Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-26 / 13. szám
Politika 1997. március 26. 3 Szent-Iványi István: „A kompromisszum-keresés jellemzi politikánkat Szlovákia irányába” A kisebbség nem belügy Pozsonyban járt, pénzt is hozott Soros, a sikerkovács P.Vonyik Erzsébet _________ Pá rizs és pompa. Ünnepélyes aláírás, kézfogások, széles mosolyok. Minden szinte idilli 1995 márciusában az Elysée-palotá- ban, a szlovák-magyar alap- szerződés aláírásakor. Majd Ju- raj Schenk zsebéből előkerül egy irat, a meglepett Kovács László átveszi, a háta mögé rejti. Nem is sejti, mi van benne. Az, hogy a szlovák fél miként értelmezi az Európa Tanács 1 201-es ajánlását. Épp két éve történt mindez, s hogy a szlovák parlamentben tavaly tavasszal ratifikált szerződés érvénybe lépése óta eltel idő alatt mit sikerült belőle megvalósítani? Erről kérdeztük Szent-Iványi István államtitkárt, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának rangban második emberét. Az eltelt egy év alatt bizonyos területeken van előrelépés. Ide tartozik a négy határátkelőhely megnyitása, a gazdasági kapcsolatokban érzékelhető előrelépés, a cégek közötti együttműködés bővülése, a vegyes vállalatok elszaporodása. De van olyan része az alapszerződésnek, amellyel kapcsolatban a szlovák félnek kénytelenek voltunk többször is jelezni a kétoldalú tárgyalásokon, hogy nem vagyunk elégedettek a megvalósulás folyamatával. Nem állt fel az alap- szerződés megvalósulását figyelemmel kísérő vegyes bizottság sem. A legutóbbi tárgyalási forduló némi optimizmussal tölt el: van remény arra, hogy létrejöjjön a vegyes bizottság, a szerződés teljesítését ellenőrző mechanizmus legfontosabb eleme... Ki kezdeményezte e bizottság felállítását? Iván Korcok külügyi szóvivő szerint a szlovák fél indítványozta, nem pedig önök... Erről az alapszerződés egyik pontja intézkedik. Eszerint a hatálybalépés után 90 napon belül fel kell állnia a bizottságnak, ami már bőven eltelt. Mi minden alkalommal jeleztük: készek vagyunk ennek eleget tenni. Még ma is nyitott kérdés a kisebbségek képviselete a bizottságban. Az alapszerződés nagyon sok pontja érinti a kisebbségeket, ezért a jelenlétük kívánatos. A magyar fél részéről ott lesznek a bizottságban a magyarországi szlovákság képviselői? A szlovák külügyminiszter szerint szó sem lehet a szlovákiai magyarság képviselőinek jelenlétéről. Ezzel végképp nem értek egyet. Az a véleményem, hogy a magyarországi szlovákok és a szlovákiai magyarok érintett fél a szerződésben, az ő jogaikról van szó, és nagyon hasznosan hozzá tudnának járulni a megvalósításhoz. Magyar részről a kisebbségek képviselői benne vannak minden vegyes bizottságban, így a magyar-ukránban, a magyar-szlovénban, a magyar-hor- vátban, s az itteni szlovákság képviselői ott lesznek a magyar-szlovák vegyes bizottságban is. Csak Szlovákia vonakodik, hogy bevonja az országában élő magyarság képviselőit. Látok némi reményt a bizottság felállására, s reméljük, hogy ennek az ülésein majd megnyugtató választ kapunk nem kifejezetten alapszerződési elkötelezettségű kérdésekre is, így a kisebbségi nyelvtörvény elfogadására. A szlovák fél többször vállalt ilyen kötelezettséget, de sajnos, több politikusa úgy nyilatkozik, hogy nincs rá szükség. Nekünk nem az az érdekünk, hogy kampányt folytassunk Szlovákia ellen, hogy feszültségeket élesszünk, hanem alapvetően az, hogy együtt tudjunk működni, hogy keressük meg a kompromisszumokat. A legtöbb szomszédunkkal nagyon jól alakul az együttműködés. Példamutatónak tekinthető az, ami a magyar-román kapcsolatokban történik. Egyértelművé vált: nekünk nem Romániával volt bajunk, hanem az előző nacionalista vezetéssel. Az új kormánnyal nagyon pozitívan tudunk együttműködni: máris találtunk megoldást a problémákra, vagy már elkezdtük a megoldások keresését. Ugyanez a kompromisszum-kereső magatartás jellemzi politikánkat Szlovákia viszonylatában is. Igaz, hogy az alapszerződés nem rendelkezett róla, de szimbolikusan is nagyjelentőségű a párkányi híd megépítése. A szlovák fél magatartása azt veszélyezteti, hogy a híd egyáltalán nem épül meg... Ez nem szlovák-magyar ügy, az európai stabilitási paktum rendelkezik az újjáépítéséről... így van. Az Európai Unió pénzt kínált fel, ez a rekonstrukcióhoz szükséges összeg felét fedezné, a fennmaradó rész negyede-ne- gyede esne a szlovák, illetve a magyar félre. Mi az idei költség- vetésben elkülönítettük erre a szükséges összeget, de ha május végéig nem tudunk megállapodni, akkor nagy a veszélye annak, hogy nem kapjuk meg a pénzt. A két ország eleshet az Európai Unió pénzügyi támogatásától? Természetesen. Ez a program lényegében már tavaly lejárt, már így is fél év haladékot kaptunk. Ha az első félévben nem egyezik meg a két ország, akkor újra kérvényezni kell a pénzösszeget. De mivel tudjuk majd megindokolni, hogy a két ország nem tudott megállapodni? Bennünket ezek a dolgok kétségtelenül zavarnak, de hangsúlyozom: a magyar kormány nem sérelmi politikát folytat. Inkább tompítjuk a feszültségeket, mintsem kiéleznénk. De vannak olyan fejlemények Szlovákiában, amelyeket az alapszerződés miatt sem hagyhatunk figyelmen kívül. Pavol Hamzík tegnapi (múlt keddi - a szerk. megj.) parlamenti beszédében úgy fogalmazott az alapszerződés kapcsán, hogy Magyarország olyan dolgokat kér számon Szlovákiától, amelyek kizárólag belügyi kérdések.... Erről szó sincs, olyan kérdésekbe, amelyek kizárólagos bel- ügyek, nem szólunk bele. Említhetném a privatizációt... A külügyminiszter a magyar kisebbséget érintő kérdésekre célozhatott.... A kisebbségi kérdéskört nem tekintjük belügynek. Az alap- szerződésben is benne van: a kisebbségek helyzete nem tekinthető egyetlen ország kizárólagos belügyének. Ha Szlovákia komoly jogsértést tapasztal az itt élő szlovákság esetében, akkor jogában áll felemelnie szavát. De aláírásunkat adtuk, Meciar miniszterelnökhöz hasonlóan, ahhoz, hogy a kisebbségi kérdés nem belügy, ez ott szerepel az alapszerződés preambulumá- ban. Szó sincs arról, hogy mi bármilyen belügyi kérdésbe beavatkoznánk. A kisebbségek ügyeibe sem avatkozunk be, csak akkor, ha az alapszerződés rendelkezéseibe ütköző események történnek. Ez esetben a szerződés bennünket arra kötelez, hogy ezekben az ügyekben föllépjünk. (Az interjú befejező része lapunk következő számában) „Nemcsak tőzsdezseni, de bátor ember is ez a Soros! Pozsonyba jött, pedig két éve megpróbálták kiutálni Szlovákiából, és persona non gratának nevezték,” - így az egyetemistákból álló kupaktanács, miközben a Közgazdasági Egyetem legnagyobb előadótermében a pénzmágnás előadására vártak. A szomszédos aula is dugig megtelt, sőt a folyosón is népes csoportok verődtek össze, hogy magától Sorostól hallják, mi a titka sikerességének. Esetleg azt is, hogy mit üzen az őt és a Nyitott Társadalom Alapítványát ledo- rongolóknak. Ám az öt földrészen ismert tőzsdei mágus nagyvonalú eleganciával szóra sem méltatta azokat, akik Szlovákia közellenségének, a magyarok ügynökének kiáltották ki őt, hogy a származására vonatkozó sértő célzásokat ne is említsem. Nem üzent nekik, sem nyíltan, sem burkoltan, pedig kapott üyen válaszokra szelíden provokáló kérdéseket. Nem ezért járt Szlovákiában: a róla szóló könyv megjelenése kínálta a lehetőséget. S nemcsak a pénzpiaci lépésekre van jó orra. Jó szimattal ráérzett arra is, hogy Szlovákia nem kizárólag az őt ki- ebrudalni igyekvők országa. Mert ha nem így lenne, akkor füttykoncert fogadta volna a Közgazdasági Egyetemen. Ellenkezőleg: olyan üdvözlésben és tapsviharban volt része, mintha Banderast vagy Madonnát éltették volna. Pedig előadását azzal kezdte, hogy zsidó és Magyarországról menekült Amerikába. Öt dollárral a zsebében. Ma multimilliárdos, akitől sokan kémének befektetési tanácsot. De Szlovákiának a világért se adna. Nem foglalkozik a koronával, a dollár az ő asztala. De sok más kérdésről véleményt mondott. Például arról, hogy Szlovákiának jót tenne a NATO- tagság. Sajnálná, ha kirekedne belőle. Reméli, hogy Szlovákia erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. Pozsony esélyeit kedvezően befolyásolja az országban zajló belső mozgás. Lelkesítik a tiltakozások, az ország nagy reménységének tartja a harmadik szektort, melynek képviselőivel találkozott. Nem titkolta: pénzt is hozott, ötmilliót. Azok a szerveződések kapják, amelyek a legtöbbet teszik a nyitott társadalom megvalósításáért. Azért, hogy Szlovákia is sokszínű maradhasson, s ne éledhessen újra a kritikát nem tűrő dirigizmus, tere és súlya legyen a bírálatnak. A kritika ugyan kellemeden, de szükséges és hasznos. Mert semmi sem tökéletes, Soros szerint még a nyitott társadalom sem. Épp a kritika fedheti fel, ki és hol tévedett. Sőt a szupersikeres Soros György sem tévedhetetlen. „Az én személyes sikerem alapja az, hogy feltárom hibáimat. Örülök, ha megismerhetem saját ballépéseimet, így elkerülhetem a rossz döntéseket” - árulta el tőzsdezseni életfilozófiájának lényegét. Mellbevágó és példaértékű. Őszinte és követendő. Egészséges és önvizsgálatra serkentő hozzáállás. Már akit egyáltalán erre ösztönöznek Soros önmagát is bíráló kijelentései. Mert akik belerakták őt a fiatal szlovák állam ellenségeinek skatulyájába, azok számára Soros mindig is a pofátlan tőzsdespekuláns, vagy ahogy a szlovák kormány szócsöve írta: pénzpiaci cápa lesz. (p.vonyik) Tőzsdezseni vagy pénzpiaci cápa? Archív-felvétel Örülök, ha megismerhetem saját ballépéseimet. Vonal alatt A harmadik roham Szűcs Béla _________________ Ke zembe került a pozsonyi Pedagógiai Gimnáziumban 46 éve kiállított kétnyelvű érettségi bizonyítványom. Újra felzaklatott a gondolat, hogy a magát demokratikus országnak tekintő Szlovákiában, ahol állítólag a kisebbségeknek „szuperjogaik” vannak, miért tiltották meg most a kétnyelvű bizonyítványok kiadását a magyar iskolákban. Vajon sérti-e a józan gondolkodású ember önérzetét az, hogy az itt élő magyaroknak anyanyelvükön is beírják a tanulásban elért eredményeiket? Micsoda eltorzult, nacionalista ösztön viszi rá az oktatásügyi politika irányítóit arra, hogy fokozatosan kiszorítsák a magyar nyelvet? A kétnyelvű bizonyítvány tán csak nem magyarosítja el a szlovákokat és nem olyan dokumentum, amelyet a többségi nemzet hivatalos ügyintézői nem értenek meg? A bizonyítvány-probléma egy sarkalatos kérdést vet fel: mi lesz a kétnyelvűséggel és a kisebbségi nyelvhasználattal hivatalos szinten? A szlovák bizonyítványok csupán egy nagyobb frontális támadásnak az előszelét jelzik anyanyelvűnk ellen. A nacionalisták boszorkánykonyháján már elkészült az alternatív oktatás hivatalos bevezetésének újabb terve. Ez már a harmadik roham, amely az új iskolatörvény része lesz. Kiszivárgott hírek szerint szeptembertől már a magyar iskolákban is szlovákul fogják tanítani a történelmet, földrajzot és a testnevelést. A szakiskolákban pedig minden szaktantárgyat államnyelven akarnak oktatni. Ez lesz az ál- lamnyelvtörvényjóváhagyása óta a legnagyobb csapás a magyar kisebbségre. Lényegében ezzel megszűnnek a magyar iskolák, hiszen négy tantárgyat (a szlovák nyelvvel együtt!) már szlovákul oktatnak majd - meglehet, szlovák tanítók. Egyebek között a történelmet is, s így a magyar gyerekek semmit sem tudnak meg népünk dicső hagyományairól. Helyette arra fogják őket oktatni, hogy őseik, a nomád hordák leigázták a békeszerető szlovieneket. Milyen magyarok kerülhetnek ki az ilyen iskolákból? A rendelkezés kiagyalói bizonyára abban reménykednek, hogy olyanok, akiket könnyebb lesz asszimilálni. A törvényjavaslatot még „csiszolják”. Nagyon kíváncsi vagyok azonban, hogyan reagál majd erre a szlovák ellenzék. Alibista módon rábólinthat, mint a nyelvtörvényre, vagy kiállhat a valóban demokratikus nemzetiségi politika mellett. Nehéz napok várnak a szlovákiai magyar kisebbségre, a magyar szülőkre és főleg a tanítókra. Az elszlovákosításon egész sereg hazafi fáradozik. Azt remélik, hogy az alternatív oktatás bevezetésének két sikertelen kísérlete után a harmadik roham sikerrel végződik. Gondoljunk vissza az első próbálkozásra, amelyet határozottan visszavertek a magyar szülők. Szerencsére ez a kísérlet az önkéntességre épült, csak az iskolaigazgatókra gyakoroltak nyomást. Az elmúlt évben aztán volt egy másik próbálkozás is, ezt azonban a túlságosan átlátszó törvénymódosításijavaslatot még a kormány sem fogadta el. így született meg az új iskolatör- vény-tervezet, amely szerint három tantárgyat fognak tanítani szlovákul a magyar iskolákban. Kíváncsiak vagyunk, hogy a harmadik rohamot milyen magyar- ellenes kampánnyal vezetik be és a magyar pártokon kívül lesz- e a parlamentben demokratikus erő, amely szembe mer vele szállni. Nálunk a hazafiak a magyar iskolák leépítésén fáradoznak, Romániában az új kormány a kisebbségellenes iskolai törvények eltörlését és a magyar egyetem visszaállítását tervezi. De ott is kormányváltásra volt szükség, hogy a magyar kisebbség elnyerje méltó helyét a közéletben, és új szelek fújjanak az oktatásügyben is. Nálunk egyelőre a nacionalista Nemzeti Párt kezében van az iskolaügy, a kultúra és tőlük megértést nem remélhetünk. Ha rajtuk múlna, bezárnák a magyar iskolákat. Ezt azonban nem merik megtenni, ezért választották az elsorvasztás módszerét.
