Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-22 / 4. szám
Nagyvilág 1997. január 22 . 7 Egy ország, ahol az ítélet nem büntetés, hanem nevelőeszköz A láthatatlan rendőrség Prágai levél Václav Havel újévi köszöntőbeszéde és esküvője Svájcban az ember ritkán találkozik rendőrrel, és rendőrkocsit is alig látni Archív-felvétel Szirmai Maria _____________ Már vagy két hete voltam Svájcban, és éppen a negyedik városban éjszakáztam, amikor eszembe jutott, hogy még nem láttam rendőrt, rendőrkocsit is alig. Vendéglátóim nevetve magyarázták, hogy majdnem szemben van a rendőrség a szállodával. A kis tábla az épület falán valóban az őrszobát jelezte, de egyébként semmi nem utalt rá, és az éjszaka csendjét sem zavarta a rend őreinek helyi központja. Még Genfben is csupán egy járőr- és egy rohamkocsit láttam a rendőrség előtt. Csupán a berni főtér piacán találkoztam egyenruhás rendőrökkel. Megkérdeztem az igazságügy-minisztériumban: - Hol vannak a rendőrök? - Az utcán, civilben - mondták. Az a jó rendőrség, amelyik nem látszik. Mégis nyugodtan, vállukra vetett táskával járnak az utcákon, járműveken az emberek. Itt nem kell félni a zsebesektől. A kocsikat lehúzott ablakokkal hagyják az utcán. Kerékpárok, motorok tömege áll egy-egy téren, többön ott a táska, bevásárlókosár, és amikor tulajdonosa visszatér, mindent hiánytalanul a helyén talál. Egyik utazásunk alkalmával két csoportra szakadt kis társaságunk a pályaudvaron. Csomagjaink egy része velünk volt, másik része a másik csoportnál. Jött a vonat, nem volt időnk keresgélni egymást. Feldobáltuk a csomagokat, felszálltunk. Pár perccel az indulás után megjelent csoportunk svájci vezetője, tévedésből a másodosztályra szálltak fel, de már itt vannak, isznak egy kávét az étkezőkocsiban. Menjünk mi is, hagyjunk itt mindent, majd visszajövünk. Szorongva vártam, hogy a másodosztályon maradt csomagjaink újra látótávolságban legyenek. Vagy másfél órát utaztunk, társaink csak ekkor mentek vissza elhagyott táskáinkért. A parlament mögötti kis úton baktattunk le az igazságügy-minisztériumba. Döbbentem láttam, hogy a szépen parkosított domboldal szeméttárolói mellett világos nappal is ott ülnek a földön a kábítószeres fiatalok. Ülnek az út szélén, a földön a fecskendő és egyéb kellékek. Ott, szó szerint a honatyák szeme láttára szurkálják magukat. És ott sétálnak a prostituáltak is a parlament és az igazságügy-minisztérium kö- zött. Senki nem zsys^cí őket. és úgy látszik, ők sem zavarnak senkit. Sőt államköltségen kapnak kábítószert. A jóindulatú svájciak szerint, ha megkapják azt, amire szükségük van, nem kényszerülnek arra, hogy lopással vagy egyéb bűncselekménnyel szerezzék meg a kábítószer árát. Emellett orvosi felügyeletet is biztosítanak számukra, és bíznak abban, hogy jó szóval leszoktathatják őket káros szenvedélyükről. Igaz, hogy eddigi tapasztalataik nem ezt mutatják, de a bizalmat senkitől nem szabad megvonni. A svájciak türelme végtelen. Ezt bizonyították nekem Anita Marfűit asszony szavai, aki a minisztérium azon osztályán dolgozik, ahol az anyagi támogatást osztják szét a kantonok börtöneinek, nevelőintézeteinek működtetésére, valamint az ott folytatott kísérletekre. Elmondta, évente 70 millió frankba kerül ez az államnak. Egyik börtönben kísérletképpen kábítószeres osztályt működtetnek, azzal a szándékkal, hogy leszoktassák az elítélteket. Eredményről nem beszélhet, a kísérlet „csak” ’91 óta tart. Egyik legnagyobb gondjuk az, hogy teli vannak a börtönök. Sok a külföldi, akikkel nem tudnak kellő kapcsolatot teremteni. A bűnelkövetők jelentős része pszichikai sérült. A kábítószeresek ugyancsak sokan vannak. Általában nem drogot, de gyógyszert kapnak. Ennek ellenére bejut a drog az intézetekbe. Nagy a fertőzés- veszély. Az elítéltek szerint ez azért van, mert nem adnak lehetőséget, hogy steril körülmények között használják a drogot. Úgy láttam, eszükbe sem -jut, hogy esetleg megszigorítsák a látogatók vagy a fogva tartottak ellenőrzését. Még azon is csak gondolkodnak, hogy esetleg megvonják a szabadságot a gyilkosoktól, ugyanis már előfordult, hogy az elítélt szabadsága alatt újra gyilkolt. Egyelőre folyik a vita, hogyan legyen tovább. Az ítélet itt nem büntetés, hanem nevelőeszköz. A fiatalkorúakat nem is ítélik szabadságvesztésre; csak ha már sem a figyelmeztetés, sem a hivatalból kirendelt családsegítő, de még a nevelőszülő sem segít, akkor berendelik intézeti nevelésre. Az utóbbi években emelkedett az erőszakos bűncselekmények száma, de más bűncselekményeké nem. Az elkövetők között magyar is akadt. Svájc menedéket, otthont, munkát adott a kiszolgáltatottaknak, menekülteknek; s az ország ma három súlyos gonddal küzd: Az első a külföldiek, a második a kábítószer és a harmadik a pénzmosás. Itt nem ismerték a munkanélküliséget, a múlt évben viszont elérte a 4,6 százalékot. Az érintetteket annyira megrendítette biztonságuk megingása, hogy volt köztük, aki inkább családja és a maga halálát választotta. Cséfalvay Ildikó _______ Na gy érdeklődés kísérte Csehország köztársasági elnökének idei újévi köszöntőjét, mely ezúttal a szokásosnál rövidebb és személyesebb, érzelmesebb hangvételű volt. December 2-i igényes tüdőoperációja, majd az azt követő bonyolult tüdőgyulladása végett még láthatóan legyengülve ez év január 1-jén a koradélutáni órákban hangzott el Havel kb. 8 perces, érzelmekre ható beszéde, melynek forgatására december 30-án került sor, ezúttal nem a Prágai Vár elnöki irodájában, hanem az elnök villájában. Havel elsőként arról beszélt, hogy az elmúlt évben kétszer is szembenézett a halállal - először, amikor meghalt a felesége, Olga, másodszor pedig az operációja során. „Mindkét tapasztalatot saját magam meglepetésére, úgy fogtam fel, mint egy kihívást arra, hogy újra és jóval alaposabban elgondolkozzak a világról, az életről.” Beszéde felolvasása közben láthatóan remegett kissé a keze, s néha rövidebb szünetet is kellett tartania. Utolsó mondatának olvasása közben enyhe, kissé ironikus mosoly jelent meg az arcán: „Napról napra egyre jobban megvagyok győződve arról, hogy egyáltalán nem ártana, ha tennénk valamit azért, hogy itt és amott mégiscsak győzzön az igazság és a szeErzsébet királynő - pestiesen szólva - bekapta a horgot. Könnyedén csevegett franciául, még humoros is volt. Utólag derült csak ki, hogy nem azzal beszélgetett, akivel gondolta. Pierre Brassard rádiós műsorvezető ugyanis rászedte. A tehetséges utánzóképességgel megáldott fiatalember Chretien kanadai miniszterelnöknek adta ki magát, és arra kérte az uralkoretet a hazugság és a gyűlölet fölött.” Még jóformán el sem csitultak a Havel operációjával, s újévi köszöntőbeszédével kapcsolatos véleménynyilvánítások és értékelések, amikor elhangzottak az első hírek Václav Havel csaknem titokban -január 4-én - megkötött házasságáról Dagmar Veskrno- vá színésznővel a 3. kerületi zizko- vi tanácsházán, mely fő témáját képezte az idei első „Hovory z Lán” című rendszeres rádióműsornak. Václav Havel elmondta, hogy csaknem 35 évvel ezelőtt ugyanezen a tanácsházán, s ugyanilyen szerényen, mindennemű feltűnés nélkül házasodtak össze Olgával, aki minden nehézség ellenére hűségesen kitartott mellette és mindig támasza volt, s aki lelkének pótolhatatlan és alapvető része lesz örökre. Halála előtt Olga azt ajánlotta neki, hogy nősüljön meg újra, egyrészt, hogy ne legyen egyedül, másrészt, szerinte, ő nem is tud egyedül élni. Havel bevallotta, hogy akkor ezt a lehetőséget kategorikusan elutasította és meg volt győződve arról, hogy ezentúl egyedül fogja leélni az életét, de a sors megint Olgának adott igazat. „Dását nem azért veszem feleségül, hogy pótolja Olgát, hanem azért, mert Dúsával ráébredtünk arra, hogy szeretjük egymást és együtt akarunk élni.” dónőt, aki egyszersmind Kanada államfője is, hogy tartson rövid beszédet Quebec tartomány eseüeges önállósodásáról. Majd a családjáról kérdezte a királynőt, végül azt tanácsolta neki, hogy a Halloween ünnepére csak kalapot vegyen fel. Erzsébet viccesnek találta a dolgot, Fülöp herceg ezzel szemben kötelesség- szerűen felháborodott. Az a jó rendőrség, amelyik nem látszik. Szó szerint a honatyák szeme láttára szurkálják magukat. A pimasz komikus és a királynő Vasárnapi pletykák David Hasselhoff bemutatja legjobb barátait Weiner egy törpetacskó. Úgy döntöttem, ha lemezkiadóm lesz, Weiner Dog Records- nak hívom majd. Killer egy pomerániai, Rusty egy Shih Tzu, To- to egy szürke terrier, pont olyan, mint az Óz- ban, na és Sissy egy barna játéktacskó. Ráadásul van még egy afrikai szürkepapagájom, akit Char- lie-nak hívunk. Weiner velem lakik, egy ágyban alszunk, a többi kutya nem jöhet be a házba. Csirkét eszik, és ezenkívül bármit, amit elé tesznek, rizst, gyümölcsöt, vagy tésztát. Sissy kedvenc étele a pizza. Az egyik este felfalt egy teljes kolbászos pizzát, amíg átmentem a szomWeiner edzés közben, napszemüvegben (a nagyobbik a David) széd szobába. Charlie papagájomnak háromezer dollárért építtettem egy külön házrésznyi röptetőt, mert nem bírtam nézni, ahogy abban a kis kalitkában gubbaszt. Weiner hobbija az evés. Eszik, amíg fel nem robban. Diétáz- tatnom kellett, mert a hasa már hamarabb leért a földre, mint a lába. Úsztattam a medencében, hogy egy kicsit fogyjon. Kis tutajt csináltam neki, abba kapaszkodva kergeti a víz tetején a labdát. Ha még 14 évig csinálja, akkor talán le is fogy. Weiner kiváló énekes és vonyí- tóművész, a német turnémon feljött velem a színpadra, és nagy sikere volt. Éjszaka csak takaró alatt hajlandó aludni, nappal pedig fölötte. Ha Weiner ember lenne, bizonyára ő lenne az a bártulajdonos, akit Clint Eastwood legyilkol a Megbocsáthatatlan című filmben. Ennivaló kutyusok Zenés sampon Mit csinál az ember leggyakrabban a fürdőszobában hajmosás közben? Énekel (feltéve, ha nem csorgatja éppen a fejére az öblítővizet...). Talán ezért is választotta a Shampoo nevet a két szőke leányzó alkotta brit énekduó, amely olyan nélkülözhetetlen szeretne lenni a poprajongók számára, mint amilyen a sampon a mindennapi tisztálkodásban. Mindenesetre világkörüli turnéjukat siker kíséri, első albumukból csak Japánban több mint félmilliót adtak el, és már készülnek a következő felvételre, amely a Mi vagyunk a Sampon címet viseli majd. Elnézve őket azonban nem ártana, ha maguk is közelebbi barátságba kerülnének a samponnal.
