Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-16 / 16. szám
Sport 1997. április 16. Hogy ízlik Telek Andrásnak a szlovákiai profikenyér? Késik a nemzedékváltás a női teniszben Manci tigrisszerepben Pályára futnak a kassai tigrisek. A sorban az első: Telek András Berenhaut Róbertfelvétele Hingis - és még ki? J. Mészáros Károly Ifj. Gazdag József __________ Má r elcsitulni látszottak a Varga-Telek edző-játékos konfliktus hullámai, amikor egy (számunkra) hihetedennek tűnő hír látott napvilágot: Telek András, a Ferencváros volt csapatkapitánya, sokszoros magyar válogatott, akit képességei alapján a mai magyar labdarúgás egyik legmeghatározóbb és legkiemelkedőbb alakjának tartanak, az 1. FC Kosice csapatához igazol. Azóta már eltelt néhány hét, és Manci (Telek beceneve) kéziratunk leadásáig hatszor öltötte magára a narancs- sárga-sárga-kék mezt, mindannyiszor szokásos formáját hozva. Az általa vezérelt kassai védelem sokáig átjárhatadannak tűnt, tavasszal ugyanis csak az ötödik fordulóban kaptak először gólt a vasgyáriak. Hogy ízlik Teleknek a szlovákiai profikenyér? Erről is beszélgettünk a népszerű magyar játékossal, akiért a honi futballban eddig a legnagyobb összeget fizették ki. Árát hivatalosan senki nem közölte. Szerződésed két évre szól. Elégedett vagy a benne foglaltakkal? Igen, teljes mértékben. Melyek voltak azok a szempontok, amelyek alapján úgy döntöttél, hogy elfogadod a kassai FC ajánlatát? Elsősorban azért döntöttem úgy, ahogy döntöttem, mert az övék volt a legkonkrétabb ajánlat, és persze nem elhanyagolandó tényező az sem, hogy Kassa közel van Magyarországhoz, ezáltal nem érzem magam annyira magányosnak, mintha esedeg egy távoli országban lennék. Zökkenőmentes volt-e a beilleszkedés? Véleményem szerint ez egy hosszabb folyamat, nem egyik napról a másikra történik, ennek ellenére az a benyomásom, hogy szeretnek a társak, úgyhogy eddig semmi gond. Neve: Telek András Született: 1970. dec. 10-én Eddigi klubjai: Ferencváros (1989-1997), FC Kosice (1997-) Mérkőzések a magyar váloMegérkezésedkor azt nyilatkoz- tad, szeretnél megtanulni szlovákul... így van, rendszeresen veszek nyelvórákat, és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy mihamarabb szót tudjak érteni ezen a nyelven is. Színvonal tekintetében van-e különbség a magyar és a szlovák élvonal között? Hát... nagyon nehéz dolog a kettőt összehasonlítani, de az első meccsek alapján úgy érzem, ez jobb bajnokság, hajtósabb, többet futnak a játékosok, nagyobb az iram. Milyen a légkör a klubon belül - nem nehezedik-e túl nagy nyomás a játékosokra? Tény, hogy magasak a célok, hiszen mindenképpen csak a bajnoki cím megszerzése lenne az elfogadható eredmény az idény végén, de ez így is van rendjén. Szágatottban: 24 Bajnoki találkozók Szlovákiában: 6 (április 9-ig) Lőtt gólok száma: 0 (április 9-ig) momra ez az igazán izgalmas és érdekes feladat, meg aztán nem volt ez merőben más a Fradiban sem. Dunaszerdahelyen tiszteletkört futottál... Igen, nagyon jólesett a fogadtatás, amiben részesültem, az emberek kedvesek voltak, valóban öröm volt játszani, még ha a teljesítményemmel nem is voltam teljes mértékben elégedett. Nem félsz egy kicsit attól, hogy a szlovák bajnokság (csakúgy, mint az izraeli vagy a francia másodosztály) nem üti meg Csank mércéjét, már ami a válogatottba való bekerülést illeti? Nem igazán foglalkozom most ezzel: a lényeg számomra az, hogy itt, az új klubomban tudásomhoz mérten játsszak, megfeleljek az elvárásoknak, és nem utolsósorban, hogy jól érezzem magam. Eddig ezzel nincs baj. Huszonhat éves vagy. Mik a terveid a jövőt illetően? Szerződésem lejárta után még minimum két évet szeretnék focizni, tehát úgy harmincéves koromig mindenképpen játszani akarok. Esetleg újra a Ferencvárosban? Nem tudom, nem valószínű, mert a Kassa kérhet majd értem olyan árat, amit nem biztos, hogy a Fradi meg tudna fizetni. Labdarúgó pályafutásod során mi volt az az esemény, amely a legszebb emlékként maradt meg benned, illetve mit szeretnél mielőbb elfelejteni? Annak idején a belga Anderlecht kiverése a BEK-ből rendkívüli élményt jelentett számunkra, hiszen ezáltal bejutottunk a Bajnokok Ligájába. Hogy a kérdés másik részére feleljek: nagyon fájt minden egyes mérkőzés, amikor a válogatottal vereséget szenvedtünk. Ki ma a legjobb magyar labdarúgó Telek András szerint? Húha! (Hosszas töprengés után tétova kérdés): Lisztes Krisztián? Elképzelhetőnek tartod, hogy a válogatott kijut a kilencvennyol- cas franciaországi világbajnokságra? Szerintem nagy esély van rá, és kétségkívül fordulópont lehet a soron következő idegenbeli selejtező-mérkőzés Svájc ellen. Mert ha ott, tegyük fel, egy dön- tedent sikerülne elérni, az már jelentős lépés lenne a világbajnokság felé. Már hetekkel előtte világgá kürtölte a sajtó: Key Bis- cayne-ben Martina Hingis foglalja el a női teniszezők Stefii Gráf által hosszú hónapokig biztonságosan őrzött trónját. A kassai születésű, bájos, megnyerő fellépésű svájci kislány az idén impozánsjátékával aratja babérjait. Szeles Mónikát is szinte lesöpörte a pályáról az említett torna döntőjében. Ő az egyedüli üde színfoltja a világ női teniszsportjának. Tizenéves követői (Majoli, Spirlea...) valahogy rendre elakadnak a legjobb tízbe kerülés kapujában, időnként ádépik, máskor visszacsúsznak a ranglistán. Egyedül tehát Martina Hingis a női tenisz igazi nagy ígérete, a teljes nemzedék- váltás valahogy késik, egyelőre egy fecske csinálja a nyarat. És közben világszerte csökken az érdeklődés a szakág iránt. Megkongatták hát a vészharangot a vüág- szövetség (WTA) illetékesei. Nekik új arcokra lenne szükségük a legjobbak között. Beleunt már a világ az eddigi csillagokba. Hosszú ideig például a spanyol Sanchez- Vicario és Martinez tanyázott Gráf mögött a világranglistán. A többiek még a közelükbe sem férkőztek. Ám a legjobbak játéka, főleg a két ibériaié, már egy esztendeje nem sok élveznivalót nyújtott a nézőknek. Nem hajtottak, mert maguk is érezték, átlagos teljesítménnyel is biztosan győznek és így megőrzik korábbi pozíciójukat. Januártól szerencsére megindultak lefelé a ranglétrán... A szakértők szerint ők már nem tudnak semmi újat hozni a világ női teniszsportjába. Még egynéhány tornát biztosan megnyernek, ám feltörés már aligha várható tőlük. Más a helyzet Steffi Gráffal. Most ugyan elveszítette világelsőségét, de ez nem jelenti azt, hogy végleg letaszították a trónról. Lassan azonban az ő csillaga is letűnőben van. A huszonhét éves német kiválóság akarata, elszántsága továbbra is a régi, ám a legnagyobb kérdés: meddig búja a szervezete a csúcstenisszel járó megpróbáltatásokat. Leterhelt izmai az utóbbi időben mind gyakrabban hagyják cserben. A kívülállók már sokszor felteszik a kérdést: egy olyan játékosnak, aki minden, sportágában elérhető babért megszerzett, miért kell ennyire kínoznia a testét? Nem gondol a jövőjére? Gráf helyett egy német lélekbúvár találta fején a szöget: „Stefiit az élsportolók mániája üldözi. Ók a legtöbbször figyelmen kívül hagyják szervezetük baljósjelzéseit. Főleg azért, mert a sport nélkül nem tudják elképzelni az életüket. Nagyon félnek a hétköznapi halandó szerepkörétől, mert unalmasnak tartják.” Müncheni hátbaszúrása után Szeles Mónika már belekóstolt a tenisz nélküli világba. Sok-sok vajúdás után visszatért (talán éppen az iménti okokból), de mind a játékosok, mind az edzők egyöntetűen állítják: már sohasem lesz olyan, mint a merénylet előtt volt. Másoknak kell feltörniük, hogy igazi vérátömlesztés, nemzedékváltás következzen be a világ női teniszsportjában. Hingis, a legfrissebb világranglista-vezető CTK-felvétel Ki ő? Sportolóktól hallottuk Mi hajtja még Mattháust? Megkérdezték Lothar Mattháust, a Bayern München jócskán a harmincas éveiben járó, kiváló labdarúgóját: vajon mi hajtja még őt a futballban? „Nincs már szükségem Európa-, világ- vagy német bajnoki címre, akárcsak más csúcsokra sem. Egyik sem a célom. Kerestem már eleget. Egyszerűen csak azt nem akarom, hogy a pályafutásomat sérülés szakítsa félbe. Magam szeretném eldönteni, mikor távozzak. Aki már ma arról beszél, hogy a végén járok, nagyon téved.” Szusza leöntött oklevele Szusza Ferenc, az egykori kiváló újpesti labdarúgó a januári müncheni futballünnepsé- gen (számos magyar kiválóság volt a díjazottak között) átélt története kapcsán beszélt a nemrég hetvenéves Puskás Ferencről: „Hadd mondjam el, micsoda segítőkész barát. A gálán átvett oklevelemet véletlenül leön- tötték a vacsora alatt. Dühös voltam, elvégre örök emlék az ilyesmi. Szóltam Öcsinek, ugyan tegyen már valamit. Nos, azt mondta, az eredetit hajítsam el, mert szerzett helyette nem egy, hanem két olyan oklevelet, amely emléPuskás új szerepkörben: elintézte, hogy Szusza leöntött oklevele helyett két újat készítsenek Somogyi Tiborfelvétele keztet arra, hogyjómagam is a világ legjobb bajnoki góllövői közé tartozom.” Bosmannak senki sem köszönte meg Februárban múlt egy éve, hogy Jean-Marc Bosman belga futballista pert nyert. Sokak szerint a labdarúgás az igazi haszonélvezője ennek a bírósági diadalnak, mely forradalmi módon átalakítja - többek között - a játékosok szerződtetésének a gyakorlatát. Maga Bosman azóta felhagyott a futballal, elvált, nem éppen boldog ember benyomását kelti: „Az utóbbi egy év során bizonyos sajtótájékoztatókon való fellépésért, szakmai véleményem előadásáért kaptam fizetséget. Ez úgy-ahogy biztosította a megélhetésemet. S bár egyes játékosok dúskálnak a pénzben, tény, hogy egyetlen klubelnöktől vagy profi labdarúgótól sem kaptam olyan levelet, melyben megköszönték volna, amit a futballban eluralkodott „rabszolgaság” megszüntetése érdekében tettem.” Ábrahám maratoni futásra készül Új sportággal kacérkodik Ábrahám Attila, a szöuli olimpia aranyérmes kajakozója. A harmincéves magyar sportember még ebben az évben egy maratoni futóversenyen akar elindulni: „Három óra harminc perc körül szeretnék futni. A híresztelésekkel ellentétben a kajak-kenusok nem utálják a futást, bár tudom, hogy nyilatkozatom után sokuktól bocsánatot kell kérnem. Még nem fejeztem be kajakos pályafutásomat. Az olimpia évét követően mindenki pihen egy kicsit. Csak később döntöm el, szükségem van-e a kajakozásra vagy sem. Hivatalosan sohasem fogom bejelenteni a visszavonulásomat, mert nem szeretem azokat a sportolókat, akik megteszik ezt a lépést.”
