Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-25 / 26. szám
2 1997. június 25. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Kérdések az „inkvizítornak” Fekete Marian Az igazság kiderítését szolgáló bírósági tárgyalások egyik meghatározó alapelve a közvetlenség, hogy a felperes vagy az alperes, illetve egyáltalán a tanúk személyesen jelenjenek meg a bírák előtt, hogy azok a személyes tapasztalataik, benyomásaik alapján hozzák meg ítéletüket. Ennek ellentéte az úgynevezett inkvizícós eljárás volt, amikor az ítélethozók csak jegyzőkönyvek alapján döntöttek. A múlt héten közvetlen, személyes tapasztalatokat szerezhettek az Európa Parlament képviselői többek között arról, miként lehet tárgyalni a kormánykoalíció parlamenti képviselőivel, milyen hangnemben politizálnak. Nyilván más tapasztalat az, ha valaki csak olvassa mondjuk Milán Knazko három évvel ezelőtti nyilatkozatát, amely szerint Me- ciarnak és harcostársainak legsajátabb stílusa a hazudo- zás, és ismét más tapasztalat, ha valakinek szemtől szembe hazudnak. A hivatalos szlovák politikának ismétlődő motívuma, hogy Európa mintha inkvizítor- ként járna el, s csak annak alapján ítéli meg Szlovákiát, ami róla az amerikaiak, az izraeliek, esetleg a magyar zsidó („Sörös”) által támogatott sajtóban megjelenik, vagy amit az irredentista szlovákai magyar pártok Strassbourgban előterjesztenek. Az EP képviselői ezeket otthon is elolvashatják. Szemtől szembe találkozni a hazugságokkal, a nemzetállami demagógiával, az agresszivitással, sőt a demokratikus Európa elleni vádaskodással viszont csak Pozsonyban lehet. Talán még a Balkánon sem találkoztak volna olyan „számonkérésekkel”, hogy miért a problémás országokat veszik fel az EU-ba, és miért nem a problémamentes Szlovákiát? A támadások, hazugságok u- tán már csak az lepett meg, hogy az európai politikusoknak volt kedvük ajánlást fogalmazniuk. Tudhatnák, hogy Meciar és elvtársai ezt nem tudják teljesíteni. Vendégkommentár Öt perccel tizenkettő előtt Alica Durianová __________ A t ársulási szerződés, melyet az Európai Unió kötött Szlovákiával, öt éven keresztül figyelembe vette a szlovákiai gazdasági helyzetet az EU jogi normáihoz való közelítés terén, s lehetővé tette a szlovák kormánynak az olyan állami támogatást, amely ezekkel a normákkal nem kompatibilis. Ennek a kivételnek a figyelembe vétele azonban 1997.1.1-én lejárt. Ameny- nyiben a határidőt nem hosz- szabbítják meg, a kormánynak az állami támogatás nyújtásában és ellenőrzésében sokkal szigorúbb kritériumokat kellene alkalmaznia. A miniszterelnök úr kijelentései mellett („Szlovákia 2005-ig Európa tíz legfejlettebb állama között lesz.”) nagyon bájos az a kormánydöntés, amely szerint „meg kell kérni a Társulási Tanácsot, hogy Szlovákiát még öt évig az EU azon részeivel azonosan kezelje, ahol kivételesen alacsony az életszínvonal és magas a munkanélküliség.” A kérvényhez független közgazdászok és ellenzéki politikusok elemzéseit csatolták, akiket amúgy az „eredményes kormánypolitika” befe- ketítőinek tartanak. A kérvény beismerése annak, hogy Szlovákia nem képes időben teljesíteni azokat a normákat, amelyek szükségesek az EU-tagságról kezdődő tárgyalásokhoz. Mivel a kormány a politikai feltételeket sem teljesíti, azoknak lesz igazuk, akik Csehország, Magyarország, Szlovénia és esetleg Lengyelország tagságával számolnak. Gazdasági téren a kormány már nem sokat tehet, hiszen az Európai Bizottság július 16-án nyilvánosságra hozza ajelöltek értékelését. A szerző a Slovenskÿ profit cikkírója Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 BratjslsVS. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RP? máosiava - PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyeiéin; 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Csupán töredéke a jogtalanságoknak... Lesznek kétnyelvű bizonyítványok? S. Forgon Szilvia E korántsem költői kérdés jegyében várják az idén a diákokkal együtt a szülők is izgatottan az utolsó tanítási napot, a bizonyítványosztás napját. „Normális” körülmények között az iskolaév végén az érdeklődés tárgyát az érdemjegyek képezik, ám kis hazánkban egészen más © Alapvető jogunk O Nincs jelentősége kérdés tartja izgalomban a szlovákiai magyar közvéleményt. Az oktatásügyi minisztérium a nyelvtörvényre hivatkozva elrendelte, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban a 76 éves hagyománnyal ellentétben az idén már csak egynyelvű, azaz szlovák bizonyítványt kaphatnak a tanulók. E rendeletnek megfelelően már félévkor sok magyar diák egynyelvű bizonyítványt vitt haza. A jogos felháborodás azóta cselekvésre ösztönözte a szülőket, a pedagógusokat és minden józanul gondolkodó Dél-Szlovákiában he- zajlanak a tiltakozó nagygyűlések, folyik az aláírás- gyűjtés a kétnyelvű bizonyítványok megvédése érdekében. Ezzel kapcsolatban kérdeztük meg olvasóink véleményét. embert, tek óta Tudja, szomszéd, milyen élvezet végre egy olyan meccset nézni, amelynek nincs leegyezve a végeredménye? Rajz: MS-Rencín Tóth Sándor pedagógus, Rozsnyó: A A kétnyelvű bizonyítvá- v nyok megtartása örökségünk része, mely 76 éve jogunk. Ez létkérdés, s ebben nem lehet meghátrálni. Szerintem most az iskolaigazgatóknak kell színt vallaniuk, be kell bizonyítaniuk, hogy nem a hatalmat szolgálják, hanem azt a közösséget, amelyhez tartoznak, amelynek felelősséggel tartoznak. Bízom benne, hogy az országos megmozdulás meghozza az eredményét. Ha mégsem, akkor egyöntetűen kell cselekedni: a gyerekek ne vegyék át a bizonyítványt, s az iskolaigazgatók, a pedagógusok ne írják meg az egynyelvű nyomtatványokat. Ha csak egy-kettő áll ki az ügy mellett, annak nincs értelme, őket bármikor eltávolíthatják, ám több száz igazgatót, pedagógust már nehezen. Ha minden igazgató és tantestület kiáll az ügy mellett, a hatalom meghátrál. Ha nem így történik, az tragédiát jelent. Akkor a hatalom önkénye győz. Mács József író: a Az egynyelvű bizonyítvány v egy számunkra nagyon rossz dolognak, az államnyelv védelméről szóló törvény jóváhagyásának a következménye. Az oktatási minisztérium erre a számunkra hátrányos törvényre hivatkozva rendelte el az egynyelvű bizonyítványok kiállítását. A változást és a változtatást úgy kellene elérni, hogy a kétnyelvű bizonyítványok is újra kiadhatók legyenek és a nyelvtörvény bennünket hátrányosan érintő részei is megváltozzanak. A magyar politikusok, képviselők a szlovák ellenzéki képviselőkkel együtt a szlovák nyelv védelméről szóló törvénnyel kapcsolatban az alkotmánybírósághoz fordultak. Kérdés: azóta miért hagyják békén az alkotmány- bíróságot? Tudták, hogy január elsejétől a vétségeket büntethető törvény is hatályba lép, miért nem tartották fontosnak ösztönözni az alkotmánybíróságot, hogy állást foglaljon, mely részei alkotmányellenesek ennek a törvénynek? Nem azt akarom mondani, hogy a tiltakozás nem szükséges, de összhangba kell hozni a politikusok lépéseivel. A kétnyelvű bizonyítványok kérdése csupán töredéke a bennünket ért jogtalanságoknak. Csomagtervet kell az oktatásügyi minisztérium asztalára letenni, mely tartalmazná minden jogos igényünket. Bracok Jolán gondnok, Tornaija: O Két gyerekem van, az egyik 12, a másik hatéves. A nagyobbik a helyi magyar tannyelvű iskolába jár, s a kisebbik is oda fog járni. Nem tetszik, ami most az iskolaügyünkkel, konkrétan a kétnyelvű bizonyítványokkal kapcsolatban történik. Szerintem ezek a törekvések arra irányulnak, hogy korlátozzák a magyar nyelv használatát, s megszüntessék a magyar iskolákat. Ezt nem lehet hagyni, tiltakozni kell, csak az a baj, hogy kevesen vagyunk, s bennünk sincs meg az összetartás. A most zajló események mindenképpen nagy hatással lesznek a gyerekekre, s én nagyon félek, hogyan fogják mindezt átélni. Egyébként magam is tanácstalan vagyok, mit mondjak a gyereknek? Átvegye az egynyelvű bizonyítványt, vagy ne? Ha nem veszi át, nem lesz bizonyítványa? S ha később kérni fogják, mit fog felmutatni? Ezeket a kérdéseket is tisztázni kellett volna a szülőkkel... Babik Alexander könyvesbolti eladó, Rimaszombat: a Szerintem az egésznek nincs nagy jelentősége. Én nem nagyon foglalkozom vele, mert már nem kapok bizonyítványt, gyerekeim pedig még nincsenek. Ha lesznek, tanuljanak meg szlovákul. Annyit tudniuk kell ezen a nyelven, hogy a bizonyítványukat elolvassák. Nagy lázadást nem csinálnék miatta. Felőlem három-négy- nyelvű is lehet, de azt se bánom, ha egynyelvű. Én nem is hallottam arról, hogy itt Rimaszombatban volt valami tiltakozó nagygyűlés ezzel kapcsolatban. De ha hallottam volna is, én lennék az utolsó, aki elmenne... Olvasói levél Épülhet a barátság hazugságra? Ez év márciusában múlt öt éve, hogy elkezdtem a Szlovák- Magyar Baráti Társaság szervezését Rappon, és bevallom, nem gondoltam, milyen komoly fogalom a barátság. Most öt év távlatából több kérdés felvetődik bennem: Mi lett volna, ha nem pont én kezdem el szervezni akkor, 66 évesen, három infarktus után? Mi lett volna, ha nem hittem volna el, hogy sokkal több az olyan ember, akiben több a barátság, mint a kétoldali gyűlölet? Ha egy pár hét múltával a szervezés közben nem kértem volna és nem kaptam volna segítséget? Ha 1993 szeptemberében az országos alakuló közgyűlésen Rappon nem tévedtem volna, és az első segítőtársamat jelöltem volna vezetőségi tagnak és nem azt, aki a későbbiekben akkora csalódást okozott a többi vezetőségi tagnak? Ha az első 5000 korona szponzori segítség ötletéért nem kapok júdáscsókot? Ha meg nem jelenik a vezetőségi üléseken a falusiak elleni kétoldali gyűlölet? Ha ezt a kétoldali gyűlöletet és a karrierizmust egy vezetőségi tag nem próbálta volna takarni hazugságokká!? Ha még tovább bírja az operált gyomrom és nem állok fel? Ha a rappi önkormányzat, képviselő-testület s a katolikus egyházi vezetés az ostoba hozzáállás és ítélet (szerintük az SZMBT egy fölösleges hülyeség) helyett segítséget nyújtott volna? Mi lett volna, ha ez év február 28-án az évzáró tagsági gyűlésünkön Rappon nem jelenik meg a gyűlölet, mint hívatlan vendég, és engedély nélkül nem veszi magnóra a felszólalásainkat? Ha az említett gyűlésünkön a meghívott 12 helyi tagon kívül a Budapesttől Pozsonyig szintén meghívott 21 személyből nemcsak egy fiatal (szlovák) házaspár jelent volna meg? Sorolhatnám a végtelenségig a kérdéseket, de mivel semmi remény nincs arra, hogy a kérdésekre valaha is választ kaphatok, azért jutottam arra az igen nehéz elhatározásra, hogy felfüggesztem a tagságomat a baráti társaságban. A barátság hazugságokkal való szervezése lehetetlen és nem lehet jövője. Ha valaki, vagy valakik hazugságokkal sorozatosan megsértik a Barátság Szentségét, azok a világon a legnagyobb bűnt követik el és nem „csak” Szlovákiában. Nagyon szomorú, de az én megállapításom az, hogy az ötéves kemény szervezési munkám ideje alatt sokat fokozódott a kétoldali gyűlölet, ami a hazug barátságtalanság egyenes következménye. Tisztelt hölgyeim és uraim! Nagyon szerettem volna haladásról beszámolni, de az az igazság, hogy a rappi SZMBT taglétszáma 74-ről 12-re esett vissza, és ez több, mint szomorú. Tóth Zoltán Rapp
