Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 3. szám
íblicisztika 1997. január 15. 9 Hegedűsék a falu végén, a községet egyfelől szülői karként ölelő Csábrág patak partján laktak. Ez megkönnyítette a menekülésüket. Csomagjukban három levágott hízott libával, házi sütésű kenyérrel, füstölt szalonnával, némi ruhafélével vágtak neki az ismeretlennek. Hegedűs László ötven év távlatából sem feledte, hol keltek át a patakon. Igaz, azóta szabályozták és akkor még más mederben folyt. Jánosné Hegedűs Mária ak- zenhat éves volt, de jól em- ik az embertelen bujdosás en pillanatára. - Azon a hi- áli éjszakán először a falutól ty kilométerre lakó Boszá- rz zörgettünk be. Szlovákok r, de emberségesen fogad- Elmondtuk, hogy miért és menekülünk, s kértük, hadd ijünk meg náluk egy kicsit, rá emberek voltak, sajnál- narasztaltak minket. De so- nem maradhattunk, mert állottak, hogy a magyaro- ejtegetőket is deportálják, ib elmentünk, nehogy bajt mk rájuk. Prikler László felvételei Szikora Gáborné Mikiás Ilona:- Hála csendőrnek köszönhetjük, hogy megmenekültünk a deportálástól. Ő figyelmeztetett bennünket, mielőtt még a katonaság megszállta volna a falut, így sikerült elmenekülnünk. Szlovák családok bújtattak bennünket. De náluk sem maradhattunk sokáig. Éjszaka, félméteres hóban gázolva, gyalog indultunk haza. A cseh országrészekbe kiszállítottak járások szerinti eloszlása Járások Gazdasági 6 évnél egységek Személyek fiatalabbak Somorjai 922 3784 520 Dunaszerdahelyi 1035 4707 831 Komáromi 1729 7079 1038 Galántai 908 3550 412 Vágsellyei 826 2774 228 Érsekújvári 1430 5307 655 Párkányi 1422 4707 517 Lévai 1201 4138 400 Ipolysági 503 1511 130 Rimaszombati 1290 4879 535 Kassai 178 662 53 Kiráiyhelmeci 124 440 43 Összesen: 11568 43546 5422 A transzportok csehországi fogadóállomás szerinti elosztása Járás Transzportok Családok Személyek Csehország Benesov 6 291 1082 Beroun 5 247 945 Ml. Boleslav 16 1058 3868 Havi. Brod 3 182 760 C. Budéjovice 4 224 746 Décín / / / Jindr. Hradec 3 124 579 Hradec Králové 7 403 1595 Cheb / / / Chomutov 1 15 35 Jicín 5 432 1637 Kladno 14 727 2952 Klatovy 3 162 715 Kolín 19 990 3611 Mar. Lázné 2 142 592 Liberec 1 17 52 Ceská Lípa 3 147 542 Náchod 5 187 610 Pardubice 9 492 2146 Plzen 12 558 1829 Praha 13 746 2832 Rumburk / / / Strakonice 10 416 1627 Tábor 8 465 1728 Teplice-Sanov 5 303 1193 Trutnov / / / Karl. Vary 4 206 959 Zatec 19 1331 4690 Összesen 179 9957 37639 Morvaország Brno 5 199 780 Jesenyk / / / Hodonin / / / Jihlava 4 192 678 Krnov / / / Olomouc 12 468 1718 Opava / / / Ostrava 6 175 739 Sumperk 2 158 637 C. Tésín / / • / Zlin 4 169 582 Znojmo 7 342 1127 Összesen 40 1685 6261 Csehország és Morvaország 219 11642 43900 A táblázatok Vadkerty Katalin A deportálások című könyvéből valók. )eportálás az Ipoly mentén : Ipoly menti magyar lakosság portálását (1947) február ele- í befejezték, s azt a Kékkő körékén élő magyar lakosság de- irtálása követte, bruár 19-én, vasárnap 80 ndőr és katona jött Lukanyé- ébe. Ezzel egyidőben kidobol- t, hogy senki nem hagyhatja el lázát. A végzéseket hétfőn reg- 1 kezdték kézbesíteni. Össze- n 80 család kapott végzést, volt zöttük 80 hektárral rendel- ző gazda, de a többségük sze- ny kisparaszt és napszámos lt. Az orvosi vizsgálaton az iz- sk erejét vizsgálták, s el- íőrizték, képesek-e a nehéz inkára. A lakosság menekült. Az erdő tele volt menekülőkkel. Mínusz 12 fokos csikorgó hideg volt. Éjszaka a faluból lövéseket lehetett haliam. A cseh katonai egység az akcióról nem értesítette sem a helybeli rendőrőrsöt, sem a helyi nemzeti bizottságot. Kékkőről bizottság jött a helyszínre, hogy felszólaljon a deportálások ellen. A közbenjárás eredménye még ismeretlen. Az viszont tudott, hogy ahol a nemzeti bizottság erélyesen fellépett a deportálások ellen, a katonák nem mertek senkit sem elvinni. így pl. Bárt községben a bíró nem támogatta a deportálásokat, határozott szavakkal kiutasította a katonákat a faluból. Erre a katonaság eltávozott. Csáb komisszárja is megvédte a falut a vész elől, s csak két olyan családot vittek el, akik már régebben önként jelentkeztek. Ezekből a tényekből arra lehet következtetni, hogy a cseh katonai egységek írásos utasítások nélkül vadásszák az embereket. A deportáltak fitteden marhavagonokban vártak napokon át, amíg a transzportot összeállították, azután újabb három-négy napig fa- gyoskodtak, mert ennyi idő alatt jutottak el a csehországi munkahelyükre. De még itt sem kerültek mindjárt meleg tető alá, mert az állami birtokok intézői válogattak a többgyermekes családok között, az erős férfiakat keresték. A deportált családok hoztak magukkal élelmiszert, de ismertek olyan esetet is, amikor a lisztet, zsírt a gazda elvette tőlük azzal az indoklással, hogy kapnak élelmiszeijegyeket. A deportálást végző cseh katonák nevetve biztatták őket, ne féljenek, jó helyre kerülnek, gyönyörű állami birtokokra, ahol nagy a munkáshiány, ezekben a kolhozokban mindenük meglesz, közös konyhákon fognak étkezni. A földbirtokkal bíró deportáltakat arra buzdították, hogy adják bérbe a birtokaikat a rokonoknak, illetve az ismerősöknek, mert erről az állam csak később intézkedik. A lakosság elkeseredett, hogy a magyar kormány semmit sem tesz a már két hónapja megállás nélkül tartó borzalmas deportálások ellen. Lehetséges, hogy a demokratikus nagyhatalmak tudnak erről a középkori barbárságról, s nem állítják le? így hurcolták el 100 évvel ezelőtt az afrikai négereket az amerikai gyapjúültetvényekre, így hurcolták el a hiüerista németek a lengyeleket, de ezeket a nemzetközi bíróság elítélte. Közel két évvel a háború után békeidőben éppen úgy lehet deportálni, mint a háborúban. Családokat gyermekekkel, mint közel hat éve a zsidókat. A magyar lakosság nem hiszi, hogy az angol-amerikai diplomácia ismeri a valóságot, mert ha ismerné, erélyesen tiltakozna a prágai kormánynál, s megakadályozná a deportálásokat. Ma, demokráciában lehet fegyverrel kényszeríteni az embereket, hogy szerződés nélkül, akaratuk ellenére családostul menjenek dolgozni távoli vidékre, s közben elveszítik mindenüket. Hisz ez a deportálás rosszabb, mint amikor a feudalizmusban a jobbágyokat megfosztották jogaiktól. Ma olyan távoli idegenbe kényszerítik az embereket, ahonnan már soha nem lesz visszatérés. Az elhurcolt embernek kicsi az értéke, s a kényszerű körülmények között ezek a szerencséden emberek csak rabszolgák lesznek. A világ nagy problémája az etiópiai rabszolgaság felszámolása, nem lehetne ugyanezt megtenni Közép-Európában is? A magyar lakosság azokhoz kiált, akik felelősek az elhurcoltakért. 1947. február (A dokumentum Vadkerty Katalin A deportálások című könyvéből való.)
