Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-26 / 9. szám
1997. február 26. Kopasz Júlia pisztolylövő a kórházban is kiragasztotta a céltáblát Az olimpiáról álmodik Girardelli nehéz pályafutásának vége Akár sebész is lehetne Prikler László felvétele nagyjából ott fúrodott a lövedék a céltáblába, ahol a kis óramutató éppen kettőt jelezne. Mennyi az edzésadagod? A kötelező mennyiség heti kétszer két óra. Én, ha tehetem, naponta tréningezem. Olykor három-négy órát töltök a lőállásbán. Ezenkívül otthon még súlyzózom és jógázom is. Az idén érettségizem a somorjai pincérképzőben, így a tanuláson, az edzéseken és a versenyeken kívül semmi másra nincs időm. Olykor csak hajnalban jutok az ágyba. Szerencsére tanáraim megértőek, és ezért ezúton is szeretnék nekik köszönetét mondani. Nagyon rövid idő alatt bekerültél a szlovák élvonalba. Pillanatnyilag hová rangsorolnak eredményeid? Mi az, amiről álmodozni szoktál? Országos viszonylatban a harmadik helyen állok, viszont feleannyi ideje sem űzöm még ezt a sportot, mint vetély- társnőim. Évről évre javulok, és ez, remélem, a továbbiakban sem lesz másként. Egyéni csúcsom 372 kör (a maximum 400, a szerző megj.), az ifi országos rekord 376. Ezt szeretném megjavítani. És titkos vágyam? Természetesen az olimpiai részvétel. Juli kórházban töltött napjai után gyakran túlórázik az edzőteremben Ordódy Vilmos ____________ „J ulikát most engedték haza a kórházból, de nincs idehaza. Már nem bírta ki, és a betegágyról egyenesen az edzőterembe rohant” - reagált néhány napja telefonhívásunkra Kopasz Júlia ifjúsági pisztolylövő édesanyja, majd elmagyarázta, hol található a Szlovák Tudományos Akadémia lövöldéje. Míg Júlia befejezte aznapi edzésadagját, megkértük a klub szakvezetőjét, Stefan Bu- berníkot, jellemezze röviden a tizennyolc éves sportolónőt. „Kivételes tehetség, csapatunk egyik erőssége. Küzdőképessége, szorgalma nagy reményekre jogosít. Pár nap múlva Nyit- rán rendezik Szlovákia nemzetközi felnőtt és ifi bajnokságát, és Juli korábbi jó eredményeivel kiharcolta a részvételt. Kár, hogy a betegsége miatt csaknem egy hónapot kihagyott. Ismerve szívósságát, akaraterejét, bízom benne, hogy rövid időn belül behozza a lemaradást.” Kopasz Júlia a Zobor alól sem tért haza üres kézzel. A csapat- bajnokságban ifi társnőivel második lett, ezúttal tehát egy ezüsttel gyarapította éremkollekcióját. Mégsem volt elégedett teljesítményével. Nagyobb ambícióim voltak, többet vártam önmagámtól, sajnos, az egyéniben nem jött ki a lépés. A betegség, a sok orvosság megtették a magukét. Érezhetően baj volt az erőnlétemmel. Szerencsére derűlátó alkat vagyok, és már a következő, remélem, sikeresebb versenyek foglalkoztatnak. Miért választottad pont ezt a sportot? A pisztolylövéshez hosszú, kacskaringós út vezetett. Édesanyám, aki valamikor röplabNeve: Kopasz Júlia Született: 1978. október 17-én Klubja: A Szlovák Tudományos Akadémia lövőegyesülete Legjelentősebb sikerei: a krakkói Barátság Kupán elért dázott, kiskorom óta a mozgás szeretetére nevelt. Nem csoda, hogy fociztam, úsztam, teniszeztem, karatéztam, kézilabdáztam. A medencében, majd az említett küzdősportban egész biztató eredményeim voltak, mégis a kézilabdánál kötöttem ki. Több évig az Inter ificsapatának a kapuját védtem, sőt a válogatottba is bekerültem. Sajnos, a térdem és a hátgerincem nem bírták a megterhelést, így, bárhogy is fájt a szívem, búcsút kellett intenem ennek a kollektív sportnak. Hogy ne legyek tétlenségre kárhoztatva, anyu, egyik ismerősének tanácsára, elvitt egy lövészklubba. Tetszett az ötlete? Érdekesnek találtam. Sosem felejtem el az első próbálkozásomat. A lőtéren kezembe nyomtak egy öreg, rozoga fegyvert. bronzérem, Pozsony ifjúsági bajnoka, egyéniben Szlovákia ifibajnokságának arany- és bronzérmese, országos csapatbajnoki második helyezettje, a tehetséges ifi sportlövők ligájában tavaly a harmadik lett. Láttam, biztosak benne, hogy nem teszek nagy kárt a céltáblában. Én viszont, mindenki meglepetésére beletrafáltam. Vak tyúk is talál szemet, gondolhatták, és további töltényeket adtak. Ezúttal sem tévesztettem célt. Senki sem akarta elhinni, hogy még sosem volt légpisztoly a kezemben. Életem két első céltábláját máig őrzöm. A kezdeti siker önbizalmat és új motivációt adott. Első igazi versenyemen, a krakkói Barátság Kupán a harmadik lettem, s azóta élek-halok ezért a sportért. A kórházi ajtómról sem hiányzott a céltábla, már alig vártam, hogy ismét a lőtéren legyek. A sikeres céllövészet előfeltétele a biztos kéz, jó szem és erős Idegzet. Mi befolyásolja még az eredményt? Sok-sok tényező. A két legfontosabbat említem. Az úgynevezett beállás és a helyes lélegzés. Ha egy picit másként fújom ki a levegőt, mint kellene, biztos, hogy rontok. A lövés utáni pillanatban sejted-e, hogy mennyire voltál sikeres? Kezdetben ezt nem éreztem, most viszont már szinte biztosan tudom, hogy a találatom például nyolcas, s ahogy mi mondjuk, „két órakor”, vagyis Névjegykártya J. Mészáros Károly Pislákolva, a sérülések sokaságától meggyötörve búcsúzott a könyörtelen élsporttól az alpesi sízés egyik állócsillaga. Marc Girardelli, aki ugyan osztrák, ám a nemzetközi sportéletben bolha nagyságú Luxemburg hatalmasai közé ékelődött. Több mint másfél évtizedig állta a sarat a vüág legjobbjaival vívott, látszólag egyenlőtlen csatában. Hogy miért volt hátrányos helyzetben? Egyszerűen azért, mert jóformán versenyzői pályafutása kezdetétől, részben rokkantnak minősítve, viaskodott önmagával, a kiszámíthatatlan pálya akadályaival és természetesen a világ élmezőnyével. Le a kalappal előtte! És ez a főhajtás még tiszteletre méltóbbá válik, ha felidézzük, milyen csodálatos eredménylistát hagyott maga mögött. Ötször végzett a Világkupa-sorozat élén, emellett számos kis glóbuszt, vagyis a műlesiklás, óriásműlesiklás vagy lesiklás győztesének járó serleget hódított el. Tekintélyt parancsoló számú, összesen negyvenhat Vk-versenyt nyert. Tizenhárom vüágbajnoki érem tulajdonosa, négyszer a tiszteletére játszották Luxemburg himnuszát. Sikereinek sora olimpiai érmeivel válik teljessé: háromszor állt az ötkarikásjátékok dobogóján. Sajnos, december óta nem csatolt sílécet a lábára, belefáradt a sérülés-felépülés már- már örökös körforgásába. Sestriere-ben, a világbajnokság helyszínén jelentette be távozását: „Kimerült vagyok. Úgy érzem, nincs több energiám arra, hogy végigmenjek akár egyetlen pályán is.” Pedig igazán diadaldús búcsút érdemelt volna az alpesi sízés történetének legnagyobb tehetsége, aki szinte végigszenvedte versenyzői éveit. Hol a kaija, hol a térde hagyta cserben. Tizenhárom komoly műtéten esett át, és már az első után kezelőorvosa nem sok reményt adott annak, hogy valaha is folytathatja. Ó azonban újra és újra felépült, s olyan formába került, hogy borsot törhetett több szerencsével megáldott vetélytársai orra alá. Egyszer szarkasztikusán jegyezte meg magáról: „Akár sebész is lehetnék, annyira ismerem az emberi test felépítését, az összes izmot, inat vagy amit csak akarnak.” Harminchárom évesen kissé szomorúan vonult ki az alpesi sízés utazócirkuszából. „Ha lelkesedésemen múlna, biztosan folytatnám. Korom ellenére kifogyhatatlan motiváció rejlik bennem. Sajnos, a térdem nemet mondott. Igazán sajnálom, de befejezem.” Versenyzőtársai tortával búcsúztak a luxemburgi osztráktól. Rajta a felirat: „Marénak valamennyi síző barátjától.” CTK-felvétel Sportolóktól hallottuk Miről álmodozhatnak a sakkozók? Garri Kaszparov, a sakkvilág tizenharmadik világbajnoka, jelenleg a különutas Profi Sakkozók Szövetségének (PCA) vezetője és világelsője sportága anyagi kilátásairól nyilatkozta: „Derűlátó maradok. Más irányból kell a szponzorokra hatnunk: megjelentek a számítógép-hálózatok, megjelent az Internet- szerintem éppen ebben rejlenek új lehetőségeink, amelyek a sakkot más keringési pályára vihetik és amelyek fölényét hozhatják a többi, már hagyományosan elüzletiese- dett sportágakkal szemben. Persze a sakkozók aligha álmodozhatnak a teniszezők, kosarasok vagy golfozók keresetéről.” Jir í Holík leköszön Teljesen kiborult Jirí Holík, a cseh Dukla Jihlava jégkorongklub igazgatója: „Elegem van már a mindennapi stresszből. Ez az utolsó idényem. Utána befefejezem az igazgatóskodást. Erre a munkára már soha nem szednek rá. Hát ez nem más, mint az ellenségek és a sértődött emberek gyarapodásának melegágya. Állandó körforgásban vagyok: hol találjak jó játékosokat, hogyan fizessem meg őket, honnan szerezzek rá pénzt.... És a legrosszabb a felelősség. Komoly dolgokról kell döntenem, de nincs kivel megvitatnom. És emellett még a csapatnak sem megy.” Grobbelaar tagad Bruce Grobbelaar, az angol FC Liverpool labdarúgóklub volt zimbabwei kapusa a bíróság előtt cáfolta azokat a kijelentéseket, melyek szerint néhány bajnoki mérkőzés eredményét pénzért befolyásolta volna: „Elismerem, kaptam pénzt azért, hogy megjóGrobbelaar nem füllent, csak fülel és tagad ŐTK-felvétel soljak végeredményeket, de nem bundáztam. Az összeget egy malajziai üzletembertől, Hang Suan Limtől érdemeltem ki, hangsúlyozom, pusztán jóslásomért. A legszebb éveimet a Liverpoolnál töltöttem, semmilyen módon nem ártottam volt klubomnak. Nem követtem el törvénytelenséget.” Vad’ura a szlovákokról Jirí Vad’ura nyolc évig az Olo- moucban rúgta a bőrt, jelenleg az Inter Bratislava légiósa. Amikor a pozsonyi klubhoz került, rögtön az elején arról győzte meg Petrás másodedző, hogy a sárga-feketéknél nincs híján a humor: „Kávét hoztak, és én a cukrot a hamutartóba tettem. Petrái, a szenvedélyes dohányos egyből lehordott, mondván: a hamutartó nem szemétkosár, ezért kénytelen voltam kiűrí-. teni. Már sikerült azt is megfigyelnem, hogy a szlovákok nagyon játszadozó kedvűek, ám a felelősség hiányzik belőlük. Ebbéli tulajdonságuk gyakran a hazardírozást súrolja. Ha valami sikerül nekik, máris lovon vannak, legszívesebben táncra perdülnének. Elbűvöl a Sazkázó szenvedélyük is, akár a fogadóiroda előtt aludnának, csakhogy reggel elsőnek érhessenek oda.”
