Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-11 / 24. szám
4 1997. június 11. Háttér Moszkvának belső használatra kellett az alapokmány, amely semmire sem kötelez Eseménynaptár NATO-orosz egyezkedés A Borisz-Bill-tengely 1993. október: Borisz Jelcin Washingtonba, Londonba, Párizsba és Bonnba küld levelet, amelyben leszögezi: Moszkva problematikusnak ítélné a NATO keleti bővítését. Egyúttal kifejti: a szövetségnek Oroszországgal közösen kellene szavatolnia a térség biztonságát. 1994. január: A NATO-csúcs résztvevői békepartneri együttműködésre hívnak meg minden nem NATO-tag európai országot, és kilátásba helyezik a szövetség keleteurópai bővítését. 1994. június: Andrej Kozirev orosz külügyminiszter Brüsszelben aláírja a NATO-orosz békepartneri együttműködés keretegyezményét. 1994. december: Az Északatlanti Tanács külügyminiszteri szintű ülése elvi döntést hoz a bővítés megkezdéséről. Ezek után a NATO-orosz párbeszéd hónapokra megszakad. 1995. május: A külügyminiszteri szintű 16+1 tanácskozáson Kozirev elfogadja a békepartneri programot, s azon felül a korábbiaknál részletesebb dokumentum is születik a békepaitneri kereteken kívüli együttműködésről. 1995. szeptember: Elkészül a majdani kelet-európai bővítés hogyanjáról és mikéntjéről szóló belső NATO-tanul- mány. 1995. december: A NATO útjára indítja a boszniai béketeremtő missziót, az IFOR-t, amelyben első alkalommal vesznek részt nem szövetségi tagországok. Az orosz csapatok különleges státust kapnak: formálisan nem a NA- TO-parancsnokságnak rendelik őket alá, hanem az adott körzetet felügyelő amerikai parancsnokkal együttműködve végzik feladatukat. 1996. március: Javier Solana személyében négy év elteltével ismét NATO-főtitkár látogat Moszkvába. Célja, hogy felmelegítse a nagyon hűvössé vált kapcsolatokat. 1996. június: Primakovkülügyminiszter a berlini 16+1 tanácskozáson közli: Moszkva el tudná fogadni a NATO- bővítést, ha az csupán politikai vonatkozású lenne, s nem foglalná magába a szövetség katonai infrastruktúrájának kiterjesztését is. Ekkor vetődik fel, hogy esetleg egy külön chartában lehetne rögzíteni a NATO-orosz kapcsolatokat. 1996. július: Borisz Jelcin választási győzelme után Brüsszel abban bízik, hogy megváltozik Moszkva NATO- ellenes retorikája, amely az elnökválasztási kampány egyik jellemzője volt, s végre az együttműködési készség lesz a meghatározó. 1996. október: Alekszandr Lebegy, az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára Brüsz- szelbe látogat, ahol közli: előbb a jogilag kötelező hatályú megállapodást kell aláírni a NATO-orosz specifikus együttműködésről, s csak ezután lehet szó a NATO kibővítéséről. 1996. december: a NATO- külügyminiszterek mandátumot szavaznak meg Solana főtitkárnak egy NATO-orosz együttműködési megállapodás megtárgyalására. 1997. január: Moszkvában sor kerül a Solana-Primakov tárgyalások első fordulójára. Az alapokmány májusi aláírásáig még öt tárgyalási fordulót tartanak. Mindvégig három fő probléma szerepel napirenden: 1. Jogilag kötelező szerződés vagy csak csúcsszintű politikai nyilatkozat legyen-e a megállapodás. 2. Milyen is legyen a párbeszédet intézményesítő állandó konzultációs tanács? 3. A NATO-bővítés katonai következményeinek pontos behatárolása. 1997. március: A NATO nyilatkozatot tesz közzé, amelyben az atomfegyverek telepítésétől való tartózkodás után a csapatok állomásoztatásá- nak szükségtelenségét is bejelenti. 1997. március: A helsinki orosz-amerikai csúcstalálkozón elvi megállapodás születik számos kulcskérdésről. 1997. május 14.: A hatodik Solana-Primakov találkozón bekövetkezik az áttörés: a 16 oldalas, bevezetőből és négy fejezetből álló egyezmény olyan legfelsőbb szinten aláírandó okmány, amelyet nem kell ratifikálni. 1997. május 27.: Ünnepélyes aláírás Párizsban. (gzs) GörfölZsuzsa Még egy Brzezinski vagy Kissinger sem vonja kétségbe, hogy a hidegháború lezárásában döntő jelentőségű volt Mihail Gorbacsov személye, személyes jó viszonya Reagan, de főleg Bush amerikai elnökkel. És éppen George Bush volt az, aki bevezette a nagypolitikába Borisz Jelcint és testált Bili Clintonra egy olyan viszonyt, amelyre építhetett. Ez a kapcsolat, az amerikai sajtóban egyre gyakrabban „Borisz-Bill-tengelynek” nevezett és nélkülözhetetlennek tartott viszony tette lehetővé, hogy a hidegháborúból egyértelműen vesztesként kikerülő Oroszország ne foglalkozzon a reváns gondolatával. Nem akármilyen siker ez, ha figyelembe vesszük, hogy Oroszországban felettébb erősek a baloldali és a nacionalista erők mind a törvényhozásban, mind azon kívül, és tömegbázisukat annak köszönhetik, hogy az országban még mindig nagyon virulensek a szovjet idők fóbiái. Csakhogy van ellensúlyuk ezeknek az erőknek: az a pénzügyi és kereskedelmi elit, amelynek nagy része ugyan kétes, homályos vagy éppen törvénytelen módon jutott a vagyonához, viszont egyértelműen Nyugat-barát. Ellenzi Oroszország bezárkózását, hiszen gazdasági térre, piacra van szüksége - meg persze tőkére, hitelekre. Ez az elit segítette tavaly győzelemre az elnökválasztási küzdelemben egyértelműen vesztésre álló Borisz Jelcint, bízva abban, hogy újraválasztását a világ az orosz stabilitás egyik jeleként, egyben biztosítékaként fogja értelmezni. Ugyanakkor Jelcin biztosíték volt az ő számukra is: nem lesznek vargabetűk, a reformok folytatódnak, az ország nyitva marad a nyugati beruházók és kereskedők előtt, s az orosz tőke is átlépheti a határokat. Mivel a mindenható államapparátus érdekei megegyeztek az izmosodó orosz mágnások érdekeivel, Jelcin győzelemre - és hálára - volt ítélve. Ez a megkövetelt hála kényszerítette Jelcint arra, hogy elálljon legjobb politikai húzásától, és menessze Alekszandr Lebegyet, akinek személye és magas posztja a politikai csatározások enyhülését, egyben az elnök támogatottságának lényeges növelését eredményezhette volna már rövid távon is. Lebegyet az az Anatolij Csu- bajsz golyózta ki a Kremlből, aki ma miniszterelnök-helyettes és a hasonló posztot betöltő Borisz Nyemcowal együtt a pénzügyi elit szószólója a kormányban. Kitűnően végzik a dolgukat, nagyon eredményesek - és nagyon okosan a háttérben maradnak. Jevgenyij Primakov külügyminiszterre, a nemzetközileg elismert szakemberre osztották a kemény fiú szerepét, neki kellett végigharcolnia a csatát a NATO-fő- titkárral, hivatalosan az elnök közvetlen utasításait követve. Ami a NATO-orosz alapokmányba bekerült, arról már hónapokkal ezelőtt meg lehetett volna egyezni. De akkor nem lehetett volna az orosz közvéleményt szédíteni azzal, hogy a Kreml milyen hősiesen védelmezi az ország érdekeit, nem lehetett volna ünnepelni az orosz diplomácia fényes sikerét, nem lehetett volna azt állítani, hogy a terjeszkedni kívánó NATO mégiscsak rákényszerült az orosz feltételek elfogadására. Kétségtelen: Moszkvának belső használatra kellett az alapokmány, amely senkit semmire nem kötelez. További bizonyíték Csubajszék elkötelezettségére a pénzügyi oligarchia mellett az a rafinált módszer, amellyel jó hosszú időre megszüntették az orosz gazdaság esetleges újbóli mili- tarizálásának a veszélyét. Választási kampánya alatt Jelcin ugyan minden földi jót beígért a katonáknak, ám Lebegy menesztése után „valakik” mindig úgy intézték, hogy a hadsereg minél kevesebbet kapjon meg az eleve kevés pénzből. A tervezett reform, melynek lényege a haderő karcsúsítása lett volna, csak nem akart beindulni. Ki a hibás? Hát a miniszter és a vezérkar! Jelcin látványosan kirúgta őket, ők pedig összecsapták a bokájukat és mentek - öt nappal a fényes párizsi ünnepség előtt. S miközben erre a bokacsattogásra figyelt az ország, a duma csendben, szinte vita nélkül jóváhagyta a kormány előterjesztését, hogy Oroszország közel 3 milliárd dollár értékű eurokötvényt bocsásson ki. Két nappal Párizs után pedig a Nemzetközi Valutaalap felszabadította a Moszkvának már beígért, de érthető óvatosságból visszatartott 10 milliárd dolláros hitelkeret újabb, 700 milliós részletét. Jelcin párizsi bejelentése az atomrakéták irányzékának átállításáról csak az a hab volt a tortán, amely még ünnepélyesebbé tette a Borisz-Bill tengely sikeres működése új fejezetének beindítását. Ezek után jöhet az ipari országok elit klubjának, a G7-nek az átnevezése, a csatlakozás a Kereskedelmi Világszövetséghez és az OECD-hez. S akkor majd Jelciné lesz a hab, az újoroszoké pedig az egész torta. A párizsi fényes ünnepség nem a NATO-nak kellett: Jelcin akarta megmutatni, hogy egy nagyhatalom elnöke CTK/AP-felvétel Oroszországban még mindig nagyon hatnak a szovjet idők fóbiái. Csubajsz és Nyemcov a pénzügyi elit szószólója a kormányban. Slavkovská: „Számomra nem jelentene gondot kérdéseinek egzakt megválaszolása...” Magyar Bálint több kérdésre kért, de nem kapott választ MTI Levélváltás zajlott le a közelmúltban a magyar és a szlovák oktatási miniszter között a szlovákiai magyar oktatás helyzetéről. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium sajtóirodájának közleménye szerint az ügy aktualitását az adja, hogy Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter a közelmúltban - május 23-án - ismételten levelet írt Éva Slavkovská oktatási miniszter asszonynak, s e viszontválaszában leszögezte: a szlovákiai magyar oktatást ért sérelmeknek hangot adó februári levelének egyetlen felvetésére sem kapott választ. A magyar oktatási tárca vezetője ezért ismételten felvilágosítást kért szlovák kollégájától az általa korábban érintett témákról, továbbá az azóta bekövetkezett újabb fejleményekről. A sajtóiroda tájékoztatása szerint Magyar Bálint korábbi levelében rámutatott: az ez év január elsején életbe lépett nyelvtörvény, amely magába foglalja többek között a szlovákiai magyar oktatási nyelvű iskolák kétnyelvű bizonyítványainak egynyelvűsítését, ellentmond az Európai Emberi Jogok Egyezségokmánya 27. cikkének és ellentétes a magyarországi gyakorlattal is. Az elmúlt két esztendőben, írta a miniszter, más sérelmek is érték a magyar oktatást. Közéjük tartozik például a négy magyar gimnáziumi igazgató leváltása, a szlovák oktatási tárca nemzetiségi osztályának megszüntetése, a magyar alapiskolát végzettek számára az anyanyelven történő felvételi vizsga lehetőségének a megszüntetése. A szlovák miniszter asszony válaszlevelében „érveket nélkülöző, meghökkentő kirohanások és sejtések változatos keverékének” minősíti kollégája levelét, majd hozzáfűzi: „Tisztelt miniszter úr, számomra semmilyen gondot nem jelentene kérdéseinek egzakt megválaszolása. A válaszok ugyanis problémamentesek. Teljes összhangban vannak az - úgy hiszem - Ön által is elismert és tisztelt nemzetközi konvenciókkal.” Az ügyről szóló ismertetés szerint Magyar Bálint az eddigieken kívül tájékoztatást vár néhány újabb fejleményről is, mint például a szlovák oktatási törvény tervezetéről. Felvilágosítást kér arról a szlovák minisztériumi körlevélről is, amelyik arra hívja fel a figyelmet, hogy a kisebbségek iskoláiban a szlovák nyelvet, a földrajzot, a történelmet és a testnevelést olyan szlovák nemzetiségű pedagógusok oktassák, akik tökéletesen beszélik a szlovák nyelvet. Slavkovská asszony a szlovákiai magyaroktól biztosan nem kapna fair play díjat... Somogyi Tibor felvétele
