Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-07 / 19. szám

Modern élet 1997. május 7. 5 Pusztít a modern társadalom legújabb betegsége, a munkamánia Korunk Sziszüphoszai A hegymagasságú hullámok minden előjel nélkül jelennek meg Szélcsendes időben támadnak Pusztító hullámok Amikor kollégái esténként már a tévé képernyője előtt szundi­kálnak, Kurt megszokott kábító­szeréhez nyúl. Az ő éjszakáit nem az álom vagy a szórakozás tölti ki. A személyzeti osztály fő­nökének ópiuma a munka, s a legnagyobb élvezetet számára a költségek számolása jelenti. A cégből akkor megy el, amikor a takarítónők megérkeznek. Lá­nyait már hetek óta nem látta. Haza csak aludni jár. Diagnózisa beteges munkafüg­gőség. A Német Szövetségi Köz­társaságban mintegy száz­kétszázezer embernek a munka nem a fél, hanem az egész életét kitölti, legalábbis ezt állítja Stefan Poppelreuter német pszichológus. A workholisták épp annyira ragaszkodnak a munkához, mint a kábítószere­sek a fecskendőjükhöz. „Többségük addig dolgozik, amíg a kimerültségtől össze nem esik” - összegzi megfigye­léseit Poppelreuter. „Csak akkor kérnek segítséget, amikor a szervezetük felmondja a szolgá­latot.” Gyomorfekély, magas vérnyomás, álmatlanság, kon­centrációs zavarok, fejfájás, szívproblémák, szorongás és depresszió- ezek a tartósan fog­lalkoztatottak leggyakoribb egészségügyi problémái. Az or­vosok mindössze a kimerültség szindrómáival foglalkoznak, de az okokat gyakran nem sikerül megfejteniük. Szinte az összes beteg tagadja, hogy beteges munkafüggőségben szenvedne. A fáradhatadanul dolgozók, általános vélemény szerint, a munkáltatók számá­ra valóságos áldást jelentenek. Pedig a valóság ennek az el­lenkezője. „Az a fő­nök, aki a munka megszállottja, tönk­reteheti a vállalatot” - figyel­meztet Peter Berger, a Bad Zwesten-i Hartwald klinika ve­zető pszichológusa. A workho­listák magukra vállalnak min­den munkát, abban a meggyő­ződésben, hogy ők mindent job­ban tudnak, ezáltal megfosztják a kollégáikat a motivációtól. A munkamániás ész nélkül veti bele magát a munkába, közben csökken a teljesítménye, hibá­kat követ el, amit még több munkával próbál jóvátenni. S kezdetét veszi egy ördögi kör. Az egészségtelen szorgoskodás ugyan a teljesítményorientált társadalom tipikus kísérőjelen­sége, mégsem új dolog. Ferenczi Sándor magyar pszichoanalitikus már 1919-ben leírja az úgynevezett „ va­sárnapi neurózis” tüneteit - a fejfájás, rosszullét, hányin­ger azoknál a páci­enseknél jelentke­zett, akiknek hétvé­gén nem volt mit csi­nálniuk. 1971-ben az amerikai Wayne Oates felismeri e betegség és az alkoholizmus közötti párhuza­mokat, s a tünetegyüttest „workholizmus”-nak nevezi el. Az újkor önkéntes Sziszüpho­szai e betegség négy klasszikus fázisán mennek keresztül: A bevezető fázisban a gondola­taik mind gyakrabban fordul­nak a munkájuk felé. A személyi kacsolatok elveszítik jelentősé­güket. Jelentkezik az önvád, s a heteg elkezd titokban dolgozni. A kritikus fázisban a beteg sok elfoglaltságában keresi a ment­séget. Agresszívvé válik, ha a többiek erről kérdezik. Végül az egész életét a munkájához idomítja. A krónikus fázisban egyre több és több munkát vállal magára, de munkájának nincs konkrét célja. A munkáján kívül már semmi más nem érdekli. A végső fázisban a teljesítménye rohamosan csökkenni kezd, s a beteg fizikailag-lelkileg egy­aránt összeomlik. Noha a betegség folyamata a legtöbb esetben hasonló, a pszi­chológusok több kiváltó okra fi­gyeltek föl. Stefan Poppelreuter két alapvető sémát vázol fel könyvében. 1. Menekülés a problémák elől. Az ilyen típusú emberek a mun­kába fojtják személyes vagy tár­sadalmi problémáikat. Menekü­lésük ráadásul még pénzzel, előmenetellel, társadalmi elis­meréssel is jár. A stressz követ­keztében a testben felszabaduló hormonok, így az adrenalin, noradrenalin vagy a kortizol a droghoz hasonló hatást válta­nak ki - rövid ideig tartó feldo- bottságot és eufóriát keltenek. Idővel a beteg teljesen elveszíti azt a képességét, hogy a munka­helyén kívüli problémákkal megküzdjön. Ezzel szemben in­kább a munkához fordul, mint droghoz. 2. Belső késztetés. Ezek az em­berek azért dolgoznak, hogy mi­nél magasabb hatalmi pozíciót érjenek el. Csak a főnök széké­ben van olyan érzésük, hogy mindent ellenőrzésük alatt tar­tanak. De a tempót ezután sem képesek visszafogni. Ahelyett, hogy a munkát megosztanák másokkal, mindent egyedül csi­nálnak, és túlterhelik magukat. Mindkét típus nemtől, munká­tól, foglalkozástól függetlenül kialakulhat. Természetesen nem minden sokat dolgozó em­ber beteg, ha amellett a szabad­idejét, legyen az bármilyen ke­vés, ki tudja használni. A workholista számára ugyanis a szabadidő kész katasztrófa. Ezért a workholisták terápiájá­nak egyik lényege, hogy megta­nuljanak szórakozni, megtanul­ják élvezni a pihenést. (Focus) A tengeren nem csupán a viha­rok idézhetnek elő katasztrófát. Számos hajó pusztulását várat­lanul - szélcsendes időben - tá­madó, gigantikus méretű hullá­mok okozták. Veszélyességükre jellemző, hogy 1942-ben Skócia partjainak közelében, a 15 ezer amerikai katonát Angliába szál­lító hatalmas óceánjárót, a Queen Maryt majd­nem felborította egy ilyen, minden előjel nélkül megjelenő, hegymagasságú hul­lám. A különös jelenség le­írására a közelmúlt­ban két amerikai ma­tematikus, Fomberg és White kidolgozott egy modellt. Eszerint a tengeráramlatok és a nagy ki­terjedésű örvénymezők az óce­án állandó hullámzását bizo­nyos esetekben szokatlanul nagy hullámokká koncentrál­hatják. Leggyakrabban Dél-Afrika dél­keleti partjainál jelennek meg ilyen magányos hullámok, a méretük is itt a legnagyobb. Nincs olyan év, hogy ne okoz­nák néhány, a Közel-Keletről Európába vagy az Egyesült Álla­mokba tartó óceánjáró pusztu­lását. A hajók, hogy sebességü­ket növeljék, a Dél-Afrika part­jai mentén dél felé áramló Agulhas-áramlás mentén ha­ladnak. Az uralkodó szélirány következtében ez az áramlás gyakran találkozik a vele csak­nem szemközt haladó állandó hullámzással. A hullámok és az áramlás kölcsönhatására meg­változik a hullámzás iránya, és a hullámok sűrűbben követik egymást. Az elmélet szerint a keskeny, gyors áramlás okozta irányváltozás jócskán növelheti a hullámok magasságát: az áramlás lencseként fókuszálja a hullámzást. A számítógépes szi­muláció szerint a magányos hullámoknak jellegzetes az alakja: egy bemélyedést követő meredek emelkedés. Ez egybe­vág azzal, ahogy a magányos hullámokkal találkozó tengeré­szek leírják a jelen­séget: a hullám előtt „egy lyuk je­lent meg a tenger­ben”. Fomberg és White most elméletileg kiszámította, hogy milyen valószínű­séggel keletkez­hetnek különlege­sen magas hullá­mok egy szabálytalan áramlási fluktuációs mező különböző pontjaiban, az áramlást keresz­tező szabályos hullámok hatá­sára. A hullám keletkezésének valószínűsége elsősorban attól függ, hogy a hullámzás milyen hosszan keresztezte az örvény­mezőt, és csak kisebb mérték­ben függ az örvénymező szerke­zetétől. Ajelenség egyelőre csak az elmélet szintjén kutatható. A fő probléma, hogy ilyen hullá­mok viszonylag ritkán kelet­keznek, s még ritkábban észlelik őket, így nincs elég megbízható adat ahhoz, hogy a matematikai modellt ellenőrizni lehessen. A kutatók azt remélik, hogy a modell segítségével meghatá­rozhatják, hol keletkeznek vi­szonylag gyakran magányos hullámok. Ennek ismeretében a hajók továbbra is kihasznál­hatnák az áramlások sebesség­növelő hatását anélkül, hogy túl nagy kockázatot vállalnának. Science News A munkamániás csak akkor érzi jól magát, ha nyakig elmerül a munkában A work­holista szá­mára a sza­badidő kész katasztrófa. A hullám előtt egy lyukjelent meg a tenger­Mozaik Veszélyes illúzió Az alacsony kátránytartalmú cigaretták, amelyek a dohá­nyosok számára állítólag ki­sebb veszélyt jelentenek, a tü­dőrák helyett csupán egy más­fajta rákot okoznak. Azoknak a a kísérleteknek az eredménye­képpen, amelyeket húsz éven keresztül folytat­tak svájci tudósok, bebizonyosodott, hogy a hagyomá­nyos cigaretták el­sősorban a fő lég­zőszervek rákjáért felelősek, míg az alacsony kátrány­tartalmú cigaret­ták a periférikus légzőszervi terüle­tek megbetegedé­sét okozzák. Nehéz összeha­sonlítani, melyik változat elfo­gadhatóbb: ha nem léteznének a hagyományos cigaretták, az említett kutatás alapján a vilá­gon a rák következtében tör­tént elhalálozások legfőbb okozói épp az alacsony kát­ránytartalmú dohánytermé­kek lennének. Energikus tinédzserek A tinédzsereknek elképzel­hetetlenül sok energiájuk van - mondja Gerry Fűnk angol fiziológus. - Ha valaki ezt felismerve a hónuk alá nyúl, kiváló sport- vagy épp szellemi teljesítményekre lehetnek képesek. Ne higy- gyék, hogy az iskolában túl vannak terhelve. Még így is épp elég kihasználatlan energi­ájuk marad. Gerry Fűnk azt állítja, hogy minden ember rendelkezik egy bizonyos mennyiségű energia- többlettel, amit ki kell magából adnia. A felnőtteknek kevesebb ilyen „fölösleges” energiájuk van, ezért nem tudatosítják, hogy a felhalmozott energia a tizenévesekben úgy vibrál, mint egy időzített bomba. Ha nem szabadulnak meg tőle a munka, a sportolás, a tanulás vagy valami más nemes elfog­laltság közben, bizonyos, hogy valami destruktív tevékenység­re fogják fordítani. A nap és az egészség A napon való tartózkodás az emberek számára több opti­mizmust, jobb kedvet és ter­mészetesen jobb egészségetje­lent. A helyi egészségügyi sta­tisztikák szerint Nagy - Britannia vagy Északkelet- Franciaország lakossága köré­ben háromszor akkora a való­színűsége annak, hogy öngyil­kosságot követnek el, mint a napos Korzikán élőknél. Az észak-franciaországi Galais ki­kötőváros környékén élőknek háromszor nagyobb az esélyük arra, hogy emésztőrendszeri rákban betegszenek meg, mint a Pireneusokban élőknek, s hogy májcirrózisban halnak meg, annak háromszor akkora az esélye, mint a Korzikán élőknek, akik közismerten sok bort fogyasztanak.

Next

/
Thumbnails
Contents