Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-02 / 14. szám
4 1997. április 2. Háttér Karcsúsítás a túlsúlyos ENSZ-ben Startol a reform Kofi Annán, a január elsején hivatalba lépett ENSZ-főtitkár bejelentette, hogy 1998-99 folyamán 123 millió dollárral csökkenti a kiadásokat, ezer emberrel „könnyíti” az ENSZ túlsúlyos bürokráciáját, negyedével visszafogja azt a papírtömeget, amellyel nap mint nap elárasztják a világszervezet hivatalnokait. Annán ösz- szevon bizonyos ENSZ-szerve- zeteket, és a felszabaduló pénzt gazdasági és szociális programokra fordítja. Az ENSZ évente 1,3 milliárd dollárt költ, és ennek majdnem negyven százalékát saját működtetése emészti fel. A mostani 9 ezer „központi alkalmazott” mellett az ENSZ különféle szervezeteiben még legalább 40 ezer ember dolgozik. Az ENSZ afféle húsosfazék volt, amely jó megélhetést szavatolt néhány tízezer embernek, miközben a pénz alig fele jutott el oda, ahová szánták. A bürokrácia önfenntartó mechanizmusa - ezt Murphy nélkül is tudjuk javában működött. Butrosz Gáli volt főtitkár abba bukott bele, hogy a papírgyártó, de tehetetlen gépezetet nem tudta leállítani. A politika - így az amerikai törvényhozás is - akkor szólt csak komolyan közbe, amikor a világ- szervezet csak ontotta a nagy fontosságúnak kikiáltott határozatokat és nyelte a pénzt - más nem történt. Az ENSZ és Butrosz Gáli boszniai tehetetlenségével - legalábbis Washingtonban - betelt a pohár. De még ki is csordulhat. Bili Richardson, az Egyesült Államok új ENSZ-nagykövete ugyan sietett gratulálni a reformokhoz, de az egyáltalán nem biztos, hogy a republikánus többségű törvényhozás megmenti a világszervezetet a csődtől. Ennél jóval komolyabbak azok a kételyek, hogy szüksége van-e a világnak egy - finoman szólva - tanácsadó testületre, ahol szabadon főijük a szó - és a pénz, mindenféle felelősség és következmény nélkül. (F.Gy.) Az okozott kár több milliárd márka A kémek célpontja Bonn mindeddig elsimította, „családi ügynek” tekintette, ha kitudódott valamely nyugati szövetségeséről, hogy titkosszolgálati tevékenységet folytat Németországban. A parlament most keményebb álláspontot javasolt. Gazdasági ereje miatt Németország idegen államok felderítő tevékenységének célpontja. A nemzetbiztonsági illetékesek elhárították, ha bárki is firtatta a nyugati titkosClinton és Kohl. Szövetségesek, és embereik mégis egymás országai ellen kémkednek. Archív-felvétel szolgálatok esetleges kémtevékenységét. Szakértők szerint évente 18-20 milliárd márka kárt okoznak a „baráti kémek” - főként ipari hírszerzéssel. A Die Welt napüap megszellőztette, Bonn már két évvel ezelőtt arra kérte - eredménytelenül - a CIA akkori főnökét, hogy „fogja már vissza az embereit”. Állítólag maga Clinton elnök biztatta szorgalmasabb munkára az ipari kémeket, akik az amerikai gazdaságnak adják tovább ismereteiket. Több amerikai titkosszolgálati „kirendeltség” működik, a lehallgató-kapacitás pedig elméletileg arra is elegendő, hogy az összes németországi telefont „lefüleljék”. A németek állítják, az amerikaiak tagadják, hogy ilyet tennének. Á bonni szövetségi parlamentben most felvetették: szerződésben vállaljanak kötelezettséget a nyugati szövetségesek, hogy egymás ellen nem kémkednek. Az ipari kémként nemrég tetten ért amerikai diplomatának haza kellett utaznia. (K.l.) Európai szemmel: az iszlám kegyetlen, érthetetlen és keserűen mulatságos túlkapásai Szakáll és fátyol kényszere A pakisztáni Szaima Vahld 11 hónap után elhagyhatta azt a menhelyet, ahová harcias muzulmán apja záratta, s visszatérhetett férjéhez, Arsad Ahmed főiskolai tanárhoz (CTK/AP-felvétel) GÖRFÖL ZSUZSA Iránnal kezdődött. Miután Khomeini ajatollah hazatért száműzetéséből a sah bukása után, a figyelő világ először kapott ízelítőt abból, milyen is az az iszlám társadalom, amely a második évezred végén megpróbálja szóról szóra életbe léptetni mindazt, amit Allah, a hatalmas és Mohamed, az ő prófétája az igazhitűekre kirótt - valamikor a 7. század elején. Az iszlám papjai, a mullahok - akiknek Allah nagyra növesztette a szakállát - fütyültek az ország gondjaira, a sátáni nyugati erkölcs és életforma ellen ágáltak. Nagy volt a döbbenet, pedig Sza- úd-Arábiában, az Öböl menti emírségekben eleddig is szigorú iszlám szabályok szerint zajlott az élet. A megkorbácsolás, a megkövezés, a lefejezés, a csonkítás mindennaposnak számított - csak nem volt ajánlatos bírálni, mivel a fél világ ezektől az államoktól vásárolta az olajat... Irán csak a kezdet volt. Algériában százával gyilkolják a fanatikusok túl világiasnak ítélt honfitársaikat, Egyiptomban a rossz terjesztőinek vélt külföldiek ellen irányul a harag. Mindezen fel lehet és fel kell háborodni, de igazságtalanság lenne szemet hunyni afelett, hogy az úgynevezett civilizált világ évszázadokon át hajlamos volt azt gondolni, hogy csak az a helyes, amit ő annak tart. A gyarmatosítók, a gyámok egyik legfőbb kötelességüknek tartották, hogy tűzzel-vassal hirdessék kétes igéiket. Sikerült is egész kultúrákat, sőt egész népeket kipusztítaniuk. A fehér ember mindig is kész volt barbárnak tekinteni mindazokat, aki nem voltak keresztények, nem hordtak csokornyakkendőt, nem ettek késsel- villával, vagy éppen több feleséget tartottak, ahelyett, hogy a kuplerájba jártak volna, mint bármely úriember. Ebből a szemszögből aligha túlzás azt állítani, hogy a mai iszlám reneszánsz visszavágás mindezért, egy eltúlzott törekvés a tudathasadásos állapot megszüntetésére, az ősi gyökerek megerősítésére. A baj csak ott van, hogy a fehér ember egykori módszereit használják: a kényszert, a másság büntetését, a szabad választás lehetőségének megtagadását. És lassan összeomlanak a minimális tolerancia bástyái, eltűnnek a világi állam és az iszlám vallás békés együttélésének ritka példái is. Itt van Törökország. Kemal Atatürk a század elején megteremtette a vüági államot, szigorú törvényekkel tiltotta meg az iszlám rátelepedését az állam életére, de garantálta a zavartalan vallásgyakorlást a mecsetekben. Amióta azonban Ankarában a mélyen vallásos Erbakan a miniszterelnök, egymást érik a próbálkozások a közélet iszlamizálására. Zajlik a fejken- dőcsata, amely már egyáltalán nem arról szól, hogy a közhivatalokban engedélyezik-e ismét az iszlámot szimbolizáló kendő viselését a nőknek, a szakállt a férfiaknak. Ez már több: a döntő csata az atürki örökségért. Pakisztánnak nemrég még nő volt a miniszterelnöke, mostanság viszont egy olyan perre figyelt az ország, amelyben a bíróságnak el kellett döntenie, érvényes-e az a házasság, melyhez a feleség apja nem járult hozzá. A bíróság igent mondott - s a nők történelmi döntésről beszéltek. Szaúd-Arábiának is megvan a maga házasság körüli vitája, de ez a látszatházasság, ha úgy tetszik, a vadházasság törvényesí- téséről, lényegében egyfajta prostitúció legalizálásáról szól. A hagyományos muzulmán több- nejűségnek ugyanis az a feltétele, hogy a férj minden tekintetben egyenlő elbánásban részesítse a nejeket, a lakáskörülményektől az intim látogatások igazságos elosztásáig. A saria, az iszlám törvény azonban ismeri az időleges házassági szerződés intézményét, amelyet most élelmes vállalkozók igyekeznek feléleszteni. S bár az egyház is bizonytalan, tart a visszaélésektől, a futólagos frigyeket szervező irodák készek minden igény kielégítésére: egy szűzlány ötezer rial, a tapasztalt nő háromezer... Mindezek csak kisded játékok ahhoz képest, ami Afganisztánban zajlik. A tálibok, a Korán-iskolák harcosokká és nemzetmentőkké avanzsált volt diákjai és oktatóik az el- viselhetetlenségig megszigorították az iszlám törvényeket. Hogy a nőknek a lakásukon kívül testüket tetőtől talpig elfedő, takarószerű leplet kell viselniük, amelyen csak egy hatszögű nyílás marad a szemnek, de még ezt is egy gézszerű anyaggal kell elfedni. Mert úgy vélik, „egy nem rokon nő arcának látványa demoralizálhat egy férfiú’. A női test pedig egyenlő a sátáni kísértéssel. A szegény gyenge férfiaknak mégiscsak könnyebb. Például újra megnyitották a kabuli egyetemet, de oda már nők nem járhatnak. Az igazán tragikus azonban az, hogy megtiltották a nők munkavállalását, s ezzel éhhalálra ítéltek egész családokat. Hiszen Afganisztánban idestova húsz éve zajlik a polgárháború, rengeteg nő lett özvegy, sokuknak több gyereke is van. Igaz, a tálibok ígértek holmi segélyeket, de azok még mindig csak ígéretek, míg a tilalom már kemény realitás. Tilos a fényképezés és a filmezés, az országból ki vannak tiltva a videokazetták, mert a saria értelmében tilos az élőlények ábrázolása. S nemcsak a külföldi könyveket tiltották be, de papírtermékek használatát is, mert hátha a Korán lapjainak újrafelhasználásából készült. Tilos a zene és a sportjátékok zöme, és el kell sötétíteni, hogy az esendő férfiú még véletlenül se vethessen pillantást olyan nőre, aki éppen nincs múmiának öltözve. De a férfiaknak is kijut a tálibok földi paradicsomából: március elején kilenc napot kaptak arra, hogy legalább „elfogadható” szakállt növesszenek. Akinek a határidő után még nem volt, azt börtönbe zárták, és csak azután szabadult, ha kinőtt a szakálla. Legutóbb elbocsájtásokról érkezett hír: kormánytisztviselőket menesztettek állásukból, mert vágták a szakállukat, jámborságuk jelképét... Eltúlzott törekvés az ősi gyökerek megerő- sítésére... Tilos a nők munka- vállalása, s ezzel éhhalálra ítéltek sok családot. Az ifjú titán az elnökválasztáson nem akart indulni, de Jelcinnek nem mondott nemet Nyemcov, a jövő embere - és Csubajsz vetélytársa Oroszországban a jövő politikusának, az ezredfordulón esedékes elnökválasztás egyik esélyesének tartják Borisz Nyemcovot, a nemrég kinevezett első miniszterelnök-helyettest. A 37 éves Nyizsnyij Novgorod- i kormányzó még visszafogottan nyilatkozott a jövőről, és azt mondta, hogy elsősorban a helyi problémák megoldására kíván összpontosítani. Nyemcov, aki az International Héráid Tribüné tudósítása szerint hangsúlyozta, nincs felsőbbségérzete, nem hiszi, hogy Oroszország megmentő- je lenne, úttörő liberális reformjairól ismert. Nyizsnyij Novgorodban értékpapírok kibocsátását indította el, s az ipari mamutcégek átszervezését kezdeményezte. A TASZSZ hírügynökség szerint elsősorban szociális ügyekkel, a jövedéki termékeket előállító természetes monopóliumok felszámolásával, valamint a régiókkal való kapcsolattartással foglalkozik az orosz kormányban. A politikus a kinevezését követő első interjúban három dolgot ígért: nem fog hazudni, nem fogad el csúszópénzt, s döntéseiről pontosan tájékoztatja a közvéleményt. Elmondta, egyik első intézkedése az lesz, hogy a hivatalnokoknak orosz gyártmányú gépkocsikra kell lecserélniük szolgálati járműveiket. Nyemcov röviddel azelőtt, hogy tagja lett az orosz kabinetnek, még azt mondta, annak idején nem azért indult a kormányzóválasztáson, hogy bekerüljön a kabinetbe. „Vidéki vagyok, nem érzem jól magam Moszkvában” - jelentette ki. Ennek ellenére mégis elfogadta a kabinetet gyökerestül átalakító Borisz Jelcin felkérését, és ezentúl az orosz főváros lesz a munkahelye. Egyes helyzetelemzők szerint az orosz államfő elsősorban abból a megfontolásból hozta fel az ifjú titánt Moszkvába, hogy ellensúlyozza a kormányban a másik fiatal, a kabinet első alelnökévé kinevezett Csubajsz jelenlétét, sőt, hogy megfelelő vetélytársa legyen. Borisz Jefimovics Nyemcov egyébként a világháború és a személyi kultusz évei után született nemzedék képviselője, 1959. október 9-én született Szocsiban, 1981-ben szerzett fizikusi diplomát az akkor még gorkiji állami egyetemen. 1981 és ‘91 között az egyetemen dolgozott tudományos munkatársként. 1990-ben népi küldötté, vagyis parlamenti képviselővé választották. Jelcin 1991-ben nevezte ki megyei elnöki megbízottá, majd kormányzóvá. Az 1995-ös kormányzóválasztáson 60 százalékos támogatottsággal, magabiztosan szerezte meg a győzelmet. Kormányzósága idején rugalmas adó- és hitel- politikát követve sikerült talpra állítania a helyi kis- és nagyvállalatokat, a mezőgazdasági üzemeket, fellendítette a külföldi befektetéseket, szociális téren pedig elérte, hogy a rászorulók valóban megkapják a segélyeket. A modellértékű reformoknak köszönhetően Nyizsnyij Novgorodot gyakran emlegetik úgy, mint az ország harmadik fővárosát. Jegor Gajdar egykori miniszterelnök tavaly megpróbálta rábeszélni, hogy induljon az elnökválasztáson, de Nyemcov nemet mondott, az elnök felkérését azonban nem utasította el. (M.J.) Nyemcov modellértékű reformjainak köszönhetően Nyizsnyij Novgorodot az ország harmadik fővárosaként emlegetik (CTK/AP)
