Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-22 / 43. szám
Politika 1997. október 22. 3 Szakadás helyett kompromisszum az RMDSZ kongresszusán Ellentétek - szőnyeg alatt Markó Béla beszámolóját szándékosan nem hegyezte ki a szövetségen belüli konfliktusokra, mivel nem a véleménykülönbségeket kívánta hangsúlyozni, hanem a közös munka eredményeit. Szerinte az őt bírálók többsége nem hajlandó észrevenni annak a nehéz munkának az eredményeit, amelyet az RMDSZ miniszterei és államtitkárai végeznek. Somogyi Tibor felvétele Kovács Csaba jogász, RMDSZ-képviselő: „Csak eltérő nézetek” Balázs János, Brassó ______ „M it oldott meg ez a kongresz- szus az RMDSZ belső vitáiból?” - kérdezgette egy újságíró a Romániai Magyar Demokrata Szövetség V. kongresszusának otthont adó marosvásárhelyi Sportcsarnok előterében a tanácskozások másnapján a kávézni, cigarettázni kilépő honatyáktól. „Semmit” - hangzott a legsom- másabb válasz. Frunda György szenátortól, a szövetség vitathatatlanul legnépszerűbb politikusától származott. De a többiek felelete sem sokban különbözött ettől: zömük a „majdnem semmi” fogalmat írta körül, tehetsége szerint kidomborítva azt a kicsi „valamit”, amit - ha már megkérdezték - említésre méltónak talált. Amiből érezhető, hogy maguk a résztvevők is többet vártak ettől a tanácskozástól. Hetekkel előbb, a kongresszus előkészítése során felvetődött például a javaslat, hogy a tiszteletbeli elnök (Tőkés László püspök) hatáskörét csökkentsék, esedeg e tisztséget megszüntessék - a kongresszuson vitára bocsátott alapszabály-módosítás során. „Válaszként” a Tőkés püspök köréhez közel álló, Nagyváradon megjelenő Erdélyi Napló című lapban egy, az RMDSZ jelenlegi vezetését élesen bíráló cikkben felhívást közöltek, hogy a kongresszusi küldöttek ne fogadják el Markó Béla elnök jelentését és bizalmadansági szavazatukkal kényszerítsék ki a tisztújítást. (Az október elején zajlott marosvásárhelyi rendkívüli kongresszusnak egyébként nem volt napirendjén a szövetség vezetőinek megválasztása.) Végül a tiszteletbeli elnök hatásköre csorbulás nélkül vészelte át az alapszabálymódosítást, a küldöttek is „meghallgatták” Markó Béla elnök jelentését, anélkül, hogy az elfogadásáról külön szavaztak volna. Az RMDSZ megalakulásának első heteitől-hónapjaitól zajlik a kulisszák mögül olykor a nyilvánosság elé is ki-kicsapó vita a Bukarestben politizáló „mérsékeltek”, azaz a kis lépések politikájának követői, vagy a politikacsinálás taposómalmában pragma- tikusabbá vált RMDSZ-vezetők és a „radikálisok”, az elméletek, nagy célok meghirdetői és határozottabb kiállást- lesz, ami lesz - követői között. Ez utóbbiak legmarkánsabb képviselője Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Ez a különbség - olykor szembenállássá sarkítva - létezett és létezik, annak dacára, hogy minden érintett kikéri magának, ha a sajtó őt ide vagy amoda sorolja. (Mert az egyik jelző mellék- zöngéjében van egy kis megalkuvás, a másikéban némi fellegekben járás.) Megjegyzendő, hogy a megyei, városi RMDSZ- tisztségviselők, akárcsak a tagság zöme nem horgonyzott le egyik oldalon sem. Hol az egyikkel, hol a másikkal szimpatizálnak. Kongresszusokon vagy a két-három havonta összeülő Szövetségi Küldöttek Tanácsában dőlnek el a nagyon is személyekhez kötött „elvi kérdések”, aszerint, hogy kinek hogy sikerül meggyőznie a hallgatóságot. Most már - a tavaly novemberi választások óta hogy az RMDSZ kormányra került, sokkal nagyobb a tétje a politizálásnak, mint amikor csak az ellenzék soraiból tiltakoztak: ki mérsékeltebben, ki radikálisabban. Tőkés László tiszteletbeli elnök legsúlyosabb kifogása a marosvásárhelyi kongresszuson e- gyébként az volt, hogy mellő- zöttnek érzi magát, mert őt a koalíciós tárgyalásokra sem hívták meg, és a véleményét sem kérték. Ami valószínű, hogy így történt, mert a Tőkés püspök elleni kifogás épp a kéretlenül is kifejtett véleményével kapcsolatos: tiszteletbeli elnökként, a szövetség nevében nyilatkozva olykor meglepte Bukarestben politizáló kollégáit is, abba a helyzetbe hozva őket, hogy magyarázkodniuk kelljen - a törvényhozásban vagy a román közvélemény előtt - a tiszteletbeli elnök amit mondott, miképp értette. Vagy épp a tiszteletbeli elnöknek kellett utólag értelmeznie a szövetség nevében tett, kissé „meredek” nyilatkozatát. A kongresszus első napja jósze- rint a vendégek üdvözlő szavainak meghallgatásával telt, s ugyancsak egy munkanapi időt (8 órát) igényelt az alapszabálymódosítás. Olyan sarkallatos kérdésekben kellett a küldötteknek szavazniuk, hogy az RMDSZ Alapszabályának szövegében a szövetség szót ezután nagy kezdőbetűvel írják-e vagy sem. Az alapszabály várt lényeges módosításait -jelenlévő új ságírók egybehangzó vélekedése szerint - alighanem az előzetes egyeztetések során sikerült teljesen kilúgozni a tervezetből. Tehát marad minden a régiben. Talán még annyit, hogy elfogadták -végre - az RMDSZ gazdasági programját. Ennek is inkább elvi jelentősége van, hisz a Ciorbea-kabinet gazdaságpolitikájának sikere nem az RMDSZ frissen elfogadott gazdasági programján áll vagy bukik. Viszont a kormány eddig követett - és a romániai kisebbségek életében tagadhatatlan változást hozó — többségi politikájának folytatása valóban összefügg a kabinet gazdasági reformintézkedéseinek sikerével. Magyarán: ezen áll vagy bukik. Ezt jelzi Romániában az utóbbi időben felerősödőben levő nacionalizmus: a romló gazdasági helyzet miatti elégedetlenkedők mindenkori „biztonsági szelepek”. Márpedig, ha ez a „biztonsági szelep” aktivizálódóban van, a kisebbségen belüli meddő vitáknak nincs helye. Az RMDSZ-en belüli „mérsékelt-radikális” ellentétek tükröződtek a legutóbbi marosvásárhelyi kongresszuson is. Idézném Markó Béla szövetségi elnököt, aki a vásárhelyi Sportcsarnoknak a kongresszus számára elkülönített részén a szónoki emelvényen azt mondotta, hogy mindannyian a, jó oldalon” ülünk. A vetélkedés szelleme megvolt, az egyébként teljesen természetes nézetkülönbségek úgyszintén, de mindannyian a jó oldalon ültünk és az eltérő vélemények nyűt konfrontációhoz nem vezettek. A már idézett ellentétről el kell mondanom azt is, hogy másként látja a megmaradás problémáit az, aki olyan vidéken él, ahol a lakosság hatvan-nyolc- van-kilencvenkilenc százaléka magyar és megint másként az, aki szórványvidéken él. Mások az igények. Ez az eltérő felfogás tükröződik abban, amit a sajtó nem túl szerencsés megfogalmazással „mérsékelt-radikális ellentétnek” szokott nevezni. Hangsúlyozom: a cél egy, estik a hozzá vezető utak lehetnek különbözőek. Az immár kormánypárttá lett RMDSZ politizálását érintő bírálatok? Hogy a szövetség határozottabb fellépését sürgették? Nézze: az utóbbi hetven-nyolcvan év alatt itt a nemzetiségi politikát többnyire a kisebbségi törekvések elfojtása jellemezte. A packázás. Amit az utóbbi évtizedek alatt elkövettek, azt tíz hónap alatt, amióta az RMDSZ is a kormánykoalíció tagja, nem lehet egyszerre jóvátenni. Kiutat a kisebbségi kérdésben is csak az ország euroatlanti integrációja jelentheti. Ezt a törekvést kell támogatnunk. A „radikálisok” (most már maradjunk ennél a közismert megjelölésnél) igényeiből-javaslatai- ból mit fogadott el a kongresszus? Mindazt, amit a küldöttek pozitívnak, időszerűnek találtak. A Tőkés püspök úr, a szövetség tiszteletbeli elnöke által előterjesztett nyolc pontból támogatásra talált az az igény, hogy a szövetség támogassa, sürgesse a romániai ügynöktörvény megszavazását, az önálló Bolyai Egyetem létrehozását, vagy a nagyváradi Sulyok István kollégium egyetemi rangra emelését. És miért volt szükség itt és most az RMDSZ gazdasági programjának elfogadására? Minden fejlődésnek, a kisebbséginek is az alapja a gazdasági fejlődés. Romániában átfogó gazdasági reformok zajlanak. Hozzá akarunk járulni mi is ahhoz, hogy átmentsük mindazt, ami jó, s felszámoljuk, ami ráfizetéses, ami fejlődésképtelen, ami haszontalan. B. J. Tőkés László: „Noha kemény ellentétek választanak el néhány személytől, nem kérdéses számomra, hogy deklarált céljaink azonosak, hogy több dolog kapcsol össze, mintamennyi elválaszt. Sem magyar- ságunktürelmétnem kell próbára tennünk, sem pediga koalíció által meghatározott politikai viszonyrendszert nem szabad túl nagy szakítópróbának kitenni." Fotó: archív Nem csorbult a tiszteletbeli elnök hatásköre. A résztvevők is többet vártak a tanácskozástól. Vonal alatt Kiagyalt irredentizmus Hónapok óta próbálok választ találni arra, hogy a szlovákiai magyarok kapcsolata a többségi nemzet fiaival valóban olyan el- hidegült, bizalmatlan, sőt gyűlölködő-e, ahogy a hivatalos propaganda megpróbálja elhitetni a lakossággal? A közismert magyarellenes uszítókon (Slo- ta, Slobodník, Hofbauer stb.) kívül a kormánylap levelezési rovatában garmadával megjelenő írások semmi konkrét ellenségeskedésről nem számolnak be, csupán a hírközlő szervekben dobra vert magyarellenes megnyilatkozásokat szajkózzák unos-untalan. Vagyis nem az együttélés romlik, nem a szlovák-magyar ellentétek éleződnek, hanem a szlovák nacionalisták propagandája terjed, mérgezi a légkört. Az is főleg olyan vidékeken, ahol magyarok csak véletlenül fordulnak meg. Ráadásul nem is napjaink eseményeit ítélik el, hanem a múlt szlovákellenes politikáját melegítik fel. A végtelenségig ismételt irredentizmusra pedig egyetlen konkrét példát nem tudnak felhozni Bodrogköztől Csallóközig. Nem tudok olyan esetről, amikor magyarok nyilvánosan Dél-Szlovákia Magyar- országhoz csatolását követelték volna. Ezzel csak a nacionalisták rémítgetik a lakosságot. Persze, mindez a kormány hallgatólagos egyetértésével történik, hiszen intézkedései napról napra megnyirbálják a szlovákiai magyarok előző rendszerekben kivívott jogait. Sok helyen a magyarellenes uszítás a nemzeti öntudat megnyilvánulásának számít. Kíváncsi voltam, hogy szlovák ismerőseimben müyen nyomokat hagy ez a politika, igyekeztem kifürkészni véleményüket. Egyetlen kivételtől eltekintve mindegyikük elég higgadtan beszélt a magyar kisebbségről, de azért szavaikból kiérződött a felkorbácsolt magyar- ellenesség hatása. A nemzetállam megteremtésének lázálma kisebb-nagyobb mértékben megfertőzte őket is. Nem szívesen veszik a közéletben a magyar nyelv használatát és nem értik az anyaország és a kisebbségek közötti kapcsolat természetes szükségességét sem. Ezek a volt diáktársaim, munkatársaim nem soviniszták, nem magyarellenesek, azonban ebben a légkörben bizonytalanok és bizonyos fokig akaratlanul is másodrendű állampolgárokká degradálnak bennünket. Hiába, így hat a kormánypolitika és a szélsőséges uszítás. Sajnos, el- szomorítóan kevés az olyan szlovák értelmiségi, újságíró, aki nyilvánosan, a sajtóban igazi demokrata módjára pártját fogná a lojális szlovákiai magyarságnak. De akadnak ilyenek. Nemrég a Sme napilapban olvastam Pavol Voda docensnek, a Komensky Egyetem tanárának nagyszerű írását, amely becsületesen értékeli a helyzetet. Érdemes elolvasni, íme egy részlet: „Ha a szlovákiai magyarok igazán az irredentizmusra vágynának, az utóbbi években nagyszerű lehetőségük lett volna érvényesítésére nemcsak Európában, mert a szlovák kormány politikájából kiábrándult világban is megértésre találtak volna. De nem tették ezt. Megelégedtek a kormányzás antidemokratikus módszerének és nemzetiségi életük korlátozásának leleplezésével. Most, mikor Magyarország Szlovákia előtt bejut az európai struktúrákba, sem fordultak el attól az országtól, ahol élnek... A szlovákiai magyarok becsülik szülőföldjüket, gazdasági lehetőségeiket, azt, hogy nyitva áll előttük két ország piaca és türelmesen törekednek szlovák politikai partnereik megértésére... Nekem nincs szükségem nagy bizonyítékra, hogy lojalitásuk legalább olyan, mint a szlovákoké és ez többet segít Szlovákiának, mint egyes szlovák csoportok nacionalizmusa.” Ehhez nem kell kommentár. Bárcsak hasonló lenne a véleményük azoknak a szlovák politikusoknak is, akikkel a szlovák ellenzéki koalíció partnereként együtt akarjuk megbuktatni a meciarizmust, amely arról papol, hogy földrészünkön nekünk vannak a legtökéletesebb, legszélesebb körű nemzetiségi jogaink, miközben már rég nem érik el azt a szintet, amelyet az „átkos” kommunista rendszer biztosított. A hivatalos propaganda becsapja a szlovák közvéleményt.
