Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-06 / 281. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 6. VENDÉGKOMMENTÁR Van-e még íródeák? Rendkívüli? Bizony Hašek akkor még egyáltalán nem volt világhírű író, inkább egy megtört, beteges, fáradt ember. Segítségre szorult. Erre szeretnék figyelmeztetni most. A segítségre. Vajon akadna-e a mai világban ingyen íródeák? Vajon ki szereti úgy az irodalmat, hogy hónapokig tűri az író szeszélyeit, s ráadásul még a halhatatlanság visszfénye elől is elrejtezik? Aki szeretetből, türelemből, emberségből segít? Vajon tudunk-e egymáson segíteni? Észrevesszük-e, észre akarjuk-e venni egymás baját? Istenem, mennyi oka lett volna Štépáneknek, hogy faképnél hagyja Hašekot! De nem tette. Am nem hiszem, hogy sokkal rosszabbak volnánk ma, mint 1922-ben voltak az emberek. Csak a világ lett másabb. Haszonelvűbb. Bajlódhatna az a Hašek a sebes kezével, ingyen nem segítene neki senki Svejket írni. A szerző újságíró és műfordító. Valamikor régen egy prágai antikváriumban akadt a kezembe Kiiment Štépánek füzetkéje. Kis példányszámú, ritka kiadvány, arról szól, hogyan töltötte életének utolsó napjait Lipnicében Jaroslav Hašek. A könyvecske igazán nem irodalmi remekmű, inkább napló arról, hogyan élt a Derék Katona írója. De ezt már monográfiákból „ úgyis lehetett tudni. Hašek rendetlen volt, minden adódó honoráriumát azonnal elitta, bárkivel, bárhol. Kocsmai cimborái pumpolták rendesen. De közben készült a regény. Nem mondhatjuk, hogy Hašek írta, mert nem ő írta. Seb támadt a kezén, ezért felfogadta a helyi éjjeliőr éppen munka nélkül tengődő fiát íródeáknak. Lett valami szerződésféle is, amely többnyire cseppfolyósítva juttatott Kiiment Štépáneknak, az íródeáknak. Az együtt töltött időkről számol be Štépánek szerény egyszerűséggel, ugyanakkor tudva, hogy rendkívüli dolognak létrejöttében van dolga. Aláaknázva SZERDAHELYI CSABA A taposóakna az emberiség egyik legprimitívebb és leggyalázatosabb fegyvere. Felfedezője eltalálta a fizikai és morális elrettentés legvadabb módját. A taposóakna ugyanis az esetek legkisebb százalékában gyilkolja le ellenfelét, megelégszik letépett lábakkal, olykor kiszakított karokkal. Az „ellenség", aki legtöbbször ártatlan gyerek vagy asszony, így egyrészt harcképtelenné válik, másrészt ha meggyógyul is, lelkében soha be nem hegedő sebekkel tengeti életét. Az akna erkölcsileg is hatásosan rombol: a hátországban tesz nyomorékká, s ezzel forralja a vért a frontokon. Földünk válságzónái, háborús gócpontjai telis-tele vannak aknákkal. A harcolók először területet hódítanak, majd körbeveszik taposóaknák százaival, ezreivel, tízezreivel. Öldöklés közben a harcolók nem gondolnak a holnapra. Az sem jut eszükbe, hogy ha véletlenül beköszönt a béke, az aknamezőket meg kell tisztítani. Vagyis csak kellene. Mert a Földön nemhogy unokáink, de azok nagyon kései leszármazottjai sem fogják megélni a teljes aknamentes világot. A taposóakna olcsó, mert noha iszonyatos méretekben kell vásárolni belőle, kevesebbe kerül, mint tömegpusztító fegyverekre kidobni dollármilliárdokat. Gyártása jó üzlet, bár mostanában több vele a macera, mint a vadászgépekkel, rakétahordozókkal meg hasonló civilizációs szupertechnikával bizniszeim. A taposóaknák ellen ugyanis évek óta erős kampány bontakozott ki, amelynek eredményeként Ottawában egyezményben kötelezte magát sok tucat ország, hogy ezután nem gyártja, nem árusítja, nem veszi, nem raktározza, nem fuvarozza a barbárságot. Igaz, egy-két állam ismét kilógott a sorból, a nagyok közül például az Egyesült Államok, Oroszország és Kína nem írta alá a szépen csengő dokumentumot. Egyszer majd annak is eljön az ideje. Nem tudni, mikor. Az elrettentés ugyanis változatlanul fontos szempont a szuperek között. Ki hitte volna a 21. század küszöbén, hogy ilyen hétköznapi, undorító kis eszköz szintén sakkban tarthatja a világ háborúval, újjáépítéssel, majd ismét rombolással ügyködő részét? Pedig tarthatja. Egyezmények aláírása ellenére is. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická t, 813 81 Bradslava. Újságküldemények feladását engedéíyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Sajnos, nincs ajándék, mert az utcán kilopták a puttonyomból. Azért kopogtam, hogy kölcsönözzetek pénzt, mert különben nem tudok viisszautazni... (Gossányi Péter karikatúrája) Az egésznek közösen isszuk meg a levét, amely egyre hígabb, és mind keserűbb Mitől lesz olcsóbb? Nyitra felé indulok a pozsonyi buszon. Éppen kényelembe helyezném magam, amikor megáll felettem egy idős asszony, és már pakolja is a lábam alá a táskáit. VRABEC MÁRIA Úgy véltem, mellém akar ülni, így hát illemtudóan összehúzódom, ekkor azonban valami furcsa dolog történik. Az asszonyság véletlenül rápillant a kezemben levő újságra, és amikor a szemét hunyorgatva kibetűzi a magyar címet, vagyis az Új Szót, szó nélkül átcihelődik egy üléssel előbbre. Az ottani szomszédtól sem kérdezi, szabad-e a hely, de azért rögtön beszélgetésbe kezd. Miután a vagy húsz évvel fiatalabb szomszéd is hajlandóságot mutat a társalgásra, először a pocsék időjárást, majd az ünnepek előtti áruválasztékot, az egyre inkább fölfelé kúszó Megkérdezte, mit hazudnak a lapjában árakat és az influenzajárványt tárgyalják meg. Ezzel el is fogynak a témák, és mindketten újságot vesznek elő. A szomszéd az egyik legszínvonalasabb ellenzéki napilapot, az élemedett korú matróna pedig a kormánypártit. Szinte egy csapásra megfagy a levegő közöttük, még el is húzódnak egymástól, csak a „kormánypárti fél" sértődött cöcögését hallani, ahogy időnként az ablak felé kancsalít, vajon mit ír a témáról a másik lap. OLVASÓI LEVELEK Ilonka néni nem a szeretőm! Sajátos stílusú kommentárban magyarázta el a Slovenská republika napilap hasábjain a tisztelt olvasóinak a vezérpárt vezérideológusának gondolatait, hogy mik Magyarország „valódi" indokai az európai integrációval kapcsolatosan. A cikket olvasva megtudhatta országvilág, hogy Magyarország csupán-látszólag támogatja a fiatal Szlovákia euroatlanti csatlakozását. Nagyapám kedvenc monÉn meg mögöttük azon morfondírozom magamban, hogy lám, milyen kevés elég az ellenszenv kialakulásához, abban a pillanatban, ahogy valakiről kiderül, „nem a mi oldalunkon áll", sokak szemében az összes tulajdonsága átértékelődik. Fura országunkban talán már senki sem kivétel az önkéntelen káderezés alól; egy kabátzsebből, hónaljból kikandikáló fejléc alapján már valamennyien le tudják vonni a kellő következtetéseket, és sajnos, a gyakorlat azt igazolja, hogy ritkán tévedünk. Idáig jutottam az eszmefuttatásban, amikor az előttem ülő páros „ellenzéki tagja" nem bírta tovább, és megkérdezte a demokrata nyanyát, mit hazudnak a lapjában. Erre megtudta, hogy csak az ország ellenségei hazudnak, azokról pedig az ellenzéki lapoknak írnak. A két veszekedő szomszéd sorról sorra átvett és megkommentált minden aznapi hírt, még a tévéműsor is terítékre került. Volt szó Szlovákia elszigetelődéséről és az euroatlanti csatlakozásról való lemaradásáról. (Nem is vagyunk rájuk kíváncsiak, mi hiányzik nekünk itt? - hangzott „balról" a válasz), a kormányfő legújabb tanácsadónőjéről (Na és, ő is csak férfi!), de még a kétnyelvű bizonyítványokról is. Erre már én is hegyezni kezdtem a fülem, és bizony megérte, mert ennél sommásabb véleményt még nem hallottam a tárgyban. „Aztán mire lenne jó az a magyar bizonyítvány? Attól ugyan nem lesz olcsóbb az áram!" nyilatkozta a matróna, és ami a dolognak ezt a részét illeti, igaza is volt. Épp meg akartam jedása jutott eszembe: Csak olyasmit feltételezz másokról, fiam, amire te is képes vagy! Jézusom, csak nincs valami összefüggés a látszattámogatás és a látszattörekvés között?... Még nem vagyok a kommentár végén, homlokom így is erősen gyöngyözik, s a java még hátravan. Magyarország alantas céljaira már nemcsak a Magyar Koalíciót használja fel beépített ötödik hadoszlopként, hanem az ötpárti SZDK-t is. Ennek tanújele - a szerző szerint -, hogy Ján Čamogurský egy páneurópai tanácskozáson Habsburg Ottó mellett ült... A hideg rázott ki. Szinte villámként hasított gyezni, hogy akkor sem tapasztaltunk nagymértékű árcsökkenést az áramszolgáltatásban, amikor betiltották a kétnyelvű bizonyítványokat, de az idős hölgy, úgy tűnik, megelégelte szomszédja társaságát, és ezúttal menet közben költözött két üléssel előbbre. Már csak kiszállás közben hallottam, amint hasonló korú új szomszédjának ecsetelte, hogy kicsi a nyugdíj, drága a gyógyszer meg az élelEgyre hígabb, egyre keserűbb... miszer, hónapokig kell várni egy porckorongműtétre, és az ember este már az utcára és fél kimenni a „maffiózók" miatt. Lám, lám - mondta volna bennem az édes káröröm -, hát talán mégiscsak hiányzik valami nekünk itt, talán mégsem olyan csodajó ebben a csodaországban, talán mégsem a téglamezei sportcsarnokban mondják meg, mitől lesz olcsóbb az áram! De aztán hazáig törtem a fejem, vajon mi lehet az oka, hogy az effélék fejében bármilyen állítás és annak cáfolata is békében megfér egymás mellett, a két fél nem áll össze egységes egésszé, ok és okozat minduntalan összegubancolódik. És elmúlt a káröröm, mert akárhonnan nézem is a dolgot, mindenképpen közösen isszuk meg ennek az egésznek a levét. Az pedig valahogy egyre hígabb, egyre keserűbb. Mindannyiunk számára. A szerző lapunk nyitrai munkatársa. belém az a pillanat, amikor a minap egy menyegzőn a boldog és önfeledt szórakozás közepette egész este a kedves, aranyos 87 esztendős Ilonka néni mellett ültem... Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a látszat ellenére Ilonka néni nem a szeretőm! Csepregi Zoltán Párkány Gyógytorna gyerekeknek A csallóköznádasdi alapiskolában (1-4. évfolyam) ebben az iskolaévben új egészségügyi PRAVDA Sokáig nem tudtuk, mivel is kezelteti magát a világhírű pöstyéni fürdőben Vladimír Mečiar kormányfő, míg végül szerdán kora este erre maga adta meg a választ. Nincs mit tenni, az igazat ki kell mondani: az idegeivel van baj. Ha közel egy hónapos pihenés vagy gyógykezelés után a kormányfő úgy reagál, mint szerdán, amikor azonnali hatállyal megszüntette a kormányülések utáni sajtóértekezleteket, majd csütörtökön a tisztelt háznak szamárfület mutat csak azért, mert nem hajlandó maradéktalanul magáévá tenni kijelentéseit Blažena Martinková zsenialitásáról, akkor ez annak a bizonyítéka, hogy már csurognak az idegei - írta kommentárjában a lap főszerkesztője. SLOVENSKÁ REPUBLIKA Jól értesült parlamenti forrásokra hivatkozva a lap első oldalán, feltűnő helyen arról számolt be, hogy az SZDK és az MK között valójában nem is voltak viták a nyilatkozat aláírásával kapcsolatban. Az egész csak színjáték volt, az egy pontosvessző és egy kötőszó körüli állítólagos vitával valójában leplezni akarták a posztok elosztását a jövőbeli kormányban. A választásokat még nem nyerték meg, de a posztokat a Magyar Koalícióval már elosztották - írta a kormánypárti lap. Lényegében az augusztus végi megbeszélések folytatásáról volt szó, amelyek után az állampolgárok megtudhatták, hogy az MK vezetőinek a kormányon kívüli koalíció az oktatási és a kulturális miniszter, illetve a belügyi államtitkár tisztségét ajánlotta fel. Az említett forrás szerint ezúttal abban állapodtak meg, hogy a Magyar Koalíció kapja a kulturális tárcát, továbbá államtitkári posztot az oktatási és a belügyminisztériumban. Ez ugyan kevesebb, mint az augusztusi ajánlat - véli a lap -, de az MK-t gazdagon kárpótolják majd további magas minisztériumi tisztségekkel. NÁRODNÁ OB RO DA A szakemberképzéssel s általában az oktatással foglalkozó írás szerzője megállapítja: Közép-Európában hagyományosan magas volt a képzés színvonala, ám az utóbbi időben ezen a téren új problémák merülnek fel, különösen Szlovákiában. A felsőoktatás színvonala az elmúlt időszakban legalábbis stagnált. Kellemetlen realitássá vált főleg a fiatal szakemberek elvándorlása, ők az integrálódó Európában keresnek érvényesülést. Erre a fenyegetésre csak egy jó válasz van - az integrálódás Európába. Szlovákia jelenléte az egységes Európában az egyedüli garancia arra, hogy itthon marad a menedzserek új, jól felkészült nemzedéke. programot indítottak a pedagógusok. Ennek keretében a tanulók havonta felváltva járhatnak úszni és gyógytornára. A gyerekek a felbári egészségügyi központban tornázhatnak, ahol Liszkay Erzsébet szakavatott gyógytornász speciális tornagyakorlatokat állított össze számukra. A program első felében a gyerekek mintegy háromnegyed órán keresztül tornáznak, majd az erősítőgépeken folytatják a gyakorlatokat. A felbári egészségügyi központ segítőkész hozzáállása őszinte köszönetet érdemel. Bóna Zsuzsa Csallóköznádasd