Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-16 / 16. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1997. április 16. * 30. évfolyam Sport Hogy ízlik Telek Andrásnak Kassán a szlovákiai profikenyér? Riport Iskolapéldája az önkénynek s a megmaradásért küzdők szívósságának. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. ápr. 19-től 25-ig „Megborovicskásodtak” a kultúrára szánt közpénzek Ami csak belefér! Kövesdi Károly Mint azt a napi sajtó (köztük az Új Szó is) kiteregette, a kulturális minisztérium háza táján meglehetősen vaskos visszaélések zajlanak. Magyarán: törvénytelenül (és kultúrálatlanul) kezelik a közpénzeket. Még magya- rabbul: egyesek sikkasztgatnak, nem számolnak el az adófizetők pénzével, „zsebre dolgoznak”, s még vannak olyan pofátlanok, hogy nem is ügyelnek a részletekre. A borovicskáról, konyakról és egyéb frissítőkről benyújtott számlákat pedig a tárca vígan állja. A központi számvevőszék har- mincvalahány oldalas jelentését magam is elképedve forgattam. Azon persze nem lepődtem meg, hogyan reagált a minisztérium a dologra, hiszen ennek a kormányzógarnitúrának a „filozófiáját” jól ismerjük., ,A miniszter nem írta alá, tehát nem érvényes!”, replikázott Podhradská szóvivő, mintha azt bizonygatta volna, hogy ha elkapnak egy áruházi tolvajt, az csak akkor minősül tolvajnak, ha kézjegyével látja el a lefülelését bizonyító okmányt. Az ellenőr nem ellenőr, s egyáltalán, honnan veszi a bátorságot, hogy ellenőriz - állítják a kulturális minisztérium háza táján. Mondom, nem a törvénytelenség háborított fel, hiszen annak a rendezésére ott van a bíróság és az ügyészség, akire az ügynek ez a része tartozik, ha van még független bíróság és ügyészség ebben az országban. Hanem ami a paragrafusokba belefér: hogy a Pro Slovakia alap annak és annyit ad, akinek és amennyit jónak lát, s koma-sógor, haveri alapon annyit kér és kap bárki, amennyit nem szégyell. Például ötmilliót családi ház rekonstrukciójára, kiskert, kapu, gazdasági udvar, park Ha 1995-ben ez zajlott, a tavalyi, idei év még cifrább lehet. rendbe tételére, faültetésre, egyebekre. Hogy ebből mennyi színházi előadást, hány könyv kiadását, mennyi gyermeklap megjelenését lehetett volna támogatni? Számoljon, akinek van kedve számolni. Hogy miközben kulturális szervezeteink, könyvkiadóink, lapjaink, színházaink, amatőr és profi művészeti társaságaink dögrováson, azalatt egyesek az államnyelvtörvény megtárgyalására tartott baráti találkozón, majd a nyelvtörvény elfogadása utáni örömünnepre rendezett díszebéden a kulturális minisztérium „közpénzein” dáridóz- tak? Hogy az egész jelentés hemzseg a minisztérium által finanszírozott zsúrokon elfogyasztott pezsgőktől, konyakoktól, borovicskáktól és egyéb „kulturális termékektől”? Ugyan kérem! Nem az a pár ezer korona teszi tönkre kultúránkat (és a szlovák kultúrát). Hanem hogy valamely kiadó közel 9 milliót kaphat a Pro Slovakia alaptól nemzetiségellenes „nemzetiségi mellékletre”, egy másik 6 milliót ugyanilyen célra!? Egy hírhedt szlovák kiadó például félmilliót kért „nemzetiségi sajtóra”, újabb félmilliót a „nemzetiségi problematikára”, 3 és fél milliót további „nemzetiségi sajtó” nevű tervezetre, ezenfelül 5 és fél milliót „a kormánynak a nemzetiségi kérdést megoldó programjának támogatására”! S a többi, s a többi. Anno 1995-ben, de, miután a kutya sem vakkantott, a tavalyi, idei év még cifrább lehet. Ami csak belefér! - gondolják ezek az urak, hiszen futja az adófizetők pénzéből. A magyarokéból is. S ha majd sikerül végleg térdre kényszeríteni a kisebbségi kultúrát, majd csámcsogva és röhögve ki lehet utalni a nemzetiségeknek utánvéttel szlovák-roma vagy szlovák-magyar pexesót, melyekből tizenkétezer darabot adtak ki valakik közpénzen (ha egyáltalán kiadták), hadd pallérozódjanak a nyavalyások. S lehet rá koccintani. Kulturáltan és győzelemittasan természetesen. Vezércikk Pánik Miklósi Péter _____________ Sz lovákia hazarendelte prágai nagykövetét. Ahogy azt szalonképesen mondani szokás: jelentéstételre. A dolog hátterében az áll, hogy a cseh elnök, Václav Havel egy pillanatra sutba hajította a diplomácia udvariaskodó modorát, és a NATO-bővítés első köréből kihullott Szlovákiáról szólva egy interjúban kerek perec kimondta: a szlovák kormányfőnek bizony üldözési mániája van!... Azon lehet vitatkozni, hogy egy államfő rendre virágnyelven csevegjen-e, ha például egy újságírónak nyilatkozik, vagy lehet szókimondó is? Ez azonban mit sem változtat a lényegen. Azon, hogy Vladimír Meciar és vele együtt az egész szlovák kormányzat igen sértődékeny. Mondhatnám: mimózalelkű. Valamiért örökösen találva, érintve, megbántva érzi magát - s amiért „természetszerűleg” nem ő meg Ő, hanem valaki egészen más a felelős. Például egyenesen a római pápa, amikor 1996 tavaszán a Meciar- kormány kedvenc (és tegyük hozzá: mélynemzeti) püspökét merészelte kinevezni a Szentszék fehéroroszországi nunciu- sává. Szlovákia erre hazahívta vatikáni nagykövetét. Tíz hónapig is elhúzódó .jelentéstételre”. De megsértődött már ez a szlovák kormányzat - egyebek között - azon is, hogy történetesen a magyar kormány a két ország közötti alap- szerződés kisebbségjogi pontjainak betartását, az amerikai kormányzat a demokrácia alapvető normáinak respektálását, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága a törvényesség reverendáját, az Európa Tanács jelentéstevői a kisebbségijogok teljes körű tiszteletben tartását; a honi ellenzék pedig a kabinet legsajátabb kormányprogramjának megvalósítását kérte számon Vladimír Meciaron és miniszterein. Ez a kormányzat bárminő számonkérés esetén rögvest megsértődik, azonnal hazarendel, örökösen fenyegetőzik, vagy éppenséggel megsért és vádaskodik. Ez utóbbinak szinte iskolapéldája a Vladimír Meciar és Michal Kovác között kialakult viszony, aminek egyértelmű gerjesztője a szlovák kormányfő és (titkosszolgálati) környezete. Már elnézést a profán hasonlatért, de a hölgyek esetében a klimaxszal járó sértődékenység okozta intrikákat kapuzárás előtti pániknak mondj ák... És bár Meciar úr férfi a javából (egyes pletykák szerint ezért is mutató- sabbnál mutatósabb dámák a személyi titkárnői), 1994 ősze óta ő is valami hasonló vakrémületbe esett: a hatalom esetleges harmadszori elvesztésének páni félelmébe. E szorongó érzés különösen a populizmus csapdájában vergődőket tudja meggyötörni, hiszen a hatalomvesztés lehetőségének puszta félelmén túlmenően, számukra aligha biztosít nyugodt éjszakát az a tudat, hogy az ország kormányrúdját igazgatva sorozatosan békétlenséget szítottak, folytonosan bűnbakokat kerestek és állítottak, saját hatalmuk bebetonozása érdekében kíméletlenül tisztogattak, türelmetlenebb pülanataikban erőszakra buj- togattak, teljesíthetetlen és demagóg ígéretekkel indulatokat keltettek, az alkotmányos rendet aláásva bolseviki eszközökkel élő diktatúrát készítettek elő. Mindez Szlovákia mai belpolitikai viszonyai és az ország nemzetközi elszigetelődése láttán azt jelenti, hogy a két és fél esztendeje hatalomhoz jutott kormányzat megakadályozta az ország tényleges modernizálását, illetve az ún. kárpáti típusú demokrácia csökönyös alkalmazásával egyelőre leheteüenné tette felzárkózásunkat a fejlett világhoz. Mert mit is kínál, mit hirdet a populizmus? A nemzeti határok közé való bezárkózást, a világ fő folyamataitól való elzárkózást, ületve a valódi értékeket lebecsülve - saját interpretálásában - mitikus-ködössé varázsolja a morális erényeket. És ebben van a csapda. Meg a barátságtalan piszterkálás forrásául szolgáló örökös pánik lényege. Prikler László felvétele Tavaszi csendélet, malomkerékkel
