Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-12 / 7. szám
Politika 1997. február 12. 3 Prikler László felvételei Pavol Hamzík: „A kormány programja világos...” Reálisabb a megítélésünk P.Vonyik Erzsébet maximumot tette, hogy a Szlovákiáról kialakított kép reálissá váljon. Szerintem jelentős elmozdulás következett be, főleg Európai Uniós és NA- TO-belépésünk támogatását illetően a szomszédok részéről. Mi is támo gátjuk az ő hasonlc szándékaikat. Úg) látom, hogy a mi A. kérdések politikai síkra terelése rontja ísélyeinket. Kwasniewski lengyel államfő budapesti látogatásakor három államot említett a iciiei iidgyuuu púimkai hangsúlyt kap. Ezt minden politikai erőnek tudatosítania kellene. Sehol sem tapasztaltam, hogy a pozitívumokat úgy állítanák be, mintha nem léteznének. Szlovákia helyzete nem rosszabb a többi országénál. Ankara megvétózza a NATO keleti bővítését? Ciprusi rakéták, török torpedók Hivatalos megfogalmazás szerint „szolidaritási látogatásra” járt a napokban a török hadiflotta néhány hajója az Észak-ciprusi Török Köztársaságban. A vizit - a ciprusi görögök légelhárító- rakéta-vásárlási bejelentése után kiéleződött helyzetben - azonban inkább erődemonstrációnak számított. Törökország az elmúlt időben többször is ígéretet tett arra, hogy még szorosabbra fűzi a ciprusi törökökkel fenntartott kapcsolatait. Sőt, Ankara katonai ellenlépésekkel fenyegetőzött, miután nyilvánosságra került, hogy a nicosiai kormány - épp a török légi fölény ellensúlyozására - az S-300-as föld-levegő rakéták legmodernebb változatait szerzi be Oroszországból. Az USA „visszafogott magatartást” kért Törökországtól, miután Carey Cavanaugh amerikai különmegbízott elérte Glafkosz Kleridesz ciprusi elnöknél, hogy Nicosia legkorábban csak 16 hónap múlva kezd hozzá a rakéták rendszerbe állításához. - Nem fogunk másfél évig ölbe tett kézzel ülni - mondta Necmettin Erbakan török kormányfő, aki a rakétaügylet visszamondására szólította fel a ciprusi görögöket. Nicosiában viszont azt közölték: egyelőre nem kérnek abból a felújított amerikai javaslatból, amely betiltotta volna a katonai repüléseket az 1974 óta megosztott szigetország felett. A NATO-n belül attól tartanak, hogy a Nyugat és Törökország közötti feszült viszony a ciprusi rakéták nélkül is egy új elhide- gülési korszakhoz vezethet. A török külügyminiszter, Ciller asszony két héttel ezelőtt Rómában ismét azzal fényé- getőzött az Európai Unió képviselői előtt, hogy addig vétózni fogja a NATO keleti irányú bővítését, amíg nem kap megfelelő biztosítékot a régóta vágyott Európai Unió-tagságra. (Az EU ígérete szerint a kormányközi konferencia befejezése után hat hónappal tárgyalásokat kezd a felvételre jelentkezőkkel. Ciprus ez utóbbiak köTansu Ciller harcias fenyegetőzése meglepte az EU-t is zött van, az EU-hoz jelenleg vámunióval kötődő Törökország azonban nincs.) Ankarában sokan attól tartanak, hogy Törökország egyre inkább elszigetelődik a tizenötöktől. Megfigyelők viszont arra emlékeztetnek, hogy a kormányzó iszlámista párt nem feltétlenül Európa-párti. Erbakan kormányfő maga helyett külügyminiszterét, Tansu Ciliért küldte el tavaly decemberben Dublinba, aki azt találta mondani: „komoly problémák” merülhetnek fel, ha a következő, amszterdami EU-csúcson Törökország nem Jesz rajta a tagjelöltek családi fotóján. (D.A.) Solana NATO-főtitkár igyekszik lecsillapítani a katonai tömb legkeletibb tagállamát, Törökországot Archív-felvételek Vonal alatt A magyar kisebbség és a NATO Szűcs Béla A szlovák politikai életben széles körű vita bontakozik ki az ország belépéséről a NATO-ba. A lapok tele vannak sokszor ellentmondó magyarázatokkal, diplomatáink egymásnak adják a kilincset a nyugati fővárosokban és a politikusok szinte naponta nyilatkoznak. A minap egyik régi kollégám adta az ötletet: újak már arról is, hogy a szlovákiai magyarságnak hoz-e valami jót a NATO-tagság. Kormányunk programjában ugyan egyértelműen szerepel a nyugati integrációhoz való csatlakozás, a szándék azonban már nem ilyen egyértelmű. Nyilatkozatok széles skáláját idézhetnénk. Kezdve a kormányfő azon régi nyilatkozatával, miszerint „ha nem kellünk a Nyugatnak, kellünk majd a Keletnek”, folytatva az ellenzék egyik vezéralakjának, Camo- gurskynak azon kijelentésével, hogy „nem kell elsietni a NA- TO-belépőt”, a koalíció másik két pártjának „semlegességi” álláspontjával bezárólag mindenféle latolgatás elhangzik. A fő kérdés azonban nemcsak az, hogy be akarunk-e lépni a NATO-ba, hanem az, hogy fel akamak-e bennünket venni? A kettő összemosása okozza a sok félreértést és mellébeszélést. Pedig öt hónap múlva Madridban döntenek arról, hogy a közép-európai reformországok közül melyeket hívják meg a felvételről kezdődő tárgyalásokra. Sajnos, vezető politikusok többnyire már nem is emlegetik Szlovákiát a belépők első csoportjában, noha diplomatikusan hangsúlyozzák: „mindegyik ország egy startvonalról indul”. De mi a gond Szlovákiával? Hiszen a honi politikusok napjában többször is kijelentik, hogy mindenben megfelelünk a tagság követelményeinek, sőt gazdasági mutatóink a többi országénál még jobbak is. A nézetkülönbségek az ország demokratizálásának megítélésében vannak. Az ellenzék kiszorításában, Meciar hatalmi pozícióinak kíméletlen koncentrálásában. A Nyugat egyszerűen nem hajlandó elfogadni Szlovákiát olyannak, amilyen. A hivatalos politika azonban mintha nem akarna erről tudomást venni, azt várja, hogy a külföld fog hozzánk alkalmazkodni. Úgy tűnik, hogy jelenleg ennek nincs sok esélye. Mi, szlovákiai magyarok egyetlen dologban feltétlenül támogatjuk Meciar kormányát. Ez pedig a nyugati integráció. Elképzelni is nehéz, hogy mi lenne, ha Magyarországot felvennék, Szlovákia pedig kimaradna a NATO-ból. Feltétlenül nehezebbé válna a határok átjárhatósága és a két ország kapcsolatai is bonyolultabbak lennének. Ezt Budapesten is jól tudják, ezért soha nem mulasztják el hangsúlyozni, hogy Magyarország teljes mértékben támogatja Pozsony NATO- és EU-tagságát. A Magyar Koalíció is számtalanszor kinyilatkoztatta, hogy a csatlakozás fennmaradásunk egyik biztosítéka. Valószínűtlen, hogy NA- TO-tagként a szlovák kormány olyan intézkedésekkel keserítené meg az itt élő magyarság életét, mint napjainkban. Közvéleménykutatások szerint a lakosság többsége támogatja a NA- TO-tagságot. A belépést azonban népszavazásnak kell szentesítenie, amelyre májusban sor kerül. Pedig ekkor még nem is lehet tudni, hogy meghívnak-e bennünket a belépési tárgyalásokra. E mögött a kormányfő furfangja húzódhat meg: kimaradásunkért a Nyugatot okolhatná és elkenhetné a demokratizálással kapcsolatos fogyatékosságokat. Igaz, többször is kijelentette, hogy semmi esetre sem szövetkezne Oroszországgal. Mindenesetre az elkövetkező hónapokban gyorsan fogják egymást követni az események és sok minden kiderül a burkolt célokról és szándékokról. A szlovákiai magyarok reménykednek abban, hogy májusig még teljesíthetünk valamit a demokratizálással kapcsolatos nyugati elvárásokból, esetleg Szlovákia kap várakozási időt. Ha ez nem következik be, a szlovákiai magyarságnak újabb nehézségekre, küzdelmekre kell felkészülnie. dékot és más megoldáson kezd gondolkozni. Ez a legitim belpolitikai vita része, amelyet a kormány kezdeményezett a NATO- belépés ügyében. Az idei év döntő a NATO-tagság szempontjából. Vajon Szlovákia kap-e nyáron meghívót a csatlakozási tárgyalásokra? Kissé korai erről beszélni, de mi is töprengünkrajta. ANATO bővítése folyamat, a döntés júniusban várható. Az a feladatunk, hogy a feltételekre összpontosítsunk, amelyeket megítélésünk szerint teljesítünk, legalább olyan mértékben, mint a tagságra pályázó többi állam. Meg kell vámunk, jön-e meghívó. Lehet, nem kapnak meghívót azok sem, akik számítanak rá, másfelől megtörténhet, azokat is meghívják, akik alkalmasságát kétségbe vonják. oDjextív KntenumoK vannax, • köztük a jogállamiság stb. A részkérdés politikai síkra terelése rontja esélyeinket. A problémák közé sorolható bizonyos törvények elfogadása, valamint az ön felvetése szerint az, hogy az ellenzék külföldre viszi belső gondjainkat. A felsorolt tények mennyire „felelősek” Szlovákia külföldi megítélésében? Ha százalékokban akarnám ezt kifejezni, akkor kiragadnánk összefüggéseikből a tényeket, amit nem szívesen tennék. Úgy kell látni a dolgokat, amilyenek a valóságban. Van kormánykoalíció és van ellenzék. Az utóbbi ellenzéki politikát folytat, mint másutt is. Szlovákia semmivel sincs rosszabb helyzetben, mint a többi transzformálódó ország, ám a legtöbb probléma a kelleAz ön által egyértelműeknek nevezett szlovák integrációs törekvéseket nem kérdőjelezik meg a koalíciós partnerek kijelentései? A kormány programja világos. Említettem az átalakulás bonyolultságát, ami összefügg az EU- hoz és a NATO-hoz való csatlako- zási szándékunkkal. Ezeket a kérdéseket nem hoznám összefüggésbe a kormánnyal vagy a koalícióval, azzal, hogy felbukkan egy-egy politikus - s ilyen van az ellenzék soraiban is -, aki kétségbe vonja a megfogalmazott szánFolytatnunk kell a kritériumok teljesítését, hogy jó starthelyzetbe kerüljünk. Mi a helyzet a kiszivárgott nagykövetcserék és új kinevezések körül? A kormány 11 javaslatot hagyott jóvá, az államfő eddig hét kinevezéshez adta beleegyezeset, hat esetben mar megkértük a fogadó országot az előzetes hozzájárulás megadácáhr»7 Lesz-e változás a budapesti nagyköveti poszton? Egyelőre Éva Mitrová a nagykövet. A kérdés csak azután válik világossá, ha döntünk az új nagykövet személyéről és megkapja a fogadó ország beleegyezését. Hogy erre mikor kerül sor, ez ügyben nem kívánok nyilatkozni. NATO-tagságra esélyes országok között... Lehet, hogy Szlovákiát nem említette, mivel a lengyel-magyar kapcsolatokról volt szó. Tudom viszont, hogy Szlovákia is szóba került, mégpedig olyan összefüggésben, hogy támogatják országunk nyugati integrálódását. Ez a kérdés egyik vetülete. A másik az, hogy olykor magunk kérdőjelezzük meg a saját szándékainkat. Sajnos, ezt tesszük külföldön azzal, hogy agyonpolitizáljuk a transzformáció folyamán felvetődő kérdéseket, amelyeket itthon, tárgyszerű légkörben kellene megvitatni és megoldani. Ha mindezt külföldre „exportáljuk”, akkor ne csodálkozzunk, ha a partnereinkkel folytatott megbeszéléseken ez valahol visszaüt. Tudatosítani kell, hogy néha abszurd helyzetek teremtődnek. Például a kisebbségi nyelvtörvényt úgy kezdik emlegetni, mint Szlovákia EU-tagsá- gának egyik feltételét. Márpedig lem, Ausztria magatartása szintén támogató jellegű, ami nem jelenti azt, hogy nem beszélünk a problematikus dolgokról. A visegrádi négyek szintén Szlovákia pártfogójának tekinthetők? Ők ugyanúgy pártfogóink, mint ahogy bizonyos értelemben Szlovákia az ő ügyvédjük is. Lengyelországot, Csehországot és Magyar- országot azon országok közé soroljuk, melyekkel jók a kapcsolataink. Tavalyi kinevezésekor a külügyi tárca fő feladatának nevezte a külföld szemében nem túl kedvező Szlovákia-kép javítását. Hogyan sikerült ez? Nem nekem kellene minősíteni öt hónapos munkámat. A tárca a nisztérium eredményei reálisabbá teszik, mentesítik a politikától azokat a kérdéseket, amelyekről tárgyszerűen kellene beszélni. Partnereink reálisabban látják a Szlovákiában zajló transzformációs folyamatok bonyolultságát. Brüsszeli látogatásáról azt írta a sajtó, hogy Belgium Szlovákia ügyvédje a nyugati struktúrákhoz való integrálódást illetően. Hány pártfogója van Szlovákiának? A belga külügyminiszter valóban kijelentette, hogy Belgium Szlovákia ügyvédje az integrálódási szándékainkat illetően. Több hasonló pozitív eredményre lenne szükségünk. Jó barátokra és ügyvédekre, akik megértéssel viseltetnek a Közép-Európában zajló átalakulási folyamatok bonyolultsága iránt, de ugyanakkor bizalommal vannak irántunk. Egyre több a Szlovákiával intenzíven együttműködő ország, ma tárgyaltam például Schüssel osztrák külügyminiszterrel, s úgy vé
