Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-08 / 41. szám
Nagyvilág 1997. október 8. 7 Valamikor maga volt a paradicsom, ma a Kaukázus kiszáradt kertje Grúzia hétköznapjai II. Grúziában a lakosság több mint fele munkanélküli. Sokak egyedüli bevételi forrását a seftelés jelenti. Fotó: Reflex-Tomás Vlach Az Inguri folyó Abháziét és Grúziát választja el egymástól. Megpróbálunk átjutni a hídon, amelyen orosz katonák őrködnek. Engedély nélkül nem lehet, mondják. Hiába tiltakozom: a híd másik végén további őrszem, aztán még egy és még egy. Mind ugyanazt mondja: engedély kell. A parancsnokhoz küldenek, egy ezredeshez, aki a harminc kilométernyire lévő stábon található. Természetesen nincs ott, állítólag elutazott valahová. Aztán mégis előkerül. Ugyanazt fújja: engedély nélkül nem megy. Később megtudom, más újságírók hasonlóképpen jártak. Orosz jelenlét Hogyan viszonyulnak a grúzok az oroszokhoz? Egy jellemző példa: a határövezetben orosz katona állítja meg az autóbuszt, amelyen utazunk, s élelmet kér. Az egyébként vendég- szerető grúzok azt felelik, nincs élelmük. Ez természetesen nem igaz. Fagyos csönd, a katona felsóhajt, majd felemeli a sorompót. Megszokta az elutasító bánásmódot. A grúz kormány mindazonáltal nem kívánja az oroszok távozását, éppen az említett negyvenezer sorstársuk miatt. Ha a „béke- fenntartók” távoznának, újabb menekülthullám árasztaná el az országot. Reformok és remények A polgárháború a grúz történelem legbonyolultabb fejezetét alkotja, ugyanis sokféleképpen értelmezik. A függetlenség kikiáltását követő első választásokon Gamszachurdiát választották meg elnöknek. Az országban azonban harcok dúltak, s az egykori disszidens kétség- beesetten igyekezett rendet teremteni. Módszereinek nem sok köze volt a demokráciához, személye ráadásul tövis volt a Kreml szemében. 1992-ben felkelés tört ki Tbilisziben, melyet a Joszeliani-Kitovani-Szigua trió vezetett. A felkelők győztek, s az ország élére az egykori szovjet külügyminiszter, Sevard- nadze került. A viharos évek után az országban lassan helyreáll a rend. Se- vardnadze dörzsölt politikus. Amikor rájött, hogy a rendőrség kezd a fejére nőni, az érdemeire való tekintet nélkül eltávolította vezetőjüket, Joszelianit és egy sor kollégáját egyszerűen becsukatta. Az oroszok újból elkezdték szállítani a villanyáramot, s az országba lassanként a külföldi tőke is utat talál. Grúziában azonban nincs kőolaj, mint a szomszédos Azerbajdzsánban, vagy emigránsok tömege, mint Örményországban, akik az otthoniakat támogatnák. Az egyetlen előny az emberek műveltsége és ügyessége. A reformok azonban nagyon lassan haladnak, a kormány dolgát egyebek közt a korrupció „hagyománya” is nehezíti. A számolás művészete Hazafelé indulunk. Útközben a határon találkozunk egy asz- szonnyal, aki nagyon ismerősnek tűnik. Nem csoda, hiszen három hete ugyanitt, a határon találkoztunk vele. Hetente kétszer jár Törökországba, ahonnan hatalmas táskákban szállítja az „árut”. Trikókat, cipőt, kétszersültet, edényeket, egyszóval mindenféle, nem túl minőségi árut, amit Grúziában el tud adni. Több ezren űzik ezt a mesterséget. „Főiskolai tanár voltam, jól tudok számolni”, mondja a hölgy, s a kezelés során kiderül, hogy erre szükség is van. Tíz dollár a speciális taksa, kettő a „vámkezelési költség”, ötöt kap a számítógépnél ülő vámos... A határtól egy török hajóskapitánnyal utazunk, aki új diplomájával és tengerészeti könyvecskéjével dicsekszik. Mindkettőt Grúziában állították ki. Mikor megkérdezem, hogy törökként miért vannak grúz iratai, úgy néz rám, mintha a felhők közül pottyantam volna elé. Hajója grúz felségjelzés alatt úszik, kevesebb adót fizet, s egyáltalán, sok más előnye származik a dologból. Ezt mindenki így csinálja, látom a tekintetén, s rögtön megértem, miért tartozik a batumi kikötő parancsnoka az ország leggazdagabb emberei közé, akinek még a helyettese is három Mercedesszel furikázik. Jobb Idők? Grúziából olyan emlékeket hoz magával az ember, amelyek egy részét a legszívesebben elfelejtené. Például egy veterán jóslatát Tbilisziből: „Meglátja, hogy ott, a téren, ahol kilencvensen ledöntötték Lenint, egyszer Sztálin szobra fog állni. Meglátja, eljön az az idő, nem is sokára.” Vagy amit egy öregasszony mondott Goriban, Sztálin szülővárosában: „Sosem született nála jobb ember. Ha feléledne, s meglátná, mi történik itt, meghasadna a szíve szegénynek...” A Reflex alapján Budapesti level Százforintos Halászbástya Kovács Mária ___________ Hu szárok parádéztak a Mátyás-templom előtt, belga fúvósegyüttes szolgáltatta hozzá a zenét, majd a huszárok elvonulása után pompás zászlós mutatványok következtek. Mindez remekül festett a Halászbástyáról, felül- nézetből. Csak éppen akadt néhány zavaró körülmény. A nagy érdeklődést kiváltó rendezvényre ugyanis fütyültek a Halászbástya vámszedői. Miközben katonaindulókat pattogott a belga banda, két fiatal lány komolyzenét játszva, hegedűkön próbálta fölvenni a versenyt hangerő dolgában, a gyufaskatulyákat villámgyorsan tologatok ötezreseket lobogtattak, kikiáltójuk németül lármázott. Mégsem a hangos pénzlesők voltak a legbosszantóbbak, hanem maga a budavári ön- kormányzat, amely nem átallott százforintos belépődíjat szedni a Halászbástyára való följutásért. A külföldiek nem értették. Miért kell fizetni, amikor ez nem zárt épület, nem múzeum? Vállat vontak, s vagy fölmentek belépti díjért a lépcsőkön, vagy sarkon fordultak. A magyarok viszont zokon vették a dolgot. Ifjú anyuka terelgette odébb elsápadva férjét és két csemetéjét, mondván: „Nekünk nincs erre négyszáz forintunk, az négy kiló kenyér ára!” Középkorú férfi az illetékesek kedves mamáját emlegette, s csak kévésén múlott, hogy nem verte meg a százasok bekasszíro- zására kiültetett hölgyet. Elképzelni is szörnyű, hogy a fenntartás költségeire való hivatkozással Budapest látnivalói sorra belépődíjassá válnak. Hogy így lehessen megközelíteni a Hősök terét, így nyújtson panorámát a Gellérthegy, így legyen látogatható a Margitsziget. A Halászbástya száz- forintos belépőiben az átlagos magyar állampolgár végképp egy kettészakadó társadalom jelét látja. Pedig mennyire bízott benne, hogy az egyenlősdit a szegénységben fölváltja majd a jómód egyenlő esélye. Az orwelli állatfarmon is minden állat egyenlő, egyes állatok mégis egyenlőbbek. Az egyenlő emberek útját Budavárban sorompók állják el, míg az egyenlőbbek a sorompókat mágneskártyájukkal nyitogatják. A szívbeteg a Nemzeti Galériában csupán az egyenlők közé tartozik, hiszen a rosszullé- téhez riasztott mentő húsz percig vesztegelt a sorompónál. Ha az egyenlőbbek feladnák kiváltságukat, nem lenne szükség sorompóra, mágneskártyára, a sorompót közpénzen üzemeltető káeftére. Igaz, a ház előtt parkolás kényelmétől elesnének a budaváriak. Érdeksérelem ez, ám nem kötelező a történelmi kirakatban élni. Többek között emiatt akarja az ideges polgár megverni a szegény kasszatündért a Halászbástya tövében. Buda vára mindnyájunké. Üdvös volna ehhez tartani magunkat egy polgárinak és demokratikusnak látszani akaró országban. >iOZO>jZS0 SOLUB||IA jSBJJ'BlZ'BL] .ipaiojne ■ ül eurotech háztartási villamos eszközök Diana megígérte Röviddel halála előtt Diana megígérte kisebbik fiának, Harry hercegnek, hogy részt vehet egy szafari-kiránduláson. Az ígéret most teljesül: Harry október végén apja, Károly herceg kíséretében indul Afrikába, ahol kamerával, fényképezőgéppel az elefántok nyomába ered. Találkozik majd nagybátyjával, Spencer gróffal is, aki Dél-Afri- kában él. Ő egyezett meg Károllyal: valóra váltják Diana fiának tett utolsó ígéretét. Harry az apjával indul Afrikába 200 dollár Jodie Fosternek Jodie Foster egy kutyatulajdonostól 200 dollárt kapott a következő ajánlattal: vegyen magának egy szép ruhát. A többszörös milliomos Os- car-díjas színésznő egy elkóborolt kutyát vitt vissza a gazdájának, aki nagy örömében kínálta fel a fiatal, de „nagyon rosszul öltözött” nőnek a jutalmat, abban a hiszemben, hogy a becsületes megtalálónak bizonyára nincs pénze rendesebb öltözékre. A kutyatulajdonos egyszerűen nem ismerte fel Jodie Fostert. Hallotta már? Sylvester Stallone, mint megannyi hollywoodi kollégája, a nyugalmat, az egyedüllétet keresi. A pletykalapok szerint most megtalálta, amire vágyott: Argentínában egy hatalmas telket vásárolt az Andok tövében. Hajdanán állítólag ezen a vidéken keresett menedéket Butch Cassidy és Sundance Kid az amerikai fejvadászok elől. Drakula-bélyegeket bocsátott ki az írországi posta abból az alkalomból, hogy Bram Stoker száz évvel ezelőtt „keltette életre” a leghíresebb vámpírt. A négy címleten természetesen Draku- la látható, amint felkel a koporsóból, erdőben bolyong egy farkassal, erdélyi kastélya udvarán áll, s körülötte denevérek keringenek, majd végül lehajol, hogy egy nő nyakából vért szívjon. Madonna mérges és féltékeny: gyermekének apja, Carlos León új barátnőt szerzett magának. Az amerikai popsztár ugyan kidobta Leont a közös házukból, mondván, többet látni sem akarja, de az új szerelmet megvonná tőle. Ted Turner, a CNN hírtelevízió alapítója, aki a közelmúltban azzal a bejelentéssel lepte meg a világot, hogy 10 éven belül 1 milliárd dollárt adományoz az ENSZ-nek, most a bírósághoz akar fordulni. Persze, egészen más ügyben. Egy részeg lopózott be montanai farmjára, és lelőtt két bivalyt. Montanában a bivalyok védett állatok, s ha Turner valóban a bíróság elé viszi az ügyet, a részeges fegyverest akár 10 évi börtönbüntetésre is elítélhetik. Ted Turner felesége, Jane Fonda társaságában VKV-450