Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-16 / 16. szám
Nagyvilág 1997. április 16. 7 „Legyen áldott e föld, honszerző őseink temetője” T örténelmi emlékpark Tiszacsomán Egyházi és magyar nemzeti lobogók alatt a menet az emlékműhöz vonult Vári Fábián László _________ Be reg megye tudós kutatója, Le- hoczky Tivadar a Bereg vármegye monographiája című művében említi, hogy „ Csorna és Gecse között a mezőn találtatott 1874- ben egy hathajlású, vastag, halvány aranysodronyból készült népvándorláskori gyűrű, mely Gotteszmann Jenő birtokába került”. A neves tájtörténész nem sejthette, hogy az értékes ékszer egy nagy kiteijedésű, magyar honfoglaláskori temető valamelyik sírjából került a felszínre a földmunkálatok során. Nem sokkal később ugyanitt, pinceásás közben, egy lovas vitéz sírjára bukkantak, amelynek leletanyagát a helyi hatóság Budapestre, a Nemzeti Múzeumba szállította. 1986-ban a szibériai Kemerovo egyetemének fiatal régésze, Viktor Bobkov Budapesten, posztgraduális tanulmányainak folytatása közben a Nemzeti Múzeum anyagai között felfigyel a SZU-jelzéssel ellátott tiszacso- mai leletekre, melyek nyomán elindul, megtalálja és feltárja a csornai honfoglaláskori temető sírjainak jelentős részét. Valamennyi nyugat-keleti tájolású, korabeli magyar temetkezési szokásokat tükröző lovas sír. Magányos temetkezések leletei, úgynevezett katonasírok már a múlt század végén is felszínre kerültek a beregi tájon. Ki ne ismerné a beregszászi süvegcsúcs és a szoly- vai tarsolylemez történelmi és művészi jelentőségét? Összefüggő, nyilvánvalóan nagyobb településhez tartozó temetőről azonban a Felső-Ti- sza-vidéken mindmáig nem volt tudomásunk. Ezt a felfedezést nem szabad elhallgatni. Megtisztultan került nyilvánosság elé a szovjet-ukrán történetírás által elhallgatott, elferdített, „kényes” kérdésként kezelt tény, mely szerint honszerző őseink nem a XII. században, mint ahogy eddig állították, hanem már a IX-X. század fordulóján letelepedtek a Be- reg-vidéken. Az ásatások folytatására 1993- ban került sor a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség akkor még Dalmay Árpád által vezetett Beregszászi Járási Szervezetének kezdeményezésére az ungvári Állami Egyetem tapasztalt régészei, Ba- lahuru Eduárt és Vja- cseszláv Kotigorisko irányításával. A KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöksége azóta is szívén viseli az időközben állami védelem alá vett terület sorsát, és az elmúlt esztendőben pályázatot nyújtott be az Illyés Közalapítványhoz az ásatás folytatására, majd a honfoglalás millecentená- riuma jegyében a temető helyén egy kopjafaegyüttes és történelmi emlékpark létesítésére. A kisebb halom tetején álló emlékművet - az ököljárommal átívelt két magas, ágas oszlopot és a széleken elhelyezett csónak alakú kopjafákat - Csirpák Viktória tiszacsomai származású, jelenleg Tokajban élő szobrászművész álmodta meg és készítette el. Az emlékmű alkotóelemei közül a járom egyértelműen arra utal, hogy 1100 évvel ezelőtt a mintegy félmilliós lélekszámú magyar társadalom mozgásában fontos szerep jutott az igavonó magyar ökröknek, de összhatásában jelképezheti egy kapu boltozatát is, mely alatt népünk átlépett történelmének egy új, dicsőséget és kudarcokat egyaránt felmutató, küzdelmekkel teli korszakába. A kopjafaegyüttes avatásának előestéjén a csornai kultúrház- ban oldott hangulatú szakmai beszélgetésre került sor Balahuri Eduárd régészprofesszor, Mand- rik Iván, az Ungvári Állami Egyetem történelmi karának dékánja, Soós Kálmán történész, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke, a KMKSZ járási vezetői, történész- hallgatók és érdeklődők, valamint a rendezvénynek otthont adó polgármester, Pősze Attila részvételével. Az avatóünnepség 1996. november 3-án ökumenikus istentisztelettel kezdődött a tiszacsomai görög katolikus templomban, ahol Gulácsi Lajos református püspök és Szabó Konstantin helyi görög katolikus lelkész áldották meg a hagyományaira büszke gyülekezetét, majd egyházi és magyar nemzeti lobogók alatt a menet az emlékműhöz vonult. Az ünnepséget a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke és a község polgármestere nyitották meg, akik köszöntötték az egybegyűlteket, a külföldi vendégeket, a társadalmi szervezetek vezetőit, képviselőit. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Omeljan Matyij, a megyei állami közigazgatási hivatal ldsebbségi és migrációs osztályának vezetője, Viski János, Magyarország ungvári konzulja és Szimuly Ilona, a Magyarok Világszövetsége képviseletében. A rendezvény ünnepi szónoka Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke volt, aki a magyar honfoglalás jelentőségéről szólva kiemelte, hogy nemzeti történelmünk következő nagy eseménye, az államalapítás a nemzeti összefogás eredményeként jött létre, mint ahogy a haza megtartása is ennek a szent eszmének a jegyében valósulhatott meg, s a jövőt fürkésző magyarság sem feledkezhet meg e gondolat fontosságáról. A táj lakói tudják, hogy csodás ajándékot kaptak a magyar államtól. Az emlékpark a jövőben épülni és szépülni fog, remélhetőleg kedvelt zarándokhelye lesz az ide látogató anyaországi testvéreinknek is. A fekete márványlap szövegét idézve: „Legyen áldott e föld, honszerző őseink temetője, mely kenyeret, reményt és hitet ád ma is!” Katonasírok már a múlt század végén is felszínre kerültek a beregi tájon. Fontos szerep jutott az igavonó magyar ökröknek. PriiMüí lövői Larry Flynt és a gálaest Cséfalvay Ildikó „A nemzetek közötti egyetértés sokkal fontosabb, mint a hatalom és az erő” - jelentette ki Jan Svérák az idei 69. Oscar-díj kiosztása alkalmával Los Angelesben, ahol a Kolja című filmje Os- car-díjat nyert a nem angol nyelvű filmek kategóriájában, s hozzátette még, hogy „számunkra, csehek számára arról is szól ez a film, hogy hogyan kell megbocsátani és felejteni”. A gálaesten jelen volt a kis Ándrej Chalimon is az édesanyjával. Nemzetközi ügynökségek megállapítása szerint a Kolja az utóbbi öt év legsikeresebb cseh filmje, melyet eddig több mint egymillióan tekintettek meg. S hogy nemcsak nálunk nyerte el a nézők tetszését, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a film megtekintése után több amerikai nő nevezte el újszülöttjét Koljá- nak. Václav Havel táviratban gratulált a film alkotóinak, melyben kifejezte örömét, hogy cseh film ennyi év után újra Oscar-díjat nyert. (Legutóbb Jití Menzel Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmje részesült ebben a kitüntetésben 28 évvel ezelőtt.) Zdenék Svérák, a Kolja forgatókönyvírója és a film egyik főszereplője elmondta, hogy elégedett a fiával, s együttműködésüket Hópehely ünnepelt A közelmúltban töltötte be harmincadik életévét a képen látható gorilla, amely a barcelonai állatkert lakója. A Hópehely névre hallgató, a világ egyetlen albínó gorillája árvaként került az állatkertbe. A katalán főváros egyik jelképének számító Hópehely 186 kilogramm súlyú, s mind a 21 utóda (az állatkert dolgozóinak legnagyobb sajnálatára) barna szőrzettel születt. kölcsönös bizalom és megértés jellemzi. Svérákék sikere ellenére sokaknak okozott némi csalódást, hogy a Berlini Nemzetközi Film- fesztivál nyertes filmje, Mi- los Formán „Larry Flyntje” (The People versus Larry Flynt) semmilyen elismerésben nem részesült, bár ez némileg várható volt, miután annyi polémiát váltott ki a sajtóban. Ennek ellenére Formán csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a valódi Larry Flynt még csak meghívót sem kapott a gálaestre, s hozzátette: „Nem csodálkoznék azon, ha ennek ellenére mégis megjelenne.” Ami egyébként meg is történt. Az 1996-os év legjobb filmjének az Amerikai Filmakadémia értékelése szerint Anthony Minghella Az angol beteg című filmje bizonyult, mely összesen kilenc díjat kapott. S annak ellenére, hogy ez a film tulajdonképpen egy, a 2. világháború alatt játszódó megrázó szerelmi történetet mutat be egy magyar gróf és egy angol, férjezett hölgy között, ugyanúgy érvényes rá - legalábbis szerintem - a cikk eleji idézet. Gróf Al- másy László tragédiája abból ered, hogy neve miatt német kémnek nézték; bár az is csak számunkra, magyarok számára egyértelmű, hogy Sebestyén Márta nem arabul énekel... Vasárnapi pletyka Fel! Világosodás! Mit csinál egy francia ügyvéd, egy üzletember, egy művész, egy ápoló és egy szabó közösen? Mondjuk hétvégén, szakítva a családi együttlét veretes hagyományával, fölkerekednek, kosztümöt öltenek és visszaugranak az időben úgy két évszázadot. A kompánia tagjait ugyanaz a szenvedély űzi, hajtja: életre kelteni az 1717-1789 közötti időszakot, XV., XVI. és XVII. Lajos udvartartásának, az akkori francia arisztokráciának az életét, mindennapjait. A Chatea de Thoiry kastély ideális hely, hogy ősi falai között a „Les Menüs Plaisirs” idővándor-csoport tagjai felidézhessék a 18. század legfényesebb napjait, Diderot, D’ Alembert, az Enciklopédis- ták, a felvilágosodás korát. Az előkelő szalonokban a hölgyek most királynők lehetnek, a férfiak hercegek, grófok. No persze az akkori szokások szerint, korabeli jelmezekben, korabeli hajviselettel és sminkkel. Ha valaki ezeken a hétvégeken véletlenül téved a kastély parkjába, azt hiheti, filmforgatásba csöppent. Kiszabadulva a kastélyból, hőseink vidékre látogatnak, a Chateau de la Mutte Tilly varázslatos parkjába. A kerti mulatságon a háttérben már huszadik századi érdeklődők is szemtanúi lehetnek a játéknak, a szellemi felfedezés időszakának. Ez azonban egyáltalán nem zavarja mulatozó arisztokratáinkat, sőt az előadás után véleményt cserélnek. - Mindenki hoz valamit az egészhez - mondja Annick Boyer, a csapatvezetője. Mi a legapróbb részleteket is komolyan vesszük, hiszen ennyivel őseinknek és a kornak is tartozunk. Táncmesterünk Lyonból jött, s vele hosszú napokat töltöttünk együtt, hogy valamennyien jól ismerjük az akkori táncokat. Számunkra ez csupán élvezet játék, de nem nosztalgia. Előadásainkon egyelőre nem beszélünk, bár a 18. századi francia nyelv a legletisztultabb valamennyi változat közül.
