Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-01 / 276. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 1. Andrásy Tibor kiállítása Spmorja. December elsejétől tekinthető meg Somorján Andrásy Tibor festőművész tárlata. A Városi Művelődési Központ Zöld termében december tizenkettedikéig látogatható a kiállítás, ahol az érdeklődők a képeket meg is vásárolhatják. (mz) SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A titkosügynök (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Lost highway (am.) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Mentsétek meg Willyt 3 (am.) 18.30 Peacemaker (am.) 17, 20.30 Bean (ang.) 15.30, 19, 20.30 Az elveszett világ (am.) 16.30 A nagy zabálás (fi\ol.) 19.30 Meghallgatás (cseh) 19.15 KASS

A DRUŽBA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A kapcsolat (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Peacemaker (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Pret-a-porter (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM - TATRA:Az ötödik elem (am.) 17,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Fedőneve: Donnie Brasco 16.30,19 Véget ért a Márai Sándor hazája szavalóverseny Jól megalapozott magas színvonal ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Kassa. Vasárnap este lapzártánk után sorra került eredményhirdetéssel befejeződött a Márai Sándor hazája vers- és prózamondóverseny. A Kassai Thália Színházban szombaton a szabadon választott versekkel és prózarészletekkel lépett közönség elé a húsz fiatal amatőr előadóművész. Vasárnap délelőtt a kötelező Márai Sándor művek tolmácsolása után szakmai értékelésen kihirdették az esti gálaműsorban képességeit még egyszer összemérő legjobb tíz előadót. Ezek a következők voltak: Gazdag József, Duducz Erika, Annus Angelika, Perleczky Annamária, Mátis Iván, Pályuk Zsanett, Havasi Mária, Beniczky Laura, Schmidt Viktória, Bari Katalin. A Márai Sándor emlékére rendezett szavalóverseny végeredményéről holnapi számunkban adunk hírt. (d-u) Vízió és tudathasadás David Lynch módra. Három év után új filmmel jeletkezett az amerikai rendező Lost Highway - a mozikban Több mint három évig nem hallottunk felőle semmit. David Lynch rendezőnek ugyanis addig tartott, amíg a Twin Peaks - Tűzz, jöjj velem! (1993) után újra megfelelő témát talált. ERDÉLYI EDIT A Radírfej (1977), Az elefántember (1980), a Kék bársony (1986) és a Veszett a világ (1990) bizarr képekben gazdag szerzője, új filmjében is - Lost Highway, 1996 - hű maradt a rá oly jellemző stílushoz, sőt, egyes tipikus jegyeit (képi expresszivitás, szürrealista látásmód) méginkább fölerősítette. David Lynch Barry Gifford íróval dolgozott együtt a film forgatókönyvén. (Mellesleg ő volt a szerzője a Veszett a világ című regénynek!) Maga a történet a dzsessz-szakszofonos Fred Madisonról (Bill Pullman) és szép feleségéről, Renee-ről (Patrícia Arquette) szól. Renee-t brutálisan meggyilkolják. A házban talált videokazettán homályosan ugyan, de látható a gyilkosság. Fred börtönbe kerül, itt azonban hirtelen módon más személlyé alalakul át: a pár éve eltűnt fiatal autószerelőként láthatjuk viszont. Pete (Balthazar Getty) beleszeret a pornográfiával üzletelő helyi gengszter, Eddie úr nőjébe, a gyönyörű, szőke Alice Wakefieldbe, aki kiköpött mása Renee-nek (őt ismét Patrícia Arquette játssza!). Titkolózás, szökés, gyilkosság követi egymást, majd Pete ismét Freddé változik, s újabb gyilkosságra kerül sor... Álmok, rémisztő víziók, emléPatricia Arquette és Balthazar Getty a film egyik jelenetében kezetkiesés, skizofrénia - mindez jelen van Lynch igencsak bizarr történetében. Ezúttal is sok a befejezetlen és kimondatlan benne, de hát ez is egyik jellemzője a rendező munkáinak. ... a Lost Highway igazán sötétre, rejtélyesre sikeredett alkotás... Mindenesetre a Lost Highway igazán sötétre, rejtélyesre sikeredett alkotás, és nemcsak történetével, légkörével az, hanem a képeivel is. A film java része besötétített, „szürke", „fekete" helyiségekben játszódik, gyakran alig látunk valamit, csak sejtünk ezt-azt. Feltűnik a képsorok között a tűz - Lynch jól ismert szimbóluma is... Hasonlóan jelen van a Lynchfílmek tipikus, rejtélyes figurája - ezúttal a fehérre mázolt, kifestett arcú, alacsony emberke. Ez a különös figura és Mr. Eddie egészítik ki a főszereplőket, akik közül talán a női főszereplő (k) - Renee és Alice a legfontosabb(ak). Ugyanis ép(Fotó: Tatrafilm) pen Renee és Alice elérhetetlensége az, ami előbbre viszi a történetet... Mindenképpen említést érdemel a film zenéje is. Lynch „udvari" zeneszerzőjének, Angelo Badalamentinek a szerzeményein kívül kiegészül például David Bowie, a Nine Inch Nails, a The Smashing Pumpkins, Lou Reed és a német Rammsteip nevű banda számaival. Trent Reznor a Nine Inch Nails-ből teljesen összhangba tudta hozni a dalokat, s így a zene és a hangzörejek még inkább kiemelik Lynch képeit-érzéseit... Győriek előadásában A Kalligram folyóirat novemberi-decemberi duplaszámáról Michael Haydn CD-n Zenei CD-t adott ki az Universitas-Győr Alapítvány. Az elektronikus korongon Michael Haydn két kompozíciója szerepel, a Győri Leánykar előadásában, Szabó Miklós Kossuth díjas karnagy vezényletével. A zeneszerző, Joseph Haydn öccse a vokális, főként a templomi zenében alkotott maradandót. A CDn hallható kompozíciók ezúttal első ízben jelentek meg ilyen formában. (MTI) „Semmi kétség, a tenger megszült engem" POLGÁR ANIKÓ Húszéves fennállását ünnepelte szombaton a somorjai Csalló néptáncegyüttes. A helyi művelődési központban rendezett gálaműsoron számos vendég kíséretében adták elő táncaikat az egykori és a jelenlegi tagok. (Kép: Somogyi Tibor, szöveg: m. zirig) írásom címe St. Aug. Doinas román költő A tenger három arca c. verséből származik. Ez a legújabb Kalligram legmisztikusabb és legsokértelműbb költeménye: nem lehet véletlen tehát, hogy Doinas tengerében úszó és Doinas tengere által megszült szigeteknek éreztem e lap esszéiben, kritikáiban, tanulmányaiban fő témaként szereplő kisebbségeket, nemzetiségeket. A sziget-metaforát nemcsak az említett vers sugallja, hanem Fűzi László Lakatlan Sziget c. naplórészlete is. Fűzi elmélkedéseiben a sziget „a gondolkodásának élő ember Belső Tere", s ő maga néhány írónak, művésznek (Baudrillard, Tolsztoj, Gerle Margit, Kovács András Ferenc) a belső terébe próbál behatolni. A duplaszámban a szó szoros és elvont értelmében is központi helyet foglal el Bratka László írása, mely a világirodalom egyik különös szigetére, a modern orosz irodalomba kalauzol el minket. A Bratka László által elemzett regény (Jegor Radov: Kígyószopó) érdekessége többek között az, hogy „szellemi közegét a buddhizmus és a taoizmus (...) alkotja, a megírás technikája pedig egyértelműen a klasszikus kínai regényt idézi." Radov fantasztikus elemeket és filozófiai gondolatokat vegyítő művéből részletet is olvashatunk a Kalligramban. Az orosz író furcsaságokban bővelkedő regényrészletéhez remekül illenek Nagy Zoltán különös és jellegzetes illusztrációi. Bratka László írása és Radov Kígyószopó c. műve a Kalligram két fő részét választja el egymástól. Az első rész (melybe az idézett Doinas-vers is tartozik) a Román térség címet viseli, és a román kultúrát, a román életet és életérzést elemző és demonstráló írásokat tartalmaz. „Hiánycikk egy olyan könyvünk, amelyből teljes ragyogásában tárulna ki a román térség, úgy, ahogy azt ennek a földnek az írói érzik és írnák le" - olvashatjuk Mircea Zacin bevezető esszéjében. A Kalligram román blokkja mintha ennek a hiányzó könyvnek a részleteit próbálná összegyűjteni: a románságról különféle megvilágításokból szól a legkülönfélébb műfajokban (esszé, vers, novella, szatirikus publicisztikai írások). Az esszék közül legérdekesebb Gheorghe Grigurucu A BárányFüzi szigete„a gondolkodásának élő ember Belső Tere"... ka és Drakula között c. írása, melyben a románság két pólusát elemzi: Drakula a külföld számára vált Románia emblémájává, a Bárányka pedig (a legismertebb román népballada) a románság nemzeti fatalizmusának kifejeződése. „Mert miközben a fenségesen feláldozott pásztor a román lélek belső megtöretése, a híres vámpír mások megtöretését képviseli. Idegen fogyasztásra ez a megfelelő kép. Elsőosztályú exportáru." A román térség igazi megrajzolásához nemcsak a szépirodalmi anyag, hanem az illusztrációk is hozzájárultak, főként Adolf Buitenhuis fotói. Már a román blokkban is találunk több olyan írást, mely a kisebbségek problematikájával foglalkozik. Iordan Chimet írásában (a német-szász kisebbség részletesebb elemzésével) az etnikai sokszínűségnek a társadalomra való áldó hatását mutatja be. A sajtó görbe tükre c. (publicisztikai írásokat tartalmazó) részben is több kisebbség (cigányok, örmények) kérdése szóba kerül. A román blokknak ehhez a kérdésköréhez kapcsolódnak a lap másik blokkjába tartozó írások: egy tanulmány a zsidók megítéléséről a reformkori Magyarországon (melyet a szerző a reformkor jellegzetes műfajában, az életképben mutat ki), egy másik, nem kevésbé érdekes tanulmány a cigány eredetmondákról, illetve ezeknek a bolgár mondákba való beépüléséről és négy könyvkritika, melyek valamilyen módon szintén a kisebbségekhez kötődnek. Ezek között a szlovákiai magyar kisebbséget érintő két könyvről is szó esik: A. Gergely András Szakái Gyulának a Hét c. hetilapról írt forrástanulmányát elemzi, Saly Noémi pedig Lanstyák István és Szabómihály Gizella könyvét, mely a szlovákiai és magyarországi középiskolások nyelvhasználatával foglalkozik. A témája alapján remekül egybeszerkesztett Kalligramduplaszám, tehát tartalmában nagyon sokrétű; így nemcsak az irodalom, hanem a társadalomtudomány, a történelem, a nyelvészet iránt érdeklődők is élvezettel olvashatják.