Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-07 / 19. szám

1997. május 7. Újszerű - zenével, tánccal és szórakozással egybekötött - kosaras évadzáró Somorján Még a mezek is elkeltek Futballrajongók tippversenye Eltalálja a legjobb öt csapat sorrendjét? Ez a felvétel nem a somorjai évadzárón készült. Fotóriporterünk akkor kattintottá le a csallóközi csapatot, amikor még csak készültek a bajnokságra. Somogyi Tibor felvétele J. Mészáros Károly ___________ Ta lán nekem is mulatnom, szó­rakoznom kellett volna. Felsza­badultan ünnepelni a somoijaiak sporttörténeti sike­rét. Mint az a százharminc-száz­ötven fős vendégkoszorú, amely április tizenkilencedik napjának estéjén és másnapba nyúló éjsza­káján jelenlétével megtisztelte a Sporitelna Samorín kosarasait. Ha csak puszta, gyűlésszagú évadzárót hirdetnek, biztosan üresen tátongott volna a városi művelődési ház nagyterme. így azonban szórakozni, táncolni ér­keztek mindazok, akiknek vala­milyen közük volt az I. ligában olyan előkelőén szereplő csalló­közi együttes helytállásához: já­tékosok, edzők, vezetők, bírók, támogatók, szurkolók... Hatodik helyen ugyanis még soha nem végeztek az élvonalban a somoijaiak. De még ilyen össze­jövetelt sem csaptak. Nagy Ferenc klubelnök, házigaz­da a saját játékosait is meglepte a figyelmességével. Nem bankók­kal teli borítékokat osztogatott, azt rög­tön észrevettük. Ám a kedves kis ajándé­kok, virágszálak lát­hatóan jólestek a sztárallűröktől men­tes, szerény kosara­soknak, akikről az a hír járja, hogy a Csal­lóközben párját ritkí­tó kollektívát alkot­nak. Ezt már többen is aláhúzták, de a leg­gyakrabban Diósi Al­bert másodedző, a somorjai ko­sárlabda utánpótlásának istápo­lója:- Legnagyobb ütőkártyánk az egység. A fiatal csapatnak hatal­mas az akaratereje. Már elértük azt, hogy a rózsahegyieken kívül az élvonal többi résztvevőjével kiegyensúlyozott csatákat vív­junk. Számtalanszor csak egyné­hány ponttal maradtunk alul. Ha Lomjanská mellett két, „húsz­pontos” egyéniség is lett volna a csapatban, biztosan jóval több meccset nyerünk. Amit elértünk, valós képességeinket tükrözi. Amit tudtak és bírtak, elvégeztek a lányok. Szégyent egyszer sem hoztak ránk. Viera Lomjanská volt a csapat esze, motorja, türelmes karmes­tere. így aztán senkit sem lepett meg, hogy a szurkolók szavaza­tai alapján őt választották a csa­pat legjobbjának, legeredmé­nyesebben védekezőjének és szépének is. Minden első díjat elvitt, amit csak lehetett. Megér­demelten. Legalább olyan tapsot kapott, mint a bajnokság so­rán egy-egy szép ko­sara, gólpassza vqgy indítása után. Mikor azt kérdezték tőle, szerinte ki volt az együttes legjobbja, szemrebbenés nél­kül rávágta: az egész csapat.- Őrá igazán ez a jellemző - állít­ja Diósi mester. - Azt csak mi, edzők tapasztaltuk, és a játékos­társai, mennyi készség, segítési szándék van benne. Rengeteget köszönhet neki Safarit Kati, de a többi fiatalt is számtalanszor bá­torította, irányította. Időnként úgy tűnt, mintha a mérkőzése­ken is őket próbálná rendre já­tékba hozni, megfeledkezve hú­zóember! szerepköréről. Szóval mindent megtett azért, hogy ma­gával ragadja tapasztalatlanabb csapattársait. Mint egy bajnoki előtt, egymás után szólították ki a játékoso­kat: Konkofová, Tátosová, Tasková, Juríková, Safarit, Hargasová, Mitterpachová, Lomjanská, Nagy. Mindössze Petrovská és a hazautazott uk­rán Jamsík hiányzott. Utána azonban nem mérkőzés, hanem felszabadult szórakozás követ­kezett. így a hölgyek rövidesen fürge báli tündérekként tűntek fel a táncparketten. Voltak más színfoltjai is az est­nek. Peter Kovácik vezetőedzőt és társát, Diósi Albertét egy mar­cipánból készült mobiltelefon­nal lepték meg. Aki még emlék­szik arra, hogy tíz bajnokin ke­resztül adó-vevővel értekeztek, annak rögtön feltűnik, micsoda találó ajándékot kaptak. Bizony Kovácik edző lévai bíróingerlése azzal végződött, hogy kitiltották a kispadról, így társa közremű­ködésével a lelátóról volt kény­telen irányítani védenceit. Idő­kéréskor is ő mondta a tanácso­kat. Kivéve a kassai Cassovia ott­honában, ahol a vendéglátók olyan hangzavart keltettek, hogy egyszerűen nem lehetett hallani a mestert. Marcipánsípot ka­pott a jegyzőkönyv- vezető, az időmérő és a műsorközlő. Az utóbbi Somorján Ko­vács László. Belefúj­na sípjába, de hang nem jön ki belőle. Voltaképpen azon­ban marcipánmikro­font érdemelt volna:- Bejelentéseimet eléggé kordá­ban tartják az előírások, akármit nem mondhatok. Legörömte­libb az volt számomra, amikor véget ért az Istrobanka elleni győztes bajnoki, s bejelenthet­tem a végeredményt. Balul sült el a Myjava vendégszereplésé­nek eleje, amikor felmondta a hangerősítő a szolgálatot, így még a csapatokat sem tudtam bemutatni. Pedig akkor akartam közölni a nézőinkkel, hogy az előző fordulóban micsoda bra­vúros győzelmet arattunk Kas­sán, a Lokomotíva otthonában, így elmaradt minden, és csupán az ötödik perctől hallották a han­gomat. Aztán már mindvégig. Elárverezték a játékosok me­zeit is, amiből szép kis összeg jött össze. A legmagasabbra Hargasováénak az ára kúszott fel: kerek háromezerért kelt el, Safarité ötszázötért talált új gazdára. De a többi kosaras mezéért is röpködtek az egyre magasabb ajánlatok.- Szokatlan összejövetelünk, úgy érzem, új impul­zust adott mindnyá­junknak - jegyezte meg a klubelnök. - Játékosainknak, az edzőknek, a támo­gatóknak és a szur­kolóknak ezzel há­láltuk meg a fára­dozásukat. Tetszett a rendezvény, So­morján korábban ilyen még nem volt. Többen mondták: remélik, hogy az évadnyitón is találkozunk. Úgy legyen! Múlt heti számunkban újabb versenyre csalogat­tuk olvasóinkat. Ezúttal a futball világában jártas sportbarátok jóslatára va­gyunk kíváncsiak. Arra kell tippelniük, hogy az 1996/97-es idény befejez­tével mely csapatok végez­nek az első öt helyen az I. labdarúgóligában és a lab­darúgó NB I-ben. Mellé­kelt szavazólapunkon erre a kérdésre várjuk válaszai­kat. És hogy ne legyen egy­szerű a helyzetük, tippjei- ket - a közölt szelvényre írva - 1997. május 15-én éjfélig adják postára. A ké­sőbb küldött sorrendet 1. 2. 3. 4. 5. A beküldő neve és pontos címe: nem fogadjuk el. Tehát há­rom fordulóval mindkét pontvadászat vége előtt íezárjuk a találgatásokat. Címünk: Redakcia Vasár­nap szerkesztősége, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 820 06 Bratislava. A borítékra vagy a levele­zőlapra írják rá: „Focian­két”. Öt legeredményesebb tip­pelőnket CD-lemezzel és könyvvel jutalmazzuk. Szavazólapunkat múlt heti számunkban is megtalálja! A nyertesek listáját a két bajnokság befejezése után, utolsó júniusi szá­munkban közöljük. 1. 2. 3. 4. 5. Akadályvétel utáni tömegjelenet a világhírű liverpooli lóverseny leg­utóbbi viadalán CTK-felvétel Nagy Ferenc klubelnök még a saját játékosait is meglepte a figyelmes­ségével. Az edzők marcipán­ból készült mobiltele­font kaptak. Az 1996/97-es labdarúgó-bajnokság végeredménye: I. liga NB I Sportolóktól hallottuk Hill legnagyobb győzelme Nyolc évvel ezelőtt élete legna­gyobb győzelmét aratta Damon Hill Forma-l-es világ­bajnok. Akkor született Down- kóros fia. „Mikor Olivér világra jött, elnémultak az orvosok. Furcsa csönd uralkodott el a szülészeten. Miután elvégez­ték az ilyenkor szokásos első vizsgálatot, az orvosok és nő­vérek sajnálkozva néztek rám. Feleségemmel, Georgiával megértettük: valami nincs rendben. Ám a Down-kór akkor még ismeretlen volt szá­munkra... Eleinte néhány ször­nyű napot éltünk át. Hatalmá­ba kerített a szomorúság és a kétségbeesés. Addig egyikünk sem tudott semmit erről a kór­ról. Az orvosok már az elején csak szomorú jövőt jósoltak a fiunknak, és azt tanácsolták, hogy helyezzük el valamelyik, fogyatékos gyerekeknek fenn­tartott intézetben. Ezzel nem értettünk egyet, mert így le­mondtunk volna róla. A kezde­ti sokkból felocsúdva fokozato­san megszerettük, és eldöntöt­tük, velünk marad... Olivér kis­sé más, mint a többi gyerek. Lassabbmi fejlődik. Ám érze­lemvilága azonos a vele egyko- rúakéval. Szereti, ha átölelem, megcsókolom, ha lefekvés előtt mesét olvasok neki, és ha valahol külföldön vagyok ver­senyen, mindig jó éjszakát kí- Hillt jóformán csak a versenypályáról ismerjük, pedig gyengéd apa- vánva, telefonon puszit küldök ként is kitesz magáért CTK-felvétel neki.” Kaszparov: Más irányt vesz a PC A Kérdéssel fordultak Garri Kaszparovhoz, a Profi Sakko­zók Szövetségének (PCA) életre hívójához: vajon meg- szűnik-e a szervezet azzal, hogy újra összevonják a vb- címért folyó harcot, s egyet­len világbajnoka lesz a sport­ágnak. „Nem, egyáltalán nem szűnik meg a PCA. Egy­szerűen csak megreformál­juk, alkalmazkodnia kell az új körülményekhez. Eddigi célunk - ami tévesnek bizo­nyult - az volt, hogy egy sajá­tos profi sakkszövetség és egy szponzorokkal együtt­működő szervezet szimbiózi­sát hozzuk létre. Ez a termé­szetellenes keverék nem mű­ködött kellőképpen. A profi szövetség nem vált be, a nagymesterek egyáltalán nem támogatták, nyugtalaní­totta őket a FIDE és a PCA közti feszültség. Voltakép­pen háború dúlt szervezete­ink között, s mindkét fél a nagymesterek megszerzése érdekében úgy viselkedett, mintha árverésen lenne. Ez rengeteg pénzébe került a PCA-nak, a FIDE meg romok­ban hever. Ezért úgy döntöt­tünk, hogy tevékenységünk körét megváltoztatjuk: a PCA a jövőben csupán a szponzo­rok és a tornák szervezésére törekszik majd.”

Next

/
Thumbnails
Contents