Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-09 / 283. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 9. PANORÁMA f

| 9 Négy fotográfus tengerentúlról hozott fényképeiből rendeztek kiállítást a szlovák fővárosban Amerika, a csábítás földje Pozsony. Amióta Kolumbusz felfedezte, a figyelem középpontjában van. Milliók vándoroltak ki a végtelen lehetőségek, a korlátlan szabadság hazájába, Amerikába. TALLÓSI BÉLA " Nemcsak tájainkról, a vasfüggöny mögül indultak tömegek az óceán túlpartjára. Aki csak egy kicsit is ismeri az olasz irodalmat vagy a Cinecitta filmtermését, tudja, hogy az itáliai dél, illetve Szicília nincstelenjeinek álmában ugyanúgy Amerika jelentette a felemelkedés egyeden lehetőségét, mint a magyar nincstelenekében. A művészek most is nyitott szemmel járják Amerikát, hiszen mindig is vonzotta, és a mai napig csábítja őket az ígéret földje, akár kamerával, akár fényképezőgéppel fogalmaznak üzeneteket. Magyarországra a hetvenes években jutott el az Ez Amerika című film, amely óriási szenzáció volt. Már csak azért is, mert a mozgógépcenzúra forgalmazásra engedélyezte. De talán csak azért pereghetett le a magyar mozikban a film, mert elég sok visszatetsző dolgot mutatott meg odaátról. S az elvtársak bizonyára úgy gondolták, nézd csak meg, te szegény magyar munkásember, milyen nagy rendetlenség honol Amerikában. S ezt nem mi, vezető funkcionáriusok mondjuk, hanem maguk az amerikaiak mutatják meg ebben a filmdokumentumban. Volt is benne néhány gyomoremelő képsor, mondjuk az iszapban dagonyázó nőkről. Vagy a földigilisztafarmról, ahol azért tenyésztették ezeKatarína Krajčovičová: Boldog trió (1994) ket a kukacokat, hogy az ínyenc amerikaiak, akik jó dolgukban nem tudják, mit kívánnak, mixelve, folyékony állapotban fogyaszthassák. Aztán más Amerikát mutatott Gothár Péter Tiszta Amerika című filmje, amelyben Lukáts Andor próbál szerencsét a harlemi „sôtéť'-ben. De a popzeneszerzőket is megihlette a téma. Koncz Zsuzsa dalszerzői is úgy látták, hogy századunk „Első nyolcvan év"-e alatt Amerika bizony nyomot hagyott a magyar nép történelmében. Ezért írtak egy dalt az ígéret földjéről, József Áron elvonatozásáról. Pozsonyba most fotósok hozták el Amerikát. Négy fiatal szlovák fotográfus - Katarína Krajčovičová, Ľubomír Špirko, Pavol Demeš, Ľuboš Hrivňák - járt az ígéret földjén, s képeikből a minap nyílt kiállítás a PIZZA HUTban. Á megnyitón az amerikai nagykövet, Ralph Johnson vágta át a szalagot, s invitálta a vendégeket abba az Amerikába, amelyet itteni fotósok mutatnak hazájáról. Négy fotós, négy utazó, akiknek fotós diplomájuk ugyan nincs, de látásuk igen. És adottságuk ahhoz, hogy sarkig táruljanak előttük még a zárt kapuk is. Katarína Krajčovičová olyan zsidó szertartásokra jutott el objektívjével, amelyekre nő addig nem tette be a lábát. Négy képzőművész, akik mást keresnek, és mást találnak a tengerentúlon, de bárhol, bármit fotóznak, a tipikus Amerikát, a Made in USA-t fogják be objektívükkel. E négy fotográfus a pozsonyi kiállításon úgy mutatja be Amerikát, mint a nagy hegyek országát. Mint a különféle nációk, különféle vallású, eltérő bőrszínű emberek szabad hazáját. Úgy mutatják Amerikát, mint a hóbortosok földjét. Mint a farmerhagyományokhoz ragaszkodó, tisztelettudó és mint a harlemi pokol bugyraiban bűnöző amerikaiak hazáját. De bárkit kapnak is lencsevégre, az utca emberét mulattató kövér Samet, az olimpiai szökőkút vizében pancsoló néger gyerekpárt, a ranchon farmernadrágban pózoló serdülőt, az utcai autómosásból élő néger lurkókat, a PIZZA HUT-ban kiállító fotósok úgy látják és láttatják Kolumbusz földjét, mint a hazájukra büszke, erős Amerika-tudattal élő emberek otthonát. Jegyzetek a Márai Sándor hazája vers- és prózamondóverseny döntőjéről Amikor megbillen a bizonyosság DUSZA ISTVÁN Egy elgondolkodtató történettel kezdeném... A Márai Sándor hazája - Kassa '97 címen meghirdetett szlovákiai magyar fiatal előadóművészek országos döntője és gálaműsora első napján a vers- és prózamondóverseny egyik résztvevője mindenáron arra akart rávenni, hogy majdan értékelő írásomban hosszasan térjek ki véleményére, mely szerint: minden eddigit, minden megelőző szavalóversenyt felülmúlt ez a mostani. Szervezésben, a versmondók felé megnyilvánuló szakmai figyelem tekintetében, az elődöntők etikai tisztaságában, s egyáltalán mindenben, amiről más esetekben a résztvevők negatívan beszéltek. Elutasítottam a kérését. Két okból: először, mert tudtam, hogy akkor szombaton délelőtt még semmi sem dőlt el, sem a verjeny, sem a szervezés minősége, s másodszor, mert nem szokásom mások tudatos befolyásolása nyomán írni. Nos, ez a résztvevő egyike volt annak a háromnak, aki a gálaműsort követő díjkiosztáson tiltakozása jeleként nem vette át a színpadon a döntőben való részvételért járó díjat. Mi is történt hát, ami a lelkendező befolyásolási igyekezet és a rendezvény kicsúcsosodása közötti idő alatt ennyire elvette a kedvét? Gyakorlatilag semmi olyan, ami komoly okot szolgáltatott vplna neki és társainak az ilyen méltánytalan tiltakozásra. Hiszen velük ellentétben voltak olyanok is, akiket a közönség joggal és minden objektív megítélés alapján a tíz fős döntő résztvevőjének gondolt az elmondott szabadon választott és a Márai Sándor művek után. Mindez azonban akkor lett igazán fontossá, amikor a döntő zsűrijéből egy fatális szervezési balfogás következtében kivált Vallai Péter színművész, aki - emlékezetem szerint - a Márai-szövegeket mondók közül négyet már nem hallott. Ezen a ponton ugyanis minden utólagos szervezői magyarázkodás ellenére is csorbult az addig vitán felül álló szervezői objektivitás, amelynek lényegét az azonos esélyek megtartása jelenti. Ettől a pillanattól kezdve jogos kételyek merültek fel, hogy az általa nem hallott előadókkal szemben, milyen módon határozhatott meg - zsűritársaival egyetértésben - előre másokat a döntőbeli részvételre. De Márai Enikő előadóművész és Pregitzer Ettől a pillanattól kezdve jogos kételyek merültek fel... Fruzsina színművész sem láthatta és hallhatta előre azt a négy versenyzőt. Tény, hogy az így Vallai Péter számára kimaradt négy előadó közül három a tíz fős döntőbe jutott, s kettő dobogós helyezést ért eí, s közülük került ki a győztes is. Mindezek után a Bálint András színművész vezette „döntő-gála" vagy „gála-döntő" zsűrije egy az elnöke által addig nem látott és hallott mezőnyből vétetett tíz olyan vers- és prózamondót, akiket az ő számára és a többségében új összetételű közönség számára manipulatív módon kiválogatott a zsűri két tagja. Nem az előadók döntöttek arról, hogy a jelek szerint (a zsűri összetételének ad hoc megváltozása) tabula rasaként kezdődő gálában milyen verssel, mely produkcióval indulnak. Döntött a zsűri, amely akkorra már híján volt a szombati és a vasárnap délelőtti objektivitása minden látszatának. Akkor már hiába volt a szervezők meséje Vallai Péter távozásának objektív okairól, hiába érveltek Bálint András kétségbevonhatatlan szakértelmével. Megtört az a folyamat, amelyről a négy országos elődöntő során sokan szóltak elismerően. Lám, így is el lehet rontani valamit olyan tiszteletreméltó szervezők által, akik szerették volna, ha a Márai Sándor hazája vers- és prózamondóverseny méltó lenne névadójához. Mert zökkenőmentesen, a résztvevők tiltakozó gesztusai nélkül az lehetett volna, ha odafigyelnek a negatív előjelekre. Ha ugyanis a hónapokkal előre meghívott zsűritagok helyébe érkező az utolsó pillanatig marad, sikkor sem lehetne objektív döntésekről cikkezni. Egyszerűen azért, mert Bálint András egy előre megválogatott, egyéni előadói szabadságában a zsűri által korlátozott tíz embert hallott, s egyáltalán nem tudhatta, hogy délelőtt és egy nappal korábban melyikük, mit és hogyan adott elő. Ugyancsak fontos kérdés: menynyiben ragaszkodtak a szervezők a verseny előre meghirdetett szabályzatához akkor, amikor a gálaműsort átminősítették versenynyé? A lila színű meghívókon is kötőszó választja el az „országos döntő" és a „gálaműsor" fogalmakat. Ha Cseh Tamás előadóestje volt a gála, teljesen érthetetlen, miért szabdalták szét a tízes döntőt akarnokoskodó helyi zenészek némely esetben dilettáns módon megzenésített verseivel. Az meg igencsak ízlésromboló és versenyzői idegeken játszó rendezői ötlete volt valakinek, hogy mind a tíz versmondó egy árnyjátékban rózsaszálakkal feldíszít egy ruhafogast, mint Márai Sándor polgári világának tárgyi jelképét(?), ahogyan azt Móricka elképzeli. Kilépve a fehér vászonlepedő mögül, igencsak össze kellett szedniük magukat ahhoz, hogy harmadszor is állják a sarat a döntő pillanatokban. Éljenek a győztesek, akiknek a döntő tízes mezőnyét látva és hallva tisztelet és elismerés jár! A harmadik helyezett dunaszerdahelyi Mátis Iván az előadói skálán a diákosan eleven humort, a felfedezőhajlamot, a versmondást szellemi kalandnak felfogó stílust képviseli. A második helyezett somoijai Duducz Erika elsősorban a prózai művekből kibontott típusok árnyalt megjelenítésével tűnt ki. Havasi Mária, aki győzelmével mintegy megkoronázta a gyermekkora óta felfelé ívelő pályáját, elsősorban a versekben jelenlevő érzelmi telítettség és a költői gondolat szintézisének megteremtésében jeleskedik. Olyan fiatalok ők, akik mögött akarva-akaratlanul ott látom a pedagógusokat, szakembereket, akik valamilyen módon befolyásolták indulásukat. Kár, hogy a Márai Sándor hazája vers- és prózamondóverseny szervezői sikerük és ötletük nagyszerűségének tudatában teljesen elfeledkeztek azokról a pedagógusokról, akik nélkül ez a közel száz fős mezőny nem lehetett volna ilyen magas színvonalú. Ezek a fiatalok ugyanis nem lennének ilyenek, ha nem léteznének immár évtizedek óta a felkészítő tanárok. Csakhát róluk nem nagyon volt szó sem Kassán, sem máshol. Fogadják hát ezúton a köszönetet, a saját nevemben. Emeljük fel szavunkat A Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola szülői szövetségének tanácsa kér minden szülőt, aki szereti anyanyelvét, óvja és védi saját jogait, tiszteli a mások által többször sárba tiport törvényeket, menjenek velük együtt tiltakozni a hatalom újabb törvénysértése ellen: • a kétnyelvű bizonyítvány követeléseik ellenére sem biztosított a magyar tanítási nyelvű iskolákban; • a magyar pedagógusok, akik eleget tettek a követeléseiknek és az Álkotmány által biztosított jogaink értelmében kétnyelvű bizonyítványt adtak ki, súlyos büntetésben részesültek. Ezért kérik, hogy: „Emeljük fel szavunkat mellettük gyermekeinkkel és minden jóérzésű, céljainkkal azonosuló barátainkkal együtt Szencen 1997. december 10-én (szerdán) az emberijogok világnapján 15.30 órai kezdettel ajárási hivatal épülete előtt tartandó nagygyűlésen." (A volt állami gazdaság épülete - Hollého u.) Adventi hangverseny Somorján Ma este 6 órakor adventi hangversenyt rendeznek a somorjai Németh István Zeneiskolában. Fellépnek a Bad Reichentall-i filharmonikusok zenekarának szólistái, (ú) SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Carlos (19) KIS SZÍNPAD: zsírosfazék (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: A mostoha (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Színházi komédia (19) POZSON

Y HVIEZDA: Herkules (am.) 15,17,19 Álljon meg a nászmenet! (am.) 20.45 OBZOR: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30,18 Ragyogj (ausztr.) 20.30 MLADOSŤ: A kapcsolat (am.) 15, 17.30 Bohémélet (finn) 20 CHARLIE CENTRUM: Herkules (am.) 15.30, 19 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Mentsétek meg Willyt 3 (am.) 18.30 Peacemaker (am.) 17, 20.30 A titkosügynök (am.) 20.30 Az elveszett világ (am.) 16.30 Egy szöszi szerelmei (cseh) 19.15 KASS

A DRUŽBA: Herkules (am.) 15.30, 17.45 Álljon meg a nászmenet! (am.) 20 TATRA: Tűzhányó (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Herkules (am.) 15.30,17 Álljon meg a nászmenet! (am.) 18.30, 20.15 ÚSMEV: Bean (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Pret-a-porter (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: A kapcsolat (am.) 15.30, 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Herkules (am.) 16,18 LÉVA-JUNIOR: A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ-PANORÁMA: Eskütétel (am.) 16.30,19 Témakörök az egyetemi hallgatók számára 1848 a diákok szemével ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmánya az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére az 1997/98-as tanévben meghirdeti a szlovákiai magyar alap- és középiskolások, valamint az egyetemi hallgatók pályamunkáinak seregszemléjét. A rendezvénybe bekapcsolódni szándékozó tanulók, diákok egyetemi hallgatók a szakirodalom és egyéb forrásmunkák alapján pályamunkát dolgoznak ki az alábbi javasolt témakörökben, amely felöleli a reformkort, a forradalom történéseit és a szabadságharc leverése utáni időszakot, valamint a hagyományok ápolását. III. Témakörök az egyetemi hallgatók számára • Reformkori gazdasági törekvések Magyarországon • Jogalkotás a reformkori magyar országggyűlésben • 1848/49 hadtörténeti elemzése • 1848/49 eseményeinek politológiai elemzése • A magyar reformkor tudománytörténete (természet-, társadalom-, orvos-, agrártudomány, ...) • A magyar reformkor kultúrtörténete (eszme-, egyház-, intézmény-, könyvkiadás és sajtótörténet, ...) • A magyar reformkor művészettörténete (színművészet, zene, építészet, képzőművészet, -) • A Magyar Tudományos Akadémia megalakulása és tevékenysége az első években • A reformkor és 1848/49 fehér foltjai a magyar történetírásban (elsősorban helytörténeti szempontból) • A reformkor megítélése a környező népek történetírásában • A reformkor és 1848/49 ismeretien fejezetei a magyar irodalomtörténetben • A reformkor magyar irodalmának megítélése a környező népek irodalomtörténetében • A reformkor és 1848/49 megjelenése a környező népek irodalmában A munkák teijedelme 12-15 oldal jegyzetekkel, szakirodalom feltüntetésével, valamint a témának megfelelő mellékletekkel együtt. A tanulmányokat egyének és csoportok is jegyezhetik Javasolt irodalom: Supka Géza: 1848-19 (Nemzet és emlékezet sorozat) Magyarok a Kárpát-medencében, szerk Glatz Ferenc Forradalom és szabadságharc 1848-49 (Képes történelem sorozat) Irodalmi helynevek A-tól Z-ig Széchenyi naplója, Kossuth naplója, Széchenyi és Kossuth levelezései Németh László: Áruló Illyés Gyula: Fáklyaláng Helytörténeti kiadványok, Március 15-e sajtója Szakfolyóiratok (História, Rubicon...) Történelmi, földrajzi és kultúrtörténeti adaszok A pályamunkákat 1998. február 27-ig kéljük beküldeni az alábbi címre: SZMPSZ, P.O.BOX 49, 945 01 Komárno 1.