Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-02 / 14. szám
1997. április 2. Megettek egy rúd párizsit, majd úgy döntöttek: beöltöznek Bál volt, bolondos bál Szabó G. László Megkérdezték egyszer a Dél- Amerikából végleg hazatelepült Páger Antalt, aki annak idején „háborús múltja” miatt hagyta el Magyarországot, nem érzi-e sértőnek, megalázónak, művészetével összeegyeztethetetlennek, hogy olykor bizony isten háta mögötti fogadókban, pityókás nézősereg előtt lép recsegő-ropo- gó deszkákra. „Ugyan, kérem - legyintett büszkén a nagy komédiás színház ott van, ahol én vagyok.” És bizonyára nemcsak a helyszínre célzott... Március 14-én, a Vígszínház éjszakai jelmezbálján ugyanezen mondat eszenyiesített változata a következőképpen hangzott: „Őrület ott van, ahol engem láttok.” Böjt ide, farsangvég oda, a Vígszínházban este tíztől kivilá- gos-kivirradtig szólt a zene, és jelmezt öltve grasszált-parádé- zott kis színész és nagy színész, díszlettervező és dramaturg, táncos és zeneszerző, igazgató és öltöztető. De hogy miért éppen ezen az éjszakán? Ez volt az egyetlen nap, amikor a Vígszínház tagjai szabadok voltak. A Házi Színpadon és a Pesti Színházban ugyan játszott a társulat, a Víg padlóját azonban néptáncosok döngették. S amíg a negyedik emeleti padlásszobában Lukács Sándort pőrére vetkőztették egy Esterházy-darabban, addig a ház rejtett pontjain zajlott a beöltözés. Szegedi Erikából percek alatt oroszlánmama lett, Alföldi Róbertból részeges hóember, Pap Verából a vágy fekete angyala, Hullán Zsuzsából gyufa és skatulya, a Csajokból ismert Szőlőssy Tasból zöldre festett földönkívüli, Dányi Krisztiánból, a főiskolás Maugliból nagy ho- ho-horgász, Rudolf Péterből olvadó Magnum, Presser Gáborból sánta doki, Kentaurból csinos kis vamp, és folytathatnánk a sort Batmannel, Petőfi Sándorral, az orosz tankon elrabolt Csocso- szánnal vagy Szörnyellával és a három dalmatával. Bálanyaként Tábori Nóra remekelt. Parókát öltött kivénhedt prostija fűzős fekete csizmában, fehéren villogó combokkal, molyrágta csipkekombinéban csámpázott fel a színpadra, hogy a jelmezbált magasról - megnyissa. Nem hiányzott természetesen a lekenyerezhetetlen zsűri sem. Két rendező: Szabó István és Sándor Pál, két olimpiai bajnok: Kőbán Rita és Egerszegi Krisztina, valamint Friderikusz Sándor és a kerület polgármestere hozott igazságos döntést. Az első díjat Börcsök Enikő és bátyja kapta a Tükörtojás spenóttal című jelmezkomplettért. A primőrnek öltözött Eszenyi Enikő került a második helyre, Anger Zsolt Nyári Mikulása a harmadikra. Szép számmal osztottak különdíjat is. Krisztina királynő, a Magyar Egér, Szömyel- lát és a három kiskutyát találta nagyon ötletesnek. Kőbán Rita a kukacát lógató Ho-ho-horgászt. Fridi a Vígszínház öltöztető Bélája előtt emelte nem létező kalapját, aki Petőfinek öltözött be, mert tudja: megszólalásig hasonlít a költőre. Indirekt kritikájáért (a színház körüli lehetetlen parkolásért) és szellemes jelmezéért (a Vígszínház turnézó angyala) Oberfrank Pálé lett a kerület polgármesterének díja: a sebtében gyártott parkolójegy. Szabó István elismerését Viszt Attila mondhatja magáénak kitűnő Batman-kreációjáért. Sándor Pál a Kaszás Attila által bemutatott Első Magyar Magánytévét díjazta. A „doboz” természetesen működött: a színész fejére húzva.- Nálunk egy-egy világverseny után, a banketton szokott ilyen jó hangulat lenni - mesélte Kőbán Rita az eredményhirdetés után. - Persze egy különbséggel. Mi ott sörbe fojtjuk az energiánkat, a színészek meg itt jelmezekbe. Fantasztikus, mi mindent kitaláltak. Tükörtojás spenóttal, ráadásul teflonban! Boldog vagyok, hogy meghívtak, és boldogan jövök máskor is. A sport és a színészet egyébként hasonló dolog. Mind a kettőben magát adja az ember. Szeretek színházba járni, de az olimpia óta még nem jutottam el. Azelőtt pedig éppen itt, a Vígben jártam. De az edzéstől annyira fáradt voltam, hogy egy óra után ülve elaludtam.- Én is imádom a színházat - jegyzi meg halkan Egerszegi Krisztina. - Rengeteg kedvencem van, de a legnagyobb Eszenyi Enikő. Jelmezbálban, felnőttként, most vagyok először. Eddig nem fért az életembe. Mostantól fogva talán már erről sem kell lemondanom. A Farmavitnál dolgozom, és kétéves ösztöndíjat kaptam tőlük, hogy tanulhassak. Vízben legutóbb pár órája voltam, de csak a fürdőkádban. Medencében legutóbb augusztusban. Eszenyi Primőr Enikő talpa alá nem a Jaj, de csúszik ez a banánhéj! című nóta illett ezen az éjszakán, hanem a Jaj, de csúszik ez a káposztalevél! Élő kosztümé a legdrágább jelmez volt a bálon. Paprikanyakékeiből nekem is adott egyet, lila „szirmaiból” pedig kedvemre csipegethettem.- Először elhagyott buszmegállónak akartam beöltözni, csak az úgy lett volna elegáns, ha van egy szürke nagyestélyim, hatalmas dekoltázzsal, és a fenekemre kukát rakok. Az idő azonban iszonyúan sürgetett. Másvalamit kellett kitalálnom. A következő ötletem riksa-kuli volt. Úgy gondoltam, a hasamra kötök egy bábut, mintha az húzna engem, én meg a hátán újságot olvasok. Végül azt mondtam: legyen élő a jelmez, vitaminokra amúgy is nagy szükségem van. Kimentem hát délután a piacra. Szerintem mindenki hülyének nézett, mert összeszedtem a halomra dobált káposzta- és karalábéleveleket, a retek zöldjét, amit lecsavarnak, és ehhez vettem zöldhagymát, paprikát, salátát. Otthon aztán az ágybetétből levágtam egy szivacsdarabot és abból lett a fejdíszem, fel- zöldségezve. A káposztaleveleket pedig rávarrtam és ráragasztottam a ruhámra. Kelbimbót sajnos nem kaptam, így a cicimet retek jelezte. Délután négytől este nyolcig ezzel foglalatoskodtam. Attila pedig a másik szobában gyártotta a tévéjét. Nekem az ő ötlete tetszett a legjobban, illetve azoké, akik nem voltak restek melózni a jelmezen. Oberfrank Pali hajnali háromig dolgozott rajta, Pap Vera egész éjjel a szárnyait varrta, aztán két órán át feküdt az öltözőjében, amíg az arcát festette. Annak is nagyon örülök, hogy eljöttek a Radnótiból, a Katonából és az Új Színházból. Ültünk a társalgóban hónapokkal ezelőtt és kitaláltuk, hogy játsszunk már egyszer mást is, ne csak színpadi darabot. Jelmezbál úgysem volt még a Vígben, jövőre pedig jó lenne megismételni. A tükörtojás is megszólalt. Börcsök Énikő sárga-fehér kosztümben „sistereg”. Spenótbátyja valahol a tömegben zöldül.- Ma délután, fürdés közben találtam ki, hogy teflonba dobom magam. Óriási meló van most nálunk, teljes a felfordulás. Festetek. A tesómmal. Gondoltam, elhozom őt is magammal, és feltétként a nyakába ülök. Szerintem jól osztottam szerepet. Cipelhetett szegény. De legalább elsők lettünk. És ennek így kellett lennie. Én meg sem lepődtem. Tényleg. Egész este azt papoltam Gábornak: ha nem nyerünk, nincs igazság. Hát volt jobb ötlet, mint a miénk? Ugye, hogy nem?! Jövőre rotyogó gulyásleves leszek, ezt már eldöntöttem. Ez a mai jelmezbál ugyanis annyira jól sikerült, hogy egy év múlva újra megrendezzük. Ez már el van döntve.----r*-------------------------„Ö sszeszedtem a halomra dobált káposzta- és karalábéleveleket.” Szegedi Erikából percek alatt oroszlánmama lett. Jóval a kezdés előtt... Szabó István, a Mephisto Oscar-díjas rendezője még nem sejti, milyen jelmezek közül kell választania. Kaszás Attila, az Első Magyar Magánytévé képviseletében Gálffi Lászlóval, az est műsorvezetőjével tárgyal. Jobbról az első: Oberfrank Pál, aki nemsokára angyali jelmezt ölt, hogy beszámoljon a színház megvalósult és képzeletbeli vendégjátékairól.
