Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-28 / 22. szám
Lb 1997. május 28. Meglestük, hogyan lett huszadszor bajnok az MTK • • Örömmámor a Hungária körúton J. Mészáros Károly Baljós előrejelzés csak a kételkedők fejében fordult meg: hátha egyet berámol a Stadler, és aztán kibekkeli. A mérkőzés előtt még felcsendült a stadionban az Elveszett paradicsom dallama, de utána már minden úgy ment, ahogy a budapesti kék-fehérek elképzelték. Magyarország egyik legrégibb egyesülete, az MTK (1888-ban alakult) tíz év múltán újra megállíthatatlanul haladt a következő, immár huszadik bajnoki címe felé. Megnyerte az akasztóiak elleni találkozót, és ezzel két fordulóval a labdarúgó NBI befejezése előtt behozhatatlan előnyre tett szert. Öt órát töltöttünk a visszafogottan készülődő, kilencven percig sikerre áhítozó, majd utána határtalan boldogságban, pezsgő- és vízáradatban úszó budapestiek táborában. Százhúsz perccel az összecsapás előtt még csendes a Hungária körúti stadion. Schneider Sándor technikai igazgató sportszerelésben sürgölődik, az utolsó simításokat végzik a pályán. Helyére kerül minden. Csak a nap tűz szüntelenül, s úgy néz ki, hogy a tikkasztó hőség lesz a játékosok legnagyobb ellensége. A lelátó alatti folyosón is alig bukkan fel valaki. Fél órával később aztán keménykötésű sportolók, sárgászöld mellénybe bújt fiatalok gyülekeznek. A biztonsági szolgálat tagjai. Vezetőjük, Lasz György gyors egymásutánban osztogatja a feladatokat. A jegyellenőröket soknak találja, hordágycipelőnek alig akad önkéntes. Mikor beosztottjai elfoglalják az állásokat, megszólítom a főnököt. „Biztonsági szempontból olyannak ígérkezik a meccs, mint a többi. Nehézségi foka csak abban rejlik, hogy minden valószínűség szerint a végén bajnokünneplés lesz, ezért miután a vendégcsapat és a bírók levonulnak a pályáról, beengedjük a közönséKét Illés-gól után már felhangzott a „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!” Preisinger keveset töltött a pályán. Első sérülése után még visszatért, második lerúgását követően viszont már végleg elhagyta a játékteret. get. Miért ne tombolhassona csapatával? Hallatlanul nagy a tapasztalatunk, hisz harmadik éve az Üllői úti Fradi-pályán is mi teljesítünk biztonsági szolgálatot, sőt egyedüli magyar cégként már Athénban és Newcastle-ban is vigyáztunk a szurkolókra. Egyetlen fegyverünk van: tö- megpszichológiá- val, meggyőzéssel, beszéddel próbáljuk lehiggasztani a botrányra leselkedő csoportokat. Munkatársaim között ökölvívó Európa-bajnokok, tay- box-világbajnokok találhatók, így is kötődünk a sporthoz. Fellépésünk rendre a megelőzést szolgálja. Ezen a pályán már hetedik éve.” Meghívó kerül a faliújságra. Garami József mesteredzővel készülő találkára invitálják a szurkolókat az MTK Baráti Kör vezetői. Elnökük, Kosa György kihasználja az alkalmat a bemutatkozásra: „Négy-ötezres szurkolótáborunk van (a bajnokünneplésre csak két és félezren jöttek ki - a szerző megj.), ebből négyszázan tagjai a baráti körnek. Évi tagdíjat fizetnek, havonta találkozhatnak a játékosokkal, legközelebb Garami mester jön el közénk. Félévenként ankétot szervezünk, kiadványokkal kedveskedünk a szurkolóknak, egyesületi ajándéktárgyakat terjesztünk és jelentős összeggel, évi egymillió-kétszázezer forinttal támogatjuk az utánpótlás nevelését. Lelkesen készülünk erre a találkozóra is, amelynek még egy jelentősége van számunkra: Garami József az elmúlt bajnokin ült három- százötvenedszer az NB I-es kis- padon, a kezdő sípszó előtt erről is megemlékezünk.” Harminc perccel a mérkőzés előtt hatalmas zápor zúdul a játéktérre, de ez sem késlelteti a hazai kedvencek menetrend- szerű pályára futását. Rajongóik nagy üdvrivalgása közepette kezdenek bemelegíteni. Bezzeg az akasztóiak csak az égi áldás megszűnése után tűnnek fel a felázott gyepszőnyegen. Mire sípjába fúj Hanacsek, ideális fociidő uralkodik. Körülöttem csupa sikeréhes MTK-drukker. „Hány millió magyarnak okozunk ma bosszúságot?” - kérdezi a Fradi-táborra utalva az egyik. „Nyerünk, más itt nem fordulhat elő.” - hallom máshonnan. És a pályán valóban minden erre utal. Amikor Illés a második gólját is belövi, először harsan fel kórusban a „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!”. Aztán még rengetegszer, minél közelebb kerülünk a találkozó végéhez. Félidőben három nullával vonulnak öltözőbe a csapatok, és senkiben sem merül fel, hogy még bevehető lehetne az MTK bajnoki vára. Klubgazdaként ül a díszpáholyban Várszegi Gábor. Szórabírhatatlan tulaj hírében áll, de azért megpróbálok - akár egy kézfogásra - a közelébe férkőzni. Leheteüen, mert az eltűnés mestere, mindig ott nincs jelen, ahol keresik. Annál többször összefutok egy kedves kis bácsikával, akinek mellén a rendezői kitűző díszeleg. Nem érti, mit kérdek tőle, ezért az egyik raktárba hív. Ott már hallja kérdéseimet. „Nézer Istvánnak hívnak, ötvenöt óta vaA mérkőzés után Garami József bőrig ázva ölelkezett össze játékosaival. Mielőtt kinyílt a kapu gyök a klub raktárosa. Legutóbb Verebes edzősködése idején álltunk ilyen közel a bajnoki címhez. Részben ez itt a birodalmam, s a meccsek alatt rendező is vagyok. Inkább a vendégeket irányítom, az esetleges rendbontókra a fiatalok figyelnek. Nyolcvanhét évesen az eddigi legnagyobb élményem az volt, amikor húsz esztendeje Bukovi Márton vezetésével lett bajnok az MTK. Olyan kaliberű edzővel azóta sem találkoztam Magyarországon.” Aztán gólszürettel folytatódott a második félidő. Kétszer a vendégek, háromszor a hazaiak kapujában táncolt a labda. Hol örömükben tapsoltak az MTK- szurkolók, hol féltették az eredményt. Öt háromnál egy kimaradt Stadler-helyzetet követően így szól az egyik szomszédom: „Ilyenkor kit érdekel, ha öt null vagy öt négy lesz. Megnyerjük, és bajnok az MTK.” Neki lett igaza. A hármas sípszó után gejzírként tör fel a Hungária körúton a boldogság. Hosszú percekig tartó ütemes taps, éljenzés, a közönség bevonul a pályára. Körbefogja a kedvenceket, akik rövidesen alsónadrágban találják magukat az ünneplő tömeg közepén. Pezsgőben fürdik minden és mindenki. Az öltözőben tócsákban áll a folyadék, még a falak is megremegnek a hatalmas hangzavartól. Garami József bőrig ázva ölelkezik össze játékosaival. Még a sajtótájékoztatót is lemondja. Csak üzen: „Nagyon örülök, hogy megnyertük a bajnokságot. Gratulálok a csapatnak.” Valamivel később a lelátón tűnnek fel a futballisták, ahol a szurkolók dicshimnuszokat énekelnek nekik. Lehetetlen valakit is szóra bírni. Legelsőként Fülöp Ferenc klubigazgató tűnik fel a folyosón: „Ami játékosként nem sikerült, most vezetőként bejött. Nagyon boldog vagyok, csapatunk szerepelt a legkiegyensúlyozottabban a mezőnyben, úgy gondolom, megérdemelten lettünk elsők. Félúton vagyunk a csapatépítésben, mindenképpen olyan együttest akarunk összehozni, amelyik az európai porondon is megállja a helyét. Az első lépcsőfokot a magyar bajnokság megnyerése jelentette.” Illés Béla találatainak számát Prikler László felvételei hárommal növelte, és már-már behozhatatlannak látszik a gólkirályi versengésben: „Másodszor kerültem bajnokcsapatba, a mostani azért tűnik kedvesebbnek, mert frissek az élmények. Öt háromnál is volt még bennem némi feszültség, mert akkor már kicsit könnyen vettük a meccset. De amikor lefújta a bíró, hatalmas öröm kerített hatalmába. Bomba jó volt.” Már-már távoznánk, amikor feltűnik Garami József. Újra kiöltözve. „Csúcsra értem, hisz először lett bajnok a csapatom. Hamar sikerült eltalálnom az alaptizenegyet, és tagjai végig játszottak, csak sérülés miatt kellett változtatnom. Voltak mérkőzéseink, melyeken a csapatmunka diadalmaskodott, máskor az egyéni teljesítmény döntött. Tovább szól a szerződésem, jól érzem magam, így maradok a Hungária körúton.” Illés Béla az ünneplő szurkolók fölött mmm Úgy kell rúgni, művészkém... Esős időben, sáros, nagyon mély pályán játszott egyszer bajnoki mérkőzést az ötvenes évek nagy Kispestje. A lövések rendre leragadtak a pocsolyákban, az átadások nem érkeztek meg a címzettjeikhez, egyedül Puskásnak nem volt gondja. A kiváló csatár labdái mindig egy arasszal a talaj fölött süvítettek el, mindig megtalálta a társakat, sőt a kaput is kétszer bevette. A találkozó után Zelk Zoltán, a költő lelkendezve kérdezte tőle: Öcsi, hogyan lehet, hogy a maga lövései, átadásai mindig célba találtak? Úgy kell rúgni, műA hét fotója, avagy a kanadai jégkorongozók világbajnoki címet ünneplő emberrakása ŐTK-felvétel vészkém, válaszolta kacsintva Puskás Ferenc. Megvadult a ló Szerencsés kimenetelű baleset történt egy angliai lóversenyen. A Formidable Fiamé (Félelmetes Láng) nevű négylábú előbb ledobta lovasát, majd a nézők közé rohant és beleütközött egy babakocsiba. Csodával határos módon a kocsiban lévő kéthónapos kisfiút nem érte sérülés, annak ellenére, hogy Lee Marshall látványos szaltóval hagyta el ülőhelyét. A gyereket rögtön kórházba vitték, ám a kivizsgálás során az orvosok mindent rendben találtak nála. Egyébként a ló az ütközés után tovább folytatta vad futamát, de a tömegben végül sikerült őt lefogni. Senkit sem ért komolyabb sérülés. Új nézőcsúcs a jégkorong vb-n Új nézőcsúcs született a Finnországban lezajlott 61. jégkorong világbajnokságon: az ötvenkét találkozót Helsinkiben, Tamperében és Turkuban ösz- szesen 505 173-an látták. A vb-k történetében először ültek ötszázezernél többen a lelátókon. A helsinki Hartwall Areeny látogatottsága mérkőzésenként 9 715 néző volt. Több sportot, kevesebb vodkát! Alekszander Lukasenko, Fehéroroszország elnöke megrótta országa lakosait a vodka iránt érzett vonzalmuk miatt. Ugyanakkor felszólította őket, hogy kövessék a példáját, és sportoljanak. A negyvenkét éves politikus elárulta, hogy országát „sportos kormányzat” irányítja, mivel miniszter áll a labdarúgó-, a tenisz- és a síszövetség élén. Lukasenko szerint legkedvesebb időtöltése a sportolás.