Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-02-19 / 8. szám

Nagyvilág 1997. február 19. 7 Aachen, az orvostudomány, a turizmus, a vendéglők és a hagyományok székhelye II. Nagy Károly városa Budapesti levél A császári dóm monumentalitása igazából csak távolról bontakozik ki. A háború rombolása már alig észrevehető', annál inkább az idő vas­foga, ezért restaurálásra szinte folyamatosan szükség lenne. Brogyányi Vincéről Brogyányi judit kf-% Elöljáróban mindjárt tisz­táznék egy félreértést: nem családi ügyről írok. Brogyá­nyi Vince úr, aki „a szliácsi fürdő szomszédságában egy nemesi birtok és több bér­ház tulajdonosa” volt vala­mikor a múlt század hatva­nas éveiben - mindeddig tö­kéletesen ismeretlen volt számomra. Ám kezembe ke­rült Kovács Sándor Iván professzor legújabb könyve, a Vágy és emlékezet, amelyet három kiadó, a bu­dapesti Széphalom, a miskolci Felső- Magyarország és a dunaszer- dahelyi Nap adott ki közö­sen. Nem véletlenül, hiszen a történelmi Magyarország centrumának és északi ré­szének, vagyis a mi tájaink­nak kapcsolatait, szellemi és emberi viszonylatait tár­gyalja. Például azzal, hogy fölfede­zi Madách Imre és Arany Já­nos szliácsi tartózkodásá­nak históriáját. Azt az isko­lából tudhattuk, hogy Ma­dách, az ismeretlen alsó- sztregovai birtokos elküldte Az ember tragédiáját Arany Jánosnak, aki gondozta kis­sé a kéziratot, majd nyilvá­nossághoz, megérdemelt hírnévhez juttatta. Kapcso­latuk azonban nemcsak iro­dalmi-szellemi természetű maradt. A két zárkózott em­ber társat is talált egymás­ban. így került sor arra, hogy a súlyos kórokkal baj­lódó és betegségeit gondo­san titkolgató Arany a szliá­csi fürdőben keresett eny­hülést. A szliácsi kúra jól si­kerülhetett, mert 1862 után Arany János lapjai, előbb a Figyelő, majd a Koszorú több szliácsi hírt, vagy in­kább hirdetést közölt. 1864- ben például a már említett Brogyányi Vince úr Arany­hoz intézett levele alapján tette közzé, hogy „nemes szí­vének sugallatá­ra” a szliácsi bir­tokos „szegény írók és színészek, ezek özvegyei és árvái számára, nemzetiségi különbség nél­kül ... május és szeptember hónapok folytán ingyen la­kást, a családosoknak kony­hával, enged házaiban, csu­pán azt kötvén ki, hogy a jó­tékonyságot igénybe venni akaró egyén Arany János vagy Berecz Károly írók ál­tal ... legyen ajánlva”. Hát igen, az íróknak, színé­szeknek már akkor sem volt pénzük, viszont volt Arany János és volt egy barátja, bi­zonyos Brogyányi Vince úr, akik ingyen és nemzetiségi • különbség nélkül segítettek rajtuk. Nem csekély példa ez a mára nézve sem. Arany és Madách nevét őrzi emlé­kezetünk. De talán az eddig ismeretlen Brogyányi Vince úr is megérdemel az utókor­tól egy főhajtást. Brutális tömegsport Dorothea Heintze A városi színház és néhány lo­kális jellegű és szórakoztató magánszínpad mellett az utób­bi időben megjelentek Aachen­ben az alternatív kulturális kezdeményezések is. Együtte­sek régi üzemcsarnokokban próbálnak és játszanak, ven­dégjátékokra hívnak meg szín­játszókat, elsősorban a szom­szédos Beligumból és Hollandi­ából. Ma már mindennapos a kulturális csere, magától ér­tetődő a művészet és irodalom országhatárokat nem ismerő Szakmailag a _____klinika_____ vi lághírű, szinte _____minden_____ or szágból érkeznek páciensek. támogatása, népszerűek az itt és a belgiumi Lüttichben fel­váltva tartott tanulmányi na­pok. Az eseményeket politikai keretbe helyezi az 1976 óta lé­tező EUREGIO-Maas-Rhein nevű munkaközösség, amely az európai eszme fölkarolását tűzte zászlajára. A csaknem teljesen katolikusok áitai lakott város és püspöki székhely egyebek közt annak is köszönheti nyugodt légkörét, hogy negyven évig folyamato­san kereszténydemokrata főpolgármester igazgatta. Ez a folytonosság csak 1989-ben szakadt meg, a város első em­bere most az SPD tagja. De nyil­vánvaló, hogy az aacheni pol­gárok mentalitását ő sem fogja megváltozatni. A közelmúlt politikai botrányára, amely a nagy klinika építése kapcsán bolydította fel a várost, ma már nem szívesen emlékeznek vissza a polgárok. Amikor ugyanis hozzákezdtek az új kli­nikai komplexum építéséhez, 675 millió márka költséggel számoltak, amikor azonban át­adták az épületet, az eredeti összeg háromszorosát kellett kifizetni. Kölcsönös vádasko­dásokban persze nem volt hi­ány. Az épület még ma is vita tárgya, méghozzá nemcsak feltűnő építészeti megoldása miatt. Az orvostudomány el­méleti és gyakorlati tevékeny­ségének egy ekkora méretű épületben történő összevonása Európában egyedülálló. Több ezer ember dolgozik az 59 000 négyzetméter összfelületű egészségügyi „kombinátban”, ahol az egyetemisták előadó­termei és könyvtárai a kórter­mek közvetlen közelében van­nak. Aki azonban egyszer már eltévedt a végtelen, méregzöld és narancssárga színű folyosók labirintusában, annak bizonyá­ra nincs túl jó véleménye a lelki hatásokról, amelyeket egy ilyen személytelen mammut­épület a benne tartózkodókra gyakorol. Szakmailag azonban a klinika világhírű. Szinte min­den országból érkeznek páci­ensek úgy, hogy a fényképező turistáknak nem kell sokáig várniuk, ha a pályaudvarhoz hasonlító nagy bejárati csar­nokban például egy sejket és kí­séretét akarják lencsevégre kapni. A város határán fekvő kliniká­tól egy ugrásnyira van a hol­land határ, ha egyáltalán be­szélhetünk itt határról. Egy je­lentéktelen házikóból barátsá­gosan integetnek az „őrök” és mire észbe kapunk, már egy másik országban vagyunk. So­kan, főleg egyetemisták vásár­lásra használják ki a lehetősé­get: sajt, hal és sok egyéb áru olcsóbb a hollandiai Vaals- ban, mint Aachenben. Hollan­diába és Belgiumba szívesen át is költöznek, hiszen ott nem­csak olcsóbban, hanem könnyebben is lehet lakáshoz jutni. Itt, az ország legnyuga­tibb sarkában is a politika egyik legfontosabb kulcsszava a lakáshiány. Mint mindenütt, Aachenben is fokozatosan sza­nálják a hajdani olcsó városré­szeket, mint például a Fran­kenberger negyedet, nem kí­mélve persze az egyetemisták kedvenc kocsmáit sem. így ezek a lakások a szerényebb jö­vedelműeknek megfizethetet­lenek, hiszen a felújított laká­sok bére általában megle­hetősen magas. És akkor még nem is beszéltünk az előkelő város széli villanegyedekről. Kornelimünsterben lakik pél­dául már évek óta a város leg­Az ördög is kapitulálni kényszerült agyafúrtságuk előtt. több előkelősége. Az aacheni Soersban nyaranta megrende­zett világhírű nemzetközi lo­vas és díjugrató versenyeken adnak randevút egymásnak a gazdagok és szépek - és persze nemcsak ők. Habár minden megbízhatónak és polgárinak tűnik itt, egy bi­zonyos legenda azért újra és újra eszükbe jut az aacheniek­nek. A fáma szerint egyszer maga az ördög is kapitulálni kényszerült agyafúrtságuk előtt: amikor a város urai a csá­szári palota bővítése közben kifogytak a pénzből, a pokol­ból kértek segítséget. Viszon­zásul odaígérték az ördögnek annak az embernek a lelkét, aki először a templomba lép. Nos, amikor a fizetségre került a sor, hirtelenjében egy nőstényfarkast zavartak be a templomkapun. Az ördög to- porzékolt, de kénytelen volt beismerni, hogy rászedték. Fogcsikorgatva állapította meg: „Ezek az aacheniek az ör­dögnél is ravaszabbak!” A kis vörösbegy vadul csapkod szárnyaival halálfélelmében, újra meg újra megpróbál kiszabadulni a hálóból. De egyre inkább bele­gabalyodik, lábacskái és szár- nyacskái kifordulnak, végül élet­telenül emyed el a kegyeden csapdában. Ölaszországban a ma­dárvadászat már a mészárlással egyenlő. Egyszerűen brutális. Évente mintegy 300 millió mada­rat lőnek le vagy ejtenek csapdá­ba. Szeptembertől januárig a hi­vatásos és amatőr vadászok lőnek mindenre, ami repül. A madárva­dászat Olaszországban tömeg­sport lett. A lemészárolt állatok­nak csak mintegy 5 százaléka ke­rül „ínyencfalatként” a főzőfazék­ba (Polenta cun uncelli: pácolt madárhús kukoricakásával szer­vírozva) . A „maradék” az erdőben vagy a mezőn rohad el. Vasárnapi pletykák Az új krimikirálynő Angliában Agatha Christíe, a krimik klasszikussá érett nagy­asszonya óta mindig akad egy- egy középkorú, disztingvált úrinő, aki gyilkosságok hátbor­zongató történetét tárja az ol­vasók elé. A Holland Park Baro­nesse címet viselő hölgy, aki magát Phyllis Dorothy James- nek (képünkön) nevezi, illatos teát szürcsölget, angóramacs- kájával az ölében. Teheti, hi­szen könyveiből világszerte milliókat adnak el. írásaira könnyű ráismerni. Az olvasó már az első oldalakon hamis nyomon találja magát, holttes­tekkel körülvéve, és ne feled­kezzünk meg a borzongató, vé­letlen metafizikai jelenségekről sem. Az Eredendő bűn című legutóbbi regényében például P. D. James egy középkorú nő szörnyűséges halálának körül­ményeit írja le, aki klasszikus detektívregényeket ír az ő utá­nozhatatlan stílusában... Hajléktalan koldusból modell Calvin Klein amerikai divat- tervező mindig kész arra, hogy meghökkentse az embe­reket. De legújabb ötlete min­den képzeletet felülmúlt. Egy hajléktalanokat bemutató al­bumot lapozgatva ugyanis megakadt a szeme Shaun Ya- tesen (képünkön). Nyomban tudta, ő lehetne Kate Moss, a kifutók vézna sztárjának férfi párja. Már csak meg kellett ta­lálnia. Munkatársai elindultak a szélrózsa minden irányába, míg egyikük a londoni utcán ráakadt Shaunra. Azóta az egykori hajléktalan fiatalem­ber a magazinok kedvenc figu­rája lett, aki örül annak, hogy élete egyenesbejutott, de azt is tudja, hogy újdonsült karri­erje nem tart örökké. Ha már a kifutón nem lesz rá szükség, ismét hódolhat kedvenc sport­jának, a boksznak. Pápai csodaautó Új lakója van a Vatikáni Mú­zeumnak: egy 1928-as évjára­tú Citroen C6E Lictoria. E pompás aján­dékkal a Citro­en Italia 1930- ban lepte meg az egyházfőt. A hatcilinde- res, 2400 köb­centis luxusjár­gány, ami egy­kor XI. Pius pá­pa tulajdonát képezte, ameri­kai komforttal, francia és olasz technológiával készült. A kiállítás előtt négy évig csi­nosították a Vatikán garázsá­ban. Kilométerórája 156-ot mutat, tehát évente mindössze két kilométert futott.

Next

/
Thumbnails
Contents