Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-14 / 20. szám
1997. május 14. 15 Sport Noureddine Morceli egyelőre sikerrel állja a trónkövetelők rohamait A szófukar algériai, akiről a futása beszél Versenyszámában a nyáron már negyedik világbajnoki címét szerezheti M. Nagy László felvétele J. Mészáros Károly ________ Év tizedünk elején a marokkói Szaid Aouitát taszította le az ezerötszáz méteres síkfutás egyeduralkodói trónjáról, két- három éve meg őt akarja onnan eltávolítani a burundi Venuste Niyongabo. Egyelőre azonban Niyongabo inkább más távra menekült miatta. sikertelenül! Sőt a fiatal afrikai vetélytárs tavaly már beleunt abba, hogy képességeiből csak csupa második helyre futja, és átrándult a kétszer olyan hosszú távra, vagyis a 3000 méterre, amelyen az atlantai olimpián végre diadalmaskodhatott. így Noureddine Morceli három világbajnoki elsősége után nagyobb megerőltetés nélkül nyerhette Georgia állam fővárosában az 1500 méteres táv ötkarikás versenyét. Persze ebben az is közrejátszott, hogy várható nagy riválisa, a marokkói El Guerrouj az utolsó körbe induláskor éppen Morceli lábába botlott, elesett, és kisvártatva hiába eredt a mezőny nyomába, már csak utolsóként ért a célba, így a középtáv algériai királya könnyedén elbánhatott a többiekkel. Tegyem hozzá: sikere így is teljesen megérdemelt. Szlovákiai atlétarajongóként inkább a pozsonyi Slovnaft- versenyen gyakran rajthoz álló Niyongabo szemszögéből ismerhetjük behatóbban a Morcelivel vívott csatározásokat. A burundi fiú mindannyiszor fogadkozott: eljön az ő ideNév: Noureddine Morceli Született: 1970. február 21- én, Tenesben Állampolgársága: algériai Testi adottságai: 172 cm/ 62 kg Versenyszáma: 1 500 méter Legnagyobb sikerei: aranyje, és legyőzi Noureddinét, de hiába vártunk erre a napra. Elérkezett Stuttgart, majd két évre rá Göteborg, és mindig ugyanaz a kép tárult elénk a futópályán: Morceli haladt az élbolyban, könnyed léptekkel lopta a métereket, s amikor úgy érezte, rajta a sor, rákapcsolt, és teljesen faképnél hagyta vetéíytársait. Niyongabóval is ezt tette. Számtalanszor. Csoda-e hát, hogy a burundi futó Atlantában is inkább más távon próbálkozott? Neki lett igaza, mert így legalább mindkettőjüknek aranyérmet akaszthattak a nyakába. Mi azonban szegényebbek lettünk egy újabb csodálatos párharccal, amit e két kiváló futó csatározása nyújthatott volna nekünk. Talán majd az auguszérem az atlantai olimpián (1996), valamint a tokiói (1991) , stuttgarti (1993) és göteborgi (1995) világ- bajnokságon. Elsőség a Világkupában (1994), hetedik hely a barcelonai olimpián (1992) . tusi athéni világbajnokságon újra találkoznak. Vagy a fedettpályás idényben oly káprázatosán versenyző marokkói El Guerrouj lesz Morceli újabb trónkövetelője? Egyelőre azonban még a trónon van az algériai, és nem is lesz olyan könnyű onnan letaszítani. Versenyszáma egykori világcsúcstartója, az új-zélandi John Walker azt mondta róla, hogy ő minden idők legjobb középtávfutója. Kijelentése még annak kapcsán hangzott el kilencven- háromban, hogy Morceli egy mérföldön megdöntötte a brit Steve Cram nyolc évig érvényes világcsúcsát és előtte elhódította az ezerötszáz méteres táv legjobb idejét is. „Rekordjait a következő évtizedben feltételezhetően senki sem dönti meg. Különösen az egy mérföldön elért eredménye szenzációs, mert ez a táv a legnehezebbek egyike.” Kilencvenegyben vette át a több műtéten átesett Aouitától a váltóbotot. Tokióban úgy megverte a tizenegy évvel idősebb ellenfelét, hogy a marokkói kiválóság még a közelébe sem tudott férkőzni. Morceli feltűnése az atlétika egén magával hozta a párhuzamok megjelenését is, s az ezerötszázasok legfrissebb csillagát új Aouitának kezdték nevezni. Ez volt az egyetlen dolog, ami az egyébként szófukar algériait („Beszéljen helyettem a futásom”-szokta mondani) akkoriban kihozta a sodrából. Ő ugyanis első Noureddine Morcelinek tartja magát, és méltán: „Természetesen megtisztelő, ha egy ilyen nagy futóhoz hasonlítanak, de a nevemet azért nem változtatom meg.” Már akkor jelezte, hosszúra tervezi pályafutását: „A bátyám esetéből okulva igyekszem úgy edzeni, hogy elkerüljem a sérüléseket. Továbbra is elsősorban az ezerötszázra készülök, a nyolcszázra, ötezerre legfeljebb átruccanok.” (Bátyja, Abderahmane 1977-ben afrikai csúcsot futott és a negyedik helyen végzett a Világkupán, utána azonban kiégett, eltűnt a világ élmezőnyéből.) Noureddine különben bátyja unszolására lett futó. Tizenkét évesen indult először versenyen - három kilométeren a homokos tengerparton. Alig múlt tizenhárom esztendős, amikor négyszer hét kilométert futott hetente, két évvel később viszont már harminc kilométer volt a napi adagja. Tizenhét évesen második lett az ifjúsági viKilencvenegyben vette át Aouitától a váltóbotot. lágbajnokságon, de a szöuli olimpiára nem vitték ki, mert nem teljesítette az algériai szövetség által kiírt szintidőt. Tokióban aztán megszerezte első vb- aranyát, majd még kétszer ugyanezt megismételte. Augusztusban Athénban immár negyedik világbajnoki aranyérmét szerezheti. A legérettebb atlétakorban, huszonhét évesen. Sokáig akar futni, így módjában lesz még összecsapni várható trónkövetelőivel. Vajon meddig hagyja őt uralkodni a fiatalabb nemzedék? Névjegykártya Bernd Schuster befejezte... A problémás futballzseni Szabó Zoltán Befejezte pályafutását Bernd Schuster. A 37 éves egykori német válogatott labdarúgó elhagyta mexikói csapatát, az Universidad Nációnál együttesét, és hazatért Németországba, ahol hamarosan edzői tanulmányokba kezd. A futballista dicstelenül búcsúzott, miután összeveszett mexikói klubja vezetőségével. Elunta ugyanis, hogy jobbára csak a kispadon kap helyet, tizenhárom mérkőzés során mindössze háromszor lépett pályára. Luis Flores vezetőedző a tudomására hozta, hogy az idény hátralévő részében sem számít rá. Schuster ezután döntött úgy, hogy befejezi. Stílusosan búcsúzott a nehezen kezelhető egykori csillag, aki nemcsak remek játékával, hanem botrányaival is híressé vált. Schuster 1959. december 22-én Ludwigshafenben született, tehetségére hamar felfigyeltek, tizennyolc esztendősen a Köln szerződtette. A nagy munkabírású irányító középpályás az 1980-as Eb-n mutatkozott be a német válogatottban. Fantasztikus teljesítményt nyújtott, oroszlánrésze volt az aranyérem kivívásában. De már a kontinensviadalon összeszólalkozott a társakkal és a vezérkarral. Tíz hónappal később az egyik válogatott mérkőzés előtt hajnali négy órakor egy bárban találkozott Jupp Derwal akkori szövetségi kapitánnyal, aki nem vette jó néven a kimaradást. Még Schustemak állt följebb. Kijelentette, amíg Derwal lesz a tréner, nem ölti magára a címeres mezt. Később Franz Beckenbauer is meghívta a keretbe, ám neki is nemet mondott. így csak húsz alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben. Az Eb után a Barcelonához szerződött, ahol nyolc évet húzott le. Kezdettől fogva különcként viselkedett, volt úgy, hogy nem akart repülőre ülni, vagy sérülésre panaszkodott. Persze, komoly mécsesek előtt pénzzel mindig meggyőzték.. .Edzőinek is alaposan odamondogatott, például Udo Lattekot nyilvánosan alkoholistának nevezte. Egyáltalán nem élt aszkéta módon, ha kikapcsolódni vágyott, akkor nem érdekelte, hogy másnap rangadót játszanak. Az igazsághoz tartozik, hogy a zöld gyepen ritkán nyújtott gyenge produkciót, ezért sok mindent megbocsájtottak neki. De idővel betelt a pohár, és Nunez klubelnök útilaput kötött a talpára. Több mint fél évig nem futballozott, de mivel szerződése volt az együttessel, bíróságra adta az ügyet, és végül 3 millió dolláros kártérítéssel távozott a katalánoktól, éppen a legnagyobb ellenlábashoz, a Reál Madridhoz. Kezdetben dicsérték, ám később egyre inkább elégedetlenek voltak vele és menesztették. Ekkor a helyi riválishoz, az Atleticóhoz szerződött. Végül 13 éves spanyolJóval nagyobb karriert is befuthatott volna Arch ív-felvétel országi légióskodás után visszatért hazájába. Leverkusenben megváltóként fogadták. Eleinte nem is volt probléma, aztán a csapat tavalyi mélyrepülésekor mindenkit hibáztatott, csak saját magát nem. Pedig alaposan lelassult, liberóként csak úgy száguldoztak el mellette a gyors csatárok. Mivel idő előtt küldték el, 2 millió márkás lelépőt kapott. Ezután távozott Mexikóba. .. Tudását elismerték a toliforgatók is: 1980-ban második, 1981-ben és 1985- ben harmadik helyen végzett a legjobb európai labdarúgók listáján. Egy biztos, jóval nagyobb karriert is befuthatott volna... Sportolóktól hallottuk Kovács Ági és az Európa-csúcs Április végén az atlantai bronzérmes magyar Kovács Ágnes a budapesti Komjádi uszodában 2:25,31 perces idővel új Euró- pa-csúcsot ért el a 200 méteres női mellúszásban. A történtekről maga a főhős így nyilatkozott: „Rettenetesen izgultam, semmi másra nem emlékszem. Az járt a fejemben, amit Laci bácsival (edzője, Kiss László - a szerkesztő megj.) megbeszéltünk. Vagyis meghajtottam az első százat, sajnos túíságosan is, mert nagyon elfáradtam, úgy éreztem, hogy nem bírom a végét. Szívem szerint féltávnál abba is hagytam volna, de szerencsére átestem a holtponton. Bízom benne, hogy még jobb is leszek. Most azonban az iskolai évemen kell mielőbb túl lennem, hogy minden erőmmel csakis az úszásra, a napi nehéz edzésekre összpontosíthassak. Mert mindjárt itt a sevillai Európa-bajnokság, ahol nem tudom megmondani, mi lesz. De ott is jól akarok úszni, nagyon jól.” Bánfiék egyelőre a szakadékban Külföldi profiként átélt hétköznapjairól nyilatkozott Bánfi János, huszonháromszoros magyar válogatott labdarúgó: „Többnyire végigjátszottam a meccseket a belga Aalst csapatában, sajnos kieső helyen tanyázunk, így aztán az sem nyugtat meg, hogy engem a helyi szakemberek meghatározó játékosként tartanak nyilván. Most kezd kérdéssé válni, hogy a még három évig szóló szerződésem bizonyos pontjait újraolvassuk, vagyis, hogy esetleg eligazolok tőlük.” Van Almsicknak tabu a dopping Franziska van Almsick, a németek úszókiválósága a doppingról nyilatkozott: „Elsősorban azt kellene elérni, hogy valamennyi országban azonos feltételek között végezzék a doppingteszt mintavételét. Van Almsick (balról) nem retteg a doppingellenőröktől CTK-felvétel Ami engem illet, akár naponta is járhatnak utánam az ellenőrök, ezzel csak teljes „tisztaságomat” fogom újra és újra bizonyítani. Számomra a dopping tabu, és az is marad.” Mi érdekli Hingist? Martina Hingis tizenhat és fél évesen uralja a világ női teniszsportját: „Mindenki azt tartja a legfontosabbnak, hogy jutalomdíjaim elérték a kétmillió dollárt. Engem ez egyáltalán nem boldogít. Én nem a dicsőségért, még kevésbé a díjazásokért játszom, hanem mert szeretem a teniszt. A játék kedvéért. Mert számomra a tenisz szórakozás, kikapcsolódás. A többi nem érdekel.”
