Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-29 / 5. szám

1997. január 29. Sport Vendégünk volt Németh Szilárd, a Vasárnap olvasói ankétjának győztese, a Slovan Bratislava tehetséges csatára Franciaország lehetne az ugródeszka „Szeretném megköszönni az olvasóknak, hogy ennyien gondoltak rám” Prikler László felvétele J. Mészáros Károly Nem csaptunk neki nagy cécót. Eljött, gratuláltunk, megajándé­koztuk, kérdezgettük, megtud­tunk róla egyet s mást. Olvasói ankétünk első győztese, Németh Szilárd bő két órát töltött szer­kesztőségünkben. Immár 1996 legjobb szlovákiai magyar spor­tolójaként üdvözölhettük kö­rünkben. Számított erre az elsőségre s a beérkezett szavaza­tok (a végeredményt a 15. olda­lon közöljük) csak várakozását igazolták. Nyertél már valaha ankétot?- Tavaly én voltam Szlovákiában az év futballfelfedezettje. Tudom, hogy rendszeres olvasó­ja vagy a Vasárnapnak, de anké- tunkban nem szavaztál. Te kiket sorolnál az első három helyre?- Simon Gyulát, Szabó Attilát és Orosz Csabát, ebben a sorrend^ ben. Csakhát az olvasók azt kíván­ták, hogy te légy az első. Mit üzensz nekik?- Szeretném megköszönni, hogy ennyien gondoltak rám. Mit gondolsz, miért vagy ilyen népszerű?- Népszerű? Már maga a foci is sokkal nagyobb tömegeket vonz, mint bármelyük más sportág. Rengeteget beszélnek, írnak ró­la. Ez biztosan közrejátszik ben­ne. Aztán meg az is, hogy egé­szen fiatalon vagyok ott, ahol va­gyok. Tegnap megint két gólt rúgtál, ezúttal a Rapid téli tornáján. Tomboló télben is szeretsz fociz­ni?- Nem nagyon kedvelem ezt az időszakot. Állandóan erősítés, futás... Úgy veszem az alapozást, mint a szükséges rosszat, ebből fogok élni egész évben, ezért csi­nálom. Akkor mit szeretsz?- A labdával dolgozni. A túl ha­vas, csúszós pálya kevésbé alkal­mas erre. Tél ide, tél oda, a góljaidat még­is belövöd. Maradtál tehát befe­jezőembernek. Rád is dolgoz­nak a többiek?- Szerintem nem. Mi egy jó kol­lektíva vagyunk a Slovanban, bárki rúghat gólt. Akkor miért van az, hogy mégis Németh és Tittel talál a leggyak­rabban a hálóba?- Mert mi kerülünk a legtöbb­ször gólhelyzetbe. Meg éppen ott vagyunk, ahova a labda pat­tan. Jaj de szerény vagy! Inkább vált­sunk: téli foci kinn vagy terem­torna?- A Slovanban hosszú évek óta teremben nem edzünk. Nálunk ez szokás. Télen azért nem sze­retek focizni, mert rosszak a pá­lyák. A labda csúszik, máshogy pattan, mint a füvön, sokkal gyorsabb, nem nagyon lehet cselezni, egyből tovább kell ad­ni... A januári kemény hidegben is a szabad ég alatt gyakoroltatok?-Állandóan. Hogyan vigyázol ilyenkor az egészségedre? Óvintézkedése­id?- Nem kenem magamat semmi­vel. Viszont védekezem a beteg­ség ellen, vitaminokat fogyasz­tok, sok teát iszom, gyümölcsöt eszem. Netán megváltozik az étrended is?- Miért változna? Ugyanolyan, mint máskor. Vagyis reggel csak annyit eszem, hogy legyen vala­mi a gyomromban. Több egy­szerűen nem megy le. Naponta nálam az ebéd a legkiadósabb. Sok húst fogyasztasz?- Sokat. Részben szokásból, részben, mert szüksége van rá a szervezetemnek, hogy legyen miből pótolnia a leadott energi­át. Januári hétköznapjaid túlságo­san eltérnek az évközbeniektől?- Hát azért van különbség! Na­ponta kétszer edzünk, délelőtt többnyire erősítünk és futunk, jóval többet, mint a bajnokság alatt. Délután meg játszunk. Vagy meccset, vagy egymás kö­zött, fiatalok a idősebbek ellen. Ez utóbbi már hagyomány a Slo­vanban? A felkészülés idején igen, később már inkább a pályára kerülők vannak az egyik csapatban, min­denki a hét végén esedékes posztján. Említetted, hogy már eddig is edzettetek, de az első idei edzésnapon mégsem. Te mit szűrtél le magadnak a Slovan­ban kialakult játékosok és edző kontra klubelnök és helyettese megmérettetésből?- A csapat nevében az idősebb játékosok, a kapitány és az edző beszélnek. Én csak meghallga­tom, és meghagyom magamnak a véleményemet. Most is?- Igen. Csupán arra vágyom, hogy a jelenlegi állapot javuljon. És van rá remény?- Van. A klubvezetés már tör­lesztette tartozásait, januári fize­tésünket is rendben megkaptuk. Szerződésed még másfél évig köt a Slovanhoz. Kicsit rosszmá- júskodva kérdem: nem tartasz attól, hogy egyszer csak sorra kerülsz az eladási listán?- Minden attól függ, hova akar­nának eladni. Ha külföldre, ak­kor örülnék is neki. Mert ha ilyen helyzet marad a klubban, szeret­nék inkább minél hamarabb ki­menni. Mi zavar téged a mai Slovan­ban?- Az, hogy ígérgetnek. Megírták az újságok, hogy mennyit kere­sünk. A fele sem igaz! Közben meg két hónapig késik a fizetés. Komáromban is ugyanerről kér­dezősködnek az ismerőseim, mindenki tudja a lapokból, hogy a Slovanban - a klubelnök szavai szerint - kétszázezret keresnek a játékosok, de a valós állapotokat nem ismerik. Most színt vallhatsz...- Ha itthon annyit keresnék, ak­kor nem akarnék külföldre szerződni. Baráti beszélgetéseidben, is­merősök körében gyakran fel­merülő téma a kereseted?- Elég gyakran. Ha valakivel hosszú idő után először találko­zom, többnyire megkérdezi. De nem árulok el semmit, jelezvén, ezt nem szokás elmondani. Előbb-utóbb úgyis valamilyen határon túli csapatban kötsz majd ki. Poborsky esete juttatta az eszembe: milyen nyelveket beszélsz?- Magyarul meg szlovákul, né­metből az alapokat ismerem, an­golul szeretnék megtanulni. Ha választhatnál, hova mennél?- Nem vágyom olyan erős baj­nokságba, mint az olasz vagy a spanyol. Nekem Franciaország lenne az igazi ugródeszka. Vonz Anglia is, igaz, hogy sok a mérkőzés, de a kulissza, a foci szigetországi szeretete kárpótol­ná a pluszmeccseket. Imádok telt lelátó előtt játszani, olyankor nem félek attól, hogy valami nem sikerül, egyszerűen bebizo­nyítom, mire vagyok képes. Mi vár rád a tavaszi pontvadá­Időtöltése: a tévénézés és a moziba járás Szórakozása: már mond­tam: a moziba járás Autója: az Audi A4-es, de pénzem nincs rá, ezért VW Pólót vettem Állata: a kutya, de egyelőre még nincs Itala: a Fanta Nyalánksága: szeretem a szat kezdetéig?- Előbb a Csorba-tónál készülök a Slovannal, a hónap végén Dél- Amerikába utazom az A-váloga- tottal. Két hétre. Február dere­kán pedig újra külföldre indulok, klubcsapatommal Portugáliában portyázunk majd a március else­jei bajnoki nyitányra készülve. Labdarúgóként mit szeretnél 1997-ben elérni?-Vannakvágyaim: a góllövőlista élén végezni, megvédem a baj­noki címet a Slovannal, ami na­gyon nehéz lesz és szeretnék be­kerülni a nagyválogatottba. Kezdőembemek. Van még egy focival kapcsolatos titkos célom, amiről csak a barátnőm tud, még a szüleim sem. Azt megőrzőm magamnak. csokival leöntött édessége­ket, kivéve a mogyorósakat Sportága: a jégkorong. Hogy akkor miért focizom? Mert nem tudok jól korcso­lyázni Városa: (elgondolkodik) nincs, de szívesen megnéz­ném Monté Carlót, bár Pá­rizs is szép volt Lapja: Futbal magazin A védőjátékos későn érkezett. A labda Szili lábáról már a kapu előterébe tart. M. Nagy László felvétele Szili kedvencei Izrael-Palesztina futballmeccs a láthatáron Ha minden kedvezően alakul, már az idén szeptemberben megrendezhetik az Izrael-Pa- lesztina futballmérkőzést, amelynek a tervek szerint New York ad otthont. Erről maga Joao Havalange, a Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség (FIFA) nyolcvanéves brazil elnöke nyilatkozott: „Nagyon boldog lennék, ha valóra válna a terv. Ez a mérkőzés megkoronázná azt az időszakot, amelyet a FIFA elnökeként eltöltöttem.” Mint ismeretes, a dél-amerikai sportvezető már korábban je­lezte, hogy az 1998-as fran­ciaországi világbajnokság után visszavonul. Danilovic humánus tette Azt, hogy az élsportolók egy­ben nagy emberek is, bizonyí­totta Predrag Danilovic, a belgrádi Partizán BEK-győztes nemzedékének oszlopos tag­ja, amikor úgy döntött: segít­séget nyújt a nyolcéves szara­jevói Sasa Hartnak, aki anyjá­val és testvérével pillanatnyi­lag Miliciben (Boszniai Szerb Köztársaság) él. A szarajevói születésű kosaras - jelenleg a tengerentúlon, a Miami Heat- nél kergeti sikeresen a labdát - tízezer német márka értékű Kuriózumkosár ösztöndíjat ajánlott fel a félár­va fiúnak. (Apja a boszniai háborúban esett el.) Danilovic ezenkívül ötezer márkát ado­mányozott a hercegovinai ha­dirokkantak megsegítésére. Katerina is abbahagyta Befejezte pályafutását a sike­res teniszkarriert befutott nővérek középsője, a huszon­hét éves Katerina Maleeva. A bolgár kiválóság tizenhárom év alatt három olimpián sze­repelt és tizenegy tornát nyert. Formája a két évvel ezelőtti sérülése után hanyat­lott. Az argentin Sabatini és a japán Date után az utóbbi hó­napokban ő a harmadik teni­szezőnő, aki visszavonul, s korábban a világ tíz legjobbja közé tartozott. Maleeva férjé­vel, Georgi Sztojmenov üzlet­emberrel Szófiában fog élni. Rodman rúgott... Ismét az érdeklődés középpont­jába került az amerikai profi kosárlabdaliga egyik találkozó­ján Dennis Rodman, a Chicago Bulls fenegyereke, aki a pályá­ról kirepülve nemes egy­szerűséggel a férfiak számára oly érzékeny ponton megrúgta az alapvonal közelében dolgo­zó operatőrt, aki ezután perce­kig a földön fetrengett a fájda­lomtól, miközben Rodman to­vább játszott, mivel nem álh'tot­Rodman és a rúgás utáni ré- mültség CTK-felvétel ták ki. Az ágyékon talált ope­ratőr később nyilatkozta: „Min­den bizonnyal feljelentem a já­tékost. Nagyszerű kosarasnak tartom, de sajnálom, hogy ilyen tettre ragadtatta magát.” Rod­man sem hagyta szó nélkül: „Szerintem a combját találtam el. Aztán már csak azt láttam, hogy a földön fekszik. Kérdez­tem is tőle, hogy mi a baja, az­tán pedig elnézést kértem, ami­ért megrúgtam. Ő azonban elu­tasította a bocsánatkérésemet. Tűnj innen! ordította. Rend­ben, válaszoltam és eljöttem onnan.” A visszajátszott felvéte­lek mindenesetre nem a bot­rányhős kosarast igazolták. Egy orvos hozzáfűzte: „Mindenki tudhatja, mi található a megrú­gott testrésznél...”

Next

/
Thumbnails
Contents