Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-17 / 38. szám
1997. szeptember 17. Sport Örökre eltávozott egy legenda, az Aranycsapat balszélsője Naszvadi futballkuriózum: Czibor Zoltán halálára Czibor Zoltán autogramot osztogat perbetei rajongóinak (1996) Ordódy Vilmos felvétele A Gál-tizenegy Batta György _______________ Va lószínű, hogy Czibor Zoltán tavaly nyáron éppen nálunk, Perbetén bújt utoljára mezbe, s futott ki a második félidőre évtizedekkel fiatalabb társaival együtt a pályára. Nem sokkal előtte töltötte be hatvanhetedik életévét; a perbeteiek vendégeként aratási ünnepségükön megjelent az Aranycsapat még élő öt tagja - Czibor mellett Puskás, Grosics, Hidegkúti és Buzánsz- ky. A labdarúgótorna egyik résztvevője a dél-komáromi KFC volt, ám az akkor NB III-as társaság játékosainak zöme éppen szabadságát merítette, foghíjas csapat érkezett hát a Komárom melletti községbe. így került az egykori világhírű balszélső, olimpiai győztes, világbajnoki ezüstérmes, magyar és spanyol bajnok ifjú társaival együtt a pályára. Már akkor ott vibrált a levegőben: ritka pillanat együtt látni valamennyi, még élő legendás hírű futballistát, ráadásul közülük egyet a gyepen futkározva! Csodák ugyan nincsenek a pályákon sem, Czibor azonban mégis megpróbált mozogni: labdát kért, helyezkedett, mint hajdanán, de az iramot nem bírhatta, társai pedig-kíméletből talán? - ritkán gurították lábához a bőrt. Ma mindez emlék már, Czibor Zoltán szeptember elsején meghalt, lezárult egy életpálya, beteljesedett egy emberi mű. LasCzibor Zoltán (1929. augusztus 28.-1997. szeptember 1.) Komáromban töltötte gyermekkorát, a helyi MÁV-csa- patban lett ismert labdarúgó. Innen került ifiválogatottként az FTC-be. Jogutódjában, az ÉDOSZ-ban tagja volt az 1948/49. évi bajnokcsapatnak. Majd pályafutását Csepelen és a Bp. Honvédban folytatta. A kispestiekkel két bajnoki címet szerzett (1954, 1955), egyszeres gólkirály (1955,20 találattal). Tagja volt a helsinki olimpián (1952) aranyérmes magyar csapatnak (öt mérkőzésen két gólt szerzett) és a vb-ezüstér- mes (1954, Svájc) nemzed tizenegynek is (ugyancsak öt találkozón három góllal). Ötsanként azok is kihalnak, akik évtizedekkel ezelőtt élvezhették magyar viszonylatban is teljesen eredeti játékát, kiszámíthatatlan megmozdulásait, góljait, trükkjeit. Négy évvel ezelőtt ültem le vele az első interjúra dél-komáromi otthonában: „Ma már el sem hiszik, hogy mi valóban ismertük egymás gondolatait! Hogy én valóban megiramodhattam a bal oldalon, mert pillanatokon belül elém pottyant a labda Puskástól venhat őszén ő sem tért haza az illegális Honvéd-túráról. Eltiltották, nem hivatalosan az AS Romában játszott. Utána az FC Barcelona szerződtette. A katalánokkal két bajnoki címet szerzett (1958/59, 1959/60), spanyol kupát (1959) és Vásárvárosok Kupáját (a mai UEFA-kupa elődje, 1958/60), valamint tagja volt a BEK-döntőben vesztes gárdának. Később az Espanolban szerepelt, majd egy mérkőzés erejéig az Austria Wienben is. Három és fél évtizednyi távoliét után 1991-ben hazatért Magyar- országra, majd haláláig anyaegyesülete jogutódjának, a Komáromi AC-nak volt az elnöke. vagy Bozsiktól! Az ellenfél szorongva várta, mi történik, hiszen nem a sablonok szerint játszottunk, nem következtethette ki, mit cselekszünk. Igen, a trükköt a pillanat hevében találtam ki, ott a pályán; igyekeztem mindig más megoldást választani.” A hatgyermekes vasutascsalád negyedik csemetéje nehéz körülmények között cseperedett, de tehetségére hamar felfigyeltek, szülővárosából korán Budapestre került: „Nagyon nehéz gyermekkorom volt, aztán a foci felvitt a csillagokba, de én soha nem voltam fenn, én mindig lenn voltam, soha nem néztem le senkit, mert alulról jöttem” - nyilatkozta. Czibor ízig-vérig magyar volt, aki utolsó leheletéig szerette a hazáját: „Haza: anya és apa. Sok fájdalmam volt az életben, vigasztaltak a spanyolok, akiket igen megszerettem, de csak annyit mondhatok, hogy a fájdalmat otthon lehet a legkönnyebben elviselni. Mi komolyan vettük a hivatásunkat, a labdaművészetet, másfél-két órára ki tudtuk szakítani az embereket gondjaik börtönéből. Óriási felelősség volt rajtunk, hogy dicsőséget szerezzünk a magyar hazának, hogy a mi zászlónk kússzon fel az olimpián a legmagasabbra!” A csenevész gyermeket mély erkölcsű, a társadalom szerkezetébe belelátó férfivá csiszolták az évtizedek, a rengeteg utazás, a világismeret: „Labdarúgásunk hanyatlása akkor kezdődött, amikor a totóbotrány kitört. Előre megegyezni a mérkőzés végeredményében? Becsapni a szurkolókat? Megfosztani ajátékotvarázs- latától, hogy a labda mindig gömbölyű, hogy minden lehetséges? A foci ma már inkább pénzszerzési iparág, sok helyen kalmárok, kufárok, csalók ülnek a klubokban és gyakran a kis- padon is. Erkölcs nélkül sem eredményes politizálás, sem vérbeli labdarúgóélet nincsen.” Czibor-Buzánszkyval együtt - az Aranycsapat legmelegszívűbb tagja volt. Talán ezért is értette meg a kisebbségben élő magyarok gondjait. Czibomak ma is élnek rokonai Szlovákiában; barátait utolsó pillanatáig számon- tartotta és látogatta Rév-Komá- romban: „A második világháború után a kommunisták hozzáláttak a magyar hagyományok lerombolásához; tiltották a vallást, hazugságokra építették az ország jövőjét. Most látjuk csak, milyen rombolást végeztek; én mégis hiszek a felemelkedésben, mert van elegendő tehetséges és tisztességes emberünk.” J. Mészáros Károly Gálék futballcsapata alighanem páratlan a maga nemében. Tájainkon biztosan. Az Érsekújvár melletti Naszva- don létező és időnként pályára lépő tizenegy csupa olyan labdarúgóból áll, akik mindössze két apa leszármazottai. Semmilyen bajnokságban nem szerepelnek, csak hobbiszinten űzik a focit. Igaz, a kezdet kezdetén éppen azzal indult a dolog, hogy egyre több Gál rúgta a lasztit a különböző csapatokban. András: „Egy időben nyolc- kilencen is lehettünk. Józsi bácsi, a család néhai kocsmá- rosa imádta a futballt, gyerekei is játszottak. Ő jött azzal az ötlettel: mi lenne, ha kiállnánk a helyi együttes ellen. És összehoztuk a meccset. Egy egyre végeztünk. Azon a mérkőzésen a legidősebb Gál, Sanyi úgy megkeverte az egyik hátvédet, hogy kénytelenek voltak lehívni a pályáról. Többször már vissza sem tért, inkább abbahagyta a labdarúgást. Mindez hetvenötben, tizenhét éves koromban történt.” Pista: „Emlékszik a cseh Klabzuba tizenegyére? Miért ne alakítottunk volna mi is egy hasonló csapatot? Abban a híres társaságban idegenek is voltak, köztünk csak egyvérűek vannak.” Azóta is testvérek, unokatestvérek húzzák magukra a csapat mezét. Sanyi: „Tősgyökeres naszvadiak vagyunk, alig húsz fős kerettel. Aki labdába tud rúgni a szűk rokonságból, közénkjöhet. Nemcsak az aktív játékosok. Rangidősként én vagyok a csapatkapitány. Mióta Józsi bátyánk elment, edzőnk nincsen. Nemrég nyugdíjba léptem, neki foghatok hát a szervezésnek. A legutóbbi mécsesén izomhúzódást szenvedtem, bementem vele a kórházba, és gipszbe rakták a kezem. Alighogy hazajöttem, levágtam róla a fehér kötést. Mert játszanom kellett!” Persze nemcsak a pályán, hanem a Gál-zenekarban (Galaxis) is, amely Naszvad szívében, a Gál-száílodában és -étteremben (Royal Bár) szórakoztatja a vendégeket. Huszonkét év során nem éppen a rendszeresség jegyében fo- cizgattak, talán nyolcszor állt ki a csapat, nem többször. De azért egy pillanatig sem merült fel bennük, hogy nincs tovább. Sőt! András: „Maga az együttes léte fontos összetartó kapocs a rokonságban. Ugyanakkor mozgatórugó is. Egyfajta Gál-szellem uralkodik köztünk, ami abban nyilvánul meg, hogy szeretjük és tiszteljük egymást, szeretünk jóban- rosszban együtt lenni.” Sanyi: „És futballozni. Életünk ez a játék, ugyanakkor családi öröm meg puszta szórakozás. Miért ne csinálnánk, amit szeretünk?” Laci, a bárfőnök: „Üzleti útjaim során is fel-felbukkan néhány meghívás. Mintha az utóbbi időben felkapottak lennénk. Amúgy is komolyabban kezdtünk a csapattal foglalkozni. Megvan minden hozzá: a szív, a tudás, az összetartás...” Tudomásuk szerint nincs még egy ilyen futballcsapat. Helyi szinten egyszer már készülődtek ellenük Polgárék, de a pályán nem találkoztak. András: „Nagyon szívesen kiállnánk olyan tizenegy ellen, amelyben azonos vezetéknevűek játszanak. Egy kívánságunk van: lehetőleg rokonok legyenek és ne névrokonok, mert azokat mi sem engedjük magunk közé.” Harcra készen a Gál-legénység Archív-felvétel A legendás játékos életpályája Tavaly Perbetén még játszott a komáromi csapatban. Sportolóktól hallottuk Mi Coulthardnak a legnehezebb? Megkérdezték Dávid Coulthard Forma-l-es pilótát: mi számára sportágában a legnehezebb? „Valóban elég kimerítő a hét végén az újságírókkal foglalkozni, de a legfárasztóbb vendéglátónak lenni. Pedig azt se mondhatnám, hogy nem szeretem, többnyire ugyanis kellemes élményt jelent. Ám valamikor nekem is a versenyre kell összpontosítanom és képességeimnek megfelelően kell vezetni. Hét közben, amikor csak edzek, nyu- godtabb minden. Éppen a hét végén, amikor kiélezett csatákat vívunk, van a legtöbb kötelességem.” Häkkinen Piatini: „Más vb-t rendezünk” Michel Piatini, az 1998-as labdarúgó-világbajnokság szervezőbizottságának a főnöke arra a kérdésre válaszolt, hogy mi lesz a franciaországi seregszemlén más, mint az 1994-es vb-n volt? „Egy csomó dolog. Nincsenek olyan hatalmas stadionjaink, mint az amerikaiaknak, ezért nálunk kevesebb néző lesz a lelátón. Ugyanakkor a világbajnokság a stadionokból kiköltözik az utcára is. Az ünnepélyes megnyitó Párizs központjában lesz. Mindenkit meghívunk, a belépő ingyenes. A vb sorsolása nem kaszinóban valósul meg, mint a legutóbb, hanem a marseille-i stadionban. Ez már sokról árulkodik. Nem jobb, hanem más világbajnokságot akarunk rendezni.” Edzői dicséret Storczról Fábián László az új kájakki- rály, Storcz Botond mestere ritkán dicsér. Ezúttal azonban áradozott tanítványáról: „Ritkán van egy edzőnek olyan szerencséje, hogy ilyen mentalitású, ráadásul a sportág csúcsára érő klasszissal dolgozhasson. Soha nem panaszkodik, mindig feltétel nélkül megcsinálja, amit kérek tőle, nem ellenkezik, és nem kérdezi meg, hogy miért. Ha a nap végén tíz kört futnak időre Dunavarsányban a pálya körül, akkor is azt mondja, jólesett neki az edzés, jókedvűen megy vacsorázni. Úgy dolgozik, mint egy gép, mint egy megszállott. Egész évben remek időket lapátolt, de van egy-két titkos időnk, amit csak mi ketten tudunk, senkinek sem árultuk el. Még van mit alakítani a technikáján, de hogy mit, azt nem kell tudniuk a vetélytársaknak. Korán jött ez a siker, még nem is számoltam vele. Ezt a formát, ezt a teljesítményt most három évig kellene megtartani. Ha sikerül, az lenne csak az igazi világszám. De ha valaki, hát ő képes lehet rá.” Együtt a McLaren istálló pilótái: David Coulthard (balról) és Mika Häkkinen CTK-felvétel
