Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-27 / 35. szám
Politika 1997. augusztus 27. 3 Politikai boszorkánykonyha, illetve Szlovákia és a Magyar Koalíció útjai Veszélyek és esélyek... A kulcsrázogatás most már nem elegendő... BERÉNYI JÓZSEF _____________ A nyári „uborkaszezon” látszólagos nyugalma mögött a kormánykoalíció politikusai lázasan törik a fejüket a Szlovák Demokratikus Koalíció megalakulása és annak első népszerűségi mutatói miatt. A HZDS biztos közvéleménykutatási elsőségének elvesztése több kormány- politikusnak testközelbe hozta a többszöri alkotmánysértés, a feltételezett jogtalan vagyonszerzés, a felderítetlen politikai jellegű bűncselekmények miatti ellenzéki számonkérések beváltásának lehetőségét. Az SZDK létrejötte, súlya olyan politikai fejlemény, amely nemcsak a kormánykoalíció, de az ellenzék pártjaitól is más politikai megközelítést igényel. Az SZDK-n kívüli pártoknak, elsősorban az SDE-nek, de a Magyar Koalíciónak is, figyelembe kell vennie, hogy akár a jelenlegi, akár a megváltozott választási rendszerben több választási körzet kétesélyessé válhat és a harc a HZDS versus SDK listajelölt közt dől el. Választási rendszerek Az SZDK megalakulására Vladimír Meciar legmegfelelőbb - az alkotmánnyal is összeegyeztethető - válasza a választójogi törvény megváltoztatása lehet. A jelenlegi rendszernek két alternatívájáról beszélt már a miniszterelnök. Az egyik az ún. kombinált rendszer, amely a jelenlegi listás szavazás mellett egyéni választókörzetek létrehozásával számol. Ez az elképzelés nyilvánvalóan nem kedvez a Munkásszövetségnek, mert a politikusi egyéniségek akut hiányában szenvedő Eupták-párt biztosan alulmarad az egyéni választókörzetekben. Hasonló a helyzet az SNS-szel is, amely néhány északszlovákiai vidéken népszerű, ám ugyanígy több területen labdába sem rúgna a HZDS- és SDK-jelöltek mellett. így egyelőre valószínűtlen, hogy a parlamentben a két kis koalíciós párt megszavazná ezt az alternatívát. A miniszterelnök az utóbbi időben többször utalást tett egy esetleges egylistás választási rendszer bevezetésére. Ebben az esetben Szlovákiában nem lennének választási körzetek. Minden induló párt, koalíció egy országos listát állíthatna, tehát az állampolgárnak ugyanazon képviselőjelölt-kínálatokból lehetne egy párt, koalíció listáját az urnába dobni Pozsonyban, Kassán, Zsolnán vagy Galántán. Ez a megoldás vonzó lehet az egyszemélyes ZRS-nek, hiszen a pártelnök ismertségét (népszerűségét?) kihasználva a szélsőbalos mozgalomnak egyedül így van esélye a parlamenti küszöb elérésére. Ezzel párhuzamosan az autoritatív HZDS-nek nem kellene körzetenként „szétszórni” a Meciar mellett (alatt) néhány egyéniségre - Gasparovic, Kozlík, Kelto- sová, Tóthová szűkült jelöltgarnitúráját. Más szóval, Szlovákia minden zugában megadatik a mód közvetlenül a „Mesterre” (Meciarra) szavazni. Hasonló a helyzet az SNS-szel Slota, Móric, Andel stb. esetében. A Magyar Koalíció szemszögéből nézve az egyik említett választási alternatíva sem kritikus. A lakosság 10%-ának támogatottságát élvező egyesített politikai irányvonalak csak két esetben nem lehetnek (jelentős) parlamenti tényezők. Az egyik, ha a hatalomgyakorlók alkotmányt sértő „megoldással” kizárják azokat a parlamentből. Ez a diktatúra visszatértét jelentené. A másik, ha a hatalomgyakorlók mesterkedéseivel szemben az ellenzéki (kisebbségi) politikai irányvonal megjelenítői, vélt egyéni érdekek miatt, nem akarnak a megváltozott helyzetnek megfelelően viselkedni (pl.: identitásukból és szimbólumaikból szükségszerűen feladni) és emiatt saját magukat ütik ki a parlamentből. A Magyar Koalíción belül nem látom ennek a veszélyét, az eddigi koalíciós megbeszéléseken több megoldás is körvonalazódott a választási rendszer esetleges megváltozása esetére. A tényleges veszély máshol keresendő. A Szlovákiában 1997-re meghonosodott hatalomgyakorlás minősége egyre valószínűbbé teszi, hogy a jövő évi választásokra készülődve, a lehetséges választási rendszereken keresztüli hatalommegtartó, -megszerző kísérletek mellett komolyan kell foglalkozni az alkotmánysértő hatalommegtartás esélyeivel is. Ezzel párhuzamosan, az (ilyen vagy olyan) választások eredményének tükrében több kormányalakítási alternatíva is felmerülhet, melyek közül több nem kedvez a Magyar Koalíciónak. Kormányalkotás Ha a választások utáni kormányalakítási esélyeket latolgatjuk, három alternatívát állíthatunk fel: 1. A HZDS megnyeri a választásokat; 2. A HZDS az SDK-val szemben elveszíti a választásokat. Ezen a ponton indokolt a kérdés: szabad lesz-e az 1998-as parlamenti választás? Lesznek-e parlamenti választások egyáltalán? A NATO- referendum körüli helyzet és egyéb jelek arra utalnak, hogy a HZDS kész nem a véletlenre bízni a dolgot, és megmanipulálni a választási eredményeket. Szélsőséges esetben a választások megakadályozásával vagy eredményeinek figyelmen kívül hagyásával is számolni lehet (pl. a kormány nem adja be a lemondását). Ezért indokolt, hogy harmadik alternatívában is gondolkodjunk: 3. A HZDS a választások során burkolt vagy nyílt formában alkotmányellenes hatalommegtartást kísérel meg. A HZDS-SNS-ZRS újra kormányon Lássuk az első alternatívát. Ha a HZDS demokratikus úton megnyeri a választásokat, ma az áthidalhatatlannak tűnő politikai, jogi válság és személyi ellentétek miatt kizárhatjuk annak esélyét, hogy az SDK jelenlegi pártjaiból Meciar bárkivel is kormányt alkosson. Maradna a mostanihoz hasonló kormány- koalíció (ha a ZRS egyáltalán eléri a küszöböt). Ebben az esetben minden az 1994-ben megkezdett úton folytatódna. Szlovákiában tovább épülne az autoritatív, oligarchikus rendszer, az állam integritásának megőrzésére és a nyugati elszigeteltség ellensúlyozása miatt egyre növekedne az orosz függőség. Az újgazdag politikusi-vállalkozói vékony réteg nacionalista demagógiával tartja fenn hatalmát az elszegényedő tömegek többségének politikai támogatásával. Ennél az alternatívánál szóba jöhet a HZDS-SDE kormányzás lehetősége. Bár az SDE vezetői elutasítják Meciar politikáját, ez idáig csak abban lehetünk biztosak, hogy a párt maga (a külföld miatt) nem áll be az SNS mellé koalíciós partnernek. Egy esetleges HZDS-SDE (kisebbségi) kormányt viszont jóváhagyna az SDE-közgyűlés. Következő számunkban folytatjuk. Készenlétben a rend éber őrei... Somogyi Tibor illusztrációs felvételei Ebben az esetben Szlovákiában nem lennének választási körzetek. Maradna egy mostanihoz hasonló kormánykoalíció. Vonal alatt Szűcs Béla Két és fél éve, hogy aláírták a szlovák-magyar alapszerződést. Azóta ötször találkozott a szlovák és a magyar miniszter- elnök, ám ezeken a találkozókon jóformán semmi nem történt. Végre elérkezett a várt találkozó, amelytől sokan azt remélték, hogy némi előrelépést hoz a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésében. Sajnos, Győrben csak egy tyúklépés történt. Igaz, hogy a kormányfői találkozók általában hasznosak, de csak akkor van értelmük, ha megegyezések is születnek. Győrben ez nem sikerült. Horn Gyula kilencpontos emlékeztetőt adott át Me- ciamak, amelyben a legidőszerűbb kérdések határidős rendezését javasolja. Ezek közül bennünket legközvetlenebbül a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó pontok érdekelnek, amelyeket a szlovák kormányfő szokása szerint igyekezett elbagatellizálni. Vegyük sorra őket. Az alapszerződésben rögzített nemzetiségi jogok betartására vegyes bizottságot kell alakítani. Eddig ez a szlovák fél miatt nem jött létre, mivel Pozsony nem értett egyet azzal, hogy ebben a két ország kisebbségeinek képviselői is helyet foglaljanak. Hosszas halogatás után Meciar Győrben beleegyezett, azonban kikötötte, hogy a magyar képviselőket a kormány és nem a Magyar Koalíció jelöli. A szlovák miniszterelnök most is arról böl- cselkedett, hogy a kormánykoalícióban léteznek olyan magyarok, akik megfelelnek e célnak. Képzeljük el, hogy a magyar kisebbség érdekeit egy olyan kormánypárti „magyar” fogja védelmezni, aki megszavazta az államnyelvtörvényt, aki az alkotmánybíróság által elmarasztalt határozatokra szavazott, akinek semmi köze az itt élő magyarokhoz, csak éppen kapórajön a magyar származása. Persze, az sincs kizárva, hogy a kormányhoz hű hosszú nevű magyar pártból javasolnak valakit, akiről a miniszterelnök többször is elismerően nyilatkozott a tévében. Ilyen a meciari „kompromisszum”. A másik probléma a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény megalkotásának ügye. A magyar miniszterelnök megismételte, hogy ez nemcsak Magyarország, hanem az európai struktúrák régi óhaja, amit a szlovák kormányfő és a kormánykoalíció politikusai már többször megígértek. Meciar Győrben is azzal próbálta kivágni magát, hogy Magyarországon sincs ilyen törvény. Horn válasza: náluk államnyelvtörvény sincs, amely korlátozná a kisebbségek nyelvhasználatát. Az emlékeztető november végéig várja a tövény elfogadását, akárcsak az EU. Jóformán napok kérdése, és az alkotmánybíróság is dönt az államnyelvtörvényről, ami talán meggyorsíthatja az ügyet. Ám lehet, hogy minden marad a régiben. A magyar fél kérte, hogy a következő tanévtől a magyar iskolákban újra állítsanak ki kétnyelvű bizonyítványokat. Valószínű, ez a döntés is összefügg az alkotmánybíróság állásfoglalásával. Az emlékeztető többi pontja a két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséről szól. Szeptemberben összeülnek a külügyminiszterek, s megpróbálnak valamit megoldani azokból a vitás kérdésekből, amelyekre a kormányfők képtelenek voltak. Horn értékelése szerint: esély van - garancia nincs. A Magyar Koalícióra ilyen körülmények között nehéz feladat vár, mivel ettől a kormánytól nem várhat magyarbarát lépéseket. Ezért jól teszi, ha építi a kapcsolatait a Szlovák Demokratikus Koalícióval. Az együttműködésre tett javaslatait a Demokrata Párt elnöke már úgy értékeli, hogy azok „megteremtik az előfeltételét annak, hogy a Magyar Koalíció az 1998-as választások után részt vegyen az ország ügyeinek intézésében”. A győri találkozó tyúklépése nem vezet el a szlovákiai magyar nemzetiség jogainak elismeréséhez. Ezt csak a választások oldhatják meg. Győri tyúklépés
