Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-01 / 1. szám
Nagyvilág 1997. január 1. 7 Nemcsak a pénz miatt vállalják a keserves munkát Rikkancsok, diplomával A kolportőrök munkája nehéz és rosszul fizetett Az osztrák nagyvárosokban a zömmel egyiptomi rikkancsok immár megszokott színfoltjai az utcai forgatagnak. Egy munkaügyi per kapcsán most veszélybe került Ausztriában a nem túl jó megélhetést biztosító, viszont sok, a harmadik világból érkezettet tartózkodási engedélyhez juttató mozgó újságárusi munka. A vén kontinensen Ausztriában a legkisebb a felsőfokú végzettségű politikusok aránya, miközben az újságárus rikkancsok több mint 40 százaléka egyetemet végzett, további egynegyedük pedig érettségizett. Arról a 2000- 2500 fős, kizárólag férfiakból álló különleges hadseregről van szó, amely ha süt, ha fúj, napi utcai szolgálatot teljesít. Főként két fronton, Bécsben és Grazban. Messziről megismerni őket színes ruházatukról. A legtöbben - 70 százalékuk - a nagy hatalmú Mediaprint lapkiadó és -forgalmazó kötelékébe tartoznak. Az ő egyenruhájuk a kikericssárga kis- kabát, piros gallérral, hátul hatalmas piros betűkkel: Kurier, Neue Kronen Zeitung. Az öltözéket hidegben piros sapka egészíti ki, de arról, hogy a lábuk ne fagyjon meg a sokórás áll- dogálásban, már maguknak kell gondoskodniuk. Az újság színét követő rózsaszínes köpenyt viselnek a Dér Standard rikkancsai, tarkabarka kabátkát a színes Taglich Alles terjesztői, akik a középületeket, kórházakat, mozicsarnokokat részesítik előnyben. Vannak e „rejtői” hadseregben, akik árkádok alatt ütik fel a tanyájukat, hogy az esőtől védjék az újságokat, s vannak mozgó árusok, altikéletükkockáztatásával a közlekedési lámpák jelzéseihez igazodva az autósoknak kínálják lapjaikat. Ez utóbbiak felszerelésének része egy nyakba akasztott műanyag tasak is, amelyből - fittyet hányva mondjuk a kurieros szerelésnek - konkurens újságok varázsolhatok elő. A kolportőrök - így nevezik a rikkancsokat Ausztriában - rendkívül zárt közösséget alkotnak. A húszas években a hadirokkantak sajátították ki az újságárusítást, a háborút követően a városok szegény rétegeiből kerültek ki a forgalmazók, majd a hetvenes évek második felétől fokozatosan a harmadik világbeliek vették át e nehéz és rosszul fizetett munkát. Ma az osztrák rikkancsok kétharmada egyiptomi, az ő feladatuk és hatáskörük az új árusok betanítása, elosztása, a szállásukról való gondoskodás. A többiek Pakisztánból, Indiából, Bangladesből jöttek; igen sok méltóságteljes szikh férfiút látni az úttestek benzingőzében. A Mediaprint rab- szolgahadá átlagosan kevesebb mint 20 schillinget keres óránként, az összeg a borravalóval.égyütt sem megy fel 30 schüling fölé. A fizetség a teljesítmény függvénye: van, ahol napi 100 schilling a fix, és erre jön az újságonkénti 1 schüling forgalmi részesedés, van, ahol teljesítménybérben számolnak. De kiköthetnek a megbízók kötelező eladási minimumot is, különösen azoknál, akik ragaszkodnak a törzshelyükhöz. A minimális mennyiség például a Bécs belvárosának a szélén rikkancsoskodó 32 éves Abbsnak napi 150 újság, amennyi ebből megmarad, az után darabonként 7 schillinget a saját zsebéből kell kifizetnie. A kötelező minimum nem függ attól, hogy ragyogó nyár van-e, vagy fogcsikorgató tél. A forgalom szempontjából természetesen meghatározó a hely, ezért az a gyakorlat, hogy aki megbetegszik, az maga gondoskodik helyettesről, csak hogy nehezen kiharcolt pozíciója megmaradjon. A rikkancsoskodással havonta megkereshető, 6 ezer schilling körüli összegből alig lehet megélni Ausztriában, de a kolportőrök többsége nem is elsősorban a pénz miatt vállalja a keserves munkát, hanem azért, hogy ausztriai tartózkodási lehetőséghez jusson, és tanulhasson. A hatóságok ugyanis 6 ezer schüling- ben húzzák meg a megélhetés alsó határát, s aki nem tud legalább ekkora keresetet igazolni, az nem is számíthat tartózkodási engedélyre. A megbízók persze tudatában vannak, milyen fontos a rikkancsi státus a nekik dolgozó külföldieknek, ezért rettenetes fegyelmet követelnek. Munkafelügyelők járják a várost, eüenőrizve, hogy betartatik-e a délelőtt 5-11 óra, este 17-23 óra közötti munkaidő. Több utcai újságárus is állította, hogy aki három percet késik, vagy annyival előbb leteszi a munkát - ha rajtacsípik -, 100 schiüing büntetést fizet. Az alacsony kereset gyakran arra kényszeríti a rikkancsokat, hogy beépüljenek a feketegazdaságba: csempészcigarettát árulnak - becslések szerint az osztrákok kétharmada nem a trafikokból szerzi be a dohányt az elszán- tabbak megpróbálkoznak a kábítószerrel is. Most azonban nem is a rossz kereset a kolpoltőrök legnagyobb gondja, hanem az, hogy eseüeg úgy, ahogy van, veszélybe kerül a munkájuk. Az egyik társuk ugyanis - vitába keveredve munkaadójával, melyikük fizesse a társadalombiztosítási járulékot - a közigazgatási bírósághoz fordult, s ott olyan állásfoglalás született, hogy az újságárusok nem önálló vállalkozók, ahogyan eddig általában besorolták őket, hanem olyan szolgáltatók, akik" munkavállalói státusban vannak. Ennek csalhatadan kellékeivel: munkaruhával, kötelező minimális munkaidővel, meghatározott munkahellyel, a konkurencia termékének eladási tilalmával. A látszólag a rikkancsok javára hozott döntés számukra kétszeresen is veszélyes. Egyrészt: ha munkavállalók, akkor a munkáltatót szociális költségek terhelik, a foglalkoztatás tehát megdrágul, és ezzel eseüeg megkérdőjeleződik, hogy érde- mes-e alkalmazni őket. Másrészt pedig: ha munkavállalók, és nem egyéni vállalkozók, akkor sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, amikor tartózkodási engedélyért - vagy annak meghosszabbításáért - folyamodnak. F. Zs. A Media- print szolgahada átlagosan kevesebb mint 20 schillinget keres óránként. Az elszán- tabbak megpróbálkoznak a kábítószerrel is. Bécsi levél Leonardo da Vinciről Brogyányi Judit Talán I. Ferenc francia király karjai között halt meg az egyik híres Loire melletti gyönyörű városkában, Amboise mellett, 1519-ben, hatvanhét évesen. Leonardo da Vinci Bécsben sohasem járt, noha sokat utazott, még többet dolgozott. Most mégis Bécsben találkozhattam Leonardo mesterrel. AFreyung egyik múzeumában nem mutatták meg a Mona Lisát, s egyáltalán nem a zseniális művészt akarták megmutatni, hanem a zseniális embert, azt a reneszánsz lángelmét, aki századokkal előzte meg korát. Aki a madarak repülésének titkait vizsgálva, a repülőgépekről álmodozott. Csatornákat épített. Gondolt az ejtőernyőre. Hadiszerszámokat szerkesztett fejedelmi pártfogói számára, például olyat, amely hasonlít a tankra, egy másik szerkentyű pedig éppenséggel a II. vüágháború talán legfélelmetesebb fegyverére, a raké- ta-sorozatvetőre, közismert nevén a katyusára. De az órák működésének alapelveit ugyanúgy kidolgozta, mint ahogyan nem csupán az emberi külső izgatta, hanem az anatómia titkai is. Jellemző, hogy fizikai és matematikai tárgyú írásai 16 kötetnyi terjedelműek, de 1797-ig ismeretlenek maradtak, mert Leonardo tükörírással rögzítette elméleteit, és csak miután Napóleon hadizsákmányként Párizsba vitette a hagyatékot, akkor láttak hozzá a megfejtésükhöz. De hát nem Leonardóról akarnék értekezni, hanem a bécsi kiállítás megtekintése közben érzett ámulatomat szeretném megosztani mindenkivel, akit ez érdekel. S azt is tanácsolni, hogy amennyiben februárig Bécsbe vezet az útjuk, ne kerüljék el ezt a látványosságot. Mert a bécsi kiállítás rendezői Le- % onardo ötletei, rajzai alapján megcsinálták mindazokat a felfede- n zéseket, amelyeket a JÉ hajdani kor műszaki fejletlensége miatt a művész-tudós kortársai fel sem fogtak. Szóval láthatom Leonardo vázlatát - és mellette a bicikli modelljét, meg a gépkocsiét, meg az órákét. És az is eszembe jutott, hogy amikor Washingtonban, az űrkutatási múzeumban járhattam, elképesztett, hogy minden kiállított modellhez hozzá lehetett érni és működtetni is lehetett ezeket. Akárcsak itt, Bécsben. Leonardo, a tudós nem egy absztrakt képzet, hanem a saját kezemmel próbálhatom ki évszázadok múltán az ötleteit. Csak azt ne gondolják, hogy a kiállítás rendezői elfeledkeztek a művészről, a történelemről... Lépten-nyomon számítógépes programok kínálnak képes találójátékokat gyerekeknek és felnőtteknek: szórakozva avarnak be Leonardo da Vinci csodálatos világába. Ma már ilyen emberek nem születnek, de azért jó tudni, hogy voltak Uyen lángelmék. Azt pedig még jobban élveztem, hogy mindenki számára érthetővé tették: ez volt Leonardo da Vinci. Tudják, hogy ő alkalmazta először a „plusz” és a „mínusz” jelet? Szóval a bécsi Freyung nincs messze: Leonardo da Vinci is kortársunk. Michiko császárné komponál Szokatlan premier: Tokióban első ízben jelent meg egy daloskönyv, mely azoknak a daloknak a kottáit tartalmazza, melyeket Michiko japán császárné (61) komponált az utóbbi hat évben. A császárné a fák, a növények és az állatok iránti szeretetét öntötte dalokba. A világ egyetlen császárnéja igen muzikális Állati sztorik Cleo kicsit részeges Paul Jelbert egy szép napon fajdkakascsibére lelt angliai kertjében. Nem tudta, honnan került oda, de ha már ott volt, táplálni kellett. Az úr kocsmatulajdonos, s örömmel tapasztalta, hogy csibéje, Cleo odavan a sörért. Olyannyira, hogy más táplálékot nem is hajlandó elfogyasztani. Ezért néha kissé spicces. Gazdája most elvonóintézet után nyomoz, ahol gyógykezeltethetné alkoholista fajdkakasát. Tolókocsi a bénának Ennek a cirmosnak megvan az összes kereke - gazdájának is a magához való esze. Afrika, a 11 hónapos macska súlyos balesetet szenvedett: betontömb zuhant rá, eltörte a gerincét, hátsó lábai megbénultak. Ekkor jött az ötlet: a kicsi kocsi! Ráerősítik Afrikát, az állat pedig egyre ügyesebben közlekedik ép mellső lábaival. A cica mindennap gyakorol angliai otthonában. Látványos félmérföldes túrára készül gazdája útközben sok ezer fontot szeretne összegyűjteni egy állatvédő egyesületnek. Torkos panda Az északnyugat-kínai Sanhszi tartományban egy fekete-fehér bundás óriáspanda megirigyelvén a földművesek kényelmes életét, beköltözött az egyik gazda házába. Mivel nem lehetett kitessékelni, igyekeztek jóltartani. A hatalmas bambuszmedve készségesen felfalta az elé rakott húst, majd Micimackó méltó rokonaként elnyalogatott egy bődön mézet is. A lakomának meg is lett a böjtje, harmadnapra már olyan szánalmas állapotba került, hogy ki kellett hívni az állatvédőket, akik elszállították a torkos pandát. Nyilván a szokatlan lakoma ártott meg neki, hiszen a szigorúan védett állat egyébként vegetáriánus, és kizárólag bambuszrügyeken él. Szülőszoba a madárházban A kóbor macska félreeső zugot keresett, ahol világra hozhatja kölykeit - és egy madárházat talált, amely tökéletesen megfelelt a célnak. A gazda bizony meglepődött, de megörült a macskacsaládnak. A sok cirmos és az ember elégedett, csupán a madaraknak kellett új fészek után nézniük. Prikler László Illusztrációs felvétele
