzerzsinszkij ellene voltak. Az az állítás is hazug, miszerint Lenin porhüvelyét a dolgozók nyomásának engedve őrizték meg. A pravoszláv Oroszországban az emberek aligha támogattak volna pogány rituálékat. A kommunizmus bukása után a hivatalok ugyanazt tehették volna Lenin holttestével, mint Hruscsov Sztálin tetemével: a XX. pártkongresszus után egy éjszaka kivitték a mauzóleumból és a Kreml fala mellett temették el. Az eset semmilyen politikai földrengést nem okozott. Lenin holttestével más a helyzet. Hiába vetik fel a keresztény temetés ödetét olykor egyes politikusok, minden marad a régiben. A misztérium nem akar véget érni. A XX. század fáraói Csak kilenc embernek adatott meg a huszadik században, hogy a fáraók sorsára jusson. Áz egyiptomi uralkodókkal ellentétben azonban az ő földi maradványaikat nem a túlvilági életnek őrizték meg, hanem az istenítésnek, s hogy szarkofágjaikból csukott szemmel figyeljék utódaik pályáját. A kilenc „halhatatlan”: Lenin, Dimitrov, Csojbalszan, Sztálin, Gottwald, Mao Ce-tung, Ho Si Minh, Agostino Neto és Kim Ir-szen. A nemzet szolgálata valóban minőség dolga. Vasárnapi pletykák Barátok Talán kevesen tudják, hogy Boris Becker és Elton John jó baBeckerék legutóbb a londoni tévéstúdióban látogatták meg Elton Johnt rátok: gyakran találkoznak, látogatják egymást, telefonon értekeznek, olykor együtt vacsoráznak. Nem csoda, hogy Boris és felesége, Barbara Elton John legújabb tévéműsorának felvétele (Egy este Elton Johnnal) miatt is Londonba sietett. Élőben akarták látni a popsztár fellépését. Bevásárlás a papával Ritkán fordul elő, hogy a papával bevásárolok, de nagyszerűek ezek a kiruccanások-mesélte Alexandra abból az alkalomból, hogy a közelmúltban híres apjával, Dustin Hoffmannal a New York-i üzGucci-órát, két Calvin Klein-farmert, négy Karan- pólót és egy hatalmas üveg Tommy Girl parfümöt ajándékozott a lányának. Nem csoda, hogy a papa adakozó kedvében van. Örömét, lelkesedését lányával is meg akarta osztani: a hollywoodi sztár ugyanis épp a New York-i kiruccanás előtt vehette át John Travoltától a „Brit Award” filmdíjat. E hírhez az is hozzátartozik, hogy Dustin Hoffman egy héttel korábban hasonló örömet okozott Travoltának, leteket vette szemügyre. Papa és lánya az előkelő Bameys áruházban kötött ki, ahol Hoffman egy új, 1000 dolláHoffman és lánya, Alexandra amikor a Los Angeles-i Beverly Hilton Hotelban az .American Cinemateque Award” díjat nyújtotta át kollégájának és barátjának. Crawford plakáton Olaszországban mostanság Cindy fotója díszíti az utakat Milánótól egész Cataniáig: a híres amerikai modell reklámozza legújabban az olasz „Swish” farmermárkát. Egy „kampány, amely jót tesz a szemnek”. Cindy Carwford még mindig „kelendő” - nemcsak Olaszországban, hanem az Egyesült Államokban is, ahol éppen új ajánlatot kapott az egyik hazai televíziós állomástól. Egy „kampány, amely jót tesz a szemnek"
