Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-27 / 35. szám
Liblicisztika 1997. augusztus 27. 9 A legkifinomultabb ízlés a szabadoké. Fiataljaink táborozó kedvét és barátkozó szándékát még a jó kis zuhé sem vette el. Igaz, hogy az ismeretlen vándornak első pillantásra keresnie kellett a táborlakókat, mert általában mindenki elmenekült az olcsó színjátéknak felfogható vízözön elől, de a sátorokba bújva korántsem az unalom leplét öltötték magukra barátaink. Kellemes gitárszó, halk dallamok s a kortyszellem csábító visszhangja követte lépéseinket. S közben újabb és újabb ismerősök bukkantak fel az eresz alatt. Olyan fiatalok, akikkel még a nyolcvanas évek művelődési táboraiban jöttünk össze, s azóta egytől -egyig iskolázott, hivatást betöltő nagyfejek. Tóth Lehel felvételei Két tucat zenekar a négy nap alatt. Teljes erővel pulzál a sajátságos rock- és bluesütem. Mi játszódhat le e félezer jelenlévő, tomboló fiatalban? A zene határtalan. Utat hasít a levegőben, s bennünk. Ha az egyfajta kommunikáció úgy teljes és hatásos, ahogy hangzik éppen, miért kéne másfajta kommunikációra átfordítani? Zenétől - zenéig. Ez az igazi üzenetünk! Melegfronthatás Zs. Nagy Lajos „Petróleumlámpa, milyen szép a lángja!” - ezt hallom a Petőfi rádióból, reggel fél nyolc órakor. Meg ezt: Szent Flóriánt, a tűzoltók védőszentjét, vízbe fojtották, egy malomkövet kötve a lábára. ... Mintha mondjuk az árvízi hajóst, Wesselényi Miklóst elégették volna máglyán. Csak azért, mert utálta a vizet, különösen a pesti utcákra áradót. Azt hiszem, Toldi Miklóst bajosan fojtották volna vízbe egy malomkővel, de még Kinizsi Pált is, akiről azt olvastam, hogy Mátyás királyt egy pohár vízzel üdvözölte, s a poharat egy gyönyörű malomkőtálcán nyújtotta át az Igazságosnak, amitől az úgy meglepődött, hogy rögvest megtette az izomkolosszust a fekete sereg kapitányának... Mindez a sok mese pedig azért jut az eszembe, mert melegfront közeledik. Ezt is a rádióból tudom, azt tudniillik, hogy ha fáj a fejem, a szívem, ha szédülök és bolondságok jutnak az eszembe, akkor melegfront közelít felém; még mindig jobb, mintha az orosz front közeledne, mint anno 1944- ben. Nem tudom, most milyen hatással volna rám az orosz front, annak idején egyáltalán nem ijedtem meg tőle, sőt kimondottan örültem neki. Hencegtünk egymásnak, tanyasi kölykök, hány elesett orosz, német, román katonát láttunk azokban a napokban; az volt a legnagyobb hős közöttünk, aki a legtöbb halottal találkozott. Én például, úgy emlékszem, ötvenet „vallottam be”, s ezzel a „szemtanúk” között elég előkelő helyre kerültem; ma már bevallom, hogy csak hármat láttam, azt is elég messziről, mert nem mertem a közelükbe menni... Ámde: miért is tetszik nekem annyira ez a petróleumlámpás ének? Mert mihelyt meghallom, máris ott vagyok Karikáspusztán, kilencévesen, egy parányi szobában, az asztalon egy hármas petróleum- lámpa, anyám egy szép, cifrázott nyelű guzsalyon ül, szomorúan énekel és fon, fon szorgalmasan; azt énekli, hogy „tintaceruzával írott tábori levél, szívem asszonyának innen írom én...”, szomorú, mert már néhány hete nem kapott tábori levelet apámtól, aki valahol Ukrajna mezein „védi a hazát”. A kis petróleum- lámpának szép volt a lángja, s én gyönyörködve néztem abba a lángba, s boldogan hallgattam édesanyám mélabús énekét. De lámpa ide vagy oda, ezt az egész gubancos gondolat- és emléksorozatot a melegfront szabadította fel bennem. A rádió csak tegnap kürtölte a fülembe, hogy érkezik a front, de az én radarkészülékem már tegnapelőtt jelezte: „Jó lesz vigyázni!” Jó lett volna vigyázni - de hogyan? Cseng a fülem. A melegfront, megérzésem szerint, nyugatról érkezik. Most akkor mit csináljak? Kivándoroljak Moszkvába? Emigráljak a hajdani Szovjetunió metropolisába? Míg ezen tűnődöm, megfordul a szél, s a meleghullám északról zúdul rám; káromkodva elindulok a balkáni államok felé egy rossz biciklin; már Magyarországon figyelmeztetnek, hogy a balkáni államokban, különösen Albániában, igen forró a helyzet. Azt hiszem, legjobban teszem, ha mégis itt maradok Európa szívében, s behúzott nyakkal, fülre húzott sipkában kivárom, amíg a megbolondult melegfrontok átvonulnak fölöttem. Még mindig jobb, mintha az orosz front köze- ledne, mint anno 1944-ben. •hány kerek, fehér kövecske! iojsa Iván a kérlelheteden elülő lövöldözte vele a totalitás- az utcai lámpákat, hogy sö- égbe boruljon az ország. Régi /képén az ifjú harcos éppen szemeteskukát rombol szét, almát a járdára szórva nehezí- forgalmat. Mellette a szcipői, kopott nyúlcipők, fut- ildott kereket bennük a rendit elől. Veszélyes időkben etlen fegyvere a riasztópiszto- eszmei értéke egy mai valódi wning tízszerese. Akár egy lesztálon, nyitott polcon mű- ag fejre feszítve, mint a paró- , a bársonyos forradalom is- t moderátorának legendás eg kötött sapkája! Halványcsíkos, szürke fejfedő, süve- csúcsáról bizonyára elveszett ;k bojtja a sok tüntetésben. A sapka jólesően idézi forró napok langyos hóesését. Kissé távolabb, vörös vászonnal letakart asztalon találjuk a politikus gyerekkori hintalovát és fakardját, már akkor is harcias jellem! Mellette néhány miniszter egykori pártkönyve és egy milliomos vállalkozó doktori disszertációja a kapitalista gazdaság fertelmeiről, és főiskolai indexe a moszkvai egyetemről. Egy gyerekszámítógép fekete és fehér fagolyókkal, az állami vagyonkezelő vállalat alelnökének tulajdona, s a magánosító bizottság egyik tagjának titkos névjegyzéke. A lökötthegyháti Olajkút adásvételi szerződésének hiteles másolatát páncélszekrényben őrzik, kikiáltási ára állítólag három és fél milliárd! Golyóálló üvegből készült szekrény eszmei-szellemi dolgokat őriz: a külügyi bizottság kétféle mércéjét és az elvakult nemzeti képviselő méregzsákját, a kultúrtárca vaskalapját és a miniszter asszony műmosolyát. De itt van az iskolaügy motollája is, mellyel a pedagógusok között csapkod. Csupasz deszkalapon jámbor romhalmaz, a kisebbségek rendkívüli (nadstandardné) jogai és egy gö- csörtös furkósbot, mellyel a nemzetiségi képviselő állítólag egy milleniumi emlékművet védelmezett. Itt találjuk a népvezér lelkes ostorát és a koalíció műbicepszét, a nagy politikus verklijét és az ellenzék siratómalmát, rengeteg elcsépelt szöveget és kifacsart mondatot, mennydörgés kísérte kormányvillámokat és mesterségesen lágyított választói nyögdécselést. Majd ígéretek színes szappanbuborékját és az életszínvonal abnormális közlekedőedényét! Abnormális, mert a fizika törvényei ellen cselekszik, amennyit csökken a választópolgár életszínvonala, a másik ágban többszörösére emelkedik a „nemzeti burzsoáItt van az iskolaügy motollája is, mellyel a pedagógusok között csapkod. zia” életnívója. Végül külön szekrény zárja magába az egyszerű állampolgár lyukas gatyáját! Az árverés kezdetét nagy várakozás előzi meg a sajtó képviselői részéről. A közjegyző és a kikiáltó megjött, az érdeklődők lassan szállingóznak. Ingujjas, torzonborz férfiak jönnek tömött nejlontáskákkal. A városi guberálók céhének tagjai. Profit Elődnek mindenféle ringy- rongyot kínálnak: alig használt női betéteket és penészes szivarvégeket, félretaposott házipapucsokat és rongyos napernyőket, belvárosi szemeteskukák kincseit. Mind-mind nagy emberek egykori tulajdona! Egyikük egy poshadó és lyukacsos gomolyagot vesz elő, akár romlott sajtdarab lehetne, egy kormánytisztviselőtől való, s állítólag a demokrácia túlérett gyümölcse lenne! A vállalkozó azzal hárítja el a markecolókat, hogy árujukat már csak a következő árverés értékei közé sorolhatja. Amikor megkezdődik az árverés, a csalódott guberálókon kívül néhány skinhead és csinibaba, három kisvállalkozó, egy vekszlák és két hullarabló, meg egy remete tartózkodik a pajtában. Műgyűjtő alig..! S bizony a kikiáltott értékek nem fogynak, kicsi az érdeklődés, hozzá nem értő a közönség. Egy izmos skinhead megveszi az ellenzéki politikus kutácsát. Nincs pénzem baseballütőre, magyarázza a haverjainak, verekedéshez ez is megteszi..! Nagyot sújt vele a levegőbe. A forradalom hősének kötött sapkáját a remete viszi el, tíz koronát tett a kikiáltási árra. A Zerge-hegyen töltöm a telet egy odúban, magyarázza, jó lesz hálósipkának! Végül egy csinibaba kikiáltási áron megvette a miniszter asszony műmosolyát! A többi érték nem kelt el, sem a fakard, sem a hintaló...
