Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-08-13 / 33. szám

Modern élet 1997. augusztus 13. Csak az a fontos: tökéletesedik-e az ember élete során Sok út vezet a nirvánába A buddhista szerzetesek hosszú meditációkban próbálnak közelebb kerülni a nirvánához Archív-fotó Ami bennem és körülöttem történik Az igazság gyógyító ereje Merő László _____________ A keleti vallások többnyire a re­inkarnációban való mélységes hiten alapszanak. E hit szerint az ember életének célja és leg­főbb boldogsága a tökéletesség elérése, egy olyan állapoté, amelyben a lélek teljesen meg­szabadul a világi vágyak kötött­ségeitől. A keleti világszemlélet szerint az emberi lelkeket a nir­vánába jutás vezérli. Nem a nir­vánába jutás vágya, mivel ép­pen a vágyaitól kell megszaba­dulnia a léleknek. A nirvána in­kább valami természeti erő módjára vezérli a lelkeket, mint ahogy a testek mozgását a gravi­tációs erő, a fajok kialakulását az evolúció. Ha a léleknek egy élet során nem sikerül eljutnia a nirvánába, akkor óhatatlanul újra születik, így módja van, hogy az előző élete erkölcsileg megoldatlan vagy rosszul meg­oldott eseményeinek helyreho­zásával közeledhessen a nirvá­nához. A keleti vallásokban megoszla­nak a vélemények arról, tulaj­donképpen mi is a nirvána. A hinduizmus szerint misztikus egyesülést jelent az istenséggel, a buddhizmusban a tökéletes semmivé válást jelenti. Minden­esetre valamennyinek közös eleme, hogy a nirvána az újra- születés kényszerétől való meg­szabadulást jelenti, a földi szen­vedések végét. A keleti pszicho­lógusok nem is ismerik a halál- félelem okozta depressziót, in­kább az „életfélelemmel” talál­koznak akkor, amikor a felnövő egyén megérti, hogy nem lehet meghalni, az újraszületés elke­rülhetetlen. Ezért különböznek olyan alap­vetően a keleti és a nyugati val­lások. A nyugati val­lások szerint az em­bernek egyetlen életben kell elren­deznie lelke jövőjét. A hit elengedhetet­len, különben lelke elkárhozik. A keleti vallások szerint a lé­lek akkor is köze­lebb jut a nirváná­hoz, ha nem hisz benne. Ezért olyan általános ke­leten a vallási türelem: lehet, hogy a másik emberben lakó lel­ket másként vezérli a nirvána, ez függhet például előző életei­ben elkövetett cselekedeteitől is. Ezt fejezi ki az az ismert kele­ti mondás, mely szerint „Sok út vezet a nirvánába”. A nyugati vallásokon felnőtt, de más vallások iránt is tisztelettel viseltető ember számára talán zavaróan hangzik egy ilyen pro­fán megállapítás, a keleti világ- szemlélettel azonban könnyen összeegyeztethető, mivel ott a hit önma­gában nem érték. Csak az a fontos, tö­kéletesedik-e az em­ber élete során, kö­zeledik-e a nirváná­hoz. A nirvána min­denképpen vezérli lelkünket, akár akar­juk, akár nem. Eb­ben a hitvilágban a sorsunk ilyen értelemben meg­határozott. Az ember tehet ugyan sorsa ellen - s mivel töké­letlen, olykor tesz is - de nem ér­demes, mert csak annál hosz- szabb szenvedés vár rá követke­ző életeiben, amíg ballépését helyre nem hozza. Az ember lel­ke sokféleképpen tökéletesed­het. Az Európában születendő lelkeknek a leghelyesebb Euró­pában megszületniük, mert ott adatik meg számukra a legjobb lehetőség a nirvána elérésére. Popper Péter leírja egy indiai or­vos elmélkedését: „Indiában azért reménytelen a családter­vezés, illetőleg a fogamzásgát­lás elterjedése, mert mi nem akadályozzuk meg a megszület­ni vágyó lelkeket abban, hogy inkarnálódni, vagyis újra testet ölteni tudjanak... Sőt,...mi azo­kat a lelkeket is befogadjuk, akiknek Európában kellene megszületniük, de önök nem fo­gadják be őket.” Ez az orvos eb­ből vezette le azt is, hogy ma­napság a fiatal indiaiak egy ré­sze már szellemi rokonságban van az európai kultúrával. Az európai kultúrába mélyen beivódott a racionalitás, a hit az ész hatalmában, Európában nemcsak a tudomány, hanem a vallások is racionális módon igyekeznek kifejezni magukat, az ész erején is túlmutató hitté­teleiket is pontosan definiálva. A tiszta racionalitás, akármilyen formában is jelenik meg, amo­lyan „zenei” harmóniát jelent, akárcsak a tiszta miszticizmus. Talán éppen ez a tiszta harmó­nia az, ami a tudományt alkal­massá teszi arra, hogy alapvető­en korlátozott kérdésfeltevései ellenére általános érvényű felis­merésekre jusson. A tudomány legszebb eredményei így olyan lelkiállapotba is eljuttathatják az embert, amelyben szinte misztikus módon átérzi a dol­gok feltáruló egységességét. Eb­ben a lelkiállapotban az ember elfogadja a világot olyannak amilyen, és meglát benne vala­miféle mélyen rejlő harmóniát. Sok út vezet a nirvánába,és ezek némelyike akár a tiszta raciona­litás valamelyik formája is lehet. Mit is jelent az a szó, hogy igaz­ság? Az értelmező szótár szerint „a valóságot hűen tükröző, neki teljesen megfelelő, igazi tényál­lás”. Az igazság tehát az, ami va­lóban történik bennem és körü­löttem, a valóságos tények hű tükrözője. A gyógyuláshoz na­gyon fontos tudni, hogy mit je­lent az igazság, és ugyanolyan fontos tudni szavakba önteni az igazságot. Az ember általában fél magába nézni. Fél azoktól a gondolatok­tól és érzésektől, amiket magá­ban talál. De nemcsak a félelem tartja vissza bensője vizsgálatától, hanem az a rossz szokás is, hogy jóval több fi­gyelmet fordítunk másokra és mások véleményére, mint a sajátunkra, szeret­nénk megfelelni má­sok és a saját elvárá­sainknak. Pedig az igazság az, hogy semmi sincs ben­nünk, ami rossz lenne, ami fáj­dalmas lenne, amitől sérülhet­nénk, csak az tart csapdában minket, hogy félünk észrevenni, majd átélni és megélni, azaz fel­vállalni saját érzéseinket, azaz saját magunkat. Egy nap hirte­len rádöbbenhetünk, hogy ha­zugságban élünk, hazudunk mindenkinek, de leginkább ma­gunknak. Nem azt mondjuk ki, amit gondolunk, hanem azt, amit elvárnak tőlünk. Amit közölni akarunk az embe­rekkel, azt kétféleképpen tehet­jük meg: metakommunikáció­val és szavakkal. A metakom­munikáció ritkán tagadható le, másítható meg, mert ez a kifeje­zési forma nagyon őszinte, és egyáltalán nem véletlen. Ben­sőnk igazi állapotát tükrözi. De mi a helyzet a szavakkal? A szó is, mint minden, energiával ren­delkezik, ezért a kimondott sza­vakkal „irányíthatjuk” lelkiálla­potunkat. Ha nem figyelünk oda magunkra, és csak úgy be­szélünk, mert megszoktuk, hogy éppen erre a dologra így szoktunk reagálni, nem hiszem, hogy azok a kimondott szavak tükröznék a bensőnket. Ahhoz, hogy tökéletes harmóni­át teremtsünk a külső megjele­nésünk és a bensőnk között, ah­hoz egyrészt előbb befelé kell forduljunk, észre kell vegyük, hogy mi történik a testünkben, a lel­kűnkben. Ha ezeket észrevesszük, utána átéljük őket, majd nagyon pontosan, a legpontosabban, amennyire csak tud­juk, szavakba önt­jük. S ha ez a sza­vakba öntés való­ban megegyezik a bensőnkben történ­tekkel, akkor találtuk meg azo­kat a szavakat, amelyek a leg­több energiát hordozzák ahhoz, hogy a külsőnk és a belsőnk kö­zött teljes legyen az összhang, a harmónia. S ha a test és a lélek harmóniában van, akkor nincs betegség. A test és a lélek har­móniája adja meg az egészsé­get. Ha a harmónia megterem­tődött, akkor nem tud kialakul­ni betegség, s akkor a fájdalmak megszűnnek, elmúlnak. Ilyen egyszerű az egész! Óriási él­mény ezt megtapasztalni! S amikor tisztán látjuk, hogy az igazság hogyan hat ki az éle­tünkre, akkor kapunk szabad te­ret arra, hogy abban a természe­tesen boldog és kiteljesedett és szeretetteli állapotban éljünk, amelyre születtünk... (thl) Van, aki az igazság elől a kábítószer mámorába menekül Archív-fotó Az európai kultúrába mélyen be­leivódott a racionalitás. Ahol harmónia honol, nehezebben alakul ki a betegség. Mozaik Vigyázzunk a vajjal! A vajban gyakran több mikroba ta­lálható, mint más zsírokban, s ezek meggyorsítják a bomlását. A régeb­bi és rosszul tárolt vaj elveszíti az ízét, megsárgul, és kellemetlen szagot áraszt. Fogyasztása előtt érzékszerve­ink figyelmeztetése sem marad el. Hasonlóan, ám sokkal las­sabban és alattomosabban tör­ténik a margarinok romlása. Egy idő után a szakember nem kevés ártalmas anyagot talál­hat bennük, noha ízük, színük és illatuk csak csekély mérték­ben változott, vagy éppen­séggel egyáltalán. Ezért, hogy a veszélyt elkerül­hessük, tartsuk be a következő szabá­lyokat: Soha ne vásárol­junk olyan vajat vagy margarint, amely a hűtőpulto­kon kívül volt elhe­lyezve. A csomagoláson mindig néz­zük meg a gyártás időpontját vagy a szavatossági időt. Tanulmányozzuk át a termék jellemzését is. A vásárolt árut a hűtőben vagy más hűvös he­lyen tároljuk. Hogyan együk? Némelyik zöldségfélét akár kézzel is ehetjük. Ilyenkor az első osztályú éttermekben álta­lában a tányér bal oldalán egy kis vízzel töltött tálkát talá­lunk, amelyben megmoshatjuk evés után az ujjainkat. Néme­lyikspeciális zöldségfélét, mint például az articsókát, kissé kö­rülményes enni. A szirmait kéz­zel tépkedjük le, és a mártásba mártogatva esszük. De csak a puha részét, a többit félretesz- szük. A zöldség belsejét a desz- szertesvillával fogyasztjuk. A fejes salátát villával vesszük ki a salátástálból, esetleg ott is da­raboljuk fel. Soha nem tesszük át a főétel mellé a tányérra. Vitamintabletták A különböző tabletták nem ké­mint a természetes táplálék. A szükséges vitaminokkal és ás­ványi anyagokkal azonban ké­pesek ellátni a szervezetet. Ha a tabletták összetétele megfe­lelő, előállításuk, tárolásuk szakszerűen történt, nem ér­téktelenebb forrásai az esszenciális anyagoknak, mint a zöldség, s főleg azok számára lehetnek hasznosak, akik táplálékából a zöldségfé­lék hiányoznak. A forró tea hűsít Télen a forró tea felmele­gít, nyáron viszont lehűt. A forró tea ugyanis (főleg a zöld tea) képes a test hő­mérsékletét akár egy-két fokkal is csökkenteni. Nyá­ron tehát igyunk forró teát, de gyakrabban, mert a hatása nem tart tovább húsz-huszonöt percnél. A forró teával ellentét­ben a hideg tea bármilyen fris­sítőén is hat a nyári hőségek idején, csupán a szájban csök­kenti a hőmérsékletet. A test- hőmérsékletre nincs hatással.

Next

/
Thumbnails
Contents