Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-20 / 34. szám
Politika 1997. augusztus 20. 3 Berzenkedő néppártiak Lengyelországban Cimoszewiczet le szeretnék váltani Komáromban is, Győrben is lett volna miről tárgyalni... Az alapszerződés és annak papírszelleme A cseheknek is szokniuk kell a toleranciát A cigánytábor Kanadába megy... Szlovákiát a szlovákoknak, hirdette a nyelvtörvényt követelő tábla Méry Gábor felvétele Egy nappal lapzártánk után, augusztus 15-én találkozott Győrben Vladimír Meciar szlovák és Horn Gyula magyar miniszter- elnök. Közös témájuk akadhatott bőven, hiszen a szlovák-magyar alapszerződésben foglaltak mindmáig csak papíron léteznek. Az alábbiakban nagy vonalakban felidézzük, mi történt a szlovák belpolitikában az alapszerződés aláírása óta eltelt közel két és fél év alatt. 1995. március 19.: Párizsban Vladimír Meciar szlovák kormányfő és Horn Gyula magyar kormányfő aláírják a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti jószomszédi kapcsolatokról és baráti együttműködésről szóló szerződést (a továbbiakban: alapszerződés), amelynek 15. cikke (azaz az alapszerződésnek majd egyhar- mada) foglalkozik a kisebbségek védelmével. 1995. július 7.: Meciar az ausztriai Rusztban találkozik Franz Vranitzky osztrák kormányfővel és Horn Gyulával. 1995. augusztus 29.: Vladimír Meciar és Horn Gyula Ótátra- füreden tárgyal a kétoldalú együttműködésről és az EU- csatlakozásról. 1995. november 11.: Az Európa Parlament a szlovák kormánynak küldött határozatában az emberi és a kisebbségi jogok, valamint a jogállamiság elveinek tiszteletben tartására figyelmeztet. 1995. november 15.: A szlovák parlament elfogadja a szlovák nyelv védelméről szóló törvényt (108 képviselő szavazott mellette, 17 ellene, 17 tartózkodott), amely a magyarokat, a szlovákiai nemzeti kisebbségeket azon kevés nyelvi jogaiktól is megfosztja, amelyekhez még a kommunista rendszer sem nyűit hozzá. 1996. január 15.: A Szlovák Nemzeti Párt kijelenti, támogatná a alapszerződés ratifikálását, ha a parlament elfogadná a köztársaság védelméről, a rendkívüli állapotról szóló törvényt, a helyhatósági választásokról szóló törvény módosítását, illetve az általuk javasolt oktatásügyi törvényt. 1996. március 26.: A parlament elfogadja az államvédelmi törvényt. Az államfő nem hajlandó aláírni. A nemzetközi tiltakozás eredményeként újrafogalmazzák a törvény tervezetét, és ezt december 17-én fogadja el ismét a parlament, de 1997 elején a parlament végül is mindkét, egyszer már jóváhagyott törvény megerősítését elutasítja. 1996. március 26.: A szlovák parlament majd egy évvel később fog hozzá az alapszerződés ratifikálásához, mint azt a magyar parlament megtette. Ugyanakkor két parlamenti határozatában magyarázza, miért nem tetszik neki a Meciar által aláírt alapszerződés. 1996. május 6.: A köztársasági elnök aláírja a alapszerződés ratifikációs okmányait. 1996. május 15.: Szlovákia és Magyarország külügyminisztériumainak képviselői Budapesten kicserélik az alapszerződés ratifikációs okmányait. 1996. Július 4-5.: Budapesten megtarják a magyar-magyar csúcsértekezletet, amelyen többek között említés esik az autonómiáról is. 1996. július 9.: A szlovák kormány megjelenteti elutasító, a magyarok ellen uszító állásfoglalását, majd a külügyi államtitkár beidézi a külföldi nagyköveteket, hogy átadhassa nekik a kormány ezzel kapcsolatos jegyzékét. 1996. július 24.: Életbe lép a köztársaság területi beosztásáról szóló törvény, amely úgy aprózza fel a kisebbségek által lakott területeket, hogy a járásokban és kerületekben minél magasabb legyen az államalkotó szlovák lakosság aránya. 1996. augusztus 13.: Meghiúsul Meciar és Horn Komáromban tervezett találkozója. Horn szóvivője szerint a találkozót a szlovák fél kezdeményezésére halasztották el. 1996. szeptember 15.: Horn és Meciar Jasnában 25 percig tárgyal, de a magyar kormányfő szerint ez a megbeszélés nem pótolhatja az augusztusban meghiúsult találkozót. 1996. október 23.: A parlament módosította a főiskolákról szóló törvényt, hogy megakadályozza a főként magyarlakta városokban működő városi egyetemek, illetve a külföldi egyetemek működését. 1996. október 24.: A parlament megszavazza az új házszabályt, amely a magyar parlamenti képviselőket megfosztja a saját anyanyelvükön való felszólalás jogától. 1997. január: A kormány tudomásul veszi Hudec kultuszminisztériumának jelentését, mely szerint nincs szükség kisebbségi nyelvhasználati törvényre. Államnyelvű és csak egynyelvű bizonyítványok kiadására kívánják kényszeríteni a szlovákiai magyar oktatási nyelvű iskolák igazgatóit, tanárait. 1997. március: Ondrej Nem- cok államtitkár körlevelében utasítja a járási hivatalok és a kerületi oktatásügyi szakosztályok vezetőit, hogy a magyar oktatási nyelvű iskolákban kizárólag szlovák nemzetiségű pedagógusok oktassák szlovák nyelven a a történelmet, a földrajzot, a testnevelést és nem utolsósorban a szlovák nyelvet és irodalmat. 1997. augusztus eleje: a Slovenská republika, Meciar házilapja beszámol arról, hol, melyikjárásban, milyen magyar iskolaigazgatót, miként akarnak büntetni. Hosszú a lista! Összeállította: Fekete Marian JAN WlLANOWSKI __________ A Waldemar Pawlak vezette lengyel néppárt két hete megfenyegette Cimoszewicz kormányfőt, hogy indítványozni fogja a parlamentben a visszahívását, amennyiben nem hagyja jóvá az intervenciós gabonavásárlást. A kormánykoalíciós párt aláírásokat gyűjt célja eléréséhez. „Nem tolerálhatjuk a kormány lassú reakcióit”, jelentették ki a Román Gallo, MF________ Cs ehországban sok roma család bedőlt egy álomnak, és a köny- nyebb élet igézetének engedve elhatározta, Kanadába emigrál. Lehet, hogy naiv az elképzelésük, de mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. A dolog azonban visszataszító kezd lenni, ha egyes önkormányzatok pénztámogatással ösztönzik ebbéli igyekezetüket. A hivatalnokok és politikusok képmutató kijelentéseit, hogy ily módon segítenek a romákon, talán senki sem hiszi el. Mindenki számára világos, hogy a Kanadába szóló repülőjegyekre adott támogatás mögött a kellemetlen szomszédoktól való A társadalom peremén... néppártosok, utalva az árvízre és a mezőgazdaság helyzetére. Pawlakék azt szeretnék elérni, hogy az állam vásárolja fel a gabonát. Cimoszewicz miniszter- elnök azonban kijelentette, nem enged a nyomásnak, s szerinte elemzésre van szükség a gabonaárak megállapításához. Cimoszewicz visszahívásának az esélye természetesen minimális, hiszen az ellenzék is negatívan értékeli a néppártiak követelését. megszabadulás szándéka rejlik. A romáknak tudatosítaniuk kellene az egyszerű igazságot: amíg nem tartják be a törvényeket, amíg tönkreteszik a községi lakásokat, amíg lopni küldik a gyerekeiket, senki sem fogadja el őket szomszédnak. Mindamellett nekünk is meg kell szoknunk, hogy minden konkrét törvénysértés mögött konkrét ember áll, és meg kell szabadulnunk az előítélettől, hogy minden cigány műveletlen, lusta és bűnöző. Csak így számolhatjuk fel azt az érzést, hogy a fehéreknek csikorgó foggal kell elviselniük a romák életmódját, s hogy a romák ebben az országban gyűlölt vendégeknek számítanak. Vlado Gloss illusztrációs felvétele Vonal alatt Sántító demokrácia Szűcs Béla _____________ Sz lovákiában nincs tűrhetetlen önkényuralom. Az uralkodópárt diktatórikus hajlamai azonban gyakran előtűnnek, amit nemcsak a hazai ellenzék regisztrál, hanem a nyugati diplomaták is észrevesznek, anélkül, hogy a köztársasági elnök, vagy „az áruló újságírók” figyelmeztetnének rá. Egyszerűen baj van, sántikál a demokrácia, a jogállamiság. A hatalom kezében lévő közszolgálati tévé híradójában egyre gyakrabban jelenik meg egy szakállas, bölcs hazafi, aki nyíltan „okítja” a nézőket, nem is olyan nagy tragédia, ha kimaradunk az európai struktúrákból, mert az Európai Unión és a NATO-n kívül is lehet érvényesülni. Ott van például Svájc és más semleges országok. Meg aztán bennünket nem is a demokráciát sértő politikánk miatt hagynak ki, hanem azért, mert nem engedjük meg, hogy az imperialista tőke privatizálja a nemzeti vagyonúnkat. Ezekből a bárgyú bölcselkedésekből nyílt nyugatel- lenesség árad, az ország lakosságát folyamatosan félrevezetik. Ugyan ki irányítja a háttérből a Hofbauerhez hasonló kormánypárti politikusokat, akik a párt lapjában nyütan uszítanak a nyugati tőkebefektetések ellen? Ez azonban csupán az egyik bántó jelenség a sok közül. Szinte nem múlik el hét, hogy nyugati politikusok ne figyelmeztetnének sántiká- ló demokráciánkra. A legutóbbi udvarias, de nyílt figyelmeztetések közül kiemelkedik a hét amerikai kongresszusi képviselő Gasparovicnak írt levele. Ebben egyebek között a következőket vetik a parlament elnökének a szemére: „...a törvényességet és az alkotmányos demokráciát vonta kétségbe a belügyminiszter, amikor megsértette az alkotmánybíróság határozatát a májusi népszavazáskor. Parlamentjük válasza a Gaulieder-ügyhen hozott alkotmánybírósági döntésre vagy megerősíti azt a növekvő nemzetközi meggyőződést, hogy Szlovákiának nem érdeke az alkotmányos demokrácia és a törvényesség betartása, vagy lépéseket tesz az elszigetelődésből kivezető úton az atlanti demokrácia közösségébe jutásért.” Ez a néhány soros idézet tömören jelzi a Nyugat álláspontját. Hiába okoskodnak a Cuperhez hasonló pártjogászok, hiába sulykolja a hivatalos propaganda a közvéleménybe a meciarizmust, a demokratikus világ számára ez elfogadhatatlan. Meggyőző példa erre a német nagykövet legutóbbi nyilatkozata is. Kinkéi közölte, hogy Kohl kancellár csak akkor hajlandó miniszterelnökünket fogadni, ha megfelelő lépéseket tesz politikai és gazdasági téren. Múlnak a hetek. Az Európai Bizottság által novemberig adott határidő vészesen közeleg. A parlament következő ülésén ugyan van lehetőség a változtatásra, de nehezen képzelhető el, hogy a hatalom birtokosai egy pálfordulattal megváltoztatnak mindent. A kormány nem akar változtatásokat. Szavakban továbbra is híve az európai integrációnak, a valóságban egyre távolodik tőle. Az elmúlt napok érdekes színfoltját jelentik a következő választásokon a mérleg nyelvét jelentő Demokratikus Baloldal Pártja vezetőinek nyilatkozatai. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy a DBP részéről további közeledés történt a Szlovák Demokratikus Koalíció felé. A párt vezetői kijelentették, céljuk, hogy nélkülük ne lehessen kormányt alakítani. Kanis, a párt árnyék-miniszterelnöke nem hiszi, hogy helyre tudják hozni a hibákat azok, akik elkövették. Például a kormánypárt korrupciós ügyeit, a felderítetlen bűnügyeket, az alkotmány és a törvények megsértését. Peter Weiss alelnök megerősítette, pártja vezetőségének az a véleménye, hogy Meciarral és Gasparoviccsal nem fognak együttműködni. Ezek már az új választásokra előremutató nyilatkozatok, amelyek javítják az ellenzéki koalíció esélyeit.