Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-12 / 7. szám
Sport 1997. február 12. Hrbaty Melbourne-ben az utolsó pillanatig bízott abban, hogy legyőzheti Samprast Megingatta a világelsőt A közel háromórás mérkőzés utáni kézfogás. A felvétel bejárta a világot. Egy hatalmas csata csattanójaként.. CTK-felvétel Újra fókuszban: Schlosser Imre A karikalábú gólgyáros J. Mészáros Károly Melbourne már sporttörténelem. Ám a januári ausztrál teniszbajnokságon történt egykét olyan emlékezetes fegyvertény, melyre odafigyelt a világ. Közéjük tartozik a szlovák Do- minik Hrbaty helytállása. A tizenkilenc éves pozsonyi fiú (teljesítményével a világranglista 59. helyére tornázta fel magát) három akadályon is túljutva (Stolle 1:6, 7:5, 7:5, 6:7, 6:1; Kulti 6:2, 6:1, 6:2; Berasategui 6:3,7:6,6:7,2:0 - a spanyol feladta) a negyedik fordulóban a világelső Pete Samprasszel találta magát szemben. Egyáltalán nem becsülte nagynevű ellenfelét, és csak közel háromórás kimerítő csatában (7:6, 3:6, 4:6, 6:3, 4:6) maradt alul. Közben az ötödik játszmában a későbbi tomagyőztes adogatásakor már 4:2-re és 40:15-re is vezetett. Innen kerekedett felül Sampras. Hrbaty erről a mérkőzésről nyilatkozott a Vasárnapnak. Októberi beszélgetésünk során említetted, szívesen találkoznál a világranglista első tíz helyén tanyázók közül bárkivel. Rögtön az első kínálkozó alkalomkor a világelső Sampras lett az ellenfeled. Negyedik fordulóba jutásával mindenki számolt, de azzal, hogy te is oda kerülsz, már jóval kevesebben. Melbourne-ben mikor tudatosítottad, hogy ellene kell kiállnod? Csak a legjobb tizenhat között. Akkor már ő volt soron. A teniszben nehéz előre számolgatni, elbukhat az ember az első fordulóban, ugyanakkor megnyerheti az egész tornát is. Éppen ezért gyönyörű ez a játék. Egyetlen egy labdamenet dönthet a mérkőzésről, s aki megérzi ezt a lehetőséget, övé a győzelem. Mikor az előző fordulóban a spanyol Berasategui feladta a meccset, mindjárt az eszedbe jutott: most már jöhet a legjobb? Akkor annak örültem, hogy továbbléptem. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ki lesz a következő. Mikor megtudtam, Samprasszel találkozom, megörültem, mindent megtettem azért, hogy legyőzhessem, összecsapásunkra koncentráltam. Másképpen készültél, mint a többi mérkőzésedre szoktál? Semmit sem csináltam máshogyan, tehát ugyanazt végeztem, mint előző sikeres találkozóim előtt. Esténként igyekeztem kikapcsolódni, erre igazán kitűnő családi légkör kínálkozott Markunknál, ahol laktam. Mérkőzésetek előtt Melbourne- ben találkoztál Samprasszel? Láttam őt az öltözőben, mikor a Kulti elleni összecsapásra készültem. Éppen az izmait masszírozták. De nem szóltunk egymáshoz. Mire gondoltál a találkozó előtti kézfogáskor? Semmi különös nem jutott az eszembe, a pályán azonban győzni akartam. Egyáltalán nem törődtem azzal, ki áll a háló mögött, csak az ellenfelet láttam benne, akit illene lemosnom a pályáról. Nem volt ez túl bátor elhatározás? Arra soha nem lehet gondolni, hogy a világelső vagy más áll velem szemben. Csak az ellenfelet szabad látni. Ha azon töprengenék, hogy valóban a ranglistavezető van a túloldalon, miközben összecsapásunk a központi pályán zajlik, akkor megil- letődöttségemben még a játszótérre sem tudnám irányítani a labdát. Derűlátásod beigazolódott? Volt olyan pillanata a találkozónak, amikor érezted: Sampras is legyőzhető? Elejétől kezdve az utolsó labdamenetig hittem abban, hogy megverhetem. Szinte kivétel nélkül az utolsó játszma egyik pillanatát, amikor 4:2-re és 40:15-re vezettél, emlegették a mérkőzés fordulópontjaként. Szerinted is az volt? Én többet is találnék. Az igazi fordulópont persze az lett volna, ha az említett pillanatban én nyerem a labdamenetet. Aztán még kínálkozott lehetőség: 4:3- nál adogatásom elhódítása, vagy 5:5-re egyenlíteni. Akkor már az erőnlétemben is bízhattam volna. Tehát a mérkőzés során egyetlen pillanatig sem futott végig az agyadon, hogy elveszítheted? Válságos időszakaim akadtak, de olyankor mindig változtatnom kell, hogy minél hamarabb kijussak belőle. De ez még nem indok arra, hogy veszítsek. Akkor már régen rossz, ha a játékos a vereségre kezd gondolni. Inkább összecsomagolhatja az ütőit, és elbújhat az öltözőbe. Nincs értelme a pályán maradnia. Játszottál már valaha közel öt- venfokos hőségben? Most először. Megtörténhet, hog már többször nem is fogok. Meccs közben hat liter folyadékot fogyasztottam, előtte másfél litert, és utána is elég sokat. Mint mindig, a sűrítményt most is magam készítettem, s a felszerelésemhez tartozó ütőket szintén én raktam a táskába. Ezt nem bízom soha senkire. A mérkőzés végén kezet fogtatok. Az erről készült felvétel bejárta a világot. Mondott valamit Sampras? Gratuláltam neki. Ő meg csak annyit szólt: jó játék, de ezt a győztes illemből mindig kiejti a száján. Következett a szokásos sajtó- értekezlet, amelyen semmi különös nem hangzott el. Te mit kérdeztél volna? Hogy miért nem volt egy csipetnyivel több szerencsém? Annyira a szerencsén múlott? Elég lett volna, ha a többször emlegetett állásnál erősebben fúj a szél, öt centivel lejjebb találja el Sampras a labdát... Végeredményben azonban az nyer, akinek több a szerencséje, a tapasztalata, jobb formában van. Ezek a siker összetevői. Mikor győzöd le Samprast? Bízom benne, hogy a legközelebbi összecsapásunkon. Schlosser Imre (1889-1959), azaz Slózi, az ólábú ferencvárosi balösszekötő volt az első magyar labdaművész. Nem csoda, hogy népszerűsége a pesti primadonnákéval vetekedett. Hetven- ötször volt válogatott, tizenháromszor nyert csapatával bajnokságot és hétszer lett gólkirály. Kiváló, lelkes játékával, egyedülálló technikájával számtalan találkozó sorsát döntötte el. Puskás Ferenc után ő lőtte a földkerekség legtöbb bajnoki gólját, számszerűit 417-et,juttatta eszünkbe egy januárban világgá kürtőit statisztika. Tízéves koráig csak rongylabdával focizott. Történt egyszer, hogy a grundszéli né- zelődők közé beállt az akkori Pest legismertebb figurája, báró Podmaniczky Frigyes. A játék végén megkérdezte a srácokat: tudnátok gumilabdával is játszani? - Még jobban, hiszen az ugrik is! - hangzott uniszónó a válasz. A gumilabdát nemsokára bőrlaszti követte, és Slózi útja a Petőfi téri grundról hamarosan az FTC-be vezetett. Még tizenhat éves sem volt, amikor magára húzta a zöldfehér mezt. Hétről hétre nagyszerű teljesítményt nyújtott, és a góllövésből is kivette a részét. Első válogatott mérkőzését 1906-ban a csehek ellen játszotta. Öt évvel később már a huszonötödik válogatottságnál tartott, ami akkoriban egyedülálló teljesítménynek számított. Noha ízig-vérig ffadista volt, 1915-ben összekülönbözött néhány vezetővel, és klubot cserélt. A konfliktust az váltotta ki, hogy az egyik hagyományos magyar-osztrák meccs előtthivatali főnöke tiszteletjegyet kért tőle, de mivel a válogatott csatár már korábban kapott egyet, meg-, tagadták kérését. Tiltakozásul átigazolt az MTK-ba. Természetes, hogy a legközelebbi FTC-MTK rangadót óriási várakozás előzte meg. A kékfehérek 4:1-re lelépték az esélyesebb Fradit, és Slózi háromszor talált a hálóba. Új csapatában hat évig játszott. Aztán gondolt egyet, és felcsapott edzőnek. Előbb odahaza, majd a svédországi Norrköpingbe szerződött. Egy ideig a krakkói Wislában is ténykedett. Már 37 éves volt, amikor a bécsi WAC érdeklődött iránta. Nem edzőnek, játékmesternek hívták. Slózi a próbajátékon parádézott, így szerződtették. Új klubjával Magyarország vegyes csapata ellen is játszott, s a pesti találkozón, amelyen döntetlen született, ismét eredményes volt. Néhány hét múlva a magyar szövetség kérésére az osztrákok kölcsönadták idegenlégiósukat, aki a csehek ellen hetvenkettedszer szerepelt a válogatottban. A Magyar Hírlap ezt írta a találkozó után: ,A győzelmesen végződött mérkőzés hőse az elpusztíthatatlan Slózi volt, mindvégig mesterien játszott.” Bécsi szerződésének lejárta után az FTC hívta, és ő boldogan ment. Átlépését így kommentálta: „Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy 38 éves koromban még aktív tagja lehetek annak az európai hírű együttesnek, amelynek színeiben életem legszebb napjait töltöttem.” Utoljára 1926. november 7- én volt tanítványai, a svédek ellen húzta magára a címeres mezt. Aztán még egyszer kiKorabeli karikatúrán vezethette a válogatottat a zöld gyepre. Hatvannyolc évesen, 104 ezer tomboló néző előtt Slózi végezte el a kezdőrúgást a Népstadionban lejátszott századik magyar-osztrák mérkőzésen. (ordódy) Futballistáktól hallottuk Mennyire elégedett Détári? Harminchárom évesen, négy világválogatottsággal a háta mögött, kilenc esztendős külföldi profiskodás, majd több hónapos kihagyás után tavaly ősszel az osztrák másodosztályú St. Pölten csapatába szerződött Détári Lajos, akit nyolcvannyolcban 18 millió márkáért vett meg a Frankfurttól az Olimpiakosz Pireusz (akkor ő volt a világ legdrágább labdarúgója). Mennyire elégedett pályafutásával? „Az az álmom, hogy a Juventus- ban játszhassak, félig sikerült. Szerepeltem ugyan egy tornán, három mérkőzésen a zebrás mezben, de nem voltam a torinóiak igazolt labdarúgója. Ez nem tesz elégedetté. így nem százszázalékos a pályafutásom, hiszen kimaradt az életemből, hogy igazán nagy csapatban tudjak játszani.” Puskás nem panaszkodik Puskás Ferenc, azaz Öcsi az egykori magyar Aranycsapat aranylábú csatára januárban újra a sportvilág hatalmasai közé került: őt hirdették ki a XX. század legeredményesebb labdarúgójának. Megkérdezték a világszerte ismert fut- balltekintélyt (áprilisban lesz hetvenéves): van-e valami, ami kimaradt az életéből? „Nem hiszem. Bejártam a világot, huszonhat évig edzősköd- tem, játszottam, szórakoztam. Sohasem voltam sérült, illetve egyszer eltört két bordám, de tíz nap múlva már fociztam. Talán ha Spanyolországban szülétek, akkor több pénzt tudtam volna keresni. De nem panaszkodom.” Jenei a klubok függetlenségéről A klubok hatalomtól való függetlenedésének egyik fő szószólója Romániában Jenei Imre, világszerte ismert futball- szakember, akit a közelmúltban neveztek ki hazájában a sportminisztérium államtitkárává. „A legjobb román csapatok, a Steaua és a Dinamó pénzügyileg már függetlenek. Mindkét együttesnek el kell dobnia a védelmi illetve a belügyminisztérium védőernyőjét. Az a rendszer, hogy a klubok egy-egy minisztériumhoz tartoznak, még a régi kommunista rezsim öröksége. Most eljött az idő, hogy a sport különváljon az államtól.” Olsen kontra eredményközpontúság Az idény végén Louis van Gaal helyét Morten Olsen foglalja Olsen mindenképpen élvezni akarja majdani csapata produkcióját CTK-felvétel el az Ajax Amsterdam kispad- ján. A Belgiumban élő negyvenhét éves dán szakember (egyébként 102-szeres válogatott) legutóbb a futballról vallott: ,A labdarúgásnak nem eredménycentrikusnak kellene lennie. Sajnos, a foci az utóbbi években rossz irányba terelődött. A legtöbb edző a védekezésre helyezi a hangsúlyt. A mindenáron gólt nem kapni filozófia terjedt el. Nem pusztán az a kérdés, hogy nyerjünk, hanem az is, hogy miként érjük el a diadalt. Leendő klubomnál olyan játékot akarok meghonosítani, amelyet nézve nyugodtan hátradőlhetek és élvezhetem a produkciót. A labdarúgásnak élnie kell.”
