Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-08 / 41. szám
Politika 1997. október 8. 3 „A telefon nem működött, rádiómat leárnyékolták a hegyek...” Égő gyertyák Boszniáért Aknabemutató a Banja Luka-i SFOR-bázison. A szerző felvétele Petrás Emília ________________ Le het európai normák szerint választásokat tartani villanyáram híján, megbízható kommunikációs kapcsolat nélkül, amikor a választók ötödé analfabéta? Ezek a kérdések foglalkoztattak a szeptemberi bosz- nia-hercegovinai helyhatósági választások előtt, amelyeken pár nappal később megfigyelőként lehettem jelen. Az EBESZ felügyelte helyhatósági választások megszervezésén 30 ország háromezer küldötte munkálkodott. A supervisor, azaz választási felügyelő feladata nem azonos a megfigyelőével: mi aktív résztvevői voltunk a folyamatoknak. A konfliktushelyzetekben a végső döntés mindig a helyi szavazókor elnökéé, de a mi felelősségünk volt a szabályok betartatása. Ennek megfelelő volt a kiválasztás és a kiképzés is. Alapvető követelmény volt az angol nyelvtudás, mert enélkül a kommunikáció leheteden, ezenfelül valamilyen közigazgatási szakmai gyakorlattal is kellett rendelkeznünk. Indulás előtt még rejtély volt, hogy Bosznia-Hercegovina mely részére kerülünk. Célállomásainkat Zágrábban, a repülőtéren tudtuk meg, s örültem is meg nem is, amikor szerb területre, a Banja Luka-i körzetbe vetett a sors. A helyi felkészítő központunk éppen egy utcasarokra volt Biljana Plavsics boszniai szerb elnök asszony rezidenciájától. Már érkezésünk estéjén parancsba adták, azaz „megkértek minket”: a Páléból érkező, a háborús bűnös Radovan Karadzsicsot éltető tüntetők miatt a szállásunkat ne hagyjuk el. Fizikai őrzésről szó sem volt, de bármikor telefonon, rádión elérhetőnek, kitelepíthe- tőnek kellett lennünk. A választások utáni estén érkezett ilyen tartalmú kérést már kevéssé fogtuk fel parancsnak. Tudtuk, akkor az EBESZ jelenléte okozta feszültség inkább a belvárosban jelent veszélyforrást. Nyugodtan kirándulhattunk a számtalan külvárosi contry- kocsma egyikébe szerb népdalokat hallgatni Lagzi Lajcsi stílusában. Később tudtuk csak meg, hogy másnap a doboji felügyelőket Zágrábba menekítették. A választások után részesei lehettünk egy szarajevói ,jutalomútnak”. Öt óra az út oda, öt vissza. Buszunk csupa ideiglenes hídon araszolt át. Szarajevóhoz közeledve egyre inkább ránk köszöntek a közelmúlt háborújának nyomai, a romos épületek. A toronyházak felsőbb emeleteit, lépcsőházait lak- hatadanná lőtték. Az alsóbb szinteken száradó ruhák hirdették: itt élni kell. A szarajevói bazár, ahol tömegmészárlást végzett a szerb ostromlók aknája, helyreállított, békebeli arcát mutatta, hallottuk az ötvösök ritmusos kopácsolását. A szerb területen dinár, a bosnyá- kon a „konvertibilis márka” a hivatalos pénznem - de a legjobb mégiscsak a márka. Bármit megvehetsz, ha márkával tudsz fizetni. Az ország kettészakadtságát az áruválaszték is tükrözi. Szerb területen mindent kapni - ha nem vagyunk igényesek. Az EBESZ fél éven át szervezte, hogy mindenkinek jusson szállás, tolmács, legalább két felügyelőre egy sofőr. A tolmácsom egy angol nyelvszakos egyetemista, a sofőröm pedig orvostanhallgató volt. Rokonságukból többen odavesztek az öldöklésben. Ám nem a politika, a választási esélyek foglalkoztatták őket, hanem a „szabad szerelem” kérdése. A fiatalok ugyanazt a párkereső utat járják itt is, mint bárhol Európában. Kéthetes együtdét után úgy éreztem: a lelkűk már undorodik a lövészárkoktól. A demokrácia útján elinduló ország sokszínűségét tükrözte az a 48 párt, koalíció, függeden jelölt, akik a szavazólapra felkerültek. Szinte leheteden volt átlátni a listán szereplő pártok közti különbséget. Az érvénytelen szavazatok többsége abból eredt, hogy több pártot jelöltek meg. Megdöbbentő volt az analfabéták magas, hegyvidéken 25 és 40% körüli aránya. Volt olyan választó, se írni, se olvasni nem tudott, a választási felügyelőnek meg csak annyit tudott mondani: - Szerbiára akarok szavazni! Szinte leheteden volt megértetni a számomra kijelölt, a Banja Lukától 30 kilométerre, a hegyekben fekvő Gomya Piskavi- ca-i szavazókor tagjaival, hogy félj és feleség nem szavazhat együtt. Az is megesett, hogy valaki a személy- azonosságának igazolása nélkül akart szavazni. Pedig 13-féle okiratot is elfogadtak, köztük még idegen állam által kiállított, kettős állampolgárságot tanúsító údevelet is. A helyi szavazókor tagjai egy emberként fordultak velem szembe, mikor azt mondtam: Személyazonosságának igazolása nélkül senki sem jogosultvoksolni. A szavazócédulák végül mégis az urnába kerültek. Segíthetett volna éppen a korábban már kipróbált kommunikációs háló, de az áramszünet miatt a telefon nem működött, a rádiómat leárnyékolták a hegyek. Végül a történteket bejegyeztem a választási jegyzőkönyvbe. Az én szavazóköröm egy egy- tantermes iskolában volt. Fél éve szólt benne utoljára az órára hívó kolomp. A tanítók 1996 szeptembere óta nem kaptak fizetést, ezért bezárták. A bejáratánál négy, a háborúban elesett fiatal emléktáblája fogadott, amelynél vasárnap megjelentek a siratóasszonyok, közben folyamatosan érkeztek a szavazók. A siratok hallatán nem találtuk a helyünket. Én sem tudtam eldönteni, mit kellene tennem. A választások lebonyolításáért felelős felügyelőként azt kérdeztem magamtól, hogy meddig fognak még itt siránkozni? Emberként, aki már elvesztette rokonát (igaz, nem háborúban), a legszívesebben beálltam volna közéjük. A hajnali háromig tartó szavazat- számlálás idején nem volt áram. Az EBESZ gyertyái kevésnek bizonyultak. Elővettem a hátizsákomba rejtett kicsi, de fényesen égő gyertyácskáimat. Amelyeket nem az áldozatok emlékére gyújtottam meg... A lelkűk undorodik mára lövészárkoktól. 30 ország küldöttei segítettek a választások megszervezésében. Visszhang Söpredékerőszak? Miklósi Péter_____________ Úgy tűnik, immár minden skrupulus nélkül szorongat az államnacionalizmusban tobzódó hatalom. S bár demokrataként manapság már szlováknak lenni sem köny- nyű Szlovákiában, szomorú tény, hogy magyarnak lenni még nehezebb. Nemcsakjel- lemre és gerincre van hozzá szükség, hanem birkatürelemre is, elvégre 1994 ősze óta szemrebbenés nélkül packázik velünk mindenki, aki úgy véli: ezért majd aranybetűkkel jegyzik nevét a fiatalka állam krónikájában. Kereken három éve, hogy még az alkotmánybírósági döntéseket is lefütyülő parlament, a kormány, illetve a neki alárendelt államhatalom lépésről lépésre zsugorítja a szlovákiai magyarság 1989 novembere előtt szerzett, vagy egy valós demokráciában természetesnek tekintendőjogait. Sőt! Újabban - egyre gyakoribb retorziókkal - már provokál is a hatalom. Az utóbbi időszak idevágó eseményei közül hadd említsem meg a magyarellenes- ségtől fűtött kormányzati önkény néhány konkrét példáját: 1997. június 30-ai hatállyal elbocsátották Tóth Sándor rozsnyói pedagógust, akinek az volt a vétke, hogy az 1996/97-es tanévben is folytatta a kétnyelvű bizonyítványok évtizedek óta természetes hagyományát; de ugyancsak '97 nyarának eseménye, hogy a komáromi Duna Menti Múzeumban nemcsak a magyar feliratokat tüntették el, hanem Liszka Józsefet is menesztették. Zavaros körülmények között játszódott le az igazgatócsere Szádalmáson; az esperes távollétében és a személyes dolgaiban turkálva tartottak razziát a lévai református parókián; a Szlovák Rádió objektív hangvételű magyar adását hónapok óta államellenes- ségel vádolják a nacionalista kormányzat csinovnyikjai - és itt a két friss példa: Kovács Péter szenei iskolaigazgatót havonta 3500 korona jövedelemkurtítással, Popély Gyula pozsonyi magyar iskolaigazgatót pedig felmentéssel büntette a hatalom a kétnyelvű bizonyítványok „vétke” miatt. Annak ellenére, hogy a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága már 1996 áprilisában határozatot adott ki, amely szerint Szlovákiában a nemzeti ki- sebbségeknekjogukban áll anyanyelvűket használni a hivatalos érintkezésben is; így az oktatásügyi tárcának a kétnyelvű bizonyítványok kiadását tiltó rendelkezése alkotmányellenes. Mindebből világos, hogy szinte naponta és legfőképpen a saját bőrünkön tapasztaljuk a feszültség növekedését. Nemcsak a magyarkérdés van jelen - történelmi előzményekre épülő dilemmaként - a szlovák közvéleményben, hanem a kormányzó erők egyre erőszakosabb megnyilvánulásaiban a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos politika is kulcsszerepet kap. Sajnos, nem a múlttal való tárgyilagos szembenézés és a kiegyezéshez vezető kiútkeresés szándékával, hanem épp a nyílt ellenségeskedés, a folyamatos jogszűkítés, az egyre nyíltabb asszimiláció szándékával. E törekvéseket igazolta a közigazgatás területi átszervezése, az államnyelvtörvény, az ún. alternatívoktatás erőszakolása, a Csemadok és a többi hazai magyar intézmény anyagi ki- semmizése, a szlovákiai magyarság gazdasági helyzetének tudatos gyöngítése, a két szomszédos ország 1995- ben kötött alapszerződésének megcsúfolása. Snassz, de elégséges magyarázat, hogy Szlovákiában az erőszakra, a hengerlésre épülő nemzetállam letéteményesei vannak hatalmon. Ami figyelemre érdemes, az a részletekből összeálló EGÉSZ: hogy jövőre meglesz-e a nagy árverés, azon is múlik, vajon az avítt, molyeakkozta eszmék romjain össze tudunk-e fogni szlovák és felvidéki magyar demokraták?! Popély Gyulát is felmentéssel büntette a hatalom. A jog nem lehet alku tárgya V Paizs Gábor szerepet szánna ön a Határon Torgyán József, a Független Kisgazdapárt vezére vinné el a pálmát, ha rangsorolnák a magyar parlamentben legtöbbször szót kérő képviselőket. Menet- rendszerű napirend előtti felszólalásai ugyan vihart kavarnak, de a cél ezúttal is szentesíti az eszközt: naponta forog a Torgyán-név, s a politikusi toplistán hosszabb ideje az első húsz között foglal helyet. Felmérések szerint, a szocialisták, a kisgazdapártiak és a Fidesz nagyjából azonos eredményt érnének el, ha most lennének a választások. Milyen Túli Magyarok Hivatalának? Ennek az országnak végre meg kellene határoznia céljait. Mennyit fordítsunk a nemzeti jövedelemből a NATO-ra, mennyit a magyarság összetartására. Az emigráns harmadgenerációs magyarokkal együtt a világon 20 milliónyian vagyunk. Azt kell mondanom, nemcsak a határon túliak, hanem az emigrációs magyarság súlya és tekintélye is rohamosan csökken. A maitól más szemléletmódú, egybehangolt kormányzati intézkedésekkel tudjuk csak biztosítani édesanyám szülőföldjének és a határon túli magyarok lakta többi településInterjú nek a népességmegtartó erejét. Olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy érdemes legyen magyarnak lenni. Magyar gyerekeket pedig magyar iskolába íratni... Például. A térvesztésünk lefékezését, megállítását szervezeti oldalról én inkább egy minisztérium felállításával tudnám elképzelni, amely gazdaságszervezéssel is foglalkozna. Részben állami költségvetési források felhasználásával létre kellene hozni vegyes tulajdonú bankokat, amelynek hiteleivel a határon túli magyarság tulajdonossá válását segítenénk, s vegyes vállalatok tízezreit kellene létrehozni. A jól működő cégek révén igenis lehet befolyásolni az eseményeket. Szükséges, hogy a határon túli magyarság legitim vezetői a kormányzati munka aktív szereplői legyenek. Fenntartjuk az alkotmány módosításakor előterjesztett javaslatunkat: a trianoni határokon akaratuk ellenére kívül rekedt honfitársainknak kettős állampolgárság jár. Hogyan ítéli meg a demokrácia fejlődési irányait? Az európai gondolat áttörést hozhat térségünkben is. Látni kell, múltbeli történelmi sérelmeket nem lehet jövőben okozandó történelmi sérelmekkel meggyógyítani. A megoldás a határok átjárhatósága, az alapvető emberi jogok és szabadság- jogok biztosítása. Mert adott esetben a német-francia határon ki törődik azzal, hogy ott 1 Archív-felvétel eredetileg milyen feszültségek voltak? Ezt a folyamatot kellene elősegíteni, de addig is a magyarság alapvető jogai és szabadsága mellett a leghatározottabban ki kell állni. Ha Meciar ür olyat mer kijelenteni, amit Győrben, akkor Horn Gyulának nemzeti kötelezettsége lett volna felállnia az asztaltól és fellármázni az egész világot. Felszólítottuk Kovács külügyminiszter urat: az alapvető emberi-politikai szabadságjogok nem képezhetik alku tárgyát. Mi a magyarságot nem kisebbségnek, hanem államalkotó tényezőnek tekintjük. Az FKgP választási győzelme esetén az európai gondolatokat úgy kívánjuk győzelemre segíteni, hogy közben megvédjük a magyarságot is. Olyan határozott politikát kell folytatni, hogy mindenütt megértsék a világban: mi nem fogjuk hagyni a magyarságot az alapvető jogaitól megfosztani. Ezt meg fogjuk értetni Meciar úrral is.
