Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-11 / 24. szám
2 1997. június 11. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Anti-Jánosík Fekete Marian Meciar legkedvesebb gyermekkorijátéka a jánosíkosdi, tudhatta meg ország-világ a gyermeknapon. Gondolhattam volna. Talán éppen tíz évvel ezelőtt egy másik szlovák kormányfő, JUDr. Peter Colotka elemezgette az akkor divatos témát, a szocialista tulajdon fosztogatásának okait. Az akkoriban nem publikus, ám kiválóan előadott beszédében szinte mentegette a tolvajokat, rablókat, sikkasztókat. Jánosík a nemzeti hősünk, vele mindenki azonosítani tudja magát, ennek szellemében nőttünk fel, nem csodálkozhatunk, ha..., mondta akkoriban Colotka, a jogtudományok doktora. Nem csodálkoztunk. Sőt még akkor sem csodálkoztunk, amikor a pártállam különösebb indoklás nélkül leváltotta Co- lotkát. Magyarázatra nem volt szükség, éppen akkoriban zajlott Babinsky, Árva megye koronázatlan királyának botránya. Jóformán mindenki tudta, hogy Colotka is Árvából jött fel, Babinskyval jóban volt, a kelleténél jobban megszedte magát... A pártállami vezetésnek meg kellett szabadulnia tőle, talán azért is, mert Colotka a Jánosík-féle hagyományokat nem a népi legendáknak megfelelően értelmezte, és valóban kényelmetlenné vált, mert mindenki megtudhatta, nem a szegényeknek osztogatta a társadalmi tulajdon kifosztásával szerzett vagyont. Meciar is hiába játszott Jánosíkra; a népi igazságérzetnek megfelelő fosztogató-osztogatósdit gyermekként talán még próbálgathatta, ám felnőttként, politikusként a feje tetejére állította a „gazdagoktól elveszem, szegények közt szétosztom” Jánosík-legendát. Meciar a szegényeket fosztotta ki, tette őket még szegényebbé, és a saját gazdag, választási kampányát pénzadományokkal támogató híveit tette még gazdagabbá, akiknek még a milliárdnyi adótartozásaikat is elnézik akkor, amikor rólunk már a hetedik bőrt is lenyúzzák. Vendégkommentár Ha nem a kormányról van szó... Fülöp Antal_____________ „Gyilkosok, rablók, tolvajok”, „Gazemberek, útonál- lók, betörők”, „Kalózok, zsarolók, gengszterek”. íme a mellbevágó válaszok meggondolatlan utcai kérdéseimre, pedig a spontán kíváncsiság még korántsem jelent „közvélemény”-kutatást. Bocsánat, politikához nem értek, politikával tehát - etikai alapon - nem foglalkozom. „Ki beszél itt a kormányról?... Ha igen, legfeljebb történelmi relációban. Hajói tudom, Hemingway mondja Mussoliniról egy 1923-ban íródott cikkében, hogy (Mussolini) Európa legnagyobb szélhámosa. (Hol vagyunk mi ettől?) S hogy akkor is ezt mondaná róla, ha biztosan tudná, hogy Mussolini kivégezteti, mert Mussolini részéről még egy főbelö- vetés is szélhámosság.” Az más. Ha nem a kormányról van szó, akkor a minősítések ellen semmi kifogásom. Hiszen a (legutóbbi?) kassai robbantás háttere sem tisztázott, s mivel inkább ökológiai kérdések foglalkoztatnak, a talányos robbantást - bár kévésén múlt, hogy a lakók fejére nem dőlt a ház - még jó ideig diszkrét báj övezi. Szerintem Savonarola keze lehet a dologban. Hiteles írások bizonyítják, hogy a firenzei karneválok valóságos epeömlést okoztak neki. Talán azért (gondolom), mert Pozsony helyett Kassán sikerült a városra szóló (?) utcabál pompásan. „Két kivén- hedt tyúk a kirakatban. Egyikük aroganciában az imádott Vezéren is túltesz. A másik az esti mesék hangján mondja fel a paragrafusokat...” O.K. Ha nem a kormányra gondol, a minősítések ellen semmi kifogásom. A szerző prózaíró Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Biztosan érdekli, miniszterelnök úr, hogyan népszavazott a családunk. Meggondoltuk magunkat: mi nem az európai struktúrákba akarunk tartozni, hanem a Disneylandbe. MS-Rencín Nyaralás: takaró és pénztárca szerint A fóliában vagy a tengernél? S. Forgon Szilvia __________ Ho gy milyen lesz a nyarunk, az még csak elválik, ám az indulás nem sikerült valami fényesre. Június elején egészen más időjárási viszonyokat várna az ember. Azt viszont már ilyentájt a legtöbb hazánkfia sejti vagy tudja, hogy megy-e, s ha igen, hová, üdülni a nyári hónapok alatt. Mert pihenni mindenkinek kellene. Más kérdés, hogy Lauko Dezső magánvállalkozó, Nagyabony: ^ Az idén nyáron is otthon nyaralok, ahogy már húsz éve minden évben. Egyszer majdnem voltam szabadságon, csak aztán nem jött össze. Mióta maszek vagyok, a munka miatt nincs rá idő, azelőtt meg mindig közbejött valami. Az egyetlen szabadság, amire emlékszem, még a szoci alatt volt, három napra elmentünk Nyugaton például a tizenharmadik fizetés mellett már a legtöbb országban tizennegyedi© Feltétlenül nyaralunk O Nincs időm szabadságra két is fizetnek a munkáltatók (éppen a nyári szabadságra, a Hradec Královéba. Akkor voltunk utoljára. Mert nyáron hová mehet a magamfajta, amikor itt a szezon, s a legtöbben akkor akarják az autójukba beszereltetni a rádiót... Örzsik Ödön gyermekkardiológus, Dunaszerdahely: © Ha minden kijön, akkor az idén nyáron Olaszországba szeretnénk menni. Azelőtt utoljára nászúton voltunk a feleséregenerálódásra - hogy nagyobb kedvvel, pihentebben dolgozzanak az emberek), s hogy kis hazánkban erről még jó sokáig csak álmodozhatunk. Az igény és a lehetőség olykor csillagászati távolságra vannak egymástól. Az utazási irodák kínálata több mint bőséges, ennek ellenére nemcsak a pénztárca vastagságától függ: a tengerparton vagy a fólia alatt tölti-e az emberfia a nyarat... gemmel 1993-ban, akkor is Olaszországban. Én egyébként elég sokat utazom, de a családdal együtt ez lesz az első közös nyaralásunk, mert a gyerekekkel, akik most három és másfél évesek, eddig még nem akartunk távolabbra utazni. Egyébként nekem az a véleményem, hogy a gyakorlattal szemben minden embernek szüksége van arra az egy-két hét kikapcsolódásra az egész évi hajtás után. Persze a szabadságnak csak akkor van értelme, ha az ember elutazik otthonról, olyan helyre, ahol nem tudják utolérni, s így valóban megpihenhet, kikapcsolódhat a hétköznapok körforgásából. Gáspár Mária, Globtour utazási iroda, Dunaszerdahely: © Minden évben elmegyünk nyaralni. Amikor már elfáradtunk az egész évi hajtás után, a szezon vége felé, legalább egy hétre elutazunk a családdal valahová. Általában olyan helyre, amely szerepel a programkínálatunkban. így legalább turistaként is megtapasztalhatom, milyenek a szolgáltatások, amelyeket az ügyfeleinknek nyújtunk. Az idén Horvátországba megyünk. Sok helyen nem voltam még, mégis mindig olyan helyre megyünk, amely összefügg a munkánkkal. Egyébként az a tapasztalatom, hogy nálunk az emberek két-három évente utaznak szabadságra. Még mindig kevés az olyan család, amelyik megengedheti magának, hogy minden évben elmenjen üdülni. Simon Bea gyesen lévő kismama: QMég nem alakult ki telje- vsen. Biztos, hogy az anyó- somékat meglátogatjuk Gö- mörben, s érdeklődtünk olyan lehetőségek után, ahol a gyerekekkel (az egyik három, a másik másfél éves) eltölthetnénk egy hetet. Csehországra vagy Magyarországra gondoltunk, mert kocsink nincs, így távolabbi országokba nem utazhatunk. Az utazási irodákban elég furcsán reagáltak, volt, ahol megígérték, hogy utánanéznek, de azzal a feltétellel, lÉÉfc. •' sXv> hogy el kell fogadnunk, amit találnak. így inkább magánúton érdeklődtünk, s találtunk is valahol Hradec Králové mellett egy kertes házat, de egyelőre nem kaptunk választ. Ha ez nem jön össze, akkor elmegyünk Magyarországra sátorozni... Olvasói levél „Elfújta a szél” Nem is olyan régen hirdették a lapban „Ha szerda, akkor VASÁRNAP”. Sajnos, ez a híradás a múlté. Ugyanis nem hogy szerdán, de még csütörtökön és néha pénteken sem kapom meg a lapot. A tartalommal teljes egészében meg vagyok elégedve. A baj ott van, hogy elég gyenge látású vagyok, és hogy kíméljem a szemem, ritkábban kapcsolom be a tévét. A magyar adást nem is tudjuk fogni, így marad nekem a rádió. És itt térek rá arra, hogy miért is írok. Azon a nézeten vagyok, hogy ha rendesen elküldöm az előfizetést minden negyedévben, joggal el is várhatom, hogy idejében megkapjam a lapot. Ha meg pénteken sem kapom meg (ami elég gyakran történik), „elfújta a szél” a szombati, vasárnapi és még a hétfő délelőtti rádióprogramot. Arra kérem a főszerkesztő urat, ha lehet, változtassa meg ezt a helyzetet. Nem szeretném lemondani a lapot. Sok sikert kívánok, és remélem, javulás fog beállni abban, amit kérek. Lehet, hogy többen kívánják ugyanezt. Már csak annyit jegyzek meg, hogy az ÚJ SZÓ-t a gyengülő szemem miatt nem rendelhetem meg. Harsány! Károly, Gálszécs A péket a kéményseprővel? Szeretnék véleményt mondani a „Hülyének nézik az embert?” című olvasói levélről. Az írás közérdekű problémát vet fel, és erre szükség is van. Ilyen és hasonló ügyintézéssel nap mint nap találkozhatunk az életben. Egy mondattal azonban nem tudok egyetérteni. Idézem: „De az a hivatalnok, aki ilyen kis ügyben ilyen tévedést követ el, s közben még modortalan, flegma és fölényes is, menjen el takarítónőnek (ha felveszik)”. Csak azt szeretném megkérdezni: Miért ne vennék fel? Vagy miért éppen a takarítónőkhöz hasonlítja a hivatalnokot? Ezek szerint semmi más, hasonló tulajdonságokkal ellátott foglalkozás nincs szép hazánkban, csak a takarítónői? Képzelje el a tisztelt cikkíró, hogy most, amikor nagy a munkanélküliség, olyan takarítónőkkel is lehet találkozni, akik középiskolát vagy szakiskolát végeztek, és más lehetőség híján takarítást vállaltak. Ennek ellenére nem biztos tehát, hogy a cikk említett részével sokan egyetértenek, úgy, ahogy Ön megállapította. Mert én sem tennék foglalkozások hasonlóságára utaló megállapításokat, főleg olyanokat, amelyek lealacsonyítóak, mert szerintem nem azt kell nézni, hogy kinek mi a foglalkozása (ugyanúgy azt sem, hogy ez szlovák, magyar, német stb.), hanem azt, hogy milyen az illető ember. Ugyanis nem lehet viselkedés vagy emberi tulajdonságok alapján összehasonlítani pl. egy péket a kéményseprővel, vagy egy tanítót a kőművessel. A szerkesztőség tagjainak munkájához kívánok jó erőt és egészséget. Patócs Lajos
