Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-04-16 / 16. szám

Modern élet 1997. április 16. 5 Az aktív pihenés és a nemes szórakozás eszközévé válhat az utazás... Túl sokat fizetünk- mégis túl keveset látunk A Szaharától délre fekvő országokban a mai napig nincs megoldva a hőre érzékeny oltóanyagok tárolása Oltóanyag az atomerőműből Nehézvizes nehézségek Polák Imre _____________ A régi korokban becses ven­dégnek számított az utazó em­ber. Híreket hozott messzi tá­jakról, híreket vitt messzi tá­jakra. Tanulni, tapasztalni jött, ugyanakkor tudást, értékes is­mereteket adott cserébe. Szók­ratész és Platón az új, az isme­retlen, a titokzatos felfedezé­sének ősi - már-már misztikus - vágyát az ember veleszüle­tett adottságának vélte. A századvég utazója egyre in­kább fogyasztóvá minősül. A turisztikai ipar „termékeit” fo­gyasztja, engedelmesen aláve­ti magát a kereslet és kínálat mindenható törvényszerűsé­geinek. Akcelerációs együttha­tó „szól közbe”, vajon az adott évadban a Kanári-szi­geteken, esetleg a gibraltári mészkőhegységben töltse sza­badságát, vagy éppen Kuala Lumpurban ismerkedjen a ma­láj konyhaművészet titkaival. Vadregényes tájakra vágyik a hétköznapok szürkeségébe be­lefáradt ember, impresszionis­ták fénnyel teli vásznain óhajt­ja pihentetni a szemét. És em­berekkel szeretne ismerked­ni... más életformával, más ha­gyományokkal, más gondolko­dásmóddal. Jóllehet sok min­dent szeretne még - legalábbis egy részét annak, amit a gom­ba módra szaporodó utazási irodák reklámfüzeteikben fel­kínálnak. Más kérdés, mit kap? Nos, töb- bé-kevésbé professzionális szolgáltatásokat, javarészt uniformizált turisztikai beren­dezésekben. Egy turistaszálló még akkor sem tud kibújni a bőréből, ha osztályon felüli, a kempingágy mind a Dardanel­lák vidékén, mind Szicília part­jainál azonos szabvány szerint készül, és szinte azonos „hang­fekvésben” nyikorog a Földkö­zi-tenger egész partvidékén, amely ma már egy összefüggő üdülőláncolattá nőtt össze. Az átlagos turista több időt tölt el a képes levelezőlapot és em­léktárgyakat árusító kioszkok előtt, mint a múzeumokban, automatikusan elfogadja az utazási iroda programját, bele­törődve rohanja vé­gig két hét alatt négy ország több tu­catnyi városát, ki tudja, hány uralko­dó hány palotáját, nem győzi a fejét forgatni: jobbra egy Rembrandt, balra egy ágy, Napóleon pihent rajta a Water­looi csata előtt, eb­ben a házban szüle­tett Kolumbusz Kristóf... Önállóságától, élményeitől, titkos vágyaitól, a fölfedezés örömétől, sőt saját értékíté­letétől megfosztottan, holt- fáradtan üldögél a turista a Louvre valamelyik alagsori termében, egyetlen vágya, hogy valamiképpen hazaszál­lítsák... Ám odahaza sem jobb a hely­zet... Turista turista hátán, tele ve­lük az utca, a boltok, az étter­mek, kávéházak, a parkolóhe­lyek. Ótátrafüred főutcáján öt másodpercenként halad át egy autó, ez persze „napközi” át­lag, csúcsforgalom idején gép­kocsik végeláthatatlan sora az utca. Saját háza táján persze érzékenyebb az ember. Egy­szeriben észreveszi a turizmus árnyoldalait, megfigyeli, hogy a Tátrai Nemzeti Parkot át­szelő forgalmas utak mentén korábban, tulajdonképpen még az ősz beköszönte előtt lombjukat veszítik a fák, a nö­vekvő decibelek elől menekül minden, ami él... íratlan szabály (volt), hogy távozáskor a turista eredeti ál­lapotában hagyja a táborhe­lyét. Tehát a szemetet (kon­zervdoboz és társai) magával viszi, illetve szemétgyűjtőbe dobja. Tavak, folyók, patakok mentén, erdei ösvényeken, tisztásokon, városaink elha­gyott utcácskáin, de főterein is plasztik üvegek, polietilén zacskók ezrei, tízezrei... Mind­ezt - eufemisztikusan - poszt­fogyasztási hulladéknak neve­zi a szaknyelv. Egyben azon­ban teljesen biztosak lehe­tünk: nem lelünk sem külföldi, sem hazai turistára, aki majd összeszedi helyettünk. Kétségtelen, hogy a turisztikai előszezon idején - illetve féllábbal már a főszezonban - nem a legildomo­sabb az árnyoldalai felől megközelíteni ezt a kérdéscsopor­tot. Az ország hasz­not, „kemény” valu­tát vár a turisztikai iparágtól, közben jó hírnevét is sze­retné öregbíteni. Viszont a turisztika haszna nem mérhető az utazási irodák haszonkulcsával, a belőle származó adóbevételekkel. Pontosabban fogalmazva: nem mérhető csak ezzel. Az utazás ősidőktől fogva az em­ber látókörének a tágítását szolgálja... A kölcsönös és mindenki számára hasznot ho­zó tapasztalatcserét. Az infor­mációk nem manipulált, ter­mészetes áramlását. Válhat az utazás az aktív pihe­nés és a nemes szórakozás esz­közévé is. Intézzék ám az utaz­ni vágyó-készülő ember ügyes-bajos dolgait jól felké­szült utazási irodák megfelelő szinten képzett szakemberei. Viszont intézzék úgy, hogy az utazó ne zavarja az éppen nem utazót, hogy a tájegységek, la­kóhelyek, műemlékek ne ká­rosodjanak, hogy a környezet- biológiai rendszer felvevőké­pességének megfelelő legyen a turistautak, üdülések kínála­ta..., hogy a leves végül is ne legyen drágább, mint a hús. A WHO célja, hogy a járványos gyermekbénulás eltűnjön a Föld színéről, 2000 után ne szedhessen több áldozatot ez a betegség. Ez megfelelő védőanyagokkal el is érhető. A gond csak az, hogy a ma használatos védőanyag (mi Sabin-cseppekként ismerjük) nagyon hőérzékeny. A Szaha­rától délre fekvő országokban sokszor hiába ke­zelik a gyerekeket, az oltóanyag ha­tástalanná válik a melegben. Ezek­ben az országok­ban általában arra sincs mód, hogy hűtőben tárolják az anyagot a fel- használásig. Tudományosan si­került megoldást találni, most már csak el kell fogad­tatni az új eljárást az érdekeltekkel. A párizsi Pasteur Intézetben bebizo­nyították, hogy nehézvízben sokkal stabilabb az oltóa­nyag. A nehézvizet elsősorban atom­erőművekben használják. A közönséges víztől annyiban tér el, hogy a hidrogén helyett deutérium vesz részt a mole­kula felépítésében. (A hidro­génben egy proton és egy elektron van, míg a deutéri­umban ezek mellett egy neut­ron is kimutatható.) A védőanyagban genetikailag kódolt módosított, betegséget nem okozó vírusok vannak, vízben feloldva. Ha a kisgyer­mek megkapja, akkor a szer­vezet ellenanyagot termel a ví­rus ellen, anélkül, hogy ő ma­ga megkapná a betegséget. így az idegrendszerig már nem tud eljutni a vírus. A víz gyenge hidrogénkötések­kel kapcsolódik a vírus geneti­kai anyagához, az RNS-hez. A nehézvíz deutériumjai jóval erősebb kötéseket tudnak lét­rehozni az RNS-sel, tehát stabilizálják annak térszerkeze­tét. A Pasteur Inté­zetben összehason­lították a közönsé­ges és a nehézvizes oltóanyagot. Egy hé­ten keresztül 45 Cel- sius-fokon tartották a mintákat. Össze­vetésükkor a nehéz­vizes ezerszer haté­konyabbnak bizo­nyult. Kérdéses azonban, hogyan sikerül majd elfogad­tatni a kormányokkal és az egészségügyi intézetek ve­zetőivel, hogy valamiféle atomerőműben használatos anyagot akarnak beadni a ki­csiknek. Pedig egész bizonyos, hogy ennyi nehézvíz semmi­lyen károsodást nem okozhat. Továbbá az új oltóanyag mint­egy húsz százalékkal drágább lesz, s az is bizonytalan, ki állja majd a különbözetet. Ha a nehézségek ellenére sike­res lesz a kampány, akkor a sárgaláz vakcinája következik a sorban: az is sokkal stabilabb nehézvízben. (New Scientist) Az utazás ősidőktől fogva az ember látókörének a tágítását szolgálja A századvég utazója egyre inkább fogyasztóvá minősül. Az új oltóanyag körülbelül húsz százalékkal lesz drágább. Mozaik Hogyan előzzük meg a visszereket? A lábunkon található erek van­nak a legnagyobb megterhe­lésnek kitéve. Ha elhanyagol­juk őket, könnyen gyulladásba jönnek, vagy kialakulnak a visszerek. Hans Werner német sebész szerint a kö­vetkező tanácsokat ajánla­tos megfogadni a problé­mák elkerülése érdeké­ben: A biciklizés, az úszás, a sé­ta, a tánc és a torna segít az erek épségben tartásá­ban. Ha iilő foglalkozást végez, olykor álljon fel, mozog­jon és végezzen lábkör- zést. Reggel és este lefekvés előtt zuhanyozza le a lábát hideg vízzel. Ha lehetősége van rá, helyezze magasra a lábát. Csökkentse a túlsúlyát. Egyen sok rostos anyagot tartalmazó és alacsony kalóriatartalmú élelmiszert. Csökkentse az alkoholfogyasz­tást és mellőzze a dohányzást. Ne hordjon túl szoros cipőt. A nagyobb és hosszan tartó ne­hézségek esetében azonnal ke­resse fel az orvost. Biliárdozzon! Ha nem szívesen sportol, leg­alább biliárdozzon! - ajánlja Astrid Hedenvind svéd pszi­chológusnő. A biliárdtól ugyan nem lesznek feszesebb izmai, de a sportoláshoz hasonlóan játék közben legalább elfelejti a problémáit. A biliárd egyút­tal segít a bátortalan emberek­nek, hogy kapcsolatokat te­remtsenek, és erősíti a barátsá­gokat és a partnerkapcsolato­kat. A közös élmény pótolja a hiányzó szavakat. Gyógynövények az ablakban Ha nincs kertje, különböző fűszer- és gyógynövényeket a lakásban is termeszthet, a leg­jobb, ha a konyhában talál er­re megfelelő helyet, például az ablakpárkányon. Ott ugyanis a levegő vala­mivel páradúsabb, mint a lakás más helyiségeiben. A legideálisabbak a keletre vagy nyugatra néző abla­kok. A déli fekvésű ablakokban a növényeknek túl melegük van, az északi oldalon vi­szont nem kapnak elegendő fényt. A virágcserépben való neve­lésre a leginkább alkalmas a gyógynövények közül a bazsa­likom, a fodormenta, a bors­menta, a petrezselyem, a timi- án és a metélőhagyma. Öntöz­ze őket gyakran, de csak mér­tékkel trágyázza. Ajól gondo­zott növények kellemesen illa­toznak.

Next

/
Thumbnails
Contents