Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-08 / 2. szám
8 1997. január 8. Riport A Kalligram kísérlete a szlovák könyvpiac meghódítására Begubózás helyett nyitás P. Vonyik Erzsébet Könyvkiadásunk gondjait boncolgattuk a minap régi ismerősömmel. Nem véletlenül, hiszen az utóbbi öt-hat évben neki is ez lett a kenyere. Elpanaszolta, milyen nehéz a támogatók felhajtása. „Bomba üzletet csinálhatsz, ha kiadod magyarul XY készülő szlovák nyelvű könyvét, amit falni fognak az emberek,” - dobtam be remeknek hitt ötletemet. Majd jött a meglepő válasz: „Nem tévedsz, valóban bomba dolog lenne, csakhogy a kiadómat robbantanák fel valakik. Ráadásul nem kapnék semmilyen alapból állami támogatást, ha ezt a kényes témát magyarul megszellőztetném.” Annyit elárulhatok: az íródó napló, vagy visszaemlékezés - ha megjelenik valóban magas köröket kellemetlenül érintő kérdéseket szellőztet meg. A tippemet gondolkodás nélkül lesöprő válaszon napokig töprengtem. Tényleg újra odajutottunk, hogy a kiadókban megint ilyen elemi félelem munkál, automatikusan bekattan az önkontroll (vagy öncenzúra?), s habozás nélkül elutasítják politikai szempontból rázós művek kiadását? Ez a történet motoszkált bennem, amikor közvetlenül karácsony előtt a pozsonyi Zichy-pa- lota felé igyekeztem, a Kalligram kiadó könyvbemutatójára. S ennek kapcsán az a kérdés, hogy manapság politikai bátorság szükségeltetik-e ahhoz, hogy a rezsim szempontjából a barikád túloldalán álló politikusok műveit kiadják? Nem véletlenül forogtak gondolataim e körül, hiszen a Kalligram is sorozatban - amely a Dominó nevet kapta - jelenteti meg a Matica-kötetek kiadóinak szemszögéből legszívesebben betiltott politikus-szerzők műveit. Rudolf Chmel, Peter Zajac, Frantisek Miklosko, Frantisek Sebej és a tavaly elhunyt Juraj Spitzer - öt szerző öt műve a fordulatnak remélt 1989 óta eltelt időszak hazai politikai történéseit boncolgatja. Azét a hét évét, amely alatt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nagygyűléseit - ahogy a neves irodalomtörténész, Peter Zajac könyvét méltató Ján Camo- gursky fogalmazott - immár az erőszakért kiáltó sportcsamoki DSZM-találkozók váltották fel. S a gyűlöletszítás, a mindenfajta másság, az eltérő vélemény megbélyegzése akkor indult útjára, mikor egy politikus - akkor még belügyminiszterként - Komáromban kijelentette: üresen tá- tonganak a börtönök, van bennük hely bőven. A Zichy-palota ovális termében másfajta Szlovákia, más világ volt jelen. S nemcsak a Kallig- ram-est szóvivőjének, Martin Bútorának, vezető szlovák szocioló- gusnak-írónak volt ez a véleménye, hanem a Prágán keresztül Japánból ide repült Konrád György író is így kezdte mondanA mai ínséges időkben örülni kell minden jó könyvnek. dóját: „Nem azt a Szlovákiát látom itt, amelyről az újságokban olvasok, hanem csupa kedves, megértő embert.” Ami valójában nem volt meglepő, hiszen az utolsó szálig demokrata érzelmű, toleráns, a másságot végtelenül tisztelő emberek népesítették be a könyvbemutató végére szűknek bizonyuló termet. Frantisek Miklosko szavaival élve, jelen volt gyakorlatilag az egész egykori Carnogursky-kormány. Meg Rudolf Chmel, az előző budapesti nagykövet, Anton Neuwirth, a vatikáni szlovák képviselet vezetője, sőt a lépcsőn belebotlott az ember Emest Valkóba, a cseh-szlovák alkotmánybíróság utolsó elnökébe, Eduard Kukán, Ján Langos, Iván Simko, A. Nagy László, Duka Zólyomi Árpád parlamenti képviselőkbe, Miroslav Kusy egyetemi tanárba. Egyszóval eljött a szlovákiai értelmiség és politika színe-java. Csak elvétve találkoztam viszont magyar körökből ismerős arcokkal. Kétlem, hogy a szlovák meghívottakhoz hasonlóan a Kalligram és az est szervezői ne tudatták volna időben magyar vonalon is a könyvbemutató megtartását. Jó, legyinthet bárki, ezúttal úgysem magyar nyelvű könyvekről volt szó. Ám valahol nekünk, itteni magyaroknak is hírértékű kell legyen, ha a Kalligram megjelentet egy új kiadványt, akár nem magyar nyelven is. S nemcsak azért, mert a mai ínséges időkben örülni kell minden jó könyvnek. Amiatt is, mert pár hete még fővárosszerte olyan kósza hírek keringtek a Szigeti László vezette kiadóról, hogy egyebek közt állami támogatás híján és az alapítványi törvény fojtogató hatása miatt a végveszély fenyegeti. Vélhetően a szlovák piacra való betörési kísérlet nyomán nemcsak az eredetileg magyar könyvek megjelentetését felkaroló kiadó felvevőpiaca és olvasói-szerzői köre bővül, hanem sovány pénztárcája sem so- ványodott tovább. S ez végső soron hasznot hozhat egész itteni magyar közösségünknek is, méghozzá oly módon, hogy az élni akaró Kalligram szlovákiai könyvpiaci terjeszkedésével megteremti későbbi magyar nyelvű kiadványok pénzügyi fedezetét is. Nem elsősorban fanyalognunk, kritizálnunk, netán irigykednünk kellene! S a Kalligram kiadó esetében is pontosan érvényes az, amit Konrád György az esten mondott: a kisebbségi létbe kényszerült ember választhat, mégpedig vagy begubózik, vagy megnyílik, kihasználja azt, hogy nagyobb a mozgástere és összekötő szerepet játszhat nemzeti kultúrák és irodalmak között. A Kalligram legújabb kiadványai azt tanúsítják, hogy épp ezzel próbálkozik. Eddig sikeresen. Az est két mozgatóereje, Szigeti László és Martin Bútora között az egyik szerző, Frantisek Miklosko. A korábbi parlamenti házelnök a tőle megszokott tréfálkozással köszönte meg a Kallig- ramnak könyve megjelentetését. Általános derültséget kiváltva megjegyezte: a magyar kiadó cserébe még csak autonómiát sem kért. Tömény politikáról volt szó egész este, mégis egyetlen becsmérlő, bárkit is lejárató, vagy sértő kijelentés nem hangzott el. A politikai töltet magától értetődő, ha szemügyre vesszük a bemutatott könyvek szerzőit. Szerepel köztük egy volt nagykövet, Rudolf Chmel, egy korábbi parlamenti elnök, Frantisek Miklosko, a cseh-szlovák szövetségi parlament külügyi bizottságának egykori elnöke, Frantisek Sebej, és a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, Peter Zajac - ez utóbbi kettő a Demokrata Párt vezéralakja. Az est hangulata pedig vaPrikler László felvételei A koalíció részéről élesen bírált Sona Szomolányi szociológus Ján Camogurskjh/al, aki vérbő iróniával átszőtt ismertetőt tartott Peter Zajac könyvéről. Eszmefuttatása azzal a megállapítással zárult, hogy a Meciar-féle politika legyőzésére legalább olyan robusztus ellenzéki együtt- politizálásra lenne szükség, mint amilyen együttgondolkodást tükröz kiadói tettével a Kalligram. Kár, hogy legutolsó mondatát épp azok nem hallották, akiknek a leginkább címezte: „Nem szabad megengedni, hogy Szlovákiában valakinek a vereségét győzelemként állítsák be.” Iahe kép< ra, a létéi öt k lek Bzo< Zem Grei
