Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-08 / 2. szám
Sport 1997. január 8. Amit elárul (hat) keresetéről az élvonalbeli futballista, ezúttal: Hornyák Zsolt Csak tigris, nem milliomos Áfc 2 ti« »>■«—» — <■ h mu #VJï' à FŰM RAOia 4 Egyetlen őszi gólját rimaszombatban szerezte A szerző felvétele Olvasói ankét Ki volt 1996 legjobb szlovákiai magyar sportolója? Gazdag József __________ Az utóbbi három évben a kassai FC csapatában egy poszt kivételével mindegyiken kicserélődött néhány játékos. A védelem bal oldalát Hornyák Zsolt sorozatos jó teljesítménnyel magabiztosan uralja. Úgy látszik, jó szemük volt azoknak a kassai menedzsereknek, akik három évvel, ezelőtt az akkor húszesztendős labdarúgót elcsalták a pozsonyi Slovanból. Nem bántad meg, hogy annak idején a bajnokcsapatból Kassára szerződtél?- Nem. Igaz, eleinte furcsa volt számomra az új klubomban uralkodó légkör. Tudniillik itt egyedüli cél a bajnoki cím megszerzése. Minden más helyezés kudarc. Nos, ez az elvárás annyira érződik nálunk mindenben, hogy olykor szinte bénítóan hat a teljesítményünkre, a csapatmunkára. Három évvel ezelőtt és azóta is a bajnoki címért kell küzde- nünk. A klub nekünk ehhez minden feltételt teljesít, és annak fejében elvárja tőlünk a sikeres szereplést. Ez az elvárás egyikünkre-másikunkra nyomasztóan hat. Ki idővel megbirkózik vele, ki pedig képtelen megszokni ezt a légkört. Nem csoda tehát, hogy a csapatban az utóbbi időben szokatlanul sok játékos cserélődött ki. Te megszoktad már, vagy...?- Csak részben. Igyekszem magam mindenáron meggyőzni arról, hogy ha csak a focinak és a fociból élek, akkor ezekkel a körülményekkel meg kell barátkoznom, alkalmazkodnom kell a klub feltételeihez. Bár ami azt illeti, nálunk azért túl nagy a szigor. Ha ugyanis valaki a vezetőségből este meglátna engem valahol, hogy sört Neve: Hornyák Zsolt Született: 1973. május 1-én, Párkányban Testi adottságai: 184 cm/ 79 kg. fogyasztok, biztosan gondom származna belőle. Egyfajta apácaélet ez. Igaz, akinek nem tetszik, az elmehet. Én szeretem annyira a focit, hogy inkább maradok. Hogy érzed, biztos a helyed a csapatban?- Nem érzem magam biztos tagnak és azt hiszem, mások sem. Itt naponta bizonyítani kell, meg kell küzdeni a helyünkért. Ami persze nem rossz, mert a bizonyítási vágy csak előbbre viszi az embert a sportban is. Az első kassai éved során mintI. ligás mérkőzések száma: 96 Első ligás gólok: 3 Eddigi egyesületei: Slovan Bratislava, FC Kosice ha idegesebb lettél volna a pályán, mint jelenleg. Akkor össze is gyűjtöttél néhány sárga lapot...- Ez tény, elismerem. De a szabálytalannak ítélt becsúszásaimat nem az idegesség szülte, hanem a játékstílusom. Nem félek a közeli párharcoktól, én a frissességet, a lendületet igen fontos tényezőnek tartom. Mostanában már kevesebbet szabálytalankodók, mert jobban ki tudom számítani a labda útját, illetve a csatár mozdulatait. Az erőnléttel pedig nem állok hadilábon. A klub himnusza tigriseknek említi a játékosokat, sok szurkoló pedig elsősorban milliomosoknak tartja a kassai FC focistáit. Te minek érzed magad inkább, tigrisnek vagy milliomosnak?- Egyértelműen tigrisnek. Szeretek hajtani, küzdeni, nem ismerek elveszett labdát. Nekem ül ez a stílus, az ilyen játékfelfogás. Milliomos pedig nem vagyok. Sajnos. De talán az anyagi ellátásra nem lehet panaszod...- Szó se róla, tisztességesen megélek belőle. Egyesek ugyan irigylik tőlünk az országos átlagnál magasabb bért, ám én úgy érzem, az élvonalbeli labdarúgók megérdemlik azt. Nekünk általában másfél évtized áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megalapozzuk magunk és családunkjövőjét. Gyermekkorom óta nincs vasárnapom, mert a hétvégeket is a pályán töltöm. Alig van időm arra, hogy itt-ott meglátogassam a Pozsonyban élő szüléimét, Kö- bölkútra pedig, ahol a gyermekéveimet töltöttem, el sem jutok. Edzés-mérkőzés, edzésmérkőzés szinte szünet nélkül. Télen és nyáron egyaránt. Csoda hát, hogy a magamfajta ember harmincöt éves korára belerokkan az addigi állandó megterhelésbe? Tehát nem semmiért kapjuk a fizetésünket. Egyébként a milliókról szóló legendákból a játékosokat ki lehet hagyni. Nem mondom, a kassai klub az új játékosok vásárlásakor nem garasoskodik, de a futballisták havi bére itt is nagyjából annyi, mint az élvonalban tanyázó hat-hét többi klub mindegyikében. A prémiumért pedig igencsak meg kell küzdenünk. Mikor leszel tagja az országos válogatottnak?- Szeretnék az lenni, de hogy mikor érkezik el annak az ideje, nem tudom. A válogatott szakembereinek népesebb játékosgárdával kellene próbálkozniuk, s ha egyszer valakit bevesznek a keretbe, akkor annak valamelyik mérkőzésen lehetőséget is kellene adni. Zva- ra klubtársam például kerettag, de bizonyításra még nem nyílt alkalma.. Meddig maradsz Kassán?- Amíg a szakvezetők elégedettek lesznek velem, s bizalmukat élvezve biztos csapattagnak számítok. Egyelőre más terveim nincsenek. Illetve csak az, hogy harmadik nekifutásra csapatom megszerezze a bajnoki címet. Múlt heti számunkban an- kétot hirdettünk olvasóinknak az 1996-os év legjobb szlovákiai magyar sportolójának megállapítására. Bárki szavazhat a mostani számunkban is közölt szelvény kitöltésével és beküldésével az alábbi címre: Vasárnap szerkesztősége, P. O. BOX49, Prievozská 14/A, 920 06 Bratislava, a borítékra vagy a levelezőlapra írják rá: „Az év sportolója”. Élvonalbeli sportolóink közül bármelyik szlovákiai magyar versenyző számításba jöhet, csakis önökön múlik, kiket választanak. Ha figyelemmel kísérték a Vasárnap tavalyi számait, Hajtós a sikertelenségről Hajtós Bertalan magyar csel- gáncsozó Barcelonában csak ezüstérmet szerzett, döntetlen állásnál a bírók ellenfelét hozták ki győztesnek. Szöuli és adantai reményei elúsztak. Egzisztenciálisan sem a legjobb egy sportolónak az ilyen állapot. „Ezt mát Barcelona után volt szerencsém megtapasztalni. Mert hiába érzett velem együtt az ország, hiába integettek, szorongatták a kezemet a Körúton is az emberek, ha egyetlen szponzor sem akadt, aki mellém állt volna. Csak kisebb dolgokkal, sportruházattal vagy az építkezésemhez szükséges építőanyaggal támogattak, holott nem is kértem túl sokat... Márpedig enélkül, ugye, lehetetíen talpon maradni. sokukról olvashattak. Elég ha hármat kiválasztanak közülük, és sorrendbe állítják őket. Az első helyért három, a másodikért kettő, a harmadikért pedig egy pontot szereznek a sportolók. Aki a legtöbb pontot gyűjti, az lesz 1996 legjobbja. Az olvasói ankét kiértékelése után a győztesről külön olvashatnak lapunkban. A dobogós sorrendet eltaláló tippelőink közül hárman könyv- és egyéb jutalomban részesülnek. Beküldési határidő: 1997. január 15. A szavazás eredményeit és a díjazott olvasók névsorát utolsó januári számunkban közöljük. Vána visszatérése a halálból Josef Vána, negyvennégy éves cseh zsoké kilencven- négyjúniusában Baden-Ba- denben leesett a lóról, és súlyosan megsérült. Később a klinikai halálból visszatérve fél tüdejét kivették, ám öt hét múltán újra nyeregbe ült. Az orvosok sem óvták a versenyzéstől? „Az első jelzések alapján már sohasem ülhettem volna a ló hátára, mert úgy mondták, hogy éppen szusszal nem fogom bírni a lóversenyt... Nehézségeim csak kezdetben voltak. Azt mondták az orvosok, hogy a tüdő olyan, mint a léggömb, melyet eredeti nagyságára is fel lehet fújni. Tavaly voltam egy kivizsgáláson és ott megállapították, hogy fél tüdőm kapacitása nagyobb, mint az embereké általában.” Névjegykártya 1996 legjobb szlovákiai magyar sportolója: Név (sportág) 1....................................................................................................... 2.......................................................................................... 3....................................................................................... A beküldő neve és pontos címe: Sportolóktól hallottuk Amstrong és a mindennapi ébredés öröme Láncé Amstrong, huszonöt éves amerikai kerékpáros világbajnok herezacskórákban szenved: „Eleinte rengeteget sírtam. Ez volt az első gyógyír a szörnyű bejelentésre. Az ember kénytelen a halálra gondolni, mert a felhőtlen égről egyszeriben a közelébe férkőzött. Azelőtt úgy gondoltam, hogy a halál és az élet két különböző, egymással szemben fekvő parton található. Ma másképp látom a dolgokat: az élet és a halál egymás mellett haladnak és senki soha nem tudja, mikor keverednek össze, mikor keresztezik egymás útját... Nem adom fel. Nővel szeretkezhetek, örülhetek, gyerekeim születhetnek. Mielőtt kemoterápiás kezelésre kezdtem járni, spermáimat megfelelő helyre helyeztem el... Nem adom fel, örülök minden reggelnek. Élni akarok!” Mi bújkál(t) Horváthban? Nem éppen jó évet zárt tavaly Horváth Attila világbajnoki bronzérmes magyar diszkoszvető. Ráadásul atlantai gyenge szereplése után „ismeretlen betegség” vette le a lábáról. „Fogalmam sincs róla, hogy mi lehetett. Rengeteg vizsgálatot elvégeztek, de valamennyi negatív eredményt hozott. Végül az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy az idegi fáradtság okozta a levertséget, a fulladásos tüneteket. Kaptam egy gyógyszert. Ez - úgy tűnik-használ. Napi egy szemet kell beszednem. Egyelőre az elsődleges célom a teljes gyógyulás. Az 1996. év álmomban se jöjjön elő... Az olimpia remek élmény volt. Persze a 10. helynél többre számítottam. Valószínűleg már akkor bennem bujkált a betegség.” Pádár pulzuszavarai Atlantában csupán hat percet töltött a pályán Pádár Ildikó, az FTC-Polgári Bank huszonhét éves beállósa. Azóta eltűnt a magyar kézilabda élmezőnyéből. Beteg. „Mégjú- niusban, a marcali edzőtáborban fedeztem fel, hogy százhúsz körül van a nyugalmi pulzusom. Ez, ugye, nem normális. Ki is derítették, hogy a pajzsmirigyemmel lehet baj, de a kivizsgálás az olimpia utánra maradt. Elvben ez örökölhető betegség, de az én családomban nem volt eddig rá példa. Azt is megnézték, nem nő-e befelé, mert akkor a légzéssel lehettek volna bajok, de szerencsére nem volt ilyen gond. Azóta heti egy vérvétel, háromfajta gyógyszer, amit szedek, senkinek sem kívánom. Igaz, most már úgy tűnik, rendbe jöttem. Csak hát kihagytam a nyári felkészülést, ami hiányozni fog.” Merlene (jobbról) győztesként ér a célba Archív-felvétel Ottey a férfiaknak Merlene Ottey világhírű j a- maicai vágtázónő már kétszer elvált. Legutóbb az olasz Stefano Tillit hagyta Milánóban és Monté Carlóba költözött. „Be akarom bizonyítani a férfiaknak, hogy sok esetben példát vehetnek rólam. Kerek tizenhat éven át mindig formában voltam, hajlandó voltam alávetni magam a gürizésnek, lemondani a világ örömeiről, eredményeket hozni, túltenni magamon. És folyton arra törekedtem, hogy ne kerítsen hatalmába a fásultság, a tehetetlenség. Úgy érzem, hogy példám kellő mértékben ösztönözhetne számos, stresszben szenvedő férfit.”
