Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-29 / 5. szám
Politika 1997. január 29. 3 „Nagy eredmény lenne, ha elő tudnánk segíteni a kisebbségi nyelvtörvény elfogadását” Akadozik a párbeszéd Lívia B. Plaks: „A szlovák kormánykoalíció képviselőitől Is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a kisebbségi nyelvtörvény kérdése nem került le a napirendről” (Gágyor Aliz felvétele) P. Vonyik Erzsébet _______ Ne m egészen egy éve Szlovákiába, Castá-Papiemickyba jött a PER, a New Jersey-i székhelyű Etnikai Kapcsolatok Projektje nevű szervezet két vezetője, ALLÉN KASSOF elnök és LÍVIA B. PLAKS ügyvezető igazgató, hogy ösztönözze a lemerevedett szlovákiai magyar-szlovák párbeszédet. Előzőleg Washingtonban volt már egy kerékasztal, majd a castái fórum következett, amely után az említett PER-vezetők a Vasárnapnak úgy nyilatkoztak, hogy csak addig fogják noszogatni a két felet a párbeszédre, amíg az nem indul be és folytatódik külső segítség nélkül is. Tavaly ősszel Svájcban tartottak egy újabb szlovákiai magyar-szlovák vitafórumot, január közepén megint Pozsonyban jártak. Ami vélhetően annak a jele, hogy a dialógus továbbra is döcög és nincsenek kézzelfogható eredményei. Az erdélyi származású Lívia B. Plaks ügyvezető igazgatótól kérdeztük, miként látja a PER további szerepét és a párbeszéd folytatásának lehetőségeit. Számítottak-e arra, hogy ilyen nehéz lesz a párbeszéd beindítása? Úgy látszik, hogy rendkívül nehezen indul be a dialógus és külső segítség nélkül még mindig nem megy. De mi bízunk abban, hogy hamarosan magától beindul. A jelek szerint azonban változatlanul szükség van a PER jelenlétére, mert a két fél a párbeszédre egyelőre önerőből képtelen. A korábban megkezdett párbeszéd folytatásáról van szó. A washingtoni fórum csak a kezdet volt. Mi továbbra sem adjuk fel, hogy Szlovákiában ösztönözzük a szlovák-magyar párbeszédet. S most már nemcsak általánosságban foglalkozunk a korábbi kerékasztalokon felvetett kérdésekkel, hanem konkrétabban. Ez a dialógus egy folyamat, amelyben mindkét fél akaratára és jó szándékára szükség van. Tehát továbbra is próbálkoznak. KI kezdeményezte a mostani találkozót? Mi eredetileg sem azzal számoltunk, hogy csak egy-két fórumot szervezünk, hanem hosszabb távú elképzeléseink voltak. Már az elején tájékoztattuk a két felet arról, hogy nem egyszeri kísérletről van szó. Kapcsolatban voltunk a szlovák és a magyar féllel is, s mindkét oldalról olyan jelzéseket kaptunk, hogy óhajtják a folytatást és közreműködésünket ennek megszervezésében. Kikértük azoknak a véleményét, akik az előző fórumokon jelen voltak és egyöntetűen úgy látták, hogy érdemes folytatni, s erre kértek bennünket. Tapasztalt-e előrelépést az egyes vitafórumokon? Véleményem szerint minden fórumon volt előrelépés, mindig részletesebben foglalkoztunk a kérdésekkel. Mi mindenesetre azon leszünk, hogy lépésről lépésre, fokozatosan folyton előbbre lépjünk. Ezt egy példával szemléltetném. Most például azért vagyunk itt, hogy a kisebbségi nyelvtörvény ügyében tárgyaljunk. Nagy eredmény lenne, ha ennek elfogadását elő tudnánk segíteni. A harmadik, svájci fórum szlovák résztvevői is aláírták ugyan az ilyen jogszabály elfogadását sürgető javaslatot, ám a kormány kisebbségi tanácsa mégis elvetette az elfogadását. Mostani itt-tartózkodásunk alatt ez ügyben tárgyalunk több képviselővel. Bennünket úgy tájékoztattak, hogy a kérdés még mindig nem került le véglegesen a napirendről. Ha nem titok, ki adott ilyen értelmű tájékoztatást? Nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem a kormánykoalíció részéről is ilyen szellemben tájékoztattak bennünket. Szlovákián kívül önök Romániában is szerveztek hasonló román-magyar fórumokat, amelyeken elsősorban az erdélyi magyarság helyzete volt a téma. Ebben az országban tavaly novemberben pozitív előjelű hatalomváltás történt. Miként látja, e demokratikus fordulatban szerepet játszhattak az önök által kezdeményezett kerekasz- tal-viták is? Azok a személyek, akikl992-től fórumaink állandó résztvevői voltak, nagyon jó pozíciókat kaptak az új román kormányban. A meglátásom az, hogy a mi fórumaink is hozzásegítettek a kedvező irányú fordulathoz, legalábbis a megfelelő társadalmi légkör kialakításához. Csak kapásból mondom a következő neveket: Tokay György úr (a román kormány kisebbségi ügyekkel megbízott minisztere), Frunda György úr (az RMDSZ elnökjelöltje) és Borbély László (képviselőjelölt, aki nem jutott be a parlamentbe) valamennyi fórumunkon jelen volt. Romániáról e demokratikus előjelű változások láttán a PER úgymond leveszi a kezét? Pozsonyból most Romániába utazunk, s megkérdezzük mindkét felet, hogy szükségét érzik-e további jelenlétünknek. Személyes véleménye szerint be keli-e még önöknek segíteniük Romániában a párbeszéd egyengetésébe, vagy a hatalomváltással ott minden elrendeződött? Az erdélyi magyarság képviselői a kormányba kerültek, így lehetőség nyílt az állandó, magas szintű román-magyar párbeszédre. Fontos lépésnek tartjuk, hogy a magyar képviselőket befogadták a kormányba. De ha a felek úgy látják, szükséges a jelenlétünk és a segítségünk, akkor ettől ezentúl sem zárkózunk el. Mik a PER legközelebbi tervei? Február végén Bécs mellett regionális kisebbségi kerekasztalt szervezünk szlovákiai, romániai, magyarországi, szerbiai és ukrajnai ellenzéki és kormány- párti képviselők részvételével, melyen az Európai Unió képviselői is jelen lesznek, ezenkívül Bili Clinton elnök is elküldi tanácsadóját. Ennek a fórumnak a központi témája az lesz, hogy a kisebbségi kérdés kezelése miként befolyásolja az egyes régiók biztonsági helyzetét. Célunk, hogy a résztvevők rádöbbenjenek arra, hogy amit Bukarestben mondanak, annak van hatása Budapestre, ami Pozsonyban történik, az Budapesten sem marad következmények nélkül és így tovább. Egyszóval megkíséreljük azt, hogy közös nevezőre jussunk a kisebbségi kérdéskört illetően ezen a sokoldalú fórumon. Dokumentumok A szlovákiai parlamenti pártok alulírott képviselői, akik 1996. szeptember 6-8-án a svájci Le tív vita után, különös tekin- Mont Pélerinben találkoz- tettel a Szlovák tak, az országukban meg- Köztársaságon belüli szlo- lévő etnikai kapcsolatokról vák-magyar viszonyra, elfo- folytatott nyílt és konstruk- gadták a következő szövegű KÖZÖS NYILATKOZATOT: ♦ az alulírott szlovákiai téseket tesznek a Szlovákia résztvevők, polgárokként és lakosai közötti jó polgári politikai szubjektumok kép- kapcsolatok kialakítása érviselőiként egyaránt meg- dekében, erősítik a Szlovák Köztársa- ♦ felhívnak minden, a szlo- ság iránti lojalitásukat, vák parlamentben képviselt amely az SZK polgárainak jo- politikai szubjektumot, gaira és kötelességeire épül, hogy támogassák ezeket az ♦ ajánlják az SZK kormányá- ajánlásokat, nak és parlamentjének tör- ♦ köszönetét mondanak a vényjavaslat kidolgozását a PER-nek (Egyesült nemzeti kisebbségek nyelvé- Államok), és nagyra értékének a hivatali kapcsolatban lik erőfeszítéseit, nevezetetörténő alkalmazásáról, sen dr. Allén Kassofnak és ♦ javasolják az érdekelt fe- Lívia B. Plaks asszonynak lek közötti párbeszéd foly- és a PER- alapítvány képvitatását a Szlovákiában élő seletében Stephen dél Ros- nemzetiségi kisebbségek so úrnak e találkozó meg- tagjainak jogvédelmével szervezéséért, valamint köösszefüggő konkrét prob- szönetet mondanak Herlémák megoldása érdeké- bért Böschnek, az Európai ben, Unió és Szlovákia közös ♦ támogatják az SZK belépé- parlamenti bizottsága si törekvéseit a nemzetközi társelnökének és Urs Ziswiszervezetekbe, lernek, Svájc szövetségi ♦ egyetértenek azzal, hogy külügyminisztériuma nagyjó reményben és a kölcsönös követének a találkozó támegértést keresve erőfeszí- mogatásáért. PROJECT ON ETHNIC RELATIONS Vonal alatt Ön-asszimiláció Szűcs Béla Régi ismerősöm nemrég kiöntötte szíve bánatát, mi az, ami megkeseríti életét. Amikor panaszát végighallgattam, rádöbbentem, hogy olyan jelenségre hívta fel a figyelmemet, amelyet pontosabb kifejezés híján „ön-asszimi- ládónak” neveztem el. Miről is van szó? Tősgyökeres magyar családból származik, a helyi temetőben négy-öt nemzedékre visszamenőleg gondozzák a sírokat. Az egész rokonsága is magyar. Évekkel ezelőtt a férjével úgy döntöttek, hogy szlovák iskolába íratják a gyereket, nehogy lehetetlenné tegyék érvényesülését. Ráadásul falujukban a kevés jelentkező miatt be is zárták a magyar iskolát. Tavalyelőtt pedig a másik gyereket is szlovák iskolába adták. Félje szerint, aki anyanyelvi szinten tud szlovákul, hamarább kap munkát, könnyebben érvényesül. Bizony, nagyon sok magyar családban manapság ugyanez a fő érv, amikor szlovák iskolába íratják a gyereket. Bár van ennek az állításnak némi racionális magva, különösen, ha figyelembe vesszük a sok helyen ba- sáskodó „hejszlovákokat”. A lényeg azonban nem itt van, hanem a gyerek lelkének megerőszakolásában, a nemzetiség elleni merényletben, elszlová- kosításánakaz előkészítésében. Mi történt ismerősöm családjában? A két gyerek már otthon is szlovákul beszélget, fajtája kultúrájából jóformán semmit nem ismer, szlovákul olvas, konfliktusok vannak otthon a tévénézés miatt, barátaikkal szlovákul társalognak, kultúrában, zenében, sportban is csak a szlovák eseményeket figyelik. Mi ez, ha nem asszimiláció szülői segédlettel? Itt kezdődik a magyar identitás elsorvasztása, s innen többnyire nincs visszatérés. Nem a vegyes házasságok jelentik a fő veszélyt, hanem azok a magyarok, akik a gyereküktől megtagadják az anyanyelvükön való tanulást, akik egy más kultúrához lökik utódaikat, még mielőtt azok megismernék saját nemzeti értékeiket, történelmüket. Ezek a gyerekek már szlovákul énekelnek és ha valamit magyarul akarnak mondani, keresik a kifejezéseket. Amikor ezeket leírom, nem a szlovák nyelvtanulás ellen ágálok. Igenis minden magyar gyerek tanuljon meg az iskolában szlovákul, de ne neveljék szlovákká, rafinált érvekkel ne késztessék nemzetiségének feladására. Nekem nem kell magyarázni, mit jelent egy magyar gyereknek, ha szlovák iskolába íratják. Hat évtizeddel ezelőtt jóapámnak megparancsolta a főnöke, hogy ha állami alkalmazott akar maradni, írasson szlovák iskolába, így is történt. Királyhelmecen akkor néhány gyerek kivételével csupa magyarokjártunk az első osztályba. Megtiltották nekünk, hogy a szünetben egymás között magyarul beszéljünk, „mert akkor soha nem tanulunk meg szlovákul”. És itt nemcsak szlovák nyelven tanítottak bennünket, hanem szlovákokká neveltek. Emlékszem, egyszer kis elsősként a búcsúkor nálunk összegyűlt vendégeknek be kellett mutatnom, mit tanultam a szlovák iskolában. Én pedig érces hangon rázendítettem a „Slovák som a slovák budem, cieme cizmynosif budem” kezdetű dalra. Soha nem felejtem azt a síri csendet, amely előadásomat fogadta. Szerencsére a történelem úgy alakult, hogy nem szlovákosodtam el. Mindezt azért írtam le, mert az iskolába íratás idején szeretném a magyar szülők lelkére kötni, ne asszimilálják, ne szlovákosítsákel a gyerekeiket! Ez nem uszítás, hiszen a családomban és az ismeretségi körömben is akadnak tucatszámra olyanok, akik a szlovák iskolákban elszlovákosodtak, és már semmi közük nincs őseik kultúrájához, legfeljebb konyhanyelven gagyognak anyanyelvükön. Hiszem, hogy a magyar szellemiség, történelmünk, anyaországunk jelene vetekszik bármely európai államéval, identitásunk megőrzése senkinek nem okoz kárt, nem sérti a szlovák-magyar kapcsolatokat, a két nép barátságát. Ezért kövessünk el mindent anyanyelvűnk, magyarságunk megőrzéséért, ne írassuk gyerekeinket szlovák iskolába, ne legyünk ön-asszi- milálók.
